Minden kormányváltáskor a miniszterelnök látogatást tett a német kancellárnál. Nyilván ekkor egyeztek meg a hitelekkel kipótolható háztartási hiányról. Mivel most a kívánt 6-7 %-os hiányt nem fogadták el, csak a 3 %-ost a kormány a hiányzó részt -a tárgyaló fél orra alá borsot törve- a bankokon és a közszolgáltatókon vasalta be. A kisember sem a kölcsön felvételét, sem a bankok és közszolgáltatók megszorítását nem érezte. Az évi kb. 650 milliárd forint. Ugyanazt a problémát az egyik kormány így, a másik úgy oldja meg, de a hiány kialakulásának okaival nem foglalkoznak. Arról, hogy a keletkező hiány pótlásának melyik módja lesz az országnak kedvező, csak a későbbi fejlődés, vagy lemaradás fogja megmutatni. Itt a fejlődést és a lemaradást úgy kell érteni, hogy a jövőben a jelenleginél jobban, vagy rosszabbul élünk, boldogabbak, vagy szomorúbbak leszünk.

Az akkumulátorok és az üzemanyagcellák elektromossággal és hidrogénnel való feltöltését a nap-, a szél-, az ár-apály a hullám erőművekre és az őket üzemeltetőkre kellene bízni. A feltöltött akkumulátorokat és üzemanyag cellákat a szifon patronokhoz és gázpalackokhoz hasonlóan az árusítóhelyeken és üzemanyagtöltő állomásokon lehetne forgalmazni.

A fejlődési modellekől kezdődő beszédnél, azt kell rögzítenünk, hogy szerintünk milyen fejlődési irányok várhatók. Az első, és meghatározó, az emberekhez kapcsolódik, mert minden fejlődésnek az embereket kell szolgálnia. Mindenekelőtt az emberek elsődleges igényeit kell szemügyre venni. Én ilyen elsődleges igénynek tekintem az alábbiakat:

• Hozzájutás az ivóvízhez (az édesvíz biztosítása, az egészségügyi hatások, vízkezelés, vízbázisok szennyezés elleni védelme)
• Hozzájutás az élelmiszerekhez (élelmiszerek biztosítása, termelő területek, terméshozamok, élelmiszerré minősítések, élelmiszer források szennyezés elleni védelme)
• Időjárás elleni védelem, elsősorban védekezés a hideg ellen (ruha és lábbeli ellátás, lakás biztosítás)

Miután az elsődleges igényeket kielégítjük, következhetnek az ember társadalmi mivoltából fakadó igények, úgymint:

• Igény a társadalmi ismeretek megismerése iránt (különböző szintű oktatások)
• Igény a szabadidő értelmes eltöltése iránt (sport, kultúra, szórakoztató és egyéb elfoglaltságok)
• Igény a gondolatok szabad csapongása iránt (vallások, filozófiák, politikák, régmúlt, távoli jövő)

A fejlődést szolgáló területeket én három csoportba sorolom, ezek:

• Ipar
• Mezőgazdaság
• Szolgáltatás (szállítás, kereskedelem stb.)

Látható, hogy a termelési mód, lineáris, vagy körkörös formája nem mindenütt értelmezhető egyértelműen. A lineáris termelési mód, soha nem volt egyenes vonalú és folytonos, mert a termelési módok fejlődését mindig válságok szakították meg. A körkörös módra való áttérés azt feltételezi, hogy a jelenlegi formát megfelelőnek találjuk amit érdemes a végtelenségig ismételni Korábban a fejlődést úgy képzelték el, mint egy spirálist, aminél az ismétlések követik egymást, de egy magasabb szinten.

Mindig azt kell vizsgálni hogy a fejlődést szolgáló területek hogyan járulnak hozzá az emberi igényekhez: Ivóvíz, élelmiszerek, időjárás, oktatás, szabadidő, gondolatok csapongása

Azt könnyű belátni, hogy a fejlődést szolgáló területek, egymástól nem választhatók el, kapcsolatukat és az emberi igényekhez való kapcsolódásukat többnyire a szolgáltatás biztosítja.

 Bármilyen fejlődésnek feltétele, hogy rendelkezésre álljon a hozzá szükséges energia. Kezdetben ezek a források teljesen természetiek (átalakítás nélküliek) voltak (napsütés, barlangok, vadászat, halászat stb.). Később már nem volt elegendő az ember ereje az elvégzendő feladatokhoz, szükség volt az igavonó és a táplálékul szolgáló állatok háziasítására. Nagyon sokáig ez elegendő is volt az emberi társadalmak fejlődéséhez. Az ipari forradalommal kezdődtek azok a változások, amelyeket a bevont energiahordozók tettek lehetővé. A gőzgépek megjelenésével, a széllel hajtott vitorlás hajókat a gőzhajók váltották fel. A sáros utakon cammogó szekereket, a vasutakon gördülő gőzmozdonyok vontatta vonatok váltották fel. Ez a változás, először az erdők letarolásához, majd a szénbányák megszaporodásához, a vasúti pályák kiépítéséhez (az élelmiszer termelés bázisának a szűkítéséhez) vezettek. Később, a kőolaj felhasználásával lehetővé vált a személy és a teherszállítás kiterjesztése, a villamos energia szűk körű előállítása, ezzel a hűtött terek létrehozása. A folyamat igényelte az úthálózat, a parkolók, a kőolaj lepárlók kiépítését. Mindez jelentős mértékben csökkentette az élelmiszertermelésre rendelkezésre álló területet. A hiány pótlását az erdők rovására tették. A monokultúrák kialakulását a hűtött légterek és a szállítási költségek alacsony szintje lehetővé tette.

