Kis tulajdonú és kis jövedelmű

Felosztás!

A vagyonosság és a jövedelemszerzési képesség szerint az egyes területeken élőket én az alábbiak szerint osztom fel:

A fentiekből következik, hogy az, aki a szűkebb környezetében gazdagnak számít, az más környezetben még szegénynek is számíthat. Azzal, hogy az érintettek a médiumok jóvoltából értesülnek a tágabb környezet szintjeinek a mértékéről is, vagyonukat és jövedelmüket ennek megfelelően értékelik. A minimálbérből élők jövedelmüket és vagyonukat a világméretű környezetben honos jövedelmekhez és vagyonokhoz viszonyítják.

Azt hiszem, hogy a fentiekből is következik a szegények és a gazdagok közötti különbség csökkentésének az igénye, különösen a szűkebb környezet szegényeit kell közelíteni a világméretű gazdagokhoz. Ez a programja az új pápának is, ezért nem csodálkozom azon, hogy neki estek a huntával kapcsolatos dolgait felhasználva.

A célhoz vezető utakról!

A célt mindig többféleképpen lehet elérni. Mások lehetnek az utak és a módok. A jelenlegi politikai elit mindegyike egyedül a saját elgondolását tartja megfelelőnek, vagyis a vagy-vagy pályán haladva, kirekeszti az egyéb lehetőségeket. Hazánknak az tenne jót, ha politikusaink a vagy-vagy megközelítésről, áttérnének az is-is (összefogás) megközelítésre. Én, mint választó, tudom, hogy mindkét oldalnak vannak jó és rossz elgondolásai meg cselekedetei, de nem látom azt, hogy ez a két oldal egymáshoz csiszolódna.

A vagyonról!

A vagyonról nekem a képesség fogalma jut eszembe. Az általánosan elterjedt felfogás szerint, a vagyon nem más, mint profit termelő képesség (a kiművelt emberfő és a különleges tehetség is profit termelő képesség). Más felfogás szerint a vagyon, ember eltartó képességet jelent. Vagyis minél nagyobb a vagyon, annál több embert képes vele eltartani. A vagyonok adás-vételénél azt kell tudni, hogy vásárolni akkor kell, amikor a profit termelő képesség minimális (nincs megrendelés), eladni pedig akkor, amikor a profit termelés a legnagyobb (nagy állami megrendelések). A vagyonok hihetetlen megnövekedése mögött ez a szituáció áll. Az állami és az önkormányzati vagyon átkonvertálása magánkézbe, eszerint történt és történik. Különböző foglalkozások küzdenek azért, hogy tevékenységüket, különleges tehetséget igénylőnek tüntessék fel (művészetek legtöbb ága), mások kénytelenek tudomásul venni, hogy tevékenységük kikerült a különleges képességet igénylők közül (orvosok többsége).

A röghöz kötésről!

Mostanában gyakran hallani a felsőoktatással kapcsolatosan a hallgatói szerződésekről. Szerintem a szerződés szó, fogalmilag azt takarja, hogy ezt az akarat kinyilvánítást legalább két –egyenjogú és egymástól független- fél teszi. Úgy gondolom, hogy esetünkben nem beszélhetünk egyenjogú és egymástól független felekről. Az állam nem köthet szerződést az állampolgáraival, mert egy ilyen szerződés nem egyenjogú és egymástól független felek között jönne létre. Bármilyen oklevél megszerzése és annak érvényessége, nem korlátozódik az oklevél megszerzését követő néhány évre, hanem ez az érvényesség az oklevél megszerzőjének a haláláig tart. Ezért reálisan csak az várható el az oklevél megszerzőjétől, hogy élete során legalább annyi ideig szolgálja a hazáját, ameddig az oklevele megszerzését az állam támogatta. Mivel ez utóbbi kívánalomnak, az oklevelet megszerzők többsége eleget tesz, ezért a hallgatói szerződéseket én szükségtelennek tartom. Ha valakik mégsem tudnak, vagy akarnak ennek a kívánalomnak eleget tenni, azok helyett, ezt a kívánalmat az itthon maradók többszörösen túlteljesítik. Az állam hozhat , az állampolgárait befolyásoló törvényeket, de nem köthet az állampolgáraival szerződéseket.

A támogatásokról!

Hazánkban az elmúlt és a jelenlegi kormányzati ciklusban is divatos az EU-s pénzekből támogatást adni boldog-boldogtalannak. Korábban azt mondták, hogy az állam 90%-ban támogatja a mezőgazdasági gépek vásárlását. Az ötvenmilliós kombájn beszerzését az állam 45 millióval támogatta, így az érintett gazdának „csak” 5 milliós önrészt kellett előteremteni. Mivel a gazdánknak ötmilliója sem volt, így a bankhoz fordult kölcsönért. A bank adott kölcsönt, de jelzálogot tetetett a gazda harmincmilliós házára, mondván, hogy a ház értékesítésekor ő hozzájut az ötmilliós hiteléhez.

