Kis tulajdonú és kis jövedelmű

Az időről!
Az emberek többsége, az idő hármasságában él. A múlt, a jelen és a jövő minden ember életében jelentősséggel bír. A jelentőség mértéke az életkorral és az életviszonyokkal állandóan változik. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet nagyobb társadalmi együttesek tekintetében is, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor már vannak olyanok, akiknek a foglalkozásuk az idő valamelyikéhez kapcsolódik. A múlt dolgaival foglalkozók, a régészet valamelyik ágát művelik (régmúlt, középkor, újkor, legújabb kor stb.). Én azt látom, hogy a múlttal foglalkozók befolyása a jelenkor eseményeire az indokoltnál nagyobb. A jövőt kutató futurológusok, hol a jövő szörnyűségeit (klíma katasztrófák, UFO támadások stb.), hol a ránk váró paradicsomi állapotokat (az oroszlánok együtt piknikeznek az őzekkel) tárják elénk. Mindkét társaság szeretné, hogy érvelését és következtetéseit a jelenlegi és a közeljövő dolgaival foglalkozók minél teljesebb mértékben elfogadnák. Természetes, hogy ezeknek a törekvéseknek mindig vannak jelentős anyagi vonzatai, Gondoljunk azokra régészeti jelentőséggel bíró romokra, megmentendő és fenntartandó objektumokra amelyeket valamelyik régészcsoport szeretne a jövő számára is elérhetővé tenni. Ugyanakkor látni kell, hogy ezek a régészeti objektumok egy idő után így vagy úgy, az enyészeté lesznek. Az a törekvés, hogy ezeknek az enyészetnek kitett objektumoknak az életkorát megnöveljük, az éppen hatalmon lévőktől iszonyatos áldozatokat követel. Ezen az alapon lehet azt mondani, hogy meghosszabítom a múltat és ezzel megrövidítem a jelent és a jövőt. Az egyensúlyra való törekvés ebben a kérdésben is kompromisszumos megoldáshoz fog vezetni. Egy dolog biztosan kimondható, minden emberi alkotás egyszer az enyészeté lesz, vagyis a természet előbb-utóbb visszaveszi azt, amit egyszer tőle elvettek. A visszavétel mikéntjéről és hogyanjáról (olaj, gáz, urán stb.) a futurológusok fognak majd valamivel előállni. A jövőre vonatkozó kutatások (világűr, anyagfelépítés, élet stb.), legalább olyan mértékben terhelik a jelenlegi költségvetéseket, mint a múltra vonatkozók.