Az önként vállalt rabszolgaságról!

Amikor a nagy rendszer átalakulásokról beszélünk, mindig csak az újabb előnyeiről ejtünk szót, holott a réginek is vannak hívei. Amikor a rabszolgaság felszámolásáról beszélünk, mindig a szabadság fogalma kerül a látókörünkbe, annak árnyoldala nélkül. Arról nem ejtünk szót, hogy a szabad ember éhezhet, fázhat is, meg nélkülözheti a rabszolga csorda melegét és a rabszolgatartó szaporodást ösztönző kedvezményeit. Ezek miatt létezhet az önként vállalt rabszolgaság intézménye még akkor is, ha most ezt a dolgot már másképp nevezzük. Vannak olyan intézmények, ahol a benne résztvevőknek nem kell a felsorolt kellemetlenségtől tartani és nem kell a rendelkezésükre álló idő beosztásával foglalkozni, mert helyettük ezt valaki megteszi. Ezek az intézmények azonban nem tudják pótolni a rabszolgatartó szaporodást ösztönző kedvezményeit, ezért a rabszolgák száma fogyóban van.

Tájékozódás

Magyarországi minimálbérek: 98000 Ft/hó – 8 - órás munkaidő mellett

                                           49000 Ft/hó – 4 - órás munkaidő mellett

Magyarországi bérminimum:114000 Ft/hó – Középfokú és középfokú szakiskolai végzettség esetén

Németországi minimálbérek: 4488000 Ft/hó – 8 - órás munkaidő mellett

A kormány 1500 milliárd forintot hagyott a hagyott a családoknál, ez1,5*10¹²forint  

A 10 milliós Magyarországon, négyszemélyes családokkal számolva, ez 2,5*10⁶

Vagyis egy család megtakarított évente 1,5*10¹²/2,5*10⁶=600000 Ft-ot, ami havi 50000 Ft megtakarítást jelent. Ezeket célszerű összevetni a Magyarországi minimálbérekkel.

 Magyarországnak a közeljövőben 4000 MW erőmű kapacitást kell kiépítenie. Ez 4*10⁹ W.1W kiépítésének az ára kb. 2,5 $. Tehát ez az egész   4*10^9. 2,5=10¹⁰ $. Árfolyam 220 Ft/$.

10¹⁰*220=2,2*10¹² Ft.  Ezt az összeget a családoknál hagyottal érdemes összevetni.                                  

Magyarország jobban teljesít!

A szlogent hallva, olvasva sokaknak fel sem tűnik, hogy a jobban megfogalmazás igényli az összehasonlítás „mint” szavát. Így mindenki azt gondol, amit akar, és senki nem reklamálhat az összehasonlítás helytelensége miatt. Nyilvánvaló, hogy a szlogent propagálók fel lennének háborodva, ha a szlogent így folytatnám: „Magyarország jobban teljesít”, mint az első Orbán kormány idején. Feltételezem, hogy a szlogent propagálók a mint után a Gyurcsány, Bajnai, szocialista kormányok idején kiegészítést kedvelnék. A világos és egyértelmű beszéd valószínűleg nem hoz szavazatokat, de későbbi csalódásokhoz sem vezet.

Szobordöntésről!

Képek, bábuk égetése, akasztása, érc és egyéb szobrok ledöntése, feldarabolása az utóbbi idők értékhatározó vitáinak a középpontjába került. Ezekre én úgy tekintek, mint egy értékrendet követő sokaság indulatainak a levezetésére szolgáló tevékenységekre (társadalmi feszültségek levezetésének eszközei, (hasonlóan a villamos berendezések túlfeszültség levezetőihez). Meg kell hogy, mondjam, ezek a túlfeszültség levezetési módok nekem sem tetszenek, de, mivel nem tudok helyette jobbat ajánlani, elfogadom őket. Ezt a feszültség levezetési módot még mindig szimpatikusabbnak tartom, mint a feszültséggel járó - akár kisméretű- robbanást. Mivel a társadalomban állandóan lesznek másképp gondolkodók, akiknek a kézben tartására, mindig szükség lesz az indulataikat mederben tartó feszültség levezető eszközökre. A fentiek miatt én nem tekintem abnormálisnak az Orbán szobor ledöntését és a szoborral történteket.

Rezsicsökkentésről!

Mielőtt ebben a témában bármit is mondanék muszáj néhány adatot elmondani. Ezek az adatok, mennyi volt a világpiaci gázár és a dollár forint árfolyam 2010-ben és 2013-ban, és mennyi volt a világpiaci gázár forintban.

Az alábbi adatok 1000 m³ földgázra vonatkoznak.

Amint látható, mindkét általam talált gázár és árfolyam esetében az ezer köbméterre vonatkoztatott gázár dollárban is meg forintban is jelentősen csökkent. Ez a csökkenés 25 és 40 %-os mértékű, tehát magasabb a rezsicsökkentés mértékénél. A rezsicsökkentés mértékét védhetem a felfelé és a lefelé irányuló elmozdulástól. Miért csökken a földgáz ára? Az USA-ban kifejlesztették azt a technológiát, amivel a palában bezárt földgázhoz hozzá tudnak férni (robbantással repedéseket hoznak létre a homogén és gázzáró palában). Emiatt az USA nem importál folyékony gázt, így Európában túlkínálat keletkezett, ami lenyomta az árakat. Ez a tendencia hosszú távon is fennmaradhat, mert Izrael partjainál hatalmas gázkészleteket fedeztek fel, de ahhoz hogy ezek a készletek eljussanak Európába szükséges, hogy Izrael és az Európai országok is felépítsék azokat a kapacitásokat, amelyek a földgáz cseppfolyósításához (kb. mínusz 160 Celsius fok) és a cseppfolyósított gáz visszaalakításához szükségesek.

Ezt az egész rezsicsökkentési cirkuszt én egy olyan futóversenyhez hasonlítom, ahol a versenyzőket nagyon komoly hátszél segíti. A nézőközönség egy része csak azt látja, hogy ezek a versenyzők nagyon gyorsan futnak, de ezt nem a hátszélnek, hanem a versenyzők erőfeszítésének véli. Én úgy gondolom, hogy a nagy hátszél miatt ez a verseny nem is érvényes.

Nyugdíjkorhatár és munkanélküliség

Valamelyik hetilapunk örömmel újságolta nekünk, hogy a KSH adatai szerint 0,5%-kal csökkent nálunk a munkanélküliség. Eszerint a 15-74 éves munkanélküli férfiak száma 17 ezerrel kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Amit én hallok állandóan; Évről évre csökken a születések száma, a nyugdíjba menő férfiak jelentős része, - nem bírván a nyugdíjas létet és az ezzel járó szükségtelenség érzését – időnap előtt itt hagy bennünket. Nem tudom, hogy a 17 ezres csökkenésben az általam hallottak milyen súllyal szerepelnek?

Egy kis kitérő! Tegyük fel, hogy egy 73 éves ember bemegy egy 28 éves Hölgy, vagy Úr által vezetett céghez, hogy munkát kérjen. Megkérdezik tőle, hogy korábban mit csinált? Hát culáger voltam, amíg a korábbi cégem be nem csődölt. De hát maga már olyan lassú, hogy megalszik a szájában a tej. Hát ha maguk jól megfizetnek, én áttérhetek a tartós tejre is. De ha felvesszük magát, akkor lemaradunk a keleti versenytársainktól és mi is becsődölünk. Tudja mit? Menjen vissza azokhoz akik magát visszavezették a munkaerő piacra, hátha ők tudják alkalmazni is, hogy ne rontsa a munkanélküli statisztikát. De hát a piacon mindenki csak a friss árút keresi, én meg már túlérett és löttyedt vagyok, így a piacon csak azt hallom, hogy minden milyen drága én meg egyre közelebb kerülök a cefrés hordóhoz.

Formális megoldások

Most, hogy a választásokhoz közeledünk, a kormánynak fontos, hogy a gazdaságot növekvőnek mutathassa be. Ez a törekvés előhozza azt az igyekezetet, amikor egy rókáról több bőrt akarunk lehúzni akkor is, ha tudjuk, hogy a rókának csak egy bőre van. Az érthetőség kedvéért nézzünk meg egy példát. Tegyük fel, hogy jelentős megrendeléssel támogatom a gépkocsigyártást és jelentős kedvezménnyel támogatom a gépkocsi vásárlást. Mi lesz a statisztikailag kimutatható eredmény? Azt fogjuk látni, hogy jelentősen megnőtt a gépkocsigyártás és a gépkocsi értékesítés. Ezek megjelennek a GDP javulásában is. Most az eredmények szépen mutatnak, hogy később mi lesz, arról ráérünk majd akkor gondolkodni (a hídon akkor menjünk át, ha a hídhoz érünk).

Az alkalmazkodásról

Nem lehet télen és nyáron nagykabátban járni. A köpönyegforgatás alkalmazkodást is jelenthet (kifordítom, befordítom mégis bunda a bunda, az alföldi pásztorok szűrviselete) El lehet fogadni a tízparancsolatot úgy is, hogy a pofozkodók között nem tartom oda a másik felemet is, és az engem kővel dobálóknak nem kenyeret dobok vissza. Lehet, hogy Gandhinak és Mandelának nem volt igaza, amikor a türj és ne lázadozz jelszót mondta híveinek. Mivel India független lett, Dél - Afrikában pedig megbukott az apartheid rendszer, utólag mondhatjuk, hogy ezt a kiadott jelszó tette lehetővé. A valamihez való ragaszkodás dicséretes lehet, de értelmetlen áldozatokhoz is vezethet.

A közhasznú munkákról!

Amióta én emlékezem, a környezetünk rendben tartását mindig elvégezték. A falvak többségében a telektulajdonosok nemcsak a portájukat, hanem a portájuk előtti utcarészt is rendben tartották (a kátyúkat betemették, az utat felgereblyézték, az odaszóródott szalmát, szénát eltávolították, a földjükön felgyülemlett vizet a tisztántartott árkokba vezették). Az üzemekben mindig voltak „udvari munkások”, akiknek az volt a feladatuk, hogy az üzemek udvarait tisztán tartsák (szemetet, faleveleket, havat eltávolítsák, virágot ültessenek és gondozzanak). Az „átkosban” a TSZ- ek és az üzemek részben átvették a környezet rendben tartásának feladatait, bár a megszaporodott feladatok (járda- és útépítések, fásítások) elvégzésére nem készültek fel és a mikéntekre nem alakították ki az új körülményekhez illő metodikát. A jelenlegi közhasznú munkákat úgy ítélem meg, mint a környezetünk rendben tartásának a megszervezésére tett próbálkozást. Magyarán ezt a rendcsinálásra irányuló törekvést helyesnek tartom. Amik miatt fenntartásaim vannak, az a közhasznú munkások hiányos ellátásával és a tulajdonviszonyokkal van összefüggésben. Leggyakrabban azt látni, hogy a közhasznú munkásokkal úgy bánnak, mint télen a „hómunkásokkal”, ami azt jelenti, hogy a szerszámon kívül nem kapnak semmit, Az átöltözésükről, munkaruhájukról, tisztálkodásukról maguknak kell gondoskodni, függetlenül attól, hogy munkájukat nem a saját portájuk előtt kell végezniük. Emiatt persze tartózkodnak attól, hogy a munkába megizzadjanak. Ami a tulajdonviszonyokat illeti, én azt látom, hogy az árkok jelentős része az önkormányzatokhoz és az államhoz került, amit többé - kevésbé takarítanak, de a magánkézbe kerültekkel nem törődik senki, sem a tisztántartásával, sem a tisztántartatásával. Számomra nyilvánvaló, hogy az üzemekben most is alkalmaznak udvari munkásokat, de ezek semmiképpen (statisztikailag sem) nem azonosíthatók a közhasznú munkásokkal.

A célról és az elérés eszközeiről!

A választásokhoz közeledve, kívánatos a választáson résztvevőknek megfogalmazniuk az álaluk elérendő célokat és a cél eléréséhez alkalmazni kívánt eszközöket. Ahhoz, hogy a hajó elérje a megfelelő kikötőt, nem elég csak a kormányt megragadni, hanem azt is tudni kell, hogy melyik kikötőbe akarunk eljutni. Az csak természetes, hogy azzal tisztában kell lenni, hogy milyen az a hajó (gőz, vitorlás stb.) amit valamelyik kikötőbe akarunk - a tengeren uralkodó időjárástól függetlenül- kormányozni. Ami most látszik az, hogy a kormányt kezelő nem ismeri az elérendő célt, a viharos tengeren csak arra koncentrál, hogy a hajó fel ne boruljon (el ne süllyedjen). A célra vonatkozó kérdésekre feltételes módban válaszol, vagy az elérendő célt a távoli (a választási ciklust többszörösen meghaladó) jövőbe vetíti előre. Az ellenzék pedig azt hiszi, hogy a kormányzással minden megoldható lenne, ezért az elérendő célról és a célhoz vezető eszközökről nem mondanak semmit.

A minőségről!

A minőség javulásáról hallva, a legtöbb embert elégedettség tölti el. Ami miatt én mégis tamáskodom, az azért van, mert a minőség javulása mindig valamilyen érdek szerinti javulást jelent. Egy kereskedőnek minőségjavulást jelent, ha az általa megvásárolt termék, mutatós, jól szállítható és sokáig eláll. Aki elfogyasztja ezt a terméket, annak a termék íze, állaga, kívánatossága, lakó nélkülisége a fontos. Látható, hogy a minőség javulás bizonyos esetekben mindkét fél számára valóban minőségjavulást jelent, más esetben az érdekek eltérnek egymástól. A minőséggel kapcsolatos hozzáállásunkat befolyásolhatja a valódinak látszó tárgyak elterjedése (pisztolynak látszó tