Kis tulajdonú és kis jövedelmű

Az anomáliákról!

Számomra úgy tűnik, hogy a természet létre hozza az anomáliákat, majd azonnal el is kezdi ezeket megszüntetni. Mivel a meglévő dolgok, valamilyen viszony alapján, mind anomáliák ezért tudomásul kell vennünk, hogy a természet ezek ellen fordul. Gondoljunk arra, hogy a világűrhöz viszonyítva valamennyi csillag egy-egy anomália, az életet hordozó Föld, a környező és élettelen csillagokhoz viszonyítva szintén anomália. A településeink, megművelt földjeink a környező természethez viszonyítva mind-mind anomáliák. Egy-egy népességen belül, a kisebbségek, a többséghez viszonyítva mind-mind anomáliák. Végül a többségen belül a szőkék, a barnák a soványak a kövérek az eszesek a buták valamennyien anomáliák, ezért aztán valamennyinek az lesz a sorsa, hogy a természet elemészti azt, amit létrehozott. Úgy gondolom, hogy a természet nincs rászorulva arra, hogy őt valakik megvédjék. Ezek a valakik inkább a természet anomália megszüntető tevékenységét szeretnék megakadályozni, tehát a természet ellen cselekszenek. Tudnunk kell, hogy a természet előbb utóbb megszüntet bennünket, a földi életet, a földet stb.. Reméljük, hogy mindez csak a távoli jövőben fog bekövetkezni, addig pedig éljünk úgy, ahogy ezt az anomália mivoltunk lehetővé teszi.

A kézírásról!

A számítógép szövegszerkesztő funkciója, háttérbe szorította a kézírást és a kézírással együtt járó megfontoltságot. A másolás és a beillesztés egyszerűvé válásával egyszerűvé vált a terjengős mondanivalók terjesztése ami az élet egyes területein elviselhetetlen szövegáradáshoz vezetett. A digitális fényképezés (telefonos és fényképezőgépes) lehetőségei ezt a terjengősséget tovább fokozzák. Ez a terjengősség jellemzi a törvényeinket, a bíráskodásunkat és az életünket befolyásoló minden írott tudnivalónkat. Érdekes módon, ez a felhígítás ahelyett, hogy emészthetőbbé tenné a mondandót, a terjengősség eltakarja azt. A törlések lehetősége eltakarja a gondolkodó ember vívódásait tükröző áthúzásokat, beszúrásokat. Összességében azt mondhatjuk, hogy a szövegszerkesztés áldásos lehetőségeit, rossz célra használjuk fel. A konyhakéssel nem kenyeret vágunk, hanem embert ölünk.

A társ tettességről!

A polgár (p) kamatot fizet a banknak (b), vagy kamatot kap a banktól, az állam (á) adót szed be a banktól.

A polgár (p) fizeti a szolgáltatási díjat a szolgáltatóknak (s), az állam (á) adót szed be a szolgáltatóktól.

Ez a normál alapállás, de az állam rájön, hogy a bank és a szolgáltató nagyon gyarapodik és úgy él, mint Marci Hevesen, mert több kamatot szed be és kevesebbet fizet ki, illetve drágábban szolgáltat, mint ami a tisztességes megélhetéséhez szükséges lenne.

Ezért, mondjuk az öt profitból, elvesz négyet, amiből fizetheti a „csókosait” meg felépítheti a kedvenc stadionjait. Mivel a bankok és a szolgáltatók reklamálnak a profitjuk megcsonkítása miatt, az egyezkedések után a négy és egy arányból lesz három és kettő. Így mindkét fél úgy érezheti, hogy nyereséggel távozhat az egyezkedésről. Az hogy az érintett polgár ebből az egész cirkuszból semmit sem érez az azért van mert közben az állam társ tettessé vált. Eddig a tettes egyedül vágta el az áldozata torkát, ezután a segítője lefogja az áldozatot, hogy az ne rúgkapáljon.

Aki fizet, annak muzsikálnak!

Valamikor ez így volt, de a nem hagyományos megközelítések korában ez megfordul és aki nem fizet, annak muzsikálnak. Mindenki örül, a kormány rezsi költségcsökkentési tevékenységének úgy, ahogy egy kocsma vendégei is, ha valaki elkiáltja magát, hogy mindenki a vendégem. Azt azonban látni kell, hogy a valaki úgy hívja meg a nagyérdeműt, hogy előtte kizsebelt valakit. Az energia szolgáltatók előbb utóbb észreveszik, hogy valaki kizsebelte őket és behajtják a veszteségeiket. Az egyetemistákkal kapcsolatos problémáikat is úgy szeretnék megoldani, hogy valaki más fizesse a probléma megoldás költségeit. Csatlakozva a brain storming (agymenés) kedvelőihez, felhasználhatjuk azt, amivel ezek a fiatalok rendelkeznek, az országnak pedig ezzel a valamivel nagy segítségére lehetnek. Ez a valami pedig a népességnövelő képesség. A fiuk valószínűleg meg sem várnák a tanulmányaik befejezését, a lányok meg alul maradnának.

A tekintélytiszteletről!

 Úgy gondolom, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy valakikre, vagy valamire felnézzenek, tiszteljenek. A legmarkánsabban ez az igény, a vallások létében és tartósságában mutatkozik meg. Ez a szükséglet közvetlenül kapcsolódik a hithez, ami igényli az egyén korlátozott lehetőségein túllépő képességek birtoklását. Ilyen képességekkel vannak a természetfelettiek, a bűvészek és egyéb emberek és intézmények felruházva. Számomra valaha ilyen intézménynek számított a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) is. Ami miatt megingott az MTA-ba vetett bizalmam és vitatom a tekintélyét meg a tisztelhetőségét, az azért van mert egy számomra egyszerűnek tartott kérdésre kb. egy éve nem kapok választ. Ez a kérdés így szól: Móra Ferenc mit írt a „Zengő ABC” című versében, „Jó az anya jót akar” vagy „Jó az Isten jót akar”?

Abban a könyvben amit én vettem a lányaimnak, az előbbi, abban a könyvben amit a lányom vett az unokáimnak az utóbbi változat szerepel. Nekem a „óa aa ó aa” változat jobban tetszik mint a „óa ie ó aa”. Mivel nem vagyok irodalomhoz értő szakember, úgy gondoltam, hogy az MTA-tól kérek választ a kérdésemre. A késlekedés miatt azonban megingott az MTA iránt érzett bizalmam és a tekintélytisztelet helyett a helyezkedőt megillető megvetés alakult ki bennem.

Az átmeneti állapotokról!

Az emberi társadalom előrehaladása szakaszosan történik. A földön valahol valamilyen értelemben mindig történik  olyasmi, ami korábban nem volt jellemző. Most Európában a kereszténység, a család, a népességszaporulat, a gazdasági élet átalakulásának, visszaszorulásának vagyunk tanúi. Ilyenkor kérdezzük azt, hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy olyan legyen minden mint régen volt? Tudomásul kell vennünk, hogy a múltat nem hozhatjuk vissza és az elmúltak feletti kesergés helyett arra kell törekednünk,  hogy a jövőbeni események nekünk tetsző irányt vegyenek. Végig kell gondolni, hogy a család szerepének a visszaszorulását a családi élet milyen változásai (együtt élés, egymás mellett élés, munkamegosztás, a család fizikai és társadalmi fenntartása stb.) okozták. Ami a kereszténység és a krisztus hívők visszaszorulását illeti, az emberek jelentős része azt látja, hogy a társadalmak jelentős anyagi terheket viselnek különböző vallási objektumok (templomok, székesegyházak stb.) fenntartása érdekében, holott ezeket a turistákon kívül nagyon kevesen látogatják, miközben a téli hidegben emberek fagynak meg és betegszenek meg az alultápláltság miatt. A népességszaporulat csökkenése azzal van összefüggésben, hogy a leendő szülők nem látják biztosítottnak nemcsak a saját jövőjüket, de a gyermekük jövőjét sem. Munkanélkülit nem akarnak az anyukák szülni, A háborúk utáni szaporodási kedv amiatt van, hogy ilyenkor jobb jövőt várnak a szülők. A gazdasági életben tapasztalható változásokat nagyon sokan érzik, de a tapasztalt reagálásokat ez a sokaság nem tartja megfelelőnek, határozottnak. A választott út bizonytalanságát erősíti a kormány és az ellenzék eltérő helyzetértékelése, és ebből fakadóan a törvények tiszteletreméltóságának a megkérdőjelezhetősége.

A listákról!

 Amióta a közösségek tagjai adót fizetnek valakinek, azóta léteznek listák ezekről az adót fizetőkről és a nem fizetőkről. Azt hiszem, hogy kimondható a lista készítés szükségessége. Azt, hogy ezekkel a meglévő listákkal mit kezdünk (csoportosítás, kigyűjtés stb.) azt a lista fölött rendelkezők döntik el. A „nyuggerek” kedvence Kubatov lista nem lett szimpatikusabb Gyöngyösi Márton javaslata után sem. Látni kell, hogy az előzetes feliratkozás, szintén egyfajta listakészítés. A lista fölött rendelkezők döntik el, hogy a listán nem szereplők csak simán tejelnek, vagy mennek a vágóhídra. Szerintem, az Országház arravaló, hogy ott mondják el a képviselők mindazt, amit a képviseltek szerint el kell mondaniuk. Az ilyen, számomra sem szimpatikus mondanivaló ha, a Parlament előtti tömeggyűlésen hangzik el nem lenne szimpatikusabb. Az országban tapasztalható zsidó és cigány ellenességet kár lenne tagadni és nem tudomásul venni. A kisebbségekkel kapcsolatos gondolataimat korábban már leírtam, a zsidókkal, Izraellel és a holokauszttal összefüggő érzéseimet a következők tükrözik. A holokausztot mint megengedhetetlent elítélem, a hazai zsidósággal nekem nincs semmi bajom. Izrael Palesztinokkal szembeni viselkedését elítélem. Valószínűsítem, hogy a zsidó állam megalakulása óta, az Izraeli zsidók legalább annyi arabot öltek meg, mint a holokauszt  idején a németek, zsidót. Nem tudom elfogadni azt sem, hogy a viszonylag kis- és atomfegyverrel rendelkező zsidó állam mondja meg a nálánál sokkal jelentősebb Iránnak, hogy lehet-e atomerőműve vagy nem.

Az ellenzéki szerepről!

A parlamentarizmus elterjedése megítélésem szerint az advokát dei és az advokát diabóli  katolikus hagyománynak a továbbélését jelenti. A szentté avatást igenlő és ellenző érvek meghallgatása és megismerése után döntöttek arról, hogy szent lesz-e a delikvens, vagy nem. Ismeretes, hogy az esetek többségében az advokát diabóli alulmaradt és a delikvenst szentté avatták. Nyilvánvaló, hogy parlamentarizmus esetén ezt a kettősséget a kormány és az ellenzék jelenti. Elvileg a döntéshozó parlamentnek semlegesnek kellene lennie és a kormány valamint az ellenzék érveinek a meghallgatása után döntene az aktuális előterjesztés elfogadásáról, vagy elutasításáról. Sajnos ez nincs így, mert a parlament nem semleges, hanem mindig kormánypárti. A parlamenti képviselőknek az ország érdekében szabadna tevékenykedni, ehelyett azt látjuk, hogy választókerületük érdekében lobbiznak, az ország érdeke pedig képviselet nélkül marad. Azt, hogy a kormány előterjesztéseinek a többsége helyes, normálisnak fogadhatnánk el. Ami miatt kétségeink támadnak, azt az elfogadott és szentnek tekintett törvények és egyebek gyakori megváltoztatása magyarázza. Nyilvánvaló, hogy az ellenzéknek a kormányétól eltérő meglátásai ilyen körülmények között reálisnak és figyelemre méltóaknak tűnnek. Egy ország irányítása nem tekinthető könnyű sétának, különösen akkor, ha ott van az ellenzék is, amelyik a cipőbeli kavicshoz hasonlóan nehezíti a járást. Sajnos emiatt a fránya kavics miatt tekinthető egy rendszer demokratikusnak, mert ha ezt a kavicsot kidobják a cipőből, akkor a futás ugyan könnyebb lesz, de a cél bizonytalanná válik.

A kitüntetésekről!

A jogos büszkeség, a buksi fej megsimogatása, a megérdemelt jutalom, a kitüntetők iránti lojalitás, a talpnyalás (az segít? nem az talpát!). A dolgos hétköznapokkal együtt járó szerénység, a munka öröme. Az örömmel végzett tevékenység munka-e?

Kik ragaszkodnak jobban a kitüntetési ceremóniákhoz, a kitüntetettek vagy a kitüntetők?

Milyen hősök voltak a szocialista munka hősei? Mennyien voltak a partizánok? Mennyire keresztények a különböző keresztekkel ékesítettek? Megkapta a kiskeresztet, aztán a középkeresztet, majd a nagykeresztet, utána leszedték róla a keresztvizet, végül keresztre feszítették. Az egész élete a kereszt jegyében telt el és végül odajutott ahova mindenki jutott vagy jutni fog.

Teendők!

Fontos teendőnek tartom, hogy a jövőben foglalkozzunk a diszperz dolgok közvetlen  vagy összegyűjtött felhasználásával (aszalás, szénaszárítás, szárazon és éretten leszedés, hulladékok összegyűjtése). A családi felhasználás után megmaradó termékmennyiségeket össze kell gyűjteni (a kiskert 3 kg zöldsége nem áru mennység). A dolgok tervezésekor előtérbe kell állítani a javíthatóságot. Rá kell szoknunk arra, hogy a blokkok lecserélése helyett csak a meghibásodott elemeket cseréljük ki. Nyilván, ehhez az szükséges, hogy felkészüljünk a blokkok tesztelésére. A modern technológiák átvételét elsősorban a tudományos műhelyekre korlátozzuk, a széleskörű terítést csak jelentős késleltetéssel indítsuk.

A szétszórt ismereteket a javító tevékenységekkel is foglalkoztatók köré gyűjtsük össze. A választók fogalmazzák meg, hogy mit is várnak a választottjaiktól. Minden megválasztottnak tudnia kell, hogy mit várnak tőle. Ha figyelembe vesszük, hogy egy telepítendő objektum (szemétlerakó) csökkenti a telek értékét, akkor azokat is figyelembe kell venni, amik növelik a telek értékét (különböző közművek). Mivel a különböző fejlesztések (út, vasút stb.) a körülvevő területek értékét emelik, ezek költségeit is nekik kell viselni. Ennek megfelelően, legalább jelzálog jogot kell a területre terhelni.

A hitelekről!

A deviza hitellel kapcsolatban engem igazából egy összehasonlítás érdekelne, ami kimutatná azt, hogy pl. a 2005-ben felvett l0 millió forint deviza és forint hitelre eddig mennyi forintot fizettek vissza (kamat és tőketörlesztés címen) és ebből a 10 millió forintos hitelből mennyi törlesztendő forint maradt napjainkig. Amíg egy ilyen kimutatatást nem látok, addig a devizahitellel kapcsolatos információk számomra nem mondanak semmit.

A politikusok felelősségéről!

A felelősség kérdése nagyon fontos, de először azt kellene megfogalmazni, hogy mit is várunk el egy politikustól. Ezután meg kell vizsgálni azt, hogy ilyen elvárások mellett, hogyan képzeljük el a választásokat és lesznek-e olyanok akik kielégítik az elvárásainkat. Én elvárhatom egy politikustól, hogy tegye a nyakába a kötelet, de nem valószínű, hogy ő ezt meg is teszi. Úgy gondolom, hogy a politikusok felelősségvállalása semmiben nem tér el a hétköznapi emberek felelősségvállalásától még akkor sem, ha a rájuk vonatkozó, de nem önmaguk teremtette lehetőségek ezt lehetővé is teszik. A kollektív döntés és egyéni felelősség gyakorlata már rég kialakult (mert nincsenek univerzális szakemberek), de az még nem alakult ki, hogy milyen alapon lehetne érvényt szerezni az egyéni felelősségnek ( különösen anyagiak vonatkozásában). Demokráciákban a választások teremtik meg azt a lehetőséget, hogy a kollektív döntésben és az egyéni felelősségviselésben résztvevőket ezektől a lehetőségektől megfosszák. Felvethető az a kérdés is, hogy az országgyűlési képviselőket a kollektív döntés részeseinek vagy egyéni felelősségviselőknek tekintem-e? A frakció fegyelmet én a frakciók megszüntetésével iktatnám ki, a visszahívhatóságukat úgy oldanám meg, hogy ha többen hívnák vissza mint ahányan megválasztották, akkor ez a többség vissza is hívná az érintett képviselőt

A szavahihetőségről!

