Kis tulajdonú és kis jövedelmű

A versenyképességről

 Amikor a versenyképességről beszélünk, mindig arra kell gondolnunk, hogy a kérdéses termék az adott körülmények között, az adott célnak megfelelően a legolcsóbban elégíti ki a vele szemben támasztott követelményeket. Nézzünk meg néhány példát az előzőekre. Tegyük fel, hogy valaki a saját háztartásának a kiszolgálására akar vásárolni egy darab fúrógépet. Először tisztázni kell a felhasználási körülményeket. Tegyük fel, hogy ezzel a fúrógéppel a betonfalba akarunk lyukat fúrni, hogy a képet felakaszthassuk. Ilyen alkalom előfordul évente mondjuk hatszor. Egyszerre ki akarunk fúrni két lyukat. A két lyuk kifúrása között eltelik mondjuk 10 perc. Erre a célra tökéletesen megfelel egy olcsó ütve fúró gép. Ha egy ilyen gépet ipari célra kezdünk használni, azt fogjuk tapasztalni, hogy rendkívül gyorsan tönkremegy. Ha a gépet állandóan használni akarjuk, akkor olyan gépet kell vennünk, ami ezt az igénybevételt elviseli, Nyilvánvaló, hogy ez a gép drágább lesz az előzőnél. Ezek a gépek nem lehetnek egymás versenytársai mert (bokszolói terminológiát használva) nem egy súlycsoportban vannak. Egy másik szituáció. Valaki áll az ajtó előtt és be akar menni a házba. Eddig ezt a szándékát jelezhette kopogtatással, az ajtón lévő kopogtatóval, a csengő zsinór húzogatásával, az elektromos csengő megnyomásával, a beszélgetést is lehetővé tevő kaputelefonnal vagy a láthatóságot is biztosító kaputelefonnal. Nyilvánvaló, hogy ezek a megoldások egymásnak nem lehetnek versenytársai, mert ugyanazt a célt másképpen érik el. Az utóbbi megoldások a külső és a belső elemek közötti kapcsolat (vezetékes, rádiós) milyenségében térnek el. Nyilvánvaló, hogy a vezetékes összeköttetés létesítése drágább, mint a levegőn keresztül megvalósított összeköttetésé.

Mindezek után, elgondolkozhatunk azon, hogy szabad-e összehasonlítani a német precizitással elkészített és állandó használatra készített fúrógépet az alkalmi használatra készült kínai fúrógéppel, vagy a gyakori használatra szolgáló vezetékes összekötést az eseti használatra szolgáló rádiós összeköttetéssel.

Látnunk kell, hogy szükség van a német precizitással készülő termékekre, de be kell látnunk, hogy ebből nem kell annyi, mint a bóvlinak tekintett kínai termékekből. A versenyképességnek egy másik fontos összetevője, a felvevő piac nagysága. Ez ugyanis meghatározza a célszerűen alkalmazható technológiát, ami közvetlen kapcsolatban van az előállított termék árával.

A támogatásokról

 Hírek az utóbbi napokból. Szentgotthárdon új motorgyártó üzemet adtak át, ahol nyolcszáz embernek adnak munkát. A német cég ehhez 5,5 milliárd forint magyar állami támogatást kapott. Ebből az következik, hogy egy munkahely létrehozását az állam 5,5*10⁹/800 kb. 7 millió forinttal támogatja.

Ha van egy jó ötleted (pl. a háztartási hulladékból építőanyagot állítasz elő), akkor a pályázaton egy millió forint támogatást nyerhetsz. Mi támogatjuk a magyar innovációt.

Az előzetes feliratkozásról

A készülő új választási törvényről vitatkozók leginkább a törvény értelméről és nem a választásról vitatkoznak. Először arról kell beszélni, ami a választás lényegéhez tartozik. Szerintem először is a mindenkori hatalom gyakorlónak kell megadni azt a lehetőséget, hogy elmondja azt, hogy amit tett miért tette és amit nem tett, azt miért nem tette. Másodszor, a hatalomra aspirálóknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy elmondják azt, hogy mit és miért akar megtenni és mit és miért nem akar megtenni. A választási törvény többi eleméről csak az előbbiek után szabad beszélni. Tehát akár a választást akár az előzetes feliratkozást meg kell hogy előzze a hatalmat gyakorló és a hatalomra törő vezetők vitája. E nélkül a vita nélkül, választásról érdemben nem beszélhetünk. Miután a választás értelméről és lényegéről megállapodunk, rátérhetünk a választási törvény egyéb szempontjaira is. Mivel a FIDESZ hatalomra kerülését ilyen vita nem előzte meg, ezért én a jelenlegi hatalomgyakorlást nem is tekintem demokratikusnak. Az ellenzék egy dologban egységes –nevezetesen a jelenlegi hatalomgyakorlás megszüntetésében-, az önálló arculatok megőrzése érdekében egy átmeneti időszak közbeiktatását látom célszerűnek, Ebben az átmeneti időszakban lehetne helyreállítani a megsérült demokratikus elemeket, és ezek alapján megtartani azt a választást, ahol az egyes pártok már megmutathatnák az önálló arculatukat. Ebben a választásban valamennyi párt (köztük a FIDESZ is) lehetne az első is. Azt azonban minden pártnak tudnia kell, hogy a múltunk, akár tetszik nekünk akár nem, a miénk – magyaroké. Ez azt jelenti, hogy akár a Horthy, Szálasi vagy a Rákosi, Kádár korszakot - mint a magyar történelem részeit- tudomásul vesszük és állami szinten nem tehetünk úgy, hogy ezekről értékítéletet mondunk. Természetes, hogy a pártok mondhatnak értékítéletet. Ha egy párt a választásokon lehetőséget kap arra, hogy az államot irányítsa, akkor a pártirányításról át kell térnie az állami irányításra, vagyis amit megtehet a párt irányítás során azt nem minden esetben teheti meg az állam irányításában.

