A boldogságról!
Az emberi élet értelméről nekem az jut eszembe, hogy az ember a rendelkezésére álló munka-, szabad- és pihenő időt kellemesen akarja eltölteni. Ez az akarat nem függ a képzettségtől, az anyagiaktól és általában semmitől sem. Az akarat érvényesülése előtt különböző akadályok vannak. Ezen akadályok legfontosabbika, a másik ember akarata, ami különböző formában nyilvánulhat meg.
Sokan ezeket a megnyilvánulási formákat önállósítják, és nem úgy fogják fel, mint a másik ember akaratának a megnyilvánulásait. Vannak olyanok, akik elképzelni sem tudják, hogy akaratuknak olyan megnyilvánulási formái vannak, amelyeket ők egyáltalán nem akarnak. Én azt a szituációt, amikor egy ember boldog, a körülötte lévők meg boldogtalanok, a boldog ember perverziójának tekintem. A boldogságról beszélve, szót kell ejteni az ellentettjéről, a boldogtalanságról is. Nyilvánvaló, hogy ha valakinek a rendelkezésére álló idő egyikében kellemetlenségei támadnak, az még nem lesz boldogtalan. Valószínű, hogy a boldogság is meg a boldogtalanság is futó állapotok, meglétük nem ok sem az örömre, sem a bánkódásra.