Mivel a faluban legalább öt gazda gondolta úgy, hogy megfogta az Isten lábát, így a kombájn használat idejének elérkezésekor óriási túlkínálat jelentkezett, hiszen ezek a nagyteljesítményű gépek félmegyényi területen is elvégezhették volna a szükséges munkákat. Gazdáink így nem tudták kombájnjaikkal megkeresni az aktuálissá váló törlesztő részleteket, így a bank elárvereztette a jelzáloggal terhelt házakat, és hozzájutott a kölcsönzött pénzéhez. A gazdánknak van ugyan egy nagyon modern kombájnja de nincs lakása, igaz, hogy adóssága sincs. A kombájnt ugyan eladhatná, de esetét ismerve, már a kutyának sem kell. Felvetődő kérdés, hogy ez az egész ügylet kinek volt jó, vagy rossz és miért? Az államnak azért jó, mert elmondhatja, hogy sikeresen felhasználta az EU-s pénzeket a mezőgazdaság modernizálására, a kombájn gyártók elmondhatják, hogy egy jelentős megrendeléshez jutottak, így foglalkoztathatták az alkalmazottaikat, a bankok azt mondhatják, hogy ők a pénzüknél vannak. A ház nélküli gazdák elmondhatják, hogy van egy modern gépük, de a családjuk ház híján úgy él mint a cigányok.

A mostani kormány azt mondja, hogy támogatja a kkv-kat (gatya gyártók). A gatya gyártó azt mondja, hogy ő gyártana ugyan több gatyát, de akik ezeket viselnék az istenért sem akarnak gatyát venni. A gatya viselők azt mondják, hogy vennének ők gatyát, de a kis jövedelmüket vagy ételre, vagy gatyára költik és az étel megelőzi a gatyát. Látható, hogy a gyártás nem nagyon előzheti meg a fogyasztást, mert ennek a kettőnek kéz a kézben kell járnia. A szocializmusban a gyártás nem tudta követni a fogyasztást, most a kapitalizmusban, a fogyasztás nem tudja követni a gyártást. Úgy néz ki, hogy ez a pár valamikor elengedte egymás kezét és valamiért nem tudnak egymásra találni.

Az ösztökéről!

Valakinek a havi jövedelme 240 ezer Ft., akkor a 16 ezer forintos büntetés, a jövedelme 6,6%-át viszi el. Ha a jövedelme 100 ezer Ft. akkor a jövedelme 16 % - át. Ezeknél a jövedelmeknél a 450 forintos autóbusz vonaljegy 0,18 és 4,5%-ot jelent. Kérdés, hogy kit és mire ösztönöznek, illetve kinek kedveznek ezek az arányok. Az elefántot és hangyát nem lehet ugyanazzal az ösztökével ösztönözni. Ez a dolgok keresztényi megközelítése és a magyar középosztály megteremtésének az útja (hajrá Fidesz-KDNP)! Morális magasságok óh!

A piacról!

 Amikor piacról beszélünk, legtöbbünk előtt különböző termékek jelennek meg. Ezeket a termékeket valakik állítják elő. Amikor munkaerő piacról hallunk, akkor azokra a munkanélküliekre gondolunk, akik képességeiket a munkaerő piacon árulják. Kormányunk a piacbővítés emlegetésekor arról hallgat, hogy ez a piacbővítés nem az árú-, hanem a munkaerő piacra vonatkozik. Ebben valóban bővülés tapasztalható, tehát munkaerő piacra való visszavezetését eredményesnek tekinthetjük. Ha az áruk között szerepeltetjük a munkaerőt is, akkor talán beszélhetünk az árú piac bővüléséről. Az a helyzet, hogy az egyik árú állítja elő a másik árút, emlékeztet arra a futurisztikus képre, amikor egyik robot előállítja a másikat. Ami miatt a munkaerőt különlegesnek tekinthetjük, az árú fogyasztó mivoltából fakad, vagyis amit megtermel, annak jelentős részét el is fogyasztja, kivéve a munkaerő árút.

Így is történhetett volna!

Lehet-e ilyen címmel valamilyen média programot készíteni? Jelenleg az a helyzet, hogy a bírósági ítéletet megelőzően a média úgy foglalkozik egy-egy üggyel, mintha azt már jogerős bírósági ítélet támasztaná alá.

Ez a gyakorlat a feltett kérdésre igennel válaszol.

A szóban forgó gyakorlat tulajdonképpen a jóslást fogadja el annak minden következményével együtt.

Az intuitív spekuláció feltehetően járható út, de azt hiszem, hogy mindenki szeretné elkerülni, hogy ezt a módszert rajta gyakorolják, különösen nyilvánosan.

Bizonyos történelmi események efféle tárgyalása nagyon furcsa megoldásokhoz vezetne.  Szűk körben azt hiszem, hogy az efféle spekuláció megengedhető

(ha nem engednénk meg, a spekuláció akkor is megmaradna).

Példa:

A magyar állam megalapozása szent István kereszténységhez (a nyugathoz) csatlakozásával történt meg.

Spekuláció: A Magyarok nyilaitól ments meg uram minket! A pápa gondolata – ha kereszténnyé teszem a magyarokat, akkor a nyugati testvéreket megmentem a magyarok nyilaitól, tehát a kereszténység nemcsak a magyarok csatlakozása, hanem a nyugatnak tett jótétemény miatt is erősödik.

Felvetődő kérdés? Ki húzott nagyobb hasznot a magyarság megkereszteléséből?

Politikai spekulációk

A hideg háború az érintett vezető hatalmak mindegyikének elviselhetetlen terhet jelentett. Valahogy ennek az értelmetlen versengésnek véget kellett vetni úgy, hogy az érintett felek ne érezzék az új helyzetet a vereségüknek. A megoldás nyilvánvalóan úgy körvonalazódott, hogyha az egyik fél megszűnik akkor a vereséget sem érezheti. Mivel az USA szétszedése komplikált lett volna, ezért a SZU szétszedése maradt járható útként. A miként megtalálása a SZU két nagy erőkomplexumának (az energetika, valamint  a katonai légierő és rakétatechnika) legyengítését jelentette. A másodikat 1987-ben a 17 éves Mathias Rust Vörös téri landolásával az elsőt 1986 áprilisában a Csernobili katasztrófával sikerült is elérni. Ha meggondoljuk, hogy a hidegháború befejezése ennyi áldozattal járt, akkor a második világháborúhoz viszonyítva azt mondhatjuk, olcsón megúsztuk. 1985-1991 Gorbacsov éra.

 A szocialisták két választási ciklusban kormányoztak, valamilyen eredménnyel. Feltehetően a választók ennél több eredményt vártak. Mivel a FIDESZ ennél kedvezőbb eredményeket sejtetett, ezért őket választották meg a legutóbbi választásokon.  Hatalomra jutva láthatták, hogy az anyagi mozgástér mennyire szűk (sem külföldi forrás, sem belföldi bevétel növelés nem áll rendelkezésre), a kéregetést állami szintre emelték. Először az árvízzel kapcsolatban indult be a kéregetés, majd folytatódott a vörös iszappal összefüggésben. Az utóbbinál elképzelhető az is, hogy a kéregetést egy kis robbantással megágyazták. Azt hiszem, hogy egy kőbányában megtalálhatók a robbantáshoz értő szakemberek, különösen akkor, ha utána a gátépítéshez ebből a kőbányából szállítják a követ.

A védelmekről!

Amióta közösségek léteznek, azóta léteznek a közösséget különböző fenyegetésektől megvédő szervezetek is. Amiről gyakrabban hallunk: hon-, polgári-, katasztrófa-, környezet védelem. A sorkatonaság megszüntével társadalmunk lemondott az érintett korosztály ráháruló neveléséről is. Jelenleg az érintett korosztály szeretne elhelyezkedni, de ennek akadályai miatt, értelmetlenül (drogozik, csápol a diszkókban stb.) tölti az idejét. Úgy gondolom, hogy a fegyveres védelem visszaszorulása után, célszerű lenne a két utóbb felsorolt védelmet megerősíteni ezekkel a fiatalokkal. Mivel a társadalmunkat nem a fegyveres konfliktusok fenyegetik, hanem ennél békésebb, de a társadalom számára legalább annyira veszélyes katasztrófák és környezeti ártalmak, szükségesnek látom ezeknek a megerősítését. Nyilvánvaló, hogy ezt meg kell, hogy előzze az érintetteket útbaigazító elméleti és szervezeti előkészítés. Azt hiszem, hogy ezzel jelentősen csökkenthetnénk az ifjúkori munkanélküliséget és a közhasznú munkát más mederbe terelhetnénk.

A látszatról!

Azt hiszem, hogy vagyunk néhányan, akik emlékeznek még a mondásra, hogy „Nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani”. Ennek az analógiájára azt mondhatjuk, hogy nem elég éhezni, éhesnek is kell látszani. Az éhség menetek résztvevőin az éhezés látszata hiányzott. Emiatt az éhezőkkel való szolidaritás nem is bontakozott ki. A mi éhség fogalmaink az Etiópiai éhezők képei nyomán alakultak ki, ezért, ha nem ilyen éhezőket látunk, akkor azokat nem tekintjük éhezőknek. Színészeink bizonyára tudják, hogy az éhező, szomjazó embert hitelesen eljátszani nagyon nehéz, a hiteltelen játéknak pedig bukás a következménye. Hiába tudjuk, hogy a kövér ember is éhezhet, de a látszat hiánya miatt ezt neki senki sem hiszi el.

„Valahol otthon legyünk benne”

 A pártprogramokhoz való viszonyunkat az alább megfogalmazott négy értékelés jellemzi. A pártokhoz tartozásunkat, a négy megfogalmazott értékelésből három határozza meg. Az egyetértők és az ellenzők a két közbenső tömegből szeretnének minél többet a saját pártjukhoz kapcsolni. Jelenleg ez a tömeg a legnagyobb és a pártok szeretnék őket a saját táborukba csalogatni.

                    Elegem van az egyetértőkből is meg az ellenzőkből is

Egyetértek. Nem mindennel értek egyet, Nem mindent ellenzek, Ellenzem

Egyetértek. Nem mindennel értek egyet, Nem mindent ellenzek, Ellenzem

FIDESZ, KDNP, stb. (Kormány)                                                          MSZP

Kormány                                                                                              Jobbik

Kormány                                                                                              Együtt 2014

Kormány                                                                                              LMP

Kormány                                                                                              DK

Kormány                                                                                              stb.

Az EU-s pénzekről!

Az elmúlt hét a következő hét év (hét szűk esztendő helyett, hét bő esztendő?) pénzügyi lehetőségéről szólt. A jelenlegi és az előző miniszterelnök egyaránt a Magyarországnak jutó pénzekért állt ki. Az elért eredményt mindketten a saját kiállásuknak tulajdonítják, ami legyen az ő dolguk. Ha sikerrel jártak az nekünk, magyaroknak mindenképpen jó. Számokat a regnáló miniszterelnök mondott, mégpedig az egy főre jutó pénzek megnövekedéséről beszélt. Ez a megfogalmazás, viszonyszám közzétételét jelenti, ami egy sor kérdést vet fel, úgymint:

• Mekkora a volt, és a jelenlegi országnak a létszáma?
• Figyelembe vesszük-e a kettős állampolgárokat?
• Figyelembe vesszük-e a külföldön élő, dolgozó és tanuló állampolgárainkat?
• Figyelembe vesszük-e az időközbeni infláció mértékét?

Látható, hogy egy viszonyszám közlése önmagában nem mond semmit, csak arra alkalmas, hogy kielégítse a „nesze semmi fogd meg jól”-ra áhítozók igényeit.

Egyet értek azzal, hogy a nehezen megszerzett pénzeket nem a települések főtereinek a díszburkolására, hanem termelő beruházások pátyolgatására kell fordítani. Ezt a FIDESZ polgármestereinek szánt kritikának is felfoghatjuk. A jó megközelíthetőséget biztosító autópályák megépítését én szükségesnek tartom, mert ez a munkahelyteremtés szükséges, de nem elégséges feltétele. Sok helyen most már adottságként kalkulálhatnak a meglévő autópályákkal és így foghatnak a munkahelyteremtéshez.

Gondolatok

Bizonyára mások is elgondolkoznak azon, hogy milyen érzelmi jelenségek húzódhatnak meg az mögött a jelenség mögött, ami a FIDESZ népszerűségének a csökkenésével nem növeli más pártok népszerűségének a növekedését. Úgy vélem, ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy egyik párt sem akar elköteleződni abban a kérdésben, hogy a felső tíz százalék (gazdagok) és az alsó tíz százalék (szegények) jövedelme közti különbséget csökkenteni akarja. Azt mindenki látja, hogy a FIDESZ intézkedéseivel ennek a különbségnek a növelését (akarja) éri el, a szocialisták ténykedésükkel ezt érték el, a többiek pedig kerülik ezt a kérdést. A Jobbik a cigányok meg a zsidók bűnbak mivoltát szajkózza, a leggazdagabbak meggazdagodásának mikéntjéről nem ejt egy szót sem. Biztos, hogy a Józsi bácsit jobban érdekli az ő krumpliját megmonyasoló cigány, mint a több tízmilliárdot összegyűjtő magyar milliárdos. Az LMP se hús se hal hozzáállása a jelenlegi és a jövőbeli helyzethez, nem növeli a párt kívánatosságát. Tudniuk kell, hogy egy háborúban vagy én lövök, vagy engem lőnek, ha nem lövök, akkor sem az ellenség, sem a bajtársaim nem fognak tisztelni. Azt hiszem, hogy a passzívnak vélt emberek addig nem fognak megmozdulni, amíg valaki azt nem mondja, hogy a fenti különbség csökkentésére vállalkozik. Látni kell, hogy a csökkentés felvállalása a pénzes érintettek ellenállása és lehetőségei miatt nagyon nehéz lesz, de azt hiszem, előbb utóbb kénytelenek leszünk ezt az utat választani nemcsak itt Magyarországon, hanem a világon mindenütt.

A visszavonásról!