Személyiség- formálódás és formálás

A formálódás és a formálás szavakat hallva, az irányultság és az irányítottság jut eszembe. Az irányultságot úgy tekintem, mint a környezethez igazodás természetes megnyilvánulását. Azt gondolom, hogy ez a formálódás teszi lehetővé, hogy az adott közösségre jellemző erkölcsi normák, ismeretek, ízlésbeli sajátosságok áthagyományozódjanak a következő generációkra. Ha egy adott személyt ettől a természetes formálódástól eltérő dolgokra kívánunk felhasználni, akkor formálásával alkalmassá kell tenni arra, hogy formálódástól eltérő viselkedési formákat normálisnak elfogadja. A harcba indulók fegyvereinek a megáldását a személyiségformálás egyik eszközének tekintem. Így lesz érthető a kamikázék, az öngyilkos merénylők stb. viselkedése. Szerintem ilyen formálási gyakorlat állhat a különböző „szindrómák” (Öböl, Vietnámi) mögött, mert az ellenséges nők és gyermekek legyilkolását természetesnek tartókat így formálták és az ilyen formálás visszacsinálását vagy nem tudták, vagy nem is akarták megoldani. Mivel ezek az átformált emberek visszatérnek a normálisan formálódó emberek közé, köztük időnként súlyos konfliktusok alakulnak ki. Mivel a formálódás sem mindig előnyös az tágabb közösségre, ezért mindig meg kell vizsgálni a kisebb közösségekben (börtön, nevelőotthon, kollégiumi szoba stb.) formálódókat (a korpa közé keveredőket megeszik a disznók).

Tömbösödés

 A világban megfigyelhető a tömbösödés. A Távol keleti (Kína, India), Észak Amerikai (USA, Kanada), Dél Amerikai (Brazíliával az élen) tömbök már majdnem kialakultnak tekinthetők, az Európai és az Arab tömbök jelenleg vannak kialakulóban. Az orosz tömb, mint Eurázsiai képződmény, célpontja a Távol keleti (Ázsiai rész) és az Európai (az Urálig terjedő rész) tömböknek is. Az európai tömb Barroso szerinti kialakítása sok európai ország ellenkezését váltotta ki, ami a szuverenitásuk egy részének a feladása miatt érthető is, csak az a probléma, hogy a magát megvédeni képes tömb kialakítása nélkül mi lesz ezekkel a szuverén államokkal, ha valamelyik tömb szemet vet a szétszórtságban élőkre. Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy bizonyos kérdésekben (Gazprom gázárai) szeretnénk tömb szerűen fellépni (minden országban legyen egyforma a gáz ára, tehát az újonnan csatlakozóknak se kelljen többet fizetni, mint a nyugatiaknak), más oldalról pedig ellenezzük a tömb kialakulását.  A Gazprom azt mondhatja, hogy rendben van, ő olcsóbban adja a gázt, de az átadás helye az északi áramlat németországi végállomása, vagy az ukrán orosz határállomás lesz, mert így nem kell az ukránoknak fizetni a tranzit költségeket. Az átadás helyének a megváltoztatásával mondható az is, hogy az európai unió olcsóbban kapja a gázt, mert nagyobb mennyiséget rendel de ezt a nagyobb mennyiséget nem a megszokott átvételi helyeken, hanem az új szerződésnek megfelelő helyeken kapja meg. Ez jelentheti azt, hogy a keleti országok olcsóbban, a nyugatiak drágábban jutnak az igényelt gázhoz.

Látni kell, hogy az európai országok a hidegháború korában bizonyos mértékig kirakat országok voltak. A hidegháború megszűntével ez a kirakati státusz megszűnt és valamennyi európai ország visszatér a kapitalizmus megszokott gyakorlatához, amit az érintett országok válságként élnek meg.

A gólem és a kkv-k

A bálnák nem esnek egymásnak, ha táplálkozni akarnak, hanem krillel táplálkoznak, tehát a legkisebbeket eszik meg. Amikor a nagy globalizált vállalatokról beszélünk akkor jogosan tesszük fel a kérdést, hogy a természeti jelenségek átültethetők-e a társadalmi jelenségekre? Mert ha átültethetők, akkor ezek a nagy globalizált vállalatok nem egymást fogják megemészteni, hanem a körülöttük lévő kis- és közepes méretű vállalkozásokat. Lehet, hogy Magyarországon szeretnénk létrehozni egy ilyen nagyvállalatot, de nincs semmi biztosíték arra, hogy ez a gólem nem a körülötte lévő kkv-kat fogja megemészteni. Gondolom, hogy ezt senki sem akarja, de végig gondolni azért érdemes.

Az uzsoráról másképpen!

 A baltás gyilkosról sokat hallunk az utóbbi időben. Korábban írtam a terrorizmus gyökereiről, ami jelen esetben kiváló példát szolgáltatott, a terrorista és a hős azonosságáról ugyanannak a személynek az esetében. A magyar kormány keleti nyitása és valuta igénye kapcsán Azerbajdzsáni Köztársasághoz fordult. A partner kormány felismerve a magyarok szorult helyzetét, alkalmazni kezdte az uzsorás és partnere közti kapcsolat eszközeit. Ezen eszközök egyike annak a megakadályozása, hogy a megszorult nyilvánossághoz (rendőrséghez) forduljon kellemetlen helyzetének a felismerésekor. A magyar kormány lagymatag sirámai valószínűsítik a befogott száj érvényesülését. Először azt kell megnézni, hogy miből jött rá az Azeri kormány, hogy a magyarok szorult helyzetben vannak? Feltehetően nem győzték meg őket a magyarországi dicshimnuszok és a jövőre vonatkozó álmodozások. Ezeken kívül észrevehették a fogoly átadás feltételeinek felületes kezelését is. Annak a hangoztatása, hogy mi mindenben a nemzetközi normáknak megfelelően jártunk el, engem a forgalmat lassító sztrájkok indoklásaira emlékeztet (minden szabályt betartunk, de a forgalom akkor csak ilyen lassú lesz). Az a magyarázat, hogy az Azeri kormány nem tartotta be az ígéretét, azt az esetet jutatja eszembe, amikor a férj kölcsönkéri a szomszédasszonytól a tökgyalut és megígéri, hogy a gyalu minden foga ép marad. Amikor visszaviszi, azt mondja, meghoztam a tökgyalut két foga kitörött, más baja nincs. Nem én, hanem az asszony gyalulta a tököt. Sajnos a mi kormányunknak most van egy kitörött fogú tökgyaluja. A gentlemen’s agreement csak szótartó úri emberek között megengedett. Ha az egyik fél, vagy mindkettő nem ilyen, akkor ez a fajta kapcsolat elfogadhatatlan.

A gondolkodás, mint korlátozó tényező!

 Nem esik messze az alma a fájától! Megtalálja zsák a foltját! Guba a gubához, suba a subához! Ezek a közmondások nyilvánvalóan tanítanak bennünket valamire azon kívül is, amit a házasságkötéssel kapcsolatban mondanivalóként nekik tulajdonítunk. Úgy gondolom, hogy neveltetésünk során, a bennünket körülvevők gondolkodásmódját és a gondolkodás irányultságát is megtanuljuk. Feltehetően ez a magyarázat arra, hogy mindenki abban a körben érzi jól magát amelyikben értik az általa elmondottakat és ő is érti azt, amiről a többiek beszélnek. Ezért ha valaki megszokta, hogy körülötte a szélesebbkörü kérdésekről beszélnek, nem fogja jól érezni magát azok között, akik a napi tennivalóikat beszélik meg. Természetesen ugyanez fordítva is igaz. Amikor véleményt formálunk a politikusainkról, újságíróinkról (TV és rádió riportereinkről), a fentieket tudnunk kell. Ha az az érzésünk, hogy valami belterjessé vált, gondoljunk az idomulási kényszerekre. A társadalmi mobilitásnak ez a jelenség nagyon komoly akadálya.

A testnevelés kiterjesztéséről!

Az új tanév kezdetén gyakori téma, a testnevelés kiterjesztése. Azzal, hogy a padokban meggörnyedt gyerekeket meg kell mozgatni, úgy gondolom, hogy sokan egyetértenek. Azért nem beszélek testnevelésről, mert szerintem ahhoz a tornateremnél több kell. A nevelés ugyanis a neveltek erőfeszítésével jár, amit az érintettek megizzadása mutat. Ebből pedig az következik, hogy a lefürdéshez szükséges időt és lehetőséget biztosítani kell. Addig amíg ezek a feltételek nem biztosítottak testnevelésről nem beszélhetünk. Ugyanilyen nehézségeket látok a közhasznú munkások alkalmazásánál is. Ezek az emberek a saját ruhájukban (kivéve a láthatósági mellényt) dolgoznak, mert öltözködési lehetőségük nincs. Így pedig a munkájuk érthetően tükrözi a megizzadás elkerülését célzó tempót, ami emberileg teljesen érthető. A zuhanyozás feltételeinek mellőzése nagyon energiatakarékos megoldás és a közhasznú munka termelékenységét az elterjesztők szerint gazdaságossá teszi.

A kisebbségi probléma megközelítése.