A földgáz bevonása az időjárás (hideg) elleni fellépésbe egy újabb energiahordozó széleskörű felhasználását jelenti. Az atomenergia felhasználásával járó következményekről még nincs átfogó képünk, de a szükséges hulladéktárolási idők eléggé riasztóan hangzanak.

 Úgy gondolom, hogy a természettől áron alul semmit sem vehetünk el büntetlenül, mert a természet ha nem is azonnal, de benyújtja a számlát. Gondolom, hogy a számla benyújtásának foghatjuk fel a kibányászott dolgok elszállításával együtt járó a Föld tömegközéppontjának eltolódását eredményező pályamódosulást, és ezzel a megszokott évszakváltást és egyéb időjárási anomáliákat (képzeljük el, hogy mi van a földkéregben a kibányászott, és évtizedeken át elszállított olaj, földgáz és egyéb dolgok helyén, lyuk?). A Föld tömegéhez viszonyítva ezek a tömegek elhanyagolhatóak, de nem tudjuk, hogy az egyensúly fenntartásához a természet milyen kilengéseket tart tolerálhatónak. Elképzelhető, hogy a megszaporodott földrengések összefüggésben vannak a kitermeléssel létrejövő lyukakkal?

 Ezek után, azt kell rögzítenünk, hogy szerintünk milyen fejlődési irányok várhatók.

A várható fejlődési irányok előrejelzésénél azt kell vizsgálni hogy azok hogyan járulnak hozzá az emberi igényekhez: Ivóvíz, élelmiszerek, időjárás, oktatás, szabadidő, gondolatok csapongása.

Mivel minden fenntartáshoz és fejlesztéshez energiára van szükség ezért az egyáltalán szóba jöhető energiaforrásokat kell szemügyre venni és a perspektivikusakat megjelölni.

 A fosszilis energiahordozók felkutatását, feltárását és kitermelését továbbra is fejleszteni kell annak tudatában, hogy ezzel együtt ezeknek az energiahordozóknak az ára emelkedni fog. Azt kell látni, hogy ezek az energiahordozók a fogyasztóktól egyre távolabb (horizontálisan és vertikálisan) kerülnek, kinyerésük egyre komplikáltabb technológiákat (vékony szénrétegek elgázosítása, ferde fúrások, tengeri kitermelések stb.) igényel.

 A megújuló energiahordozók [(nap, szél, megújuló energiahordozók (energia fű, fa, szalma stb.) víz, ár-apály, hullám stb.] közös jellemzője, hogy valamennyi a villamos energia előállítására fókuszál, így a mobilitással jellemezhető szállításokra (hajó, közút) nincs jelentős hatással. Kuriózumként persze megjelennek napelemekkel meg hidrogénnel (üzemanyag cellákkal) hajtott gépkocsik, de ezek még alkalmatlanok arra, hogy nagy hajókat és kamionokat mozgassanak. Arról hallani, hogy a diszperznek és bizonytalannak tekinthető megújulók közül a napenergiát felhasználva (a fotószintézist felgyorsítva) közvetlenül proteint (élelmiszert) állítanak elő. Ez egy perspektivikus irányzatnak tűnik, de a mobilitásról mondottakat nem változtatja meg.

 Atomenergia. Napjainkban megoldottnak tekinthető, hogy az atomenergiából nagyteljesítményű hő és villamos energiát állítsunk elő. Ez az előállítás azonban, a jelentős hűtési igény miatt nagyon helyhez kötött (folyópart, jégtörő, tengeralattjáró), vagy nagy helyigényű (a hűtőtornyok miatt). Az atomenergia kisteljesítményű felhasználása nincs megoldva. A mobilitást csak speciális területeken teszi lehetővé.

 Termonukleáris energia. Ahhoz, hogy a csillagok energiatermelését földi körülmények között villamos energia termelésre használjuk, még nagyon sok időnek kell eltelnie. Az mindenképpen várható, hogy ez az energia előállítási forma sem változtat a mobilitás energia ellátásán.

Az energia előállításokat szemügyre véve azt láthatjuk, hogy minden esetben a villamos energia közbejötte várható. Ezzel az energiaformával azonban az a baj, hogy a megtermelt mennyiséget mindjárt el is kell fogyasztani. A fogyasztás egyik formája, hogy ezt az energiát tároló eszközökben (akkumulátor, vízbontás) tároljuk.

 A fentiekből az következik, hogy a fosszilis energiával működő mobil eszközök fejlesztése nem célszerű, mert ezek energia ellátása hosszú távon nem megoldható. Az olyan mobil eszközök fejlesztése látszik célszerűnek, amelyeknek az energiával való ellátását akkumulátorral, vagy üzemanyag cellával lehet megoldani.

Az energia ellátás vizsgálatából következik, hogy a mobilitás és a mobil hűtés költségei jelentősen meg fognak növekedni (személy és teherszállítás). Ezért a tömeg (személy és áru) mozgatással járó fejlesztések nem tekinthetők perspektivikusnak. Tehát a kis tömegű és nagy szellemi tartalmú fejlesztések célszerűek.

A lakhely és a munkahely közelítése látszik kívánatosnak. A vélt, vagy valós társadalmi elvárásokkal indokolt követelmények felülvizsgálata (öltöny, nyakkendő, egyenruha stb.), az emberéletek megmentésével indokoltak átgondolása és az emberélet értékének megfogalmazása elkerülhetetlennek tűnik. Valószínű, hogy az emberi élet értéke úgy fog meghatározódni, hogy figyelembe veszik azt, hogy valakik úgy élik le az életüket, hogy a jövedelmük soha nem haladja meg a létminimumot, vagyis az aktív kort és a mindenkori létminimumot összeszorozzák.

A kapitalizmus egyik alaptörvényének (kereslet, kínálat) közelíteni kell az ár, értékarányos megközelítéséhez. Az állami bevételeknek és kiadásoknak tükrözniük kell ezt az értékarányos megközelítést.

Egy példa:

Sok készülék (TV távirányító, mobil telefon, digitális fényképezőgép, gyerekjátékok stb.) üzemel valamilyen elemmel. Ha valaki nem akar állandóan új elemet vásárolni, az vesz egy akkumulátor töltőt és a kiváltani szándékozott elemet kiváltó akkumulátort. A vásárló azt fogja tapasztalni, hogy a vásárolt akkumulátor feszültsége nem éri el a kiváltani szándékozott elem feszültségét (1,5V – 1,2V).

Méretre minden rendben van, de a működési idő többnyire kevesebb az elemnél megszokottnál. Tájékoztatást az elfogadható működéshez szükséges feszültségszintről a készülékeket gyártók persze nem adnak, így az érintettek többnyire elintézik azzal, hogy mindenhez ők sem érthetnek.

A fontosság tudatról

Az emberek többségét a kisebb nagyobb közösséget érintő fontosságuk tudata mozgatja. Ez megnyilvánul a munkahelyükön, a családjukban és egyéb társadalmi szervezetekben. Amikor ezt a fontossági (fontoskodási) tudatot valami hátrányosan érinti (munkanélküliség, nyugdíjazás, vezetői pozíció elvesztése, öregkori egyedül maradás stb.), az érintett egyének többsége lehangoltsággal és az életkedv elvesztésével reagál. A még mobilitással rendelkezők megpróbálják a kiváltó körülmények elhagyásával helyreállítani a fontossági tudatukat, a mobilitással nem rendelkezők előbb utóbb elmennek közülünk. Sok idős ember hagy el bennünket akkor, amikor családon belül elveszíti a fontossági tudatát (már sem a gyermekeimnek, sem az unokáimnak nem kellek, mindig csak pihenjek és vigyázzak magamra).

Petíció átadása

 A felháborodott devizaadósok egy csoportja az Orbán villához vonult, hogy átadja tiltakozását a miniszterelnöknek. Mivel a miniszterelnök nem volt otthon, a felesége jött ki, átvette a tiltakozást és megígérte, hogy átadja azt a férjének, miután az hazaérkezik. Ezután a felháborodottak szépen hazamentek. Amit én képzelek: a feleség kirohan és látva a tömeget, elnézést kér tőlük, mert vissza kell mennie, hogy levesse a kötényét és megkeverje a rántást. Ezután átveszi a petíciót és örül, hogy most semmit sem kell aláírnia, nem úgy mint a kukacos postásnál, aki csak aláírás ellenében adja oda az ajánlott leveleket. A felháborodott tömeg felháborodása a jól végzett munka után, azonnal elszáll és mindenki visszatér a korábbi foglalatosságához.

Az igazságszolgáltatás függetlensége

A Tavares jelentés egyik fejezete ezt a függetlenséget vitatja. Napi hír, hogy a Cúria az OTP-nek kedvező döntést hozott egy devizahitelessel szembeni perben. A FIDESZ szócsöve azonnal elítélte az elvileg független bíróság döntését. Nehezemre esik elképzelni azt a szituációt, amikor a független bíróság bírálná az ugyancsak független végrehajtó hatalmat, vagyis a kormányt. Úgy tűnik, hogy Tavaresnek igazat kell adnunk.

A demokráciáról!

Ha a demokrácia nem más, mint valamilyen kérdésben a vélemények szabad kifejezésre és a többségi vélemény érvényre juttatásának a lehetősége, akkor a diktatúra is lehetséges, ha annak a feltételeit demokratikus úton teremtették meg. Ennek elutasítása a hazugságra való felhívást takarja, mert akik a diktatúrát akarják megvalósítani, azok kénytelenek a célkitűzésük megfogalmazásakor a valódi céljuktól eltérő célt megjelölni (hazudni). Ha pedig a megjelölhető célt valakik megmondják, akkor demokráciáról igazából nem beszélhetünk, mert a „megmondók” egyenlőbbek az egyenlőknél. Vegyük észre, hogy a demokrácia – diktatúra páros az ellentétek egysége és harca törvény szerint értelmezhető. (Világosság – sötétség, hideg – meleg, jó – rossz).

A tisztánlátás érdekében célszerű elolvasni az egész Tavares jelentést,, de legalább az alábbi tartalomjegyzéket:

 Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

 JELENTÉSTERVEZET

az alapvető jogok helyzetéről Magyarországon: normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)

 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Az Európai Parlament, (tekintettel) – bajusz 42 db

I. HÁTTÉR ÉS FŐBB KÉRDÉSEK

 Közös európai értékek A – P 16 pont

Magyarországi reformok Q – W 7 pont

Az Alaptörvény és annak átmeneti rendelkezései X – AD 7 pont

Az egyéni képviselői indítványok és a gyorsított eljárások gyakorlata AE, AF 2 pont

A fékek és ellensúlyok gyengülése: AE, AF 2 pont

Alkotmánybíróság, Országgyűlés, Adatvédelmi Hatóság AG – AM 7 pont

Az igazságszolgáltatás függetlensége AN – AU 8 pont

A választási reform AV – AY 4 pont

A médiaszabályozás AZ –BR 19 pont

A kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása BS – BW 5 pont

Vallásszabadság és az egyházak elismerése BX – CD 7 pont

II. – ÉRTÉKELÉS

Magyarország Alaptörvénye és annak végrehajtása (a jelentés emlékeztet stb.) 1 – 10 11 pont