 Bizonyos politikusoktól azt hallani, hogy a nem hatalmon lévő körök elképzeléseiket, megoldási javaslataikat vonják vissza. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy bizonyos dolgokra ne is gondoljanak. Nyilvánvaló, hogy ez a gondolkodás szabadságát érinti, mert valakik úgy vélik, hogy megmondhatják az ellenfeleiknek, mire nem szabad gondolniuk. Ez a mentalitás egyenes folytatása annak az érvelésnek, hogy rossz az, aki rosszra gondol. Az ilyen tiltások után kiderült, hogy „mégis mozog a Föld”. Ha az én elképzelésem hibás, akkor ezt akkor fogom visszavonni, ha érvekkel meggyőznek az elképzelésem hibáiról. Úgy vélem, hogy téves az olyan elképzelés, ami a probléma megoldásának egyetlen útját látja helyesnek.

A győzelemről!

A természetben és az emberi történelemben azt láthatjuk, hogy a különböző célból vívott vetélkedések győzelmei szinte mindig ideiglenesek és a vetélkedések győztesei nem is tekintik győzelmüket örökérvényűnek. A győzelmet kísérő jelenségek némelyike azonban visszafordíthatatlan változásokhoz vezet. A különböző háborúk győzelmei többnyire ismertek, de az őket kísérő jelenségek visszafordíthatóságáról vagy visszafordíthatatlanságáról nagyon megoszlanak a vélemények. Ha a számunkra oly fontos első és második világháború következményeit vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a trianoni békeszerződésről, vagy a második világháborút követő szovjet hegemóniáról vitatkozók nem az érintett témákban akarnak tisztán látni, hanem a más véleményen lévőket akarják egyszer s mindenkorra legyőzni. Sajnos ez a hozzáállás azt eredményezi, hogy fájdalmainkat igazából sosem tudjuk alaposan kibeszélni, ezért a bennünk lévő tüskék a normálisnál sokkal tovább teszik kellemetlenné az életünket. Én úgy látom, hogy az egymás iránti empatikus hozzáállás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezektől a tüskéktől végre megszabaduljunk.

A keveredés!

A természetben viszonylag ritkán fordul elő, hogy az egymástól eltérő dolgok élesen elkülönüljenek egymástól. Az éles elkülönülés helyett leginkább azzal találkozunk, hogy ezek az eltérő dolgok valamilyen mértékben keverednek egymással. A társadalmi jelenségek szemlélésekor ezzel a keveredéssel találjuk szembe magunkat. Hiába szeretnénk, hogy a múlttal csak a régészek, a jövővel a futurológusok, a jelennel az éppen tevékenykedő politikusok foglalkozzanak, azt tapasztalhatjuk, hogy a keveredés miatt ez a világos elkülönülés nem tapasztalható. Azt hihetnénk, hogy a KEHI (Központi Ellenőrzési Hivatal) a jelenlegi eseményeket ellenőrzi, de azt látjuk, hogy ez a  hivatal  múltbeli események ellenőrzésével foglalkozik. A különböző politikai pártok tevékenységét figyelve azt láthatjuk, hogy ezek mindegyike ennek a keveredésnek a jeleit mutatja. A néppárt megnevezés iránti vágy azt tükrözi, hogy nem merik megnevezni a támogatott csoportot, mondván, hogy hatalomra kerülésük esetén mindenkit képviselniük kell. Hatalomra kerülve már tudják, hogy melyik csoportot kell támogatniuk. Azt kell tudni, hogy a nem támogatott csoportok sem tekinthetők ellenségnek (akár a szegények, akár a gazdagok), de a társadalom előrehaladásához az egyiktől, vagy a másiktól nagyobb erőfeszítést kívánunk. A se hús se hal hozzáállás miatt sokan elfordulnak a mostani politikai erőktől. Ami miatt a duális politikai berendezkedés szinte mindenütt kialakult, és úgy tűnik, hogy tartósan fenn is marad, az a társadalmak szétszakadása szegény és gazdag csoportokra. Az egyik politikai csoportosulás a szegényeket, a másik a gazdagokat favorizálja. Ez az elkülönülés nyilvánul meg az elnevezésekben (szocialista, konzervatív, jobboldali, baloldali, munkás, tőkés, jobbágy, földesúr stb.).  

A hitel visszafizetésről!

Bármilyen hitel időelőtti visszafizetését meg kell, hogy előzze a visszafizetéssel járó előnyök és hátrányok számbavétele. Azt kell tudnunk, hogy bármilyen hiteltörlesztés elején sokkal többet fizetünk a kamat-, mint a tőketörlesztésre. Ilyen szempontból nem látszik célszerűnek a törlesztési időszak vége előtt a hitelek felmondása. A másik szempont az, hogy elhatározásainkhoz szükségünk van-e hitelre? Ha szükségünk van akkor a régi hitel felmondása csak akkor célszerű, ha az újabb hitel felvétele előnyösebb a réginél. Ha azt mondjuk, hogy a bankok nem adnak a kkv-knak forgó tőkét és az államnak van pénze, akkor az idő előtt visszafizetett pénzt a gyorsan forgó pénzeket igénylőknek (élelmiszer kereskedelem, sütőipar stb.) kellene juttatni, hogy azok a rendelkezésükre álló tőkét fialtatni tudják. Ha ezektől a gazdasági szempontoktól eltekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy senki se szeret tartozni.

Az oktatás tartalmáról!

Az oktatásnak két fontos feladata van:

1. Az itt és most szükséges ismeretek megszerzésére kötelezni mindenkit.
2. Az itt és most nem feltétlenül szükséges ismeretek megszerzését lehetővé tenni mindenki számára.

Az első feladat, a kötelező állami oktatáshoz, a második a nem kötelező közép- és felsőfokú oktatáshoz kapcsolódik. Én ilyen megközelítéssel vizsgálom az általános iskolai tanterveket, vagyis azt, hogy mennyire felelnek meg az itt és most szükséges (Magyarországon) ismereteknek. Nem mindenben helyeslem a jelenlegi tanterveket, még akkor sem, ha tudom, hogy sokan szeretnék az általuk fontosnak tartott területet szükségesnek beállítani. Sajnálom az általános iskolásokat (meg az őket tanítókat), hogy a hátizsákjukba mindenki csak pakolni akar, abból kiszedni pedig senki. Számomra nyilvánvaló, hogy ilyen gyakorlat mellett egy idő után túlterheljük a gyermekeinket és az ismeretek bőségébe fullasztjuk őket. Már most is levegő után kapkodnak (szépírás, nyelvhelyesség, történelem ismeret, stb.).

A második feladat vizsgálatánál azt kell szemügyre venni, hogy a lehetővé tevéssel biztosítjuk-e a különleges ismeretek átadásához szükséges (többnyire intézményi) feltételeket. A mindenki számára értelmezésekor azt kell megnézni, hogy a mindenkiből nem zárunk-e ki valakiket, ami ilyen-olyan diszkriminációt takar. Úgy vélem, hogy a mostani diák megmozdulások értékelésekor a fenti megfontolások minden érdekelt félnek segíteni fognak.

A különböző technológiákról!

Amikor a technológiákról esik szó, többnyire valamilyen műszaki termék előállítására gondolunk. Szélesebb értelemben valamilyen célt akarunk bizonyos technológiákkal elérni. Magyarán azt mondjuk, hogy ismerjük a célhoz vezető utat.  A műszaki dolgok versenyzését az teszi lehetővé, hogy az alkalmazott technológiák eltérnek egymástól, így a kapott termék önköltsége és ára is különböző lehet. Minden technológiát készítő tudja, hogy a technológiát úgy kell megfogalmaznia, hogy azt a termék előállítói pontosan megértsék, vagyis a nyelvezetnek olyannak kell lennie, hogy a különleges képességekkel nem rendelkezők is megértsék.

Ilyen alapon vizsgálhatjuk a személyi jövedelemadó bevallásának, a banki- és egyéb közüzemi szolgáltatásoknak a nyomtatványait. Azt láthatjuk, hogy ezek a nyomtatványok, úgy készülnek, mint valami univerzális technológiák, vagyis a célhoz vezető utak mindegyikét tartalmazzák ezért, szerintem, nem mutatják meg az érintetteknek a céljukhoz vezető utat. Ami tovább nehezíti az ilyen nyomtatványok elfogadását, az a nyelvezetük. Ezekkel a nyomtatványokkal azt szeretnénk elérni, hogy a lakosság minden rétege tudjon adót bevallani, szolgáltatási csomagot kiválasztani, szerződést megkötni, de egy másik „vájt fülű” társaságon kívül a társadalomnak csak egy elhanyagolható része képes elolvasni és megérteni a bikkfa nyelven megírt és többnyire nagy terjedelmű utmutatókat.

1. Kis- tulajdonosok és jövedelműek (KTKJ). Kit is képviselnek?
2. Az Alkotmány jelentősége                
3. A demokratikus közhatalom felépítése   
4. Mérlegen a képviselők és a képviseleti intézmények
5. Képviselők létszáma                             
6. Képviselők súlya                                  
7. Munka és munkanélküliség                   
8. Kisebbségi lét                                
9. A hitről                                                
10. Analfabetizmusról és agresszióról    
11. A terrorizmusról                                   
12. A válságról                                     
13. Az inflációról                                  
14. A jelzálogról                                   
15. Deviza hitel                                    
16. A kopogtató cédulákról                    
17. A járásokról                                   
18. A sör alátétről                                 
19. Az alap-, sarkalatos és általában a törvényekről!
20. A megnyilatkozásokról                    
21. A következtetésekről                            
22. Az állam egy-két szerepéről!                 
23. A mondókákról!                                   
24. Az értékelésekről!                                
25. Az értékekről!                                 
26. A pályázatokról!                                   
27. Az árverésekről!                                  
28. A versengésről, a harcról!
29. Az egyensúlyi helyzetekről!
30. A városi és a falusi ember mentalitásáról!
31. Az együttélésről!
32. A közös nyelvről!
33. Az ingerültségeinkről!
34. Az oktatás finanszírozásáról!
35. A tartalékokról!
36. Az emberi élet értékéről!
37. A véleményekről!
38. A szerződésekről!
39. A szokatlan, bizarr gondolatokról!
40. Az időről!
41. Magyarországról!
42. A fiatalításról!
43. A gazdasági ágazatokról!
44. A forradalomról!
45. A szokatlan eseményekről, jelenségekről!
46. A gazdasági problémákról!
47. Kit is képviselnek?
48. A föld légkörének felmelegedéséről!
49. Az aktuális nemzeti konzultációról!
50. A népdalokról!
51. A gépesítésről és automatizálásról!
52. A jóslásról!
53. A kisebbségi probléma megközelítése.
54. A testnevelés kiterjesztéséről!
55. A gondolkodás, mint korlátozó tényező!
56. Az uzsoráról másképpen!
57. A gólem és a kkv-k
58. Tömbösödés
59. Személyiség- formálódás és formálás
60. Az előzetes feliratkozásról        
61. A támogatásokról
62. A versenyképességről
63. Egymás meghallgatásáról és az utolsó szóról.
64. Tolvaj tempó
65. Formalizmus
66. Munkahely védelem
67. Technikatörténet
68. A vágyakról és a lehetőségekről
69. Az államháztartás hiányáról
70. A megszorításról
71. Kulturális kreatívok
72. Az erősebb kutyáról
73. A bizalmatlanságról
74. A félelem!
75. A szavahihetőségről!
76. A politikusok felelősségéről!
77. A hitelekről!
78. Teendők!
79. A kitüntetésekről!
80. Az ellenzéki szerepről!
81. A listákról!
82. Az átmeneti állapotokról!
83. A tekintélytiszteletről!
84. Aki fizet, annak muzsikálnak!
85. A társ tettességről!
86. A kézírásról!
87. Az anomáliákról!
88. Közüzemi számlák csökkentése
89. Jövedelmet csak egy helyről!
90. A minimálbérről!
91. A közfoglalkoztatásról!
92. A ktkj.blog.hu tartalomjegyzéke

A közfoglalkoztatásról!

Korábban beszéltem a munkanélküliség megoldási módjairól, különböző korszakokban. Napjainkban azt hiszem, hogy a hadseregek fenntartása alatt elsősorban nem a tényleges harci cselekményekre, hanem a fegyverekre, ezek gyártására, fejlesztésére kell gondolnunk. Azokban az országokban, ahol jelentős a fegyvergyártás és a hazai felhasználás, mondhatjuk, hogy magas a munkanélküliség, hiszen az előállított fegyverekért jószerivel csak az állam fizet. Ezek az államok egy bizonyos idő után, belerokkannak a saját fegyverkezési igyekezetükbe, mert a fegyverkezési lobbi mag alá gyűri a polgári ágazatokat, ami végül társadalmi elégedetlenséghez fog vezetni. Az állami kiadásokat szerintem a fegyverkezés területéről más csatornákba (környezetvédelem, különböző alap- és nyersanyag kutatások) célszerű terelni.

A minimálbérről!

Az első Orbán kormány jelentősen megemelte a minimálbéreket, aminek én nagyon örültem, mert a húgom mindig a minimál bért kapta, ami arcpirítóan alacsony volt. Örömöm egészen addig tartott amíg tavasszal meg nem látogattuk a vidéken élő és megöregedett anyósomat. Elpanaszolta, hogy az öreg harcos, aki eddig kézi kaszával lekaszálta a kertjében a füvet kiöregedett és nem vállalja tovább a kaszálással járó fáradalmakat. Kézi kaszálásra vállalkozót nem talált, a gépi kaszálást vállaló pedig annyit kért az elvégzendő munkáért, amit ő a nyugdíjából nem vállalhatott, mert tavasszal gyakran kell kaszáltatni. Ellenőrizendő a vállalkozó vállalási díját, megnéztem, hogy egyáltalán milyen tételekből is állhat a vállalási díj, A következőket vettem figyelembe:

1. A vállalkozó bére és az ehhez kapcsolódó kiadások (SZJA, társadalombiztosítás, nyugdíjbiztosítás, és a vállalkozást érintő egyéb adók)
2. A gépi fűkasza beszerzési árának az amortizációja
3. A fűkasza üzemeltetési költségei (üzemanyag, damil)
4. Mobil telefon (a rendelések felvételéhez) beszerzési árának az amortizációja
5. Mobil telefon üzemeltetési költségei
6. 8 órás munkanappal számolva, hány telken tudja a fűnyírást elvégezni, figyelembe véve az egyes telkek közötti távolságot is (azt nem számoltam, hogy a telkek közötti utat személykocsival teszi meg és a fűnyíróját így szállítja)

Kénytelen voltam azt mondani az anyósomnak, hogy ez a vállalkozó nem akarja őt kifosztani mert az a díj amiért vállalkozik, szerénynek mondható. A levonható következtetés az, hogy az ő nyugdíja az érvényes vállalkozási díjhoz viszonyítva alacsony. A helyzet megoldása az, hogy vagy a nyugdíjának kell magasabbnak, vagy a vállalkozási díjnak kell alacsonyabbnak lennie. Gyors segélyként csak azt tehettem, hogy ottlétünk alatt lekaszáltam a kertet.

Azóta nem tudom, hogy milyen is a viszonyom a minimálbérhez.

Jövedelmet csak egy helyről!

Az utóbbi időben sokat beszélnek arról, hogy bizonyos területeken dolgozók (bírók, egyetemi tanárok, orvosok stb.) a fizetésük mellet felveszik a nyugdíjukat is.  A nyugdíjak emlegetése nyilvánvalóvá teszi, hogy idős emberekről beszélünk. Ez az egyik oldal. A másik oldalon ott van az a szituáció, hogy a fiatalok elhagyják az országot, mert nincs idejük vagy türelmük kivárni, amíg az előttük tornyosuló akadályok kihalnak. Ez egy nyilvánvaló dilemma, amit az állam mindenkori vezetőinek meg kell oldani. Tegyük fel, hogy adott a következő helyzet: Egy aktívan dolgozó eléri a nyugdíjkorhatárt és azt mondja a felettesének, hogy ezentúl otthon akarja olvasgatni a felgyülemlett olvasnivalókat és szeretne végre egy kicsit az unokáival is játszani. Ilyen esetben, a felettese nem tehet egyebet, mint megszervezi a nyugdíjba vonuló búcsúztatását és hosszú boldog nyugdíjas éveket kíván a nyugdíjba vonuló beosztottjának. Az előbbiek számunkra lényeges eleme az, hogy nem tehet egyebet. Mit lehet tenni akkor, ha ezt a kívánatos szituációt nem is akarjuk megváltoztatni, de mégis más feltételeket akarunk támasztani. Igen, kötelezővé kell tenni azt, ami normális körülmények között amúgy is természetes. Ezzel elhárul egy akadály az ifjabb generáció előrejutása elől. A felettesnek azonban olyan gondja támad, hogy a nyugdíjba vonuló helyett keresnie kell valakit, aki többé-kevésbé pótolja a nyugdíjba vonulót. Lehet, hogy az újoncnak nem lesz annyi tapasztalata, mint a helyettesítettnek, ezért fel kell készülni arra, hogy az újonc kérni fogja a helyettesített esetenkénti visszahívását, de ez már az újonc döntésétől fog függeni. Az esetenkénti visszahívást a nyugdíjba vonult bármikor visszautasíthatja, ilyenkor a helyzet megoldása már az újonc feladata. A visszahívással járó költség nullától az újonc órabérével meghatározottig terjedhet. Az a helyzet, hogy a nyugdíj és a beosztással járó jövedelem között óriási a különbség, nyilvánvalóvá teszi azt, hogy hazánkban milyenek a nyugdíjak, továbbá azt, hogy a nemzetközi ismeretekkel rendelkezők a saját jövedelmük meghatározásakor figyelembe vették a nemzetközileg elismert jövedelmeket és most szembe találják magukat a hazai jövedelmekkel és az ettől függő nyugdíjakkal.

Közüzemi számlák csökkentése

Korábban már említettem, hogy a kormányunk szeret bennünket megvendégelni, lehetőleg úgy, hogy más fizesse a vendéglátás számláját. A közüzemi számlák 10%-os csökkentésének valószínűleg mindenki örül, de tudnunk kell, hogy ezek a számlák milyen költségeket takarnak. Az mindenki számára világos, hogy ezeknek a számláknak tartalmazniuk kell azokat a költségeket, amelyek a szolgáltatott termék előállításával, beszerzésével kapcsolatosak. A fogyasztóhoz való eljuttatásukhoz szükséges hálózatok kiépítésének és fenntartásának a költségeit. Ennél a tételnél már meg kell állnunk, mert a fogyasztás változó, de a hálózatokat legalább a csúcsterhelés kielégítésére (hány évre előre) kell kiépíteni. Mindehhez jön a honvédelmi tartalékolás mértéke. Mennyi és milyen erőművet, gáztározót, vízbázist kell felépíteni és fenntartani ahhoz, hogy háborús szituációban is biztosítható legyen a lakosság, a kórházak, a hadiüzemek stb. energia és egyéb közüzemi ellátása. Bizonyára a számlák jelentősen alacsonyabbak is lehetnének, ha a kormányunk meg tudná mondani, hogy a fenti tartalékok csökkentése számára meddig elfogadható. A  számla csökkentése nekem azt mondja, hogy a jelenlegi tartalékokat túlzottnak tartja (feltehetően a védelmi képességek megnövekedése miatt). Azt mindenesetre jó volna elkerülni, hogy bombázni kezdjék a paksi atomerőművet, a szászhalombattai olajfinomítót vagy a szeged környéki gáztárolókat.