A Szovjetunió soknemzetiségű államalakulat volt, ezért fontos az ottani gyakorlat értékelése, végig gondolása. Azt tudjuk, hogy az államalakulat fennállása alatt, a nemzetiségi hovatartozás miatt nem voltak jelentős konfliktusok. A Szovjetunió létrejöttekor, a törzsi, a feudális és a kapitalista jegyeket magukon hordozó államok uniójáról lehetett beszélni, ami a résztvevők jelentős kulturális különbségeit jelentette. Nyilvánvaló, hogy a széleskörűen értelmezett demokrácia az államokat vezetők többsége számára elfogadhatatlan volt. A Szovjetunió vezetőinek nyilván az volt a fontos, hogy az egyes tagállamokban rend legyen úgy, hogy a központi beleszólás lehetősége ezzel együtt biztosítva legyen. Ezt úgy lehetett elérni, hogy a Szovjetunió vezetői támogatták a befolyásos helyi vezetőket, akiken keresztül befolyásolhatták az adott országban végbemenő folyamatokat. Ki kell mondanunk, hogy a jentős kulturális különbségek áthidalása a demokratizmus széleskörű értelmezésével jelenlegi ismereteink szerint , nem oldható meg. A cigányság és a magyarság közötti kulturális különbség jelentős és a cigányság nem tömbben, hanem szétszórtan él. A fennálló kulturális különbség csökkentése a cigányságnak is meg a magyarságnak is érdeke. Valószínű, hogy a cigányság belső felépítése, nem demokratikus. A magyar kormányok követik a szovjet példát, kiválasztanak egy cigány vezetőt, de ennek a cigány vezetőnek a cigányok körében nincsenek gyökerei ezért a ténykedése csak színpadias lehet. Ezek a kijelölt vezetők nem képesek a cigányok közt rendet tartani és nem alkalmasak arra, hogy a cigányság problémáiról vele érdemben tárgyalni lehessen. Nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar kormány támogatást nyújtana ezeknek dísz vezetőknek akkor, amikor ők a cigányság önvédelmét kívánnák megszervezni a velük szemben álló „gárdák” ellensúlyozására. Számomra nyilvánvaló, hogy hatalom nélkül ezek a vezetők bábok maradnak és a fennálló kulturális különbség nem fog csökkenni. Gyors sikerre még akkor sem lehet számítani, ha megerősítjük a cigány vezetőket. Ezt támasztja alá az is hogy a Szovjetunió széthullása után azonnal feléledtek az addig kordában tartott nemzetiségi ellentétek. Látni kell, hogy itt nem egy-két választási ciklusról hanem hetven évről beszélünk.

A jóslásról!

Amikor a jóslásról hallunk, sokaknak az üveggömbje fölé hajló jósnő képe ugrik be. Ez a kép tulajdonképpen tükrözi azt az emberi vágyat, ami a jóslást régóta életben tartja. Ez a vágy pedig az, hogy szeretnénk a jövőbe látni, a várható eseményekre előre felkészülni. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen régóta fennálló vágyat kielégítő gyakorlat módszerei, az évezredek során, a lehetőségekkel együtt változnak, és a régi módszerek mellett megjelennek az újabb módszerek is. A régi módszerek (bél-, csillag-, kávézacc stb. jóslás) bizonyos körökben elfogadhatatlanná válnak, ezért az új módszerek felé fordulnak a várható jövőbeli eseményekre kíváncsiak. Korábban érintettem a következtetés és az interpoláció kérdését, ami magába rejti az interpoláció alapját képező adatgyűjtés szükségességét. Ez az adatgyűjtés képezi az alapját minden adminisztrációnak, és statisztikának. Azok az emberek, akik ezekkel az adatokkal és statisztikákkal dolgoznak, végső soron az interpoláció felhasználásával a jövőre vonatkozóan jóslatokat tesznek. Amikor kétségessé válik az interpoláció alkalmazhatósága, ezek a jósok teljesen elbizonytalanodnak, holott a jövőre kíváncsiaknak ilyenkor lenne a legnagyobb szükségük a jövőt meglátók látomásaira.

Kit is képviselnek?
Miután átnéztem a korábban megírt eszmefuttatásaimat, azt találtam, hogy ezt, az elején felvetett kérdést nem is érintettem. Valószínűleg mások is azt gondolják, hogy ez a kérdés természetes és egyértelműen az országgyűlési képviselőkre vonatkozik. Úgy vélem, hogy a választók többsége szerint, az általa megválasztott képviselők az ő érdekeit képviselik. De mi van akkor, ha ez nem így van? Mi van akkor, ha a választó azt látja, hogy az általa megválasztott képviselő nem a választói akaratot megfogalmazó népgyűlésekre, hanem a pártérdeket megfogalmazó pártfrakció üléseire siet. A pártok többnyire szemérmesen hallgatnak arról, hogy a társadalom mely rétegeinek az érdekeit akarják képviselni, mondván, hogy hatalomra jutásuk esetén kénytelenek lesznek a társadalom egészét képviselni. Mivel a társadalom rendkívül tagolt, benne teljesen ellentétes csoportok is fellelhetők, nyilvánvaló, hogy a mindenki számára megfelelő érdekérvényesítés lehetetlen. Ezért én tisztességesebbnek tartom, ha egy párt kimondja azt, hogy kit is képvisel, kinek az érdekében jár el. Nyilvánvaló, hogy ezzel kevesebb szavazatot fognak szerezni, de megkímélik a választókat a későbbi csalódásoktól és a rossz választásuk miatti (önmaguk előtti) szégyenkezéstől. Persze ehhez az szükséges, hogy az érintett pártok nyitottak legyenek arra, hogy a társadalom sokszínűségét kifejező pártok képviselői ott üljenek a parlamentben és elmondhassák az általuk képviseltek véleményét. Feltételezem, hogy Magyarország sokszínűségét nem csak a jelenlegi parlamenti pártok mutatják. Most, amikor új választási törvény kialakítása van napirenden, célszerűnek látom, hogy a demokrácia működését jelentősen befolyásoló házszabályt is vegyük górcső alá. Amit javasolnék, az az, hogy tiltsuk meg, hogy az országgyűlésben pártfrakciók működjenek, ezek fenntartására és működtetésére ne áldozzunk egy fillért sem. Az állam felépítését és működését tegyük átláthatóvá úgy, hogy legyen nyomon követhető a döntéshozatal, a végrehajtás és az ellenőrzés (bíróság) mikéntje és legyen világosan megfogalmazva, az összeférhetetlenség. Úgy gondolom, hogy ezt az állami felépítést az államfőnek kellene elkészíteni és alapos megvitatás után, népszavazásnak kellene szentesíteni.
 