Korábban már írtam a hitről, mint vallási jelenségről és hozzáállásról. Nyilvánvaló, hogy ezen kívül átszövi az életünket az a hit, ami nem a valláshoz kapcsolódik. Az ismeret átadás többsége azon alapul, hogy igaznak fogadjuk el mindazt, amit a tanítónk (újság, rádió, TV, könyv stb.) mond. Később, ahogy a tapasztalataink és ismereteink felgyülemlenek, saját értelmezéseink kialakulnak, a megszerzett ismereteket szelektálni kezdjük, így lesznek olyanok amelyeket igaznak elfogadunk, lesznek olyanok amelyeket feltételekkel fogadunk el és lesznek olyanok, amelyeket elutasítunk. Ezekből az elutasított ismeretekből lesznek az új felfedezések, találmányok. A múlttal, jelennel és jövővel kapcsolatos ismereteink annyira sokfélék, amennyire mi is sokfélék vagyunk. Ezért, ha a kisebb, nagyobb közösségek által mindenkire e közösségek igazságait akarják ráerőltetni, az eredmény mindig vita és ellenállás lesz. A valóság nagyon sokoldalú és mindenki ezt a sokoldalú valóságot csak a saját szemszögéből láthatja. Tudnunk kell, hogy a valóság nevű kirakós játék csak akkor fedi fel az értelmét, ha annak minden eleme a helyére kerül és itt nem beszélhetünk felesleges elemekről. Azt kell látni, hogy a szavahihetőségről mindig az dönt, akinek a szavak igaz vagy hamis voltáról kell véleményt mondani. Lehet, hogy az egyik ugyanazokat a szavakat igaznak, a másik hamisnak gondolja, a valóság pedig mindkettőnek igazat ad, csak ezeknek a nézőpontjai mások.

A félelem!

Az emberiség fennállása óta, az ember egyik jelentős féken tartója a félelem volt. Mint természeti lény, először a természet erőitől (villámlás, földrengés, vadállatok stb.) félt. Később, amikor már a hite megerősödött (megjelent a haláltudata), félni kezdett a halála utáni eseményektől (pokol, reinkarnáció stb.). A társadalom fejlődésével a félelme eltolódott a másik embertől való félelem irányába (félelem a háborúktól, az elöljáróktól a bűnözőktől stb.). A szocialista erkölcs azon a félelmen alapult, hogy megsértése esetén, kiközösítik a megszokott társaságából, vagyis a társas emberi lényből magányos emberré válik.

Miután az emberi szabadságjogok hangsúlyozása és védelme megerősödött, a természeti és a vallási félelmek lanyhultak, a demokrácia értelmezése, a politikai síkot kiszélesítve a gondolkodásra is átterjedt, a félelem állandósulása miatt (félelem a munkanélküliségtől, a javakból való kirekesztettségtől stb.) az ezen alapuló moralitás jelentősen veszített az erejéből.

Látható, hogy a békéért, az emberi jogokért a környezet védelméért stb. vívott harcok egyrészt a félelem csökkenése, másrészt a növekedése irányában hatnak, ami a félelmen alapuló moralitás gyengüléséhez vezet. Számomra nyilvánvaló, hogy az emberek igénylik az erkölcsi normákat és azt várják az értelmiségüktől, hogy a félelmen alapuló moralitás helyett, valami máson alapuló értékrendet találjanak ki.

 Az erkölcsi normák hiányából fakad, az emberi együttélést szabályozó törvények szaporodása, a szerződések terjedelmének növekedése az eskük leértékelődése, az emberek egymástól való elidegenedése, az elmagányosodás és a pszichológiai megbetegedések számának növekedése, a tudatmódosítók iránti igény jelentős feléledése.Tegyük fel azt a kérdést, hogy elképzelhető-e olyan erkölcsi norma, ami nem a félelmen alapszik és mi lehet ez az alap? Siker, dicséret. jutalom?

Ha nem képzelhető el a félelem nélküli erkölcsi norma, akkor mi lehet az a félelem fajta, ami az alapot képezhetné (és a világon majdnem mindenki elfogadná). Ökológiai katasztrófa, csillagháború, atomháború?

