A fejlődési modellekől kezdődő beszédnél, azt kell rögzítenünk, hogy szerintünk milyen fejlődési irányok várhatók. Az első, és meghatározó, az emberekhez kapcsolódik, mert minden fejlődésnek az embereket kell szolgálnia. Mindenekelőtt az emberek elsődleges igényeit kell szemügyre venni. Én ilyen elsődleges igénynek tekintem az alábbiakat:
- Hozzájutás az ivóvízhez (az édesvíz biztosítása, az egészségügyi hatások, vízkezelés, vízbázisok szennyezés elleni védelme)
- Hozzájutás az élelmiszerekhez (élelmiszerek biztosítása, termelő területek, terméshozamok, élelmiszerré minősítések, élelmiszer források szennyezés elleni védelme)
- Időjárás elleni védelem, elsősorban védekezés a hideg ellen (ruha és lábbeli ellátás, lakás biztosítás)
Miután az elsődleges igényeket kielégítjük, következhetnek az ember társadalmi mivoltából fakadó igények, úgymint:
- Igény a társadalmi ismeretek megismerése iránt (különböző szintű oktatások)
- Igény a szabadidő értelmes eltöltése iránt (sport, kultúra, szórakoztató és egyéb elfoglaltságok)
- Igény a gondolatok szabad csapongása iránt (vallások, filozófiák, politikák, régmúlt, távoli jövő)
A fejlődést szolgáló területeket én három csoportba sorolom, ezek:
- Ipar
- Mezőgazdaság
- Szolgáltatás (szállítás, kereskedelem stb.)
Látható, hogy a termelési mód, lineáris, vagy körkörös formája nem mindenütt értelmezhető egyértelműen. A lineáris termelési mód, soha nem volt egyenes vonalú és folytonos, mert a termelési módok fejlődését mindig válságok szakították meg. A körkörös módra való áttérés azt feltételezi, hogy a jelenlegi formát megfelelőnek találjuk amit érdemes a végtelenségig ismételni Korábban a fejlődést úgy képzelték el, mint egy spirálist, aminél az ismétlések követik egymást, de egy magasabb szinten.
Mindig azt kell vizsgálni hogy a fejlődést szolgáló területek hogyan járulnak hozzá az emberi igényekhez: Ivóvíz, élelmiszerek, időjárás, oktatás, szabadidő, gondolatok csapongása
Azt könnyű belátni, hogy a fejlődést szolgáló területek, egymástól nem választhatók el, kapcsolatukat és az emberi igényekhez való kapcsolódásukat többnyire a szolgáltatás biztosítja.
Bármilyen fejlődésnek feltétele, hogy rendelkezésre álljon a hozzá szükséges energia. Kezdetben ezek a források teljesen természetiek (átalakítás nélküliek) voltak (napsütés, barlangok, vadászat, halászat stb.). Később már nem volt elegendő az ember ereje az elvégzendő feladatokhoz, szükség volt az igavonó és a táplálékul szolgáló állatok háziasítására. Nagyon sokáig ez elegendő is volt az emberi társadalmak fejlődéséhez. Az ipari forradalommal kezdődtek azok a változások, amelyeket a bevont energiahordozók tettek lehetővé. A gőzgépek megjelenésével, a széllel hajtott vitorlás hajókat a gőzhajók váltották fel. A sáros utakon cammogó szekereket, a vasutakon gördülő gőzmozdonyok vontatta vonatok váltották fel. Ez a változás, először az erdők letarolásához, majd a szénbányák megszaporodásához, a vasúti pályák kiépítéséhez (az élelmiszer termelés bázisának a szűkítéséhez) vezettek. Később, a kőolaj felhasználásával lehetővé vált a személy és a teherszállítás kiterjesztése, a villamos energia szűk körű előállítása, ezzel a hűtött terek létrehozása. A folyamat igényelte az úthálózat, a parkolók, a kőolaj lepárlók kiépítését. Mindez jelentős mértékben csökkentette az élelmiszertermelésre rendelkezésre álló területet. A hiány pótlását az erdők rovására tették. A monokultúrák kialakulását a hűtött légterek és a szállítási költségek alacsony szintje lehetővé tette.
A földgáz bevonása az időjárás (hideg) elleni fellépésbe egy újabb energiahordozó széleskörű felhasználását jelenti. Az atomenergia felhasználásával járó következményekről még nincs átfogó képünk, de a szükséges hulladéktárolási idők eléggé riasztóan hangzanak.
Úgy gondolom, hogy a természettől áron alul semmit sem vehetünk el büntetlenül, mert a természet ha nem is azonnal, de benyújtja a számlát. Gondolom, hogy a számla benyújtásának foghatjuk fel a kibányászott dolgok elszállításával együtt járó a Föld tömegközéppontjának eltolódását eredményező pályamódosulást, és ezzel a megszokott évszakváltást és egyéb időjárási anomáliákat (képzeljük el, hogy mi van a földkéregben a kibányászott, és évtizedeken át elszállított olaj, földgáz és egyéb dolgok helyén, lyuk?). A Föld tömegéhez viszonyítva ezek a tömegek elhanyagolhatóak, de nem tudjuk, hogy az egyensúly fenntartásához a természet milyen kilengéseket tart tolerálhatónak. Elképzelhető, hogy a megszaporodott földrengések összefüggésben vannak a kitermeléssel létrejövő lyukakkal?
Ezek után, azt kell rögzítenünk, hogy szerintünk milyen fejlődési irányok várhatók.
A várható fejlődési irányok előrejelzésénél azt kell vizsgálni hogy azok hogyan járulnak hozzá az emberi igényekhez: Ivóvíz, élelmiszerek, időjárás, oktatás, szabadidő, gondolatok csapongása.
Mivel minden fenntartáshoz és fejlesztéshez energiára van szükség ezért az egyáltalán szóba jöhető energiaforrásokat kell szemügyre venni és a perspektivikusakat megjelölni.
A fosszilis energiahordozók felkutatását, feltárását és kitermelését továbbra is fejleszteni kell annak tudatában, hogy ezzel együtt ezeknek az energiahordozóknak az ára emelkedni fog. Azt kell látni, hogy ezek az energiahordozók a fogyasztóktól egyre távolabb (horizontálisan és vertikálisan) kerülnek, kinyerésük egyre komplikáltabb technológiákat (vékony szénrétegek elgázosítása, ferde fúrások, tengeri kitermelések stb.) igényel.
A megújuló energiahordozók [(nap, szél, megújuló energiahordozók (energia fű, fa, szalma stb.) víz, ár-apály, hullám stb.] közös jellemzője, hogy valamennyi a villamos energia előállítására fókuszál, így a mobilitással jellemezhető szállításokra (hajó, közút) nincs jelentős hatással. Kuriózumként persze megjelennek napelemekkel meg hidrogénnel (üzemanyag cellákkal) hajtott gépkocsik, de ezek még alkalmatlanok arra, hogy nagy hajókat és kamionokat mozgassanak. Arról hallani, hogy a diszperznek és bizonytalannak tekinthető megújulók közül a napenergiát felhasználva (a fotószintézist felgyorsítva) közvetlenül proteint (élelmiszert) állítanak elő. Ez egy perspektivikus irányzatnak tűnik, de a mobilitásról mondottakat nem változtatja meg.
Atomenergia. Napjainkban megoldottnak tekinthető, hogy az atomenergiából nagyteljesítményű hő és villamos energiát állítsunk elő. Ez az előállítás azonban, a jelentős hűtési igény miatt nagyon helyhez kötött (folyópart, jégtörő, tengeralattjáró), vagy nagy helyigényű (a hűtőtornyok miatt). Az atomenergia kisteljesítményű felhasználása nincs megoldva. A mobilitást csak speciális területeken teszi lehetővé.
Termonukleáris energia. Ahhoz, hogy a csillagok energiatermelését földi körülmények között villamos energia termelésre használjuk, még nagyon sok időnek kell eltelnie. Az mindenképpen várható, hogy ez az energia előállítási forma sem változtat a mobilitás energia ellátásán.
Az energia előállításokat szemügyre véve azt láthatjuk, hogy minden esetben a villamos energia közbejötte várható. Ezzel az energiaformával azonban az a baj, hogy a megtermelt mennyiséget mindjárt el is kell fogyasztani. A fogyasztás egyik formája, hogy ezt az energiát tároló eszközökben (akkumulátor, vízbontás) tároljuk.
A fentiekből az következik, hogy a fosszilis energiával működő mobil eszközök fejlesztése nem célszerű, mert ezek energia ellátása hosszú távon nem megoldható. Az olyan mobil eszközök fejlesztése látszik célszerűnek, amelyeknek az energiával való ellátását akkumulátorral, vagy üzemanyag cellával lehet megoldani.
Az energia ellátás vizsgálatából következik, hogy a mobilitás és a mobil hűtés költségei jelentősen meg fognak növekedni (személy és teherszállítás). Ezért a tömeg (személy és áru) mozgatással járó fejlesztések nem tekinthetők perspektivikusnak. Tehát a kis tömegű és nagy szellemi tartalmú fejlesztések célszerűek.
A lakhely és a munkahely közelítése látszik kívánatosnak. A vélt, vagy valós társadalmi elvárásokkal indokolt követelmények felülvizsgálata (öltöny, nyakkendő, egyenruha stb.), az emberéletek megmentésével indokoltak átgondolása és az emberélet értékének megfogalmazása elkerülhetetlennek tűnik. Valószínű, hogy az emberi élet értéke úgy fog meghatározódni, hogy figyelembe veszik azt, hogy valakik úgy élik le az életüket, hogy a jövedelmük soha nem haladja meg a létminimumot, vagyis az aktív kort és a mindenkori létminimumot összeszorozzák.
A kapitalizmus egyik alaptörvényének (kereslet, kínálat) közelíteni kell az ár, értékarányos megközelítéséhez. Az állami bevételeknek és kiadásoknak tükrözniük kell ezt az értékarányos megközelítést.
Egy példa:
Sok készülék (TV távirányító, mobil telefon, digitális fényképezőgép, gyerekjátékok stb.) üzemel valamilyen elemmel. Ha valaki nem akar állandóan új elemet vásárolni, az vesz egy akkumulátor töltőt és a kiváltani szándékozott elemet kiváltó akkumulátort. A vásárló azt fogja tapasztalni, hogy a vásárolt akkumulátor feszültsége nem éri el a kiváltani szándékozott elem feszültségét (1,5V – 1,2V).
Méretre minden rendben van, de a működési idő többnyire kevesebb az elemnél megszokottnál. Tájékoztatást az elfogadható működéshez szükséges feszültségszintről a készülékeket gyártók persze nem adnak, így az érintettek többnyire elintézik azzal, hogy mindenhez ők sem érthetnek.