A fékek és ellensúlyok demokratikus rendszere 11 – 22 12 pont

Az igazságszolgáltatás függetlensége 23 – 34 12 pont

Médiapluralizmus 35 – 43 9 pont

A kisebbségekhez tartozó személyek jogai 44 – 45 2 pont

Vallásszabadság és az egyházak elismerése 46 1 pont

Következtetés

a fentebb kifejtett okokból arra a következtetésre jut, hogy 47 1 pont

III.  AJÁNLÁSOK

Preambulum 48 – 51 4 pont

Felhívás valamennyi tagállamhoz 52 – 55 4 pont

Felhívás az Európai Tanácshoz 56 – 59 4 pont

Ajánlások az Európai Bizottság számára 60, 14 bajusszal

Ajánlások a magyar hatóságok számára

61. felhívja a magyar hatóságokat, hogy minden további késedelem nélkül hajtsák végre az alábbi ajánlásokat azzal a céllal, hogy maradéktalanul visszaállítsák a jogállamiságot és annak az alkotmányos rendre, a fékek és ellensúlyok rendszerére, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó fő követelményeit, továbbá az alapvető jogok – többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadságot a vallásszabadság, valamint a tulajdonhoz való jog – érvényesülésének szilárd biztosítékait:

Az Alaptörvény tekintetében: 3 bajusz

A fékek és ellensúlyok tekintetében: 5 bajusz

Az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében: 4 bajusz

A média és a pluralizmus tekintetében: 7 bajusz

Az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében: 1 bajusz

A vallásszabadság és az egyházak elismerése tekintetében: 1 bajusz

Ajánlások az EU intézményei számára az EUSZ 2. cikkének eredményes érvényre juttatását célzó új mechanizmus létrehozásáról

62 – 70 9 pont

71 4 bajusz

72 – 74 3 pont

Straszburg

 A Tavares jelentés EU parlamenti vitájára a mi miniszterelnökünk is kiutazott és ott felszólalt. Jelezte, hogy a parlamenti vitát záró szavazás elmarasztaló eredményét előre borítékolni tudná. A hozzá közelállók egyike a szavazás végeredményét súlytalannak tekintette, mert nem jár szankcióval. Ezek után bennem kérdések vetődnek fel, ilyenek: Miért utazik ki valaki egy ilyen találkozóra, ha előre ismeri annak az eredményét és az egészet súlytalannak tekinti? Az egész emberi létnek az ad súlyt, hogy annak befejezése után valaki szankciót alkalmaz a befejezővel szemben? A mi parlamentünk, majd jól visszavág a sok szellemileg visszamaradott európai képviselőnek, akik nem tudják felfogni hogy ha az erő nem is, de az igazság nálunk van.

Az ismeret hiányáról!

Sokak számára ismert, hogy a „Törvény nem ismerése, nem mentesít a benne megfogalmazott szankcióktól”. Mit is jelent ez a megfogalmazás? Tegyük fel, hogy addig szaporítom a törvényeket amíg azok több szekrényt megtöltenek. Ennyi írott anyagot az emberek többsége egész életében nem olvas. Következésképpen, ezeket az elszaporodott törvényeket sokan nem is tartják be, de a betartásukat ellenőrzők sem képesek az ellenőrzési tevékenységüket tisztességesen lefolytatni. Ez végül azt jelenti, hogy nő az emberek frusztrációja, mert nő az életük részévé váló bizonytalanság.

Ezek után az következik, hogy kártékonynak fogják tartani azokat, akik a nyakukba zúdították ezt az elviselhetetlen törvényhalmazt.

Az élőlények szelektálása (az ember is élőlény), leginkább a tápláléklánc magasabb szintje, végül a csúcsragadozók segítségével valósul meg. Az ember szelektálása leginkább a csúcsragadozók (oroszlán, tigris, cápa, krokodil) által valósult meg. A szolidaritás előrehaladásával, a szelektálás teendőit, egyre inkább a mikroszkopikus lények (baktériumok, vírusok) vették át. Az ember, mint társadalmi lény, tovább él, mint az ember, természeti lényként. A szolidaritás megnyilvánulásának tekinthető az orvoslás, a kórházak, a gyógyszergyártás és kutatás, ennek az alapanyag termelése, a diagnosztizáló és a gyógyító műszerek gyártása stb. Látható, hogy egyre többen dolgoznak a szolidaritást lehetővé tevő területen. Ha ezeket kiegészítjük a szintén szolidaritásos alapon nyújtott anyagi támogatásokkal (nyugdíj, különböző szociális segélyek), akkor belátható, hogy egy idő után az emberek többsége, a szolidaritáshoz kapcsolódóan él, és egyre többen lesznek érdekeltek a szolidaritásban (sokszor a szolidaritást élvezők jobban élnek, mint a szolidaritást nyújtók). Hosszú távon ez azt jelenti, hogy a szolidaritást nyújtók mérséklik a szolidaritásukat, vagyis csökkenteni fogják azokat a juttatásokat, amelyek a fejlett világban ma még természetesek.

Az árvizekről

Az idei árvizek kapcsán, végig gondoltam a témával kapcsolatos ismereteimet. Hazánk, a Kárpát-medencében fekszik, vagyis körülöttünk hegyek (többnyire a Kárpátok hegyei) helyezkednek el. Vizek érkeznek hozzánk többnyire a Kárpátokból, de a Nyugatról hozzánk érkező folyókkal az Alpokból is. Nálunk eredő folyó nincs. Összességében azt mondhatjuk, hogy a természet kiegyenlítő mechanizmusa hosszútávon szeretné a Kárpát-medencét a Kárpátok és az Alpok hegyeiből leszállított üledékkel feltölteni. Ez a feltöltés bizonyára be is következik, de az ehhez szükséges idő jelentősen nagyobb az emberi élettartamnál. Jelenleg az a helyzet, hogy folyóink többsége gátak között kanyarog, így az általuk szállított üledéket csak a medrükben rakhatják le. Ebből aztán az következik, hogy a folyók feneke egyre magasabbra kerül, ezért azonos vízhozamnál is szükség van a gátak magasítására. A gátak magasításával szemben áll, a meder kotrása. Ez a módszer hosszútávon felveti a kikotort üledék elhelyezésének gondját. Ha a kikotort üledéket a folyó közvetlen közelében helyezzük el akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy a folyó mintegy kanyonban fog kanyarogni és a továbbra is érkező üledéket egyre nehezebb lesz a folyóból kiemelni. A gátak magasítása pedig oda vezet, hogy egy idő után a folyó feneke magasabban lesz, mint a környezete, vagyis egy gátszakadás esetén a folyó már nem az eredeti célja felé folyik, hanem a környezetébe áramlik és oda rakja le a szállított üledéket. Az emberi élettartamhoz mérve az tűnik járhatónak, ha mindkét lehetőséget igénybe vesszük és a gátmagasítás mellett, a meder kotrást is felhasználjuk. A szükségtározókra úgy tekinthetünk, mint üledéklerakó helyekre, amelyek előbb utóbb megtelnek üledékkel és a folyó már nem is folyik a szükségtározó irányába, emiatt a szükségtározókat  a folyótól egyre távolabb kell elhelyezni. A legkevesebb költséggel feltehetően az jár, ha a folyó vízét zsilipekkel tereljük az éppen feltöltetlen tározó felé. A gátmagasítás és a kotrás szükséges magasságáról és mélységéről a folyók legnagyobb víz- és hordalék hozamának becslésével  juthatunk adatokhoz. A világon jelenleg a gátak magasítását tekintik megoldásnak, mert erre utalnak a szaporodó áradásokról szóló hírek. Az egyes folyókon létesített duzzasztó gátak, a szükség tározókhoz hasonlóan, előbb utóbb megtelnek hordalékkal, így a tárolt vízmennyiség lecsökken és az erőmű energetikai kapacitása a folyó tározó nélküli vízhozamára csökken. A lakosság korrekt tájékoztatása akkor valósulhat meg, ha az adott helyen szükséges gátmagasításról és nem a mindenkori vízszintről adunk tájékoztatást. Nyilvánvaló, hogy mindenkit az érdekel, hogy hány köbméter gátmagasítást kell egy-egy árvízkor megcsinálni és miért kell ezt minden árvíznél megismételni.

A kötelességről!

Tegyük fel, hogy a szemétszállító vállalkozás vezetői rendszeresen tájékoztatást adnának a rádión és a TV-n keresztül arról, hogy az ő cégük milyen remekül elszállította a mi szemetünket. Időnként egy –egy kukás is elmesélné kukaürítési technikáját és elvárná, hogy elismerjük az általa elért teljesítményeket. Azt hiszem, hogy furcsállnánk az ilyen gyakorlatot. Úgy gondolom, hogy az ország vezetése ehhez teljes mértékben hasonló, csak az érintettek, az ilyen összehasonlítást kikérik maguknak. Szerintem, alaptalanul. A kukásnak az a kötelessége, hogy elszállítsa a szemetünket, az ország vezetőinek pedig az, hogy vezessék az országot. Az pedig a kötelesség teljesítőktől elvárható, hogy kötelességeiket jól teljesítsék.

A bizalomról!

Egy állam fennmaradása szempontjából nagyon fontos, hogy az állam és polgárai között, alapvető kérdésekben bizalmi viszony alakuljon ki. Ilyen alapvető kérdésnek tekinthető, az elfogulatlan bíráskodás és az állampolgárok egyenlősége. Ami miatt ezt a bejegyzést teszem, az azért van, mert ebben a két kérdésben, veszélyben látom a korábban kialakult bizalmi viszonyt. Egészen pontosan arról van szó, hogy a kormányszóvivő nyilvánosan vitatta Bajnai Gordon ártatlanságát a Hajdú-Bét ügyben, holott a volt miniszterelnököt több bíróság is ártatlannak ítélte és ezt, az érdekeltekkel ismertette is. Ha ezek után a kormányszóvivő nyilvánosan vitatja Bajnai Gordon ártatlanságát, az azért lehet, mert a kormány oda utalhatja az újabb bírósági tárgyalást, ahová Ő ültetett bírót, aki feltehetően nem független a FIDESZ– től. Ha mégis a kormányszóvivőt elítélő határozat születne, akkor a kirovandó büntetés mértéke még mindig olyan mértékű lenne ami felérne a pernyertes megbüntetésével. Nagyobb mértékű büntetés esetén, még mindig ott állna a kormány saját szóvivője mögött. A választási harc sok mindenre lehetőséget ad a pártoknak, de arra nem, hogy veszélyeztessék magyar állam fennmaradását.

Ami bonyolulttá tehető!

Azt bonyolulttá is teszik. Sétám során találtam kettő darab kisméretű lövedéket (az egyik jó rozsdás és kb. 4 centi méter hosszú volt, a másik feltehetően gázzal töltött riasztó lövedék lehetett és kb. 3 centi méter hosszú lehetett). A rendőrség felé jártamkor, jó honpolgárhoz illően, le kívántam adni a számomra szükségtelen töltényeket, ami végül sikerült is. Ami zavaró az, hogy ez a leadási procedúra kb. másfél óráig tartott és együtt járt különböző nyomtatványok kitöltésével és a több példányban felvett jegyzőkönyvek aláírásával. Ezek után megfogadtam, hogy ezentúl nem fogok semmit sem találni. Rágondolni is rossz, hogy milyen procedúrán kellene átesni, ha egy kézigránátot, aknát vagy bombát találnék.

A kkv-ék támogatása!

Tegyük fel, hogy egy nagy multi kibocsát 100ezer gépkocsit évente. Egy kkv beszállít hozzá 200 ezer lámpát, darabonként 10 ezer forintért, vagyis évente 2 milliárd forintért. Azt mondja a multi a neki beszállító kkv-nak, hogy a konkurencia miatt, csökkentenie kell az előállítási költségeit, ezért a jövőben a lámpákért csak 8 ezer forintot tud fizetni. A kkv támogatásért folyamodik az államhoz, hogy megtarthassa a dolgozóit. Az igényelt támogatás 400 millió forint lesz, hiszen így maradhat nála minden a korábbi szinten. A következő évben a multi már csak 7 ezer forintot tud fizetni a lámpákért, a kkv pedig 600 millió forint támogatást fog kérni, hiszen ennyi kell ahhoz, hogy minden menjen az előző évi szinten. Felvetődő kérdések:

Mi van akkor, ha a multi nem a konkurencia miatt, hanem a profitja növelése miatt csökkenti a lámpák árát?

Kit támogat az állam, a kkv-t, vagy a multit?

A székelyekről és a poroszokról!

A székely zászló körül kialakult gyakorlat késztetett arra, hogy végig gondoljam a nevezettekkel kapcsolatos döntéseket. Először is az a nehézség, hogy miként is nevezhetnénk a székelyeket és a poroszokat?  Népnek? Nemzetnek? Úgy döntöttem, hogy lakóknak fogom őket nevezni. Ez biztosan igaz lesz. Azt mindjárt az elején tisztázni akarom, hogy az alábbi okfejtést, a döntéshozó (a győző) szemszögéből fogom véghezvinni, azon az alapon, hogy a megtámadottnak is lehetnek jogai.

A lakók mindegyike a hadsereghez erősen kötődött. A székelyek kimondottan a magyar határvidék őrizői voltak az első világháborúig. A poroszok örökölték a hanza városok keleti területeit és kapcsolatait, ami gyakori összetűzésekhez vezetett a keleti szlávokkal. Ezekkel a harcias lakókkal a második frontban érdekeltek nem kívántak a várható veszteségek miatt összetűzésbe kerülni, ezért a SZU hadserege kénytelen volt magára vállalni a veszteségeket (Árpád vonal). A veszteségek elszenvedése után, a győző végérvényesen le akart számolni a neki veszteséget okozókkal, ezért a székelyeket a románok, a poroszokat pedig az NDK felügyelete alá helyezte. Úgy tűnik, hogy ez a lépés helyesnek bizonyult még az NDK megszűnése, és Románia EU-s csatlakozása után is. A zászlóval kapcsolatos huzavona a magyarok belügye, abba senki nem szól bele, hogy a magyarok parlamentjénél a magyar zászló mellé felhúzhatják a székely zászlót is.

Istar – ister

A két legátfogóbb filozófiai felfogás, a világ keletkezéséhez kapcsolódik. Az egyik szerint a világot valamilyen szellemlény (Isten, Buddha stb.) teremtette a semmiből, ez a filozófia idealista (Ist) ága. A másik szerint a világot az ősrobbanás (a nagy bumm) hozta létre, ez a filozófia materialista (ter - természet) ága. A két ágban közös, a végső hivatkozás, amely szerint a teremtő (szellemlény, természet) mindig volt és mindig lesz. Ezeket a kérdéseket én úgy fogom fel, mint az abszolút nulla fokot, a fénysebességet, a végtelent stb.. Nyilvánvaló, hogy ezeken el lehet töprengeni de végérvényes választ a töprengéseinkre nemigen találunk. Az emberiség történetében, mindkét felfogás volt uralkodó. Az egyikre az „És mégis mozog a föld”, a másikra a „ vallás a nép ópiuma” jellemző. Feltételezem, hogy az embereknek mind a két megközelítésre szükségük van ahhoz, hogy kíváncsiságukat és haláltudatukat ép elmével kezelni tudják.   

Az állam és a multinacionális nagyvállalkozások (MNV) kapcsolatáról!

Ahhoz, hogy a MNV és az állam kapcsolata hosszútávon felhőtlen legyen, három feltételnek kell teljesülnie:

1. Legyen közművesített terület, ahol le tud telepedni
2. Legyenek olyan emberek, akikkel a tervezett tevékenységet el tudja végezni
3. Legyen biztosítva, hogy bejövő és kimenő kapcsolatai zavartalanul működjenek.

Azok a kormányok, amelyek az MNV (tőke) becsalogatását fontosnak tartják, e három feltétel biztosítására törekszenek. Azt kell látni, hogy a Gyurcsány kormány különösen nagy súlyt helyezett a harmadik feltételnek és ezzel magyarázható a különösen jelentős kiadásokkal járó (autópálya, Duna híd, völgyhíd, városi elkerülő utak) infrastruktúra fejlesztése. A Dunaújvárosi híd és a Kecskemét elérését lehetővé tevő autópálya megléte lehetővé tette, hogy az ország nyugati feléből az MNV az ország közepébe is betelepüljön.

A hóeséssel kapcsolatos késések alapvetően nem a személykocsikban maradó emberek megpróbáltatásait, hanem a késve, kamionokban érkező és távozó, elemek és termékek zavarait jelentették. Úgy is mondhatnánk, hogy ebben az esetben az állam nem teljesítette a harmadik pontban foglaltakat.

Az első pont teljesítése, alapvetően az érintett önkormányzat feladata, amire a feladat nagysága miatt az önkormányzatok többsége nem képes. Ha az önkormányzat és az állam (önkormányzati és állami vezetők kapcsolata) kapcsolata lehetővé teszi az első pont teljesítését (közművek kiépítése, a szükséges létszám befogadása, bölcsőde, óvoda, iskola, bevásárló helyek, lakások, szórakozóhelyek stb.) akkor az MNV betelepülésének útjából egy jelentős akadály elhárul.

A második pont teljesítése részben az önkormányzat, részben az állam feladata és alapvetően az oktatáshoz kapcsolódik. Az MNV igényli, hogy az általa végzett tevékenységhez értő szakmunkások és felsőfokú végzettségűek rendelkezésre álljanak. A szakmunkások biztosítása többnyire az önkormányzatok, a felsőfokúak biztosítása az állam feladata. Ami a mostani, az oktatással kapcsolatos megmozdulásokat illeti, azt kell látni, hogy ennek költségeit az állam bizonyára alábecsülte és a felmerülő költségeket szeretné valakikkel megosztani.

Az MNV kitelepülésétől tartók megnyugtatására szolgáljon az, hogy ezeknek a kívánalmaknak másutt ugyancsak nehéz megfelelni, ezért a már megtelepedett MNV hosszútávon a magyar gazdaság része lesz.

Mi a teendő?

A növekedés értelmezésekor, én a népesség és a gazdasági növekedésre gondolok.

A politikusok azt várják, hogy valaki megmondja, hogy most érkeztünk el a növekedés határaihoz?

Ha valaki azt veszi észre, hogy az általa elmondottakra senki sem figyel, akkor a mondandóját befejezi. Ha ez a mondandó egy figyelmeztetés, akkor az, akinek szól, figyelmeztetés nélkül marad, ezzel átvállalja a bekövetkező eseményekért a felelősséget. (A riasztó jelzését ki lehet kapcsolni, de a riasztást kiváltó ok még megmaradhat.)

Úgy tűnik, hogy a népesség növekedését a társadalmi fejlődés megoldja azzal, hogy az életszínvonal növekedésével csökken a népesség. Ezért, a fejlett világ népességcsökkenését én a társadalom öngyógyításának fogom fel. A fejlett és a fejlődő világ a kiegyenlítődés felé halad úgy, hogy a fejlődők előre-, a fejlettek vissza fejlődnek vagy maradnak az elért szinten. A gazdasági növekedés megállását mi válságként éljük meg és mindent igyekszünk megtenni az újraindítás érdekében. Szerintem a gazdasági növekedést nem tudjuk újraindítani, ezért a növekedésre alapozott közgazdasági gondolkodásunkat át kell alakítani fenntarthatóság alapúvá. Úgy gondolom, hogy igazából ez jelenti a nem hagyományos gazdaságpolitikát.

Az ország lakói szeretnének holnap boldogabbak lenni, mint ma. Ehhez az szükséges, hogy biztonságosabban érezzék magukat, (személyi, anyagi, lelki, biztonság). Azt remélni, hogy a megteendő lépések mindenkinek kedvezőek lesznek, tévedés. A legtöbb ami elérhető az, hogy ne érezzék rosszul magukat azok sem, akiket ezek a lépések kedvezőtlenül érintenek. Feltehető, hogy akinek most a havi jövedelme egymillió forint, azt kellemetlenül fogja érinteni, ha ezentúl csak 500 ezret kap. Ezzel együtt nem hiszem, hogy a sok 200 ezret kereső között rosszul érezné magát. Hasonló eljárást kell követni a vagyonokkal kapcsolatosan is. Ezek a lépések a társadalmi kiegyenlítődés irányába mutatnak, ami a várható világméretű tendenciát követi. Ezek a lépések akkor is megtehetők, ha más országokban még nem jutnak el idáig.

Fel kell számolni azt a helyzetet, amikor a profit maximalizálás egyenlő a munka intenzitásának a növelésével és a munkabérekhez kapcsolódó kiadások csökkentésével. Be kell látni, hogy a munkanélküliség terheit az egész államnak, benne a különböző vállalkozásoknak is viselnie kell. Az államnak pedig az a feladata, hogy a közhasznú munkák ne csak közhasznúak, hanem értelmes munkák is legyenek. A védelmek átalakításáról korábban már beszéltem, ami kibővíthető a személy és vagyon védelemmel is. Ami a lelki biztonságot illeti, én úgy gondolom, hogy a gyermekek lelkét ott kell felkészíteni, ahova felnőtt korukban a lelki békéjük miatt járni fognak.

Az aláírásgyűjtésről!

Az utóbbi időben a hírközlő szerveink híradásait meghatározzák a FIDESZ és az MSZP aláírásgyűjtései. Én mindkét párt igyekezetét feleslegesnek és népszerűség hajhászónak tartom. Mindkét párt olyan kérdéseket tesz fel, amire épeszű ember csak igennel válaszolhat, hiszen ki ne akarna kevesebbet fizetni akár a rezsire, akár az alapvető élelmiszerekre. Engem az is érdekelne, hogy a konkrét árak meddig fognak tartani, mikor fog hozzánk begyűrűzni valami árfelhajtó hatás? Úgy gondolom, hogy ezek az egymásra licitálások hasonlóak a 13. és 14. havi nyugdíjakhoz, ami végül az évi 12 havi nyugdíjhoz vezetett.

A kitekintésről!

Ez a műfaj közel áll a jósláshoz, az események trendjének a megállapításához, ami tükrözi a tényleges események bekövetkezésének a pontosságát is. Ennek ellenére, szükség van a távlatok bizonyos elképzelésére. Most a magyar népesség változásával járó, várható következményekkel kívánok foglalkozni. Jelenleg azt láthatjuk, hogy társadalmunk jelentős részét teszik ki a nyugdíjasaink. A nyugdíjakból azonban nemcsak a nyugdíjasok élnek, hanem ezekből a nyugdíjakból egészítik ki az aktív korúak jövedelmét és az unokák kiadásait. Ezen kívül ez a korosztály képezi az utánuk jövők hátországát, mintegy biztosítékot nyújtva a váratlan események bekövetkezésekor. Úgy tűnik, hogy az idősebb korosztály hátország szerepe gyengülőben van, ami elsősorban az aktívkorúak várható anyagi képességével van összefüggésben. A jelenlegi minimálbérek és alkalmazási körülmények egyértelműen csökkentik a jövőben várható nyugdíjak mértékét. Ez lényegesen csökkenti ugyan az állam nyugdíjakra fordított kiadásait, de a háttér gyengülése miatt az ország létszámának, majd szellemének a leépülése várható. Nekem a cigányok háttér hiánya és jelenlegi helyzete ezt a jövőképet vetíti előre. Számomra egyértelmű, hogy kormányunk jelenlegi politikája a nyugdíjasok hátország szerepét csökkenti és a vizionált jövőképhez vezet.

A boldogságról!

Az emberi élet értelméről nekem az jut eszembe, hogy az ember a rendelkezésére álló munka-, szabad- és pihenő időt kellemesen akarja eltölteni. Ez az akarat nem függ a képzettségtől, az anyagiaktól és általában semmitől sem. Az akarat érvényesülése előtt különböző akadályok vannak. Ezen akadályok legfontosabbika, a másik ember akarata, ami különböző formában nyilvánulhat meg.

Sokan ezeket a megnyilvánulási formákat önállósítják, és nem úgy fogják fel, mint a másik ember akaratának a megnyilvánulásait. Vannak olyanok, akik elképzelni sem tudják, hogy akaratuknak olyan megnyilvánulási formái vannak, amelyeket ők egyáltalán nem akarnak. Én azt a szituációt, amikor egy ember boldog, a körülötte lévők meg boldogtalanok, a boldog ember perverziójának tekintem. A boldogságról beszélve, szót kell ejteni az ellentettjéről, a boldogtalanságról is. Nyilvánvaló, hogy ha valakinek a rendelkezésére álló idő egyikében kellemetlenségei támadnak, az még nem lesz boldogtalan. Valószínű, hogy a boldogság is meg a boldogtalanság is futó állapotok, meglétük nem ok sem az örömre, sem a bánkódásra.

A Ciprusi megoldásról!

Az utóbbi napokban sokat hallunk a Ciprusi válság Európában szokatlan megoldásáról. A megoldás fejlődése nagyon lényeges. Először arról volt szó, hogy minden bankbetétből 10%-ot elvesz az állam. Végül úgy néz ki, hogy csak a 100 ezer eurót meghaladó betétekből vesz el az állam, de nem 10, hanem 40%-ot. Ez a megoldás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kb. 30 millió forintnál nagyobb bankbetétek jelentős részét az állam elvonja, vagyis a harmincmilliós betétből ezután 18 milliós lesz. Nyilvánvaló, hogy a betét tulajdonos ezután sem fog éhezni. A megoldás szépséghibája, hogy nem veszi figyelembe a betétben elhelyezett összeg megszerzésének a módját. Ezzel együtt én egyetértek a szokatlan megoldással a következők miatt: az államok hiányával a betétek nagysága is nőtt, csökkenti a különbséget a szegények és a gazdagok között, elősegíti annak a tudatosítását, hogy a vagyonokon belül a termelést segítő befektetések megelőzik a bankbetétekkel elérhető kamat nyereségeket.

A módszerekről!

Kormányunk különböző képviselői, az általuk létrehozott különböző törvények bírálóitól rendszerint számon kérik a bírált részek megnevezését, a konkrét részek bírálatát. Ez a kérés ahhoz hasonló, amikor az istenhívők azt kérik az ateistáktól, hogy nevezzék meg a biblia azon részeit, amelyekkel nem értenek egyet. Én úgy gondolom, hogy az ateistáknak nem a bibliával van gondjuk, hanem az istenhittel és nem akarnak a biblia egyes megfogalmazásaival elmélyülten foglalkozni, mert ez azt jelentené, hogy figyelmük a fő kérdésről a kevésbé fontos részkérdésekre terelődne, miközben az a látszat keletkezne, hogy a főkérdésben egyetértés van. A bírált törvények részleteiről valószínűleg azért nem kívánnak a bírálók foglalkozni, mert számukra azok szelleme és mérete elfogadhatatlan.

Látható, hogy az istenhívők (Kereszténydemokraták) és a Kormány vitamódszere azonos.