A listákról!
Amióta a közösségek tagjai adót fizetnek valakinek, azóta léteznek listák ezekről az adót fizetőkről és a nem fizetőkről. Azt hiszem, hogy kimondható a lista készítés szükségessége. Azt, hogy ezekkel a meglévő listákkal mit kezdünk (csoportosítás, kigyűjtés stb.) azt a lista fölött rendelkezők döntik el. A „nyuggerek” kedvence Kubatov lista nem lett szimpatikusabb Gyöngyösi Márton javaslata után sem. Látni kell, hogy az előzetes feliratkozás, szintén egyfajta listakészítés. A lista fölött rendelkezők döntik el, hogy a listán nem szereplők csak simán tejelnek, vagy mennek a vágóhídra. Szerintem, az Országház arravaló, hogy ott mondják el a képviselők mindazt, amit a képviseltek szerint el kell mondaniuk. Az ilyen, számomra sem szimpatikus mondanivaló ha, a Parlament előtti tömeggyűlésen hangzik el nem lenne szimpatikusabb. Az országban tapasztalható zsidó és cigány ellenességet kár lenne tagadni és nem tudomásul venni. A kisebbségekkel kapcsolatos gondolataimat korábban már leírtam, a zsidókkal, Izraellel és a holokauszttal összefüggő érzéseimet a következők tükrözik. A holokausztot mint megengedhetetlent elítélem, a hazai zsidósággal nekem nincs semmi bajom. Izrael Palesztinokkal szembeni viselkedését elítélem. Valószínűsítem, hogy a zsidó állam megalakulása óta, az Izraeli zsidók legalább annyi arabot öltek meg, mint a holokauszt idején a németek, zsidót. Nem tudom elfogadni azt sem, hogy a viszonylag kis- és atomfegyverrel rendelkező zsidó állam mondja meg a nálánál sokkal jelentősebb Iránnak, hogy lehet-e atomerőműve vagy nem.