Az erősebb kutyáról
A mi hazánk, sajnos, nem tartozik az erősebbek közé, ezért mindig keresnie kellett azt az erőset, aki megvédte a másik erőssel szemben. Bármennyire büszkén emlegetjük döntéseink szuverenitását, történelmi ténykedéseink értékelése ezt vitathatóvá teszi. Mondhatjuk-e, hogy szuverén döntésünk volt az, hogy katonáink az Isonzónál, a Don kanyarban harcoljanak és haljanak meg? Mondhatjuk-e, hogy szuverén döntésünk volt az, hogy az országban szocialista rendszer épüljön? Mondhatjuk-e, hogy szuverén döntésünk volt az, hogy országunk a kapitalizmus jelenlegi globális formájába bekapcsolódjon és az EU-t tekintse a jelenlegi erős kutyának? Azt hiszem, hogy cselekvéseinket mindig valamilyen kényszerek befolyásolták és ezek a kényszerek elég erősek voltak ahhoz, hogy megcselekedjük azt, amit a kényszerítők akartak.
A miniszterelnökünk hangoztathatja a szuverenitásunkat, de tudnunk kell, hogy a széllel szemben mi sem csinálhatjuk. Az 56-os évforduló közeledtével elmondhatjuk, hogy a Rákosi féle barakk helyett, Kádárnak sikerült a legvidámabb barakk státuszt elérnie, ahol mi magyarok jobban éltünk, mint a Szovjetúnió legtöbb polgára. Azt kívánom magunknak, hogy valamelyik miniszterelnökünk –akár antidemokratikus módon- érje el, hogy a magyar emberek jobban éljenek, mint nyugat Európa polgárai.