A gazdasági problémákról!

A válságról, a versengésről és a harcról szóló gondolatok után elmondom, hogy a gazdasági problémaként (munkanélküliség, növekedés lanyhulása, népesség csökkenés beindulása stb.) jelentkező válságtünetek megoldásának milyen formáit látom kialakulni.
A világgazdaság főbb régiói szerintem: Ázsia, Arab világ, Európa, Oroszország, USA, Dél-Amerika. Úgy gondolom, hogy eddig az USA befolyása az Arab világban és Dél-Amerikában meghatározó volt, de az Arab tavasz eseményei ezt a befolyást csökkentették, illetve az itt és Dél-Amerikában támogatott rezsimek milyensége miatt, politikailag elfogadhatatlanná tették. Az USA és Izrael szövetsége a zsidó-keresztény kultúrkör domináns szerepének a fenntartása miatt fontos. Úgy tűnik, hogy Ázsia köszöni szépen, de a többi régió nélkül is megvan, mert a belső piaca miatt még sokáig képes felvenni az általa termelteket. A fennmaradó Európa és Oroszország helyzetét rendezendőnek látom. Úgy gondolom, hogy az USA és Európa szövetsége valószínűsíthető, a közös zsidó-keresztény gyökerek miatt. Az Oroszország elleni szövetséget az hátráltatja, hogy Európa energetikailag függ Oroszországtól és nem tekinthet el attól sem, hogy Oroszország nukleáris nagyhatalom. Ha Európának sikerül ezt a két témát megoldania, akkor Oroszország természeti kincsei és nukleáris arzenálja fölött a zsidó-keresztény kultúrkör fog rendelkezni. Kisebb falatokkal sem az USA sem Európa kiéhezett gazdasága nem lakatható jól. Nyilvánvaló, hogy Oroszország nem véletlenül ragaszkodik a déli-áramlathoz és mindenképpen ellenzi a Lengyelországba és Romániába telepítendő radar állomásokat.
 

A szokatlan eseményekről, jelenségekről!

Korábban szó volt arról, hogy néha az emberek fejében szokatlan, bizarr, gondolatok is megfordulnak. Ugyanilyen szokatlan események, jelenségek a mindennapjainkban is előfordulhatnak. A hírközlés felgyorsulásával és általánossá válásával ezek az események és jelenségek egyre inkább veszítenek a szokatlanságukból. A természeti katasztrófák, a háromlábú csirkék már nem számítanak szokatlan eseménynek. A contergán bébik, sziámi ikrek nem mozgatják meg sem a hírszerkesztők, sem az internetezők fantáziáját. A megszokottól való eltérés csak akkor kelti fel az emberek érdeklődését, ha ezeket az eltéréseket átszövik a különböző politikai állásfoglalások. Így lehet hír a szokatlan nemiség kérdése és egyéb születési rendellenességek. Vannak akik ezeket a dolgokat a természet szelekciós módszerével oldanák meg, mások a társadalmi megoldás (együttélés) mellett vannak. A társadalmakban ugyancsak előfordulnak szokatlan események, probléma megoldások. Igaz ugyan, hogy olyan állat nincs, amit egy zebrából, antilopból meg disznóból gyúrtak össze, de ilyen szedett-vedett alaptörvény a társadalomban lehet. Ha elfogadom a szokatlanságot az egyik esetben, akkor el kell fogadnom a másik esetben is. Csak a szokatlan dolgok válhatnak megszokottá.
 

A forradalomról!

A fülkeforradalom óta foglalkoztat az a kérdés, hogy mit is jelent nekem a forradalom szó? Tépelődésem eredményeként arra jutottam, hogy az általános értelemben használt forradalom szó, tulajdonképpen a társadalom irányításának a jelentős megváltozását jelenti. Ez maga után vonja azt, hogy a társadalom irányításában szerzett korábbi tapasztalatok használhatatlanná (értéktelenné) válnak, így az új társadalom irányítási gyakorlat tapasztalat nélküli, ezért a tapasztalatok megszerzéséig „döcögős” lesz. Ilyen értelemben, a rendszerváltást felfoghatjuk forradalomnak még akkor is, ha a szocialista rendszert felváltó kapitalista rendszer nem nevezhető tapasztalat nélkülinek. Mindenesetre a Magyarországi gyakorlat nem mindig támaszkodhatott a kapitalizmus más országokban szerzett tapasztalatára ezért a „döcögést” nem csak az újra való átállás, hanem a választott tapasztalatkövetési mód is okozza. Az a változás, amikor a szocialista társadalomirányításból visszatérünk a kapitalista társadalomirányításba, valóban új és igazából még nem tudható, hogy mennyire eredményes.
Akik képekben gondolkoznak, képzeljék el azt, hogy mindkét társadalom egy úton rohan a még el nem készült híd felé. A szocialista társadalom előbb elér a meglátott szakadék szélére, ahol hirtelen megfordul és elkezd a kapitalizmussal szembefordulva visszafelé menni. Találkozásukkor az ütközés elkerülése érdekében elrántja a kormányt és mindenki megy a maga útján. Egyelőre nem látni, hogy ezek a maga választotta utak hova vezetnek? A választott utak egyike a meg nem épült hídhoz, a másik a már bejárt úton visszafelé, valameddig.
Mi, most, az épülő híd felé tartó kocsiban ülünk és abban reménykedünk, hogy a hidat odaérkezésünkig elkészítik. A híd elkészítésében mi nem vehetünk részt, mert a kocsiban ülünk, a kocsi vezetőjét fékezésre sarkallhatjuk, de a fékpedálon nem a mi lábunk van.
Mivel a társadalom irányításnak különböző szintjei vannak, a korábbi tapasztalatok elvetése nem egyformán érinti ezeket a szinteket. Nekem úgy tűnik, hogy a vidéki társadalom irányítása igényelné a korábbi tapasztalatokat (TSZ - ek, ezek mellék üzemágai, háztáji, iparvállalatok vidéki üzemei stb.).
Ezek után felvetődik a kérdés, hogy a fülkeforradalom nevezhető-e forradalomnak, vagy simán a FIDESZ jelentős választási győzelmének?
Úgy gondolom, hogy ebben az esetben forradalmi változásról nem beszélhetünk.
 