A bizalmatlanságról

 A bizalmatlanságot én úgy fogom fel, hogy valakiről feltételezzük azt, hogy az a valaki velünk foglalkozik, mégpedig úgy, hogy nekünk rosszat akar. Ez a bizalmatlanság lehet emberre és embercsoportokra irányuló.Egy dolog biztosnak látszik, a bizalmatlanság sokba kerül. Itt gondoljunk a hidegháború költségeire, a világháborút megakadályozó fegyverkezési versenyre, a sok fel nem használt de legyártott fegyverre, az egymás titkainak a kifürkészésére fordított hatalmas összegekre. Békésebb vizeken evezve, gondolhatunk a piaci szereplők bizalmának az elvesztését kísérő járulékos költségekre vagy a leskelődő magánnyomozó tiszteletdíjára. Nyilvánvaló, hogy a bizalmatlansággal kapcsolatban is a kellő óvatosság indokolt. A feltétlen bizalom és a mindenkivel szembeni gyanakvás között kell megtalálni a megfelelő megoldást. Ha azt akarjuk, hogy hazánk politikai erői között ne ellenségeskedés, hanem együttműködés alakuljon ki, akkor úgy vélem, hogy az egymással szembeni túlzott bizalmatlanságot a megalapozott bizalomnak kell felváltania.

Az erősebb kutyáról

 A mi hazánk, sajnos, nem tartozik az erősebbek közé, ezért mindig keresnie kellett azt az erőset, aki megvédte a másik erőssel szemben. Bármennyire büszkén emlegetjük döntéseink szuverenitását, történelmi ténykedéseink értékelése ezt vitathatóvá teszi. Mondhatjuk-e, hogy szuverén döntésünk volt az, hogy katonáink az Isonzónál, a Don kanyarban harcoljanak és haljanak meg? Mondhatjuk-e, hogy szuverén döntésünk volt az, hogy az országban szocialista rendszer épüljön? Mondhatjuk-e, hogy szuverén döntésünk volt az, hogy országunk a kapitalizmus jelenlegi globális formájába bekapcsolódjon és az EU-t tekintse a jelenlegi erős kutyának? Azt hiszem, hogy cselekvéseinket mindig valamilyen kényszerek befolyásolták és ezek a kényszerek elég erősek voltak ahhoz, hogy megcselekedjük azt, amit a kényszerítők akartak.

A miniszterelnökünk hangoztathatja a szuverenitásunkat, de tudnunk kell, hogy a széllel szemben mi sem csinálhatjuk. Az 56-os évforduló közeledtével elmondhatjuk, hogy a Rákosi féle barakk helyett, Kádárnak sikerült a legvidámabb barakk státuszt elérnie, ahol mi magyarok jobban éltünk, mint a Szovjetúnió legtöbb polgára. Azt kívánom magunknak, hogy valamelyik miniszterelnökünk –akár antidemokratikus módon- érje el, hogy a magyar emberek jobban éljenek, mint nyugat Európa polgárai.

Kulturális kreatívok

Egyéni tudatosodás, környezet-tudatosság

 – Ezek az emberiség tudatára vonatkozó megjegyzések nagyon általánosak és feltételezik azt, hogy a tudatosodás növekedése az emberek többsége szerint - jó irányú -. Szerintem az emberi tudatosodás növekedése sok esetben csak az új „gumicsontok” rágcsálásaként értékelhető.

 Szociális szerep vállalás és munka

– A bennünket körülvevő világhoz való altruista viszony és cselekvés, leggyakrabban a valóban szükséges gondolkodásmód és cselekvés elkerülését jelenti. Gondoljunk a hajléktalanokra, szegényekre, betegekre, öregekre stb.

 Civil jogok

– Attól, hogy most a korábbitól eltérőek a kellemetlenségeink még nem jelenti azt, hogy az újabb kellemetlenségek jobbak a régieknél. Lehet, hogy egy jobbágy boldogabb volt, mint a mostani szegény.

 A nők és a gyerekek helyzete

– Sok nő szívesebben foglalkozna otthon a gyerekeivel, ami nyilván a gyerekeinek is jól esne. Helyette szavazati jogot és munka lehetőséget „kapott”. Ezt az örömöt pozitívumként értékeljük.

 Humanitárius kérdések

– A TV előtt ülve nagyon tudjuk sajnálni egy cunami, földrengés, árvíz, vörös iszap katasztrófa stb. áldozatait. A járdaszélen fekvő rosszul lett embert, a biztosan részeg megjegyzéssel, nyugodtan hagyjuk meghalni.

 Globalizáció

– Az automatizálás és a gazdaságos széria nagyságok állnak a globalizáció hátterében, de ennek a következménye az is, hogy állandósul világszerte a munkanélküliség. Látni kell azt, hogy a termelékenység olyan mértékben megnövekedett, hogy a fizetőképes keresletet a munkaképes emberek töredéke képes kielégíteni. A javíthatóság szempontját az újak megvásárlásának szempontja váltotta fel. A termékek előállításához szükséges alapanyagok és munkaerő árának a csökkentése irányába hat a profit maximalizálásra irányuló törekvés. A kis árrés és a nagy széria nagyság lehetetlenné teszi a kisipari termelést, ezért a kkv-ék kilátásai szerintem nem valami jók.

 Spirituálisan egyéni utat jár, többnyire nem kötődik formális vallási keretekhez

–A vallás: a nép ópiuma. Ez valószínűleg igaz, de tudat alatt ott szerepel, hogy az ópium nem kívánatos szer a nép számára. De mi van akkor, ha a népnek időnként szüksége van arra, hogy elkábuljon. Látjuk, hogy a vallások visszaszorulásával a drogok (köztük a tényleges ópium is) előretörnek és az ellenük folyó harc milyen eredménytelen. Lehet, hogy a misztikus drogok alkalmazása előnyösebb  a tényleges drogok alkalmazásánál?

 Nincs elkülönülés, képes megélni az egységet, az összetartozás élményét és tudatát.

– Ezt hallva, bennem egy szigeti koncert csápoló közönsége jelenik meg. Újabban a West Balkánhoz hasonló szórakozó helyek elkülönülést nélkülöző és az összetartozás élményét élvező tömegek tűnnek fel.

 Fenntartható fejlődés

– Mi a fejlődés? Mit akarunk fenntartani? Ha valamit fenn akarok tartani, az már most létezik. A fenntartásnak nem biztos, hogy egyformán örül egy gyermek, egy fiatal és egy időskorú. Ki mondja meg, hogy az a fejlődés, aminek részesei vagyunk, fenntartható-e?

 Az egyén gondolkodásmódja, viselkedésmintái változnak

– Ezt igazolhatom. Ahogy az ember öregszik, a gondolkodásmódja és a viselkedésmintái megváltoznak. Ha azt nézzük, hogy egy mai fiatalnak más a gondolkodásmódja és viselkedésmintái, mint a szüleinek volt ifjú korukban, azt hiszem, ezt természetesnek vehetjük.

 Alternatív gyógyászat

– A beteg ember csak meggyógyulni akar. Ha van választási lehetősége, akkor a választhatók valamelyikével, ha nincs választási lehetősége, akkor azzal a lehetőséggel él, ami számára elérhető. A nagyvárosokban törekedhetünk az akadálymentesítésre, de sok kis faluban még járda sincs, amit a kerekes székeseknek akadály mentesíthetnénk. Egy afrikai faluban, ahol a foghúzást bunkó kábítással végzik, alternatív gyógyításnak számít, ha ezt a műveletet egy érzéstelenítő injekcióval oldják meg.

 Utazás

– Szerintem az emberiség egyik rákfenéje az utazás, a turizmus, a mobilitás.Valamikor az emberek élettere szinte csak a falujukra, településrészükre korlátozódott. Ebben az időszakban ez a közösség szinte mindent tudott a közösségben élőkről. Ez a tudás többnyire pletykák útján terjedt és akiket kellemetlenül érintett, az vagy elmenekült, vagy tudomásul vette, a róla kialakult véleményt. Ennek az idilli állapotnak vetett véget a mobilitás (hajó, vonat, autó, autóbusz, repülő). A munkahelyek és a lakóhelyek közelségét igénylő korábbi kényszer megszűnt, az emberek fizikai stabilitását felváltotta a mobilitás kora. Eljött az az idő amikor jobban ismerte egy másik ország nevezetességeit, mint a saját utcáját körülvevő utcákat, az azokban lévő boltokat, műhelyeket. A mobilitással együtt járó természet átalakító (utak, vasutak, olajbányászat, benzinkutak, parkolók, megállóhelyek, repülőterek stb.) tevékenységek, a megjelenő energia igény növekedése iszonyú terheket ró az emberi környezetre. Ez a megbolydulás vezet az emberek elmagányosodásához, a pszichés megbetegedések szaporodásához. Az emberek jó része fantasztikus dolgokat képes megtenni azért, hogy észrevegyék őket, valakinek fontosak legyenek, Akiről pletykáltak, azzal foglalkoztak, annak a tevékenysége valakiknek szemet szúrt.

 Önkéntes egyszerűség

– A farmer elterjedését nevezhetjük önkéntes egyszerűségnek  Nehezen tudom elképzelni a krinolinban gyermeküket óvodába cipelő anyukákat, vagy a tömött metrón hatalmas kalapkölteményekben szorongó hölgyeket, a frakkba bújt és az összetartozás élményétől elkábult fiatalemberek heves csápolását.

 Az önkifejezés megélése

– Önmagamnak tetszeleghetek, ha más észre sem vesz, vagy ha észrevesz, akkor sajnálkozva mosolyog.

 A béke megteremtése emberben és a világban

– ez nagyon fontos volna, de azt látom, hogy az emberek többsége nincs megelégedve (békében) önmagával amit a pszichés megbetegedések szaporodása jelez (fogyókúrák, macsós kiállás stb.). A világban uralkodó békére, az emberek nagy többségének semmiféle befolyása nincs. A befolyással bírók pedig nem érdekeltek a béke megteremtésében.

 Holisztikus világszemlélet

– A világot egy nagy egésznek feltételezni gondolatban és egoistaként élni a mindennapi gyakorlatban.

 Planetáris tudatosság

– Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. A globális (planetáris) gondolkodás bizonyos körökben kialakulóban van, de a lokális cselekvés még gyermek cipőben jár.

A megszorításról

Korábban írtam az inflációról, amit a gazdaság jelentős hajtóerejeként mutattam be. Mint majdnem minden fontos dolog ez is csak módjával hasznos, ha túlzásba visszük az alkalmazását, akkor az elérni kívánt cél ellenkezőjét sikerül elérni (gondoljunk az ételek sózására). Én azt látom, hogy a kormánynak megtetszett az inflációval való bevétel szerzés, de ennek is megvannak az árnyoldalai. Igaz ugyan, hogy a Magyarországon lévő vagyonokat így sikerül leépíteni, de ez azzal is jár, hogy aki teheti, az külföldre menti az értékeit vagy értékálló formába (föld,arany, drágakő, művészeti tárgyak stb.) konvertálja. Ezek pedig a gazdaság növekedését nem segítik elő. Az infláció ilyetén való alkalmazását csak fokozza a készpénzfelvételek megadóztatása. Akinek a nyugdíját folyószámlára utalják, az nem tudja sem az inflációval sem a pénz felvét megadóztatásával járó hatásokat kivédeni, azt az ág is húzza. A társadalom örüljön, hogy lyuk van a hátsóján, a „nyuggerek” meg fogják be a szájukat.

Az államháztartás hiányáról

Jó ideje halljuk, hogy az államháztartás hiánya 2 és 3 % között lehet. Ezeket a számokat láttatják velünk kőbe vésve, vagy valami más módon. Ha elhagyjuk az állam szót és csak a háztartás hiányáról beszélünk, mindjárt közelebb kerül hozzánk ez a távoli kifejezés. A háztartást vezetők tudják, hogy hiányról akkor beszélhetünk, ha kiadásaink nagyobbak, mint a bevételeink (103 ezret kiadunk akkor amikor a bevételünk csak 100 ezer forint). A különbözetet vagy az ismerősöktől vagy a bankoktól kért kölcsönökkel hidalhatjuk át. Ilyesmire néha szükség lehet. Ezt a gyakorlatot azonban nem kívánatos állandósítani. Én úgy látom, hogy a Magyar állam ezt a gyakorlatot állandósította, ezért az államháztartás hiánya felnövekedett. Gondoljunk bele, hogy mennyire megnőhet egy háztartás hiánya, ha sok éven keresztül, mindig csak egy kicsit, de túl lépjük a bevételeinket. Követendő célként azt kell megjelölni, hogy ne az államháztartás hiányáról, hanem többletéről beszéljünk és adósságainkat ebből a többletből törlesszük.

A vágyakról és a lehetőségekről

A jelenlegi kormányunk tevékenységének megítélésekor azt kell látnunk, hogy kormányunk a magyar emberek vágyait fogalmazza meg, emiatt csetlő botló intézkedései ellenére minden ellenzéki pártnál nagyobb a támogatottsága. Az ellenzéki pártok mindegyike a (korlátozott) lehetőségeket hangsúlyozza, ezért csak azok között ér el sikereket, akik a realitások talaján állva a konkrét lehetőségeinket látják. Tudnunk kell, hogy az emberek sokasága szeret elábrándozni azon, hogy mi lenne ha. Tulajdonképpen ez áll a mesék sikerének a hátterében, mert mindenki szeretne király, királyné, herceg vagy hercegnő lenni.

Sokak szemében Matolcsy úr  tündérmeséi ezért lehetnek népszerűek. A káposzta levest kanalazó így álmodozhat a lazacos, kaviáros lakomáról. Ha az embereket megfosztjuk az ábrándozás lehetőségétől, akkor az életük belesüpped a nagyon is korlátozott lehetőségekbe és életük szürke, sivár lesz. Ezt pedig nyilvánvalóan kevesen akarják. Ezért mondják sokan, hogy sok mindent elviselünk, de ábrándozhassunk.

Technikatörténet

 Az általánosan használt történelem (királyok, háborúk stb.) felfogás mellett, létezik más történelem felfogás is. Ez a történelem felfogás az előzőtől eltérően nem olyan látványos, de a mindennapok történéseit jelentősen befolyásolja. A következőkben a technikatörténetről akarok néhány gondolatot másokkal is megosztani. Mindenkor léteztek a műszaki létesítésekre vonatkozó szabványok, előírások, törvények amelyek alapján elkészítették ezeket a létesítményeket, eszközöket. Némelyik ilyen létesítmény, eszköz több generációt is kiszolgál és kiszolgált. Valamikor az volt az általános felfogás, hogy az időközben megszülető újabb előírások az új létesítésekre és a régiek jelentős felújításaira vonatkoztak. Tehát a régi dolgok nem biztos, hogy megfelelnek az új előírásoknak, de ezzel együtt, használhatjuk őket úgy, ahogy korábban. Ha ezt a korábbi felfogást módosítjuk úgy, hogy minden eszköznek mindenkor meg kell felelnie az akkor érvényes előírásoknak, akkor valóban megvédhetünk sok munkahelyet, de olyan költségek elviselésére késztetjük ezeknek a létesítményeknek és eszközöknek az üzemeltetőit, amit ők nagy valószínűséggel nem lesznek képesek elviselni. A felfogás változást becsomagolhatjuk bármiféle biztonsági magyarázatba, attól még a változással együtt járó költségek és versenyképességbeli romlások jelentkezni fognak. Az új előírásoknak való megfeleléssel megnövekedhet a biztonság, de közgazdaságilag ez a növekmény kimutathatatlan lesz, mert azt sem tudjuk, hogy egy emberi élet mennyit ér. Számolhatunk a mindenkori minimál bérekkel és nyugdíjakkal, meg az emberi élet átlagos hosszával, de ezt a számítást senki nem fogadja el, holott az emberi életek ezektől a minimáloktól függenek.

Munkahely védelem

 Régebben, ha azt akarták, hogy a mosdókagylóból a víz ne folyjék ki, akkor a lefolyó lyukat egy dugóval bedugták. Újabban már van egy elzáró szerkezet, aminek a le – fel mozgatásával a dugó be és kihúzásával azonos célt, a víz kifolyásának megakadályozását és lehetővé tételét érik el. Ennél az elzáró szerkezetnél a zárást biztosító alkatrész, a használat során elöregszik (vagy nem bírja a meleg vizet) ezért a szerelvénynek ezt az elemét ki kell cserélni. Egy ilyen elem belekerül mondjuk 100 forintba. De mi van akkor, ha ilyen elemet nem lehet beszerezni, csak a komplett elzáró szerkezetet, ami kb. 4000 forintba kerül. Nyilvánvaló, hogy a kagylóban éjszaka ruhát áztatni akaró megveszi az egész szerkezetet, amiből felhasználja a neki szükséges záró elemet. A szerkezet többi részét vagy tárolja évekig, vagy kidobja a kukába.

A politikus ilyenkor mondhatja, hogy ő csak megvédte a szerkezetet gyártók munkahelyeit, de mi tudjuk, hogy ennek a munkahely védelemnek kik és hogyan fizetik meg az árát. Mint kívülálló úgy látom, hogy a külföldre járó vezetőinknek arról kéne meggyőzniük a vendéglátóikat, hogy tőlünk vegyenek ilyen szerkezeteket és ne fejlesszék ki a saját gyártókapacitásukat, hanem igényeiket elégítsék ki a nálunk gyártott szerkezetekkel. Ezzel a megoldással valóban megvédenék a szerkezetet gyártók munkahelyeit és lehetővé tennék, hogy a hazai felhasználóknak ne kelljen az egész szerkezetet megvásárolniuk, hanem elég lenne megvenni a szükséges elzáró elemet. A fentiek akkor igazak, ha ezt a szerkezetet itt Magyarországon gyártják. Más a helyzet akkor, ha ezt a szerkezetet nem Magyarországon gyártják. Ilyenkor a gyártó ország munkahely védelmét a magyar vásárló fizeti, mert nem csak azt importáljuk amire igazából szükségünk van, hanem azt is amire semmi szükségünk nincs. Valakiknek nyilvánvalóan az lenne a dolga, hogy a magyar lakosságot megóvják az ilyen felesleges kiadásoktól.

Formalizmus

 Előkapott egy fegyvernek látszó tárgyat, az orrához emelte, majd megvakarta vele az orrát.

Alulírott kijelentem, hogy a kezelőorvosom tájékoztatott az azonos hatóanyag tartalmú és gyógyszerformájú készítmények térítési díjai közötti különbségekről, a külön jogszabály szerinti helyettesíthetőség lehetőségeiről, a legolcsóbb készítményről.

Ha a magyar miniszterelnöknek placebót ajándékozhatnak, akkor a magyar állampolgárok is kaphatnak gyógyszerformájú készítményeket. Van akinek a szőlőcukor is használ.

Tolvaj tempó

 Az éjszakai tevékenységeket felénk tolvaj tempóban végzett tevékenységeknek nevezték. Nem emlékszem olyan esetre, amikor akár a keresztelést, akár a temetést éjszaka tartották volna. Az előzetes regisztrációról szóló parlamenti vita éjszakára időzítése nyilvánvalóan, valamiféle tolvajlással függ össze. Mi is lehet az, amit ilyen suttyomban akarnak a magyar emberektől elorozni? Számomra egyértelmű, hogy a magyar embereknek azt a jogát kívánják elvenni, hogy részt vegyenek az ő érdekeiket érintő választásokban. Az emberek többsége számára az éjszaka a pihenés időszaka, nem a fontos kérdések megvitatatásáé. Persze azt is tudjuk, hogy az éjszakai pillangók és az éjszaka császárai a bárok asztalainál és egyéb lebujokban intézik az ügyeiket. Sajnálom, hogy képviselőink és országházunk ilyenné vált.

Egymás meghallgatásáról és az utolsó szóról.

 Mostanában sokat beszélnek a családi erőszakról (ahol többnyire az erősebb nem erőszakoskodik a gyengébb nemmel, vagy a gyerekekkel). Vannak akik ez ellen törvény alkotással kívánnak fellépni. Én úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása benne van a társadalmi együttélésünk alapjaiban és úgy hangzik, hogy ne bántsd a gyengébbet! Amikor azt halljuk, hogy egyes incidenseknél nők és gyerekek estek áldozatul, mindenki elítéli az áldozatot okozókat. Az igaz ugyan, hogy ezt az alapvető viselkedési szabályt régen és más körülmények között fogalmazták meg, de megtartását sokan még ma is fontosnak tartják. Az erősebb nem egyes képviselői joggal mondják, hogy a puska golyó nem csak akkor halálos, ha a ravaszt egy felnőtt férfi húzza meg, hanem akkor is, ha ezt egy nő (izraeli hadsereg) vagy gyermek (afrikai, vagy második világháborús gyermek katonák). A Dávodi kislány kezében a kés ugyanolyan veszélyt jelentett az alvó apjára, mintha ezt a kést egy felnőtt férfi tartotta volna (őt valószínűleg a köztársasági elnök sem mentette volna fel). Természetes, hogy a családi erőszakot nem ilyen általános szembenállás, hanem a mindennapok súrlódásai szülik. Ezeknek a súrlódásoknak a hátterében leggyakrabban az áll, hogy nem hallgatjuk meg a másikat, mondván, hogy mi már tudjuk, hogy ő mit akar mondani (szamárságra úgy sem vagyunk kíváncsiak). A súrlódások másik jelentős okozója, hogy az utolsó szó kié legyen? Egy vitát, az utolsó szó zár le, ezért ennek nagy a jelentősége (nem csak a családi életben, de a különböző vitaműsorokban is).

Ami a törvény alkotást illeti, én úgy gondolom, hogy ha valakik ettől jobban érzik magukat, akkor hozzunk ilyen törvényt, de nem hiszem, hogy ettől a törvénytől csökkenne a családon belüli erőszak.