Az árvizekről

Az idei árvizek kapcsán, végig gondoltam a témával kapcsolatos ismereteimet. Hazánk, a Kárpát-medencében fekszik, vagyis körülöttünk hegyek (többnyire a Kárpátok hegyei) helyezkednek el. Vizek érkeznek hozzánk többnyire a Kárpátokból, de a Nyugatról hozzánk érkező folyókkal az Alpokból is. Nálunk eredő folyó nincs. Összességében azt mondhatjuk, hogy a természet kiegyenlítő mechanizmusa hosszútávon szeretné a Kárpát-medencét a Kárpátok és az Alpok hegyeiből leszállított üledékkel feltölteni. Ez a feltöltés bizonyára be is következik, de az ehhez szükséges idő jelentősen nagyobb az emberi élettartamnál. Jelenleg az a helyzet, hogy folyóink többsége gátak között kanyarog, így az általuk szállított üledéket csak a medrükben rakhatják le. Ebből aztán az következik, hogy a folyók feneke egyre magasabbra kerül, ezért azonos vízhozamnál is szükség van a gátak magasítására. A gátak magasításával szemben áll, a meder kotrása. Ez a módszer hosszútávon felveti a kikotort üledék elhelyezésének gondját. Ha a kikotort üledéket a folyó közvetlen közelében helyezzük el akkor egy idő után azt vesszük észre, hogy a folyó mintegy kanyonban fog kanyarogni és a továbbra is érkező üledéket egyre nehezebb lesz a folyóból kiemelni. A gátak magasítása pedig oda vezet, hogy egy idő után a folyó feneke magasabban lesz, mint a környezete, vagyis egy gátszakadás esetén a folyó már nem az eredeti célja felé folyik, hanem a környezetébe áramlik és oda rakja le a szállított üledéket. Az emberi élettartamhoz mérve az tűnik járhatónak, ha mindkét lehetőséget igénybe vesszük és a gátmagasítás mellett, a meder kotrást is felhasználjuk. A szükségtározókra úgy tekinthetünk, mint üledéklerakó helyekre, amelyek előbb utóbb megtelnek üledékkel és a folyó már nem is folyik a szükségtározó irányába, emiatt a szükségtározókat  a folyótól egyre távolabb kell elhelyezni. A legkevesebb költséggel feltehetően az jár, ha a folyó vízét zsilipekkel tereljük az éppen feltöltetlen tározó felé. A gátmagasítás és a kotrás szükséges magasságáról és mélységéről a folyók legnagyobb víz- és hordalék hozamának becslésével  juthatunk adatokhoz. A világon jelenleg a gátak magasítását tekintik megoldásnak, mert erre utalnak a szaporodó áradásokról szóló hírek. Az egyes folyókon létesített duzzasztó gátak, a szükség tározókhoz hasonlóan, előbb utóbb megtelnek hordalékkal, így a tárolt vízmennyiség lecsökken és az erőmű energetikai kapacitása a folyó tározó nélküli vízhozamára csökken. A lakosság korrekt tájékoztatása akkor valósulhat meg, ha az adott helyen szükséges gátmagasításról és nem a mindenkori vízszintről adunk tájékoztatást. Nyilvánvaló, hogy mindenkit az érdekel, hogy hány köbméter gátmagasítást kell egy-egy árvízkor megcsinálni és miért kell ezt minden árvíznél megismételni.