A gazdasági ágazatokról!
Amikor az egyes ágazatok fejlesztéséről és fejleszthetőségéről gondolkozunk, számba kell vennünk a fejlesztést indokoló és hátráltató tényezőket. A következőkben a három (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatás) nagy ágazatot veszem szemügyre.
Az ipar: Ez az ágazat feltehetően még sokáig a legjelentősebb és a legszélesebb körű marad. Bármiféle iparról kezdünk gondolkozni, az elején világosan kell látnunk az elkövetkező időszak piacait, humán és nyersanyag forrásait, a termeléshez és a piacra juttatáshoz szükséges energetikai hátteret. Az ipari ágazatot én négy nagy csoportra osztom:
1. A mezőgazdasághoz kötődő (piac, alapanyag)
2. Szolgáltatáshoz kötődő (piac, alapanyag)
3. Energiahordozókat kitermelő (szén-, olaj-, földgáz stb. bányászat)
4. Más ipari ágazathoz kötődő (piac, alapanyag)
Úgy vélem, hogy Magyarországnak az 1-es és a 2-es csoportok esetében van esélye az eredményes versengésre. Ezt azzal magyarázom, hogy ezekben az ágazatokban található meg az a gazdálkodói méret, ahol mi is versenyképesek lehetünk és a saját piacunk is megfelelően jelentősnek tekinthető. Nyilvánvaló számomra, hogy a sok száz hektáros termőterületeket feltételező mezőgazdasági gép- és adapter gyártást másokra kell hagynunk. Ugyanakkor a néhány száz négyzetméteres kiskertes, kertészetes, fóliás, üvegházas stb. területek számunkra is lehetőséget nyújtanak, mert a környező országokban ezek a méretek szintén jellemzőek. A merjünk nagyok lenni mellett vegyük tudomásul, hogy mi kicsik vagyunk és ne szégyelljük ezt bevallani és eszerint cselekedni.
Az iparhoz kötődő szolgáltatásnak leginkább az ipar által előállított termékek javítását, karbantartását és megsemmisítését kell szolgálnia. Versenyképességünk mindkét csoport esetében attól függ, hogy az adott területeken mennyire leszünk képesek megszervezni a kisvállalkozások (házi ipar) összefogását. Lehet, hogy az elitélt szövetkezetesítés erőszakossága a versenyképesség a javítását célozta?
A harmadik és a negyedik csoportban nem látom a versenyképességünket biztosítottnak, részben a belső és a közeli piacok kicsi mérete, részben a nyersanyag források elégtelen volta miatt. Ilyen szemüvegen át nézve nem biztos, hogy a járműgyártás fejlesztése számunkra előnyös. Környezetvédelmi szempontból meggondolandó kérdés, hogy mi történik azokkal a földalatti üregekkel, ahonnan kibányásszuk a földalatti ásványkincseket (földgáz, kőolaj, szén, víz és egyéb ércek). Úgy vélem, hogy a Föld tömegközéppontja a bányászkodással bizonyos mértékig elmozdulhat.
A mezőgazdaság: gazdaságunknak ez az ágazata versenyképes lehet a közeli országokban, ahol a minőségi termékeket ismerik, keresik és meg is tudják fizetni. Úgy gondolom, hogy a nagytömegű takarmány minőség előállítása számunkra nem előnyös, mert itt nem versenyezhetünk a nagy tömegeket előállító GMO - s amerikai és más termékekkel. Termelésünk fejlesztésénél arra kell felkészülnünk, hogy a kiskertekben megtermelődő termékeket összegyűjtsük és az így összegyűjtött termékekkel lépjünk a piacra. Mivel a belső piacunk kicsi, erőltetnünk kell az értékesítési és a beszerzési társulások terjedését. Az úthálózat kiterjesztése és a hírközlésünk fejlettsége lehetővé teszi, hogy a használatos eszközöket a régi gépállomásokhoz hasonlóan koncentráljuk. Be kell látnunk, hogy a nadrágszíj parcelláknak a kora lejárt, mert családi alapon sem a növénytermesztés sem az állattenyésztés nem folytatható. Aki élőlényekkel akar foglalkozni, annak tudnia kell, hogy sem, a permetezéssel sem az etetéssel nem lehet az üdülés végéig várni. Mivel manapság divatos az üdülés a turizmus, gondoskodni kell arról, hogy addig amíg egyesek üdülnek vagy turistáskodnak a kettesek elvégezzék az éppen aktuális munkákat. Akik pedig állattartásra adják a fejüket tudják azt, hogy az állatoknak sajátos szaguk van, ami a gondozóikban is meg fog jelenni. Tudnunk kell azt is, hogy a GMO –s pollent ugyanúgy nem tudjuk a határainknál megállítani, mint ahogy az izlandi vulkán hamuját sem tudtuk.
Szolgáltatás: Ezen a téren két kiemelt területet látok. Az egyik a banki, a másik a hírközlési szolgáltatások. Úgy vélem, hogy ezeken a területeken nagyon jók a lehetőségeink, bár itt inkább humán fejlesztés szükségességét érzékelem. A pénzügyi tranzakciók lebonyolítása és az értékesítendő áruk a hírközlési eszközök igénybevételével való bemutatása még javítható.
A hagyományos szolgáltatások korszerűsítését (lakásfelújítás és egyéb szakipari munkák) szintén szükségesnek tartom. Ezen a területen az ellátási és beszerzési igények összegyűjtését célszerű összefogással megszervezni.
 

A fiatalításról!
Az utóbbi időben sokat hallunk arról, hogy bizonyos szakmákat kormányunk meg akar fiatalítani (bíróságok, rektorok, iskolaigazgatók stb.) amit általánosságban én is helyesnek tartok. Úgy gondolom, hogy mindenféle fejlődés akkor tekinthető egyenletesnek és átfogónak, ha a fejlődést irányítók között a múlt és a jövő képviselői egyaránt jelen vannak. Ennek az irányításnak az elégtelensége vezetett a szocialista társadalom bukásához és ez fogja az egyházak leépülését is eredményezni. A politikai palettán végignézve láthatjuk, hogy melyek azok a szervezetek, amelyeknél a megújítás, a vezetők állandósulása miatt, szinte elképzelhetetlen. Ami miatt az általam is szükségesnek tartott fiatalítás, jelenlegi módjának helytelenségéről írok, az azért van, mert, az erőltetett fiatalítással nem értek egyet. Azt látom, hogy a jelenlegi törvénykezési gyakorlatunk a tiltáson és a kötelezésen alapul, nekem pedig a különböző cselekvéseket lehetővé tevő megközelítés szimpatikusabb. Persze azt elfogadom, hogy szükség van a tiltó és kötelező törvényekre is (ezt egyébként a tízparancsolat is alkalmazza). A hirtelen váltások utalhatnak a fiatalos hevületre, de a szekér felborulásához is vezethetnek. Lehet, hogy a mi gyorshajtásunkat a közlekedési rendőr szerepét betöltő EU nem értékeli, hiába mondjuk, hogy mi gyorsan célhoz akarunk érni és a mellettünk jövők csak cammognak. Azt hiszem, hogy a fiatalítás eredményesebb volna, ha kijelentenénk, hogy mindenki csak egy helyről kaphat fizetést (bírói-, rektori-, országgyűlési képviselői, egyetemi tanári-, akadémikusi-, főorvosi-, stb. fizetés és nyugdíj, polgármesteri fizetés, bizottsági tagsági juttatás stb.) és egyértelművé tennénk az öregségi nyugdíj korhatár mindenkire érvényes időpontját. Ezzel a fiatalabb generációkat döntéshozói helyzetbe hoznánk. Ha ez a döntéshozói helyzetbe hozott fiatal úgy érezné, hogy szüksége van az idősebb generáció tapasztalatára, akkor számára lehetővé kell tenni, hogy ehhez a tapasztalathoz hozzájusson, az idősebb generációnak pedig lehetővé kell tenni, hogy ha valaki igényli a tapasztalatát, akkor ezt átadhassa. A tapasztalatátadás ingyenes és önkéntes.
 

Magyarországról!
Úgy gondolom, hogy a magyar lakosság már jó ideje jobban él, mint ahogy azt a gazdasági és a katonai ereje alapján megtehetné. Számomra nyilvánvaló, hogy hazánk lakosságának az életszínvonalát összességében csökkenteni kell. Ennek keretében hozzá kell nyúlni szinte mindenhez (egészségügy, nyugdíjak, oktatatás, stb.). A FIDESZ 2/3-a ezt szerencsére lehetővé is teszi. Ami a közvélemény alakulását illeti, én azt látom, hogy ezt a csökkentési kényszert sokan látják és nem örülnek neki, ezért elfordulnak a FIDESZ- től. Ami miatt nem csatlakoznak egyik ellenzéki párthoz sem, az azért van, mert ezek egyike sem mutat alternatívát, a szükséges életszínvonal csökkentés mikéntjére. Én azt látom, hogy a jelenlegi vezetőink úgy gondolják, hogy ezzel az általános csökkentéssel egy időben megerősítik a magyar középosztályt is. Sajnos, de ez nem lehetséges, mert a szükséges életszínvonal csökkentéshez hozzá kell nyúlni a középosztályhoz is. A felső tíz százalék kedvezményezése valóban megvalósul, de ezzel Magyarország gazdasági ereje nem nő annyira, hogy a középosztály kellemetlenségei elkerülhetők lennének. Ami a különböző rendezvények létszámát illeti, azt kell látni, hogy a kedvezményezett felső tíz százalék Budapestre eső részéből bármikor összeszervezhető a százezres tüntetés. Ugyan ez érvényes az alsó tíz százalékra is. Az együtt sírunk együtt nevetünk azt követelné meg, hogy ebből a keserű pirulából mindenki kapja meg a magáét, de az egykulcsos személyi jövedelem adóval és más módon jutalmazott felső tíz százalék keserű pirula helyett édességet kap, ami azt fogja eredményezni, hogy ezt a társaságot a keserű pirulát nyelők nem fogják becsülni, és közéjük tartozónak elismerni. Minden gazdag emberre úgy fognak tekinteni, mint aki őket meglopta. Mivel a jelenlegi kormány egyértelműen a felső és az alsó tíz százalék közötti különbség növelését szorgalmazza, vele szemben csak az lehet hatásos, ha valaki ennek a különbségnek a csökkentését megígéri, de ezzel együtt tudatosítja azt is, hogy az általános életszínvonal csökkentésére szükség van (tehát nem ígérget kolbászból font kerítést). Politikusi szemmel az utóbbi mondat fából vaskarikának tűnhet (ezt várták korábban az LMP-től is), de más járható utat jelenleg nem látok. Ami ehhez a helyzethez vezetett az a beruházás és az üzemeltetés-fenntartás egyensúlyának a felborulásával magyarázható. Ez röviden azt jelenti, hogy sok olyan beruházást hajtottunk végre, amit nem tudunk folyamatosan üzemeltetni és az állagát fenntartani. A beruházásokat a politikusok szeretik, mert az üzemeltetésben és a fenntartásban ők már nem érdekeltek. Igaz ugyan, hogy ezzel az üzemeltető és fenntartó önkormányzatokat eladósítják, de ez legyen az ő bajuk.
 

Az időről!
Az emberek többsége, az idő hármasságában él. A múlt, a jelen és a jövő minden ember életében jelentősséggel bír. A jelentőség mértéke az életkorral és az életviszonyokkal állandóan változik. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet nagyobb társadalmi együttesek tekintetében is, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor már vannak olyanok, akiknek a foglalkozásuk az idő valamelyikéhez kapcsolódik. A múlt dolgaival foglalkozók, a régészet valamelyik ágát művelik (régmúlt, középkor, újkor, legújabb kor stb.). Én azt látom, hogy a múlttal foglalkozók befolyása a jelenkor eseményeire az indokoltnál nagyobb. A jövőt kutató futurológusok, hol a jövő szörnyűségeit (klíma katasztrófák, UFO támadások stb.), hol a ránk váró paradicsomi állapotokat (az oroszlánok együtt piknikeznek az őzekkel) tárják elénk. Mindkét társaság szeretné, hogy érvelését és következtetéseit a jelenlegi és a közeljövő dolgaival foglalkozók minél teljesebb mértékben elfogadnák. Természetes, hogy ezeknek a törekvéseknek mindig vannak jelentős anyagi vonzatai, Gondoljunk azokra régészeti jelentőséggel bíró romokra, megmentendő és fenntartandó objektumokra amelyeket valamelyik régészcsoport szeretne a jövő számára is elérhetővé tenni. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a régészeti objektumok egy idő után így vagy úgy, az enyészeté lesznek. Az a törekvés, hogy ezeknek az enyészetnek kitett objektumoknak az életkorát megnöveljük, az éppen hatalmon lévőktől iszonyatos áldozatokat követel. Ezen az alapon lehet azt mondani, hogy meghosszabítom a múltat és ezzel megrövidítem a jelent és a jövőt. Az egyensúlyra való törekvés ebben a kérdésben is kompromisszumos megoldáshoz fog vezetni. Egy dolog biztosan kimondható, minden emberi alkotás egyszer az enyészeté lesz, vagyis a természet előbb-utóbb visszaveszi azt, amit egyszer tőle elvettek. A visszavétel mikéntjéről és hogyanjáról (olaj, gáz, urán stb.) a futurológusok fognak majd valamivel előállni. A jövőre vonatkozó kutatások (világűr, anyagfelépítés, élet stb.), legalább olyan mértékben terhelik a jelenlegi költségvetéseket, mint a múltra vonatkozók.
 

A szokatlan, bizarr gondolatokról!
Az egyensúlyi helyzeteknél szót ejtettem azokról a szokatlan gondolatokról, amelyek a tépelődő embernek néha eszébe ötlenek. Gyakran az ilyen szokatlan gondolatokkal előállót habókosnak, esztelennek kiáltják ki. Ha visszagondolunk az emberiség történetére, azt láthatjuk, hogy az igazi előrehaladást majdnem mindig az ilyen szokatlan gondolatok hordozták. Ezért úgy gondolom, hogy a szokatlan gondolatokat meg kell becsülni, mert abból még lehet valami, az ismert gondolatok ismételgetése nemigen visz sehová. Látható, hogy annak az állandó ismételgetése, hogy XY mondjon le, nem vezet eredményre. Tegyük fel, hogy XY lemond és én leszek a fő elölülő. Az igazán érdekes az a válasz, hogy XY helyében én mit tennék.
 

A szerződésekről!
Ha két vállalkozó valamilyen szerződést köt egymással, általában kikötik, hogy az esetleges vitás ügyeik rendezését melyik bíróságra bízzák. Ez a bíróság általában a két félhez a legközelebbi, azért, hogy ne kelljen a viták rendezése miatt az indokoltnál többet utazni. Ha ezt a kialakult gyakorlatot az állam valamilyen formában megváltoztatja (hiszen a bíróságokat az állam tartja fenn) akkor előfordulhat, hogy a Somogyban keletkező vitás ügyeket Nyíregyházán fogják rendezni, mert ott a bírók kevésbé leterheltek. Ezzel a gyakorlattal valószínűleg csökkeni fog a peres ügyek száma és az érintettek ráfanyalodnak arra, hogy az óhatatlanul keletkező vitás ügyeiket más úton oldják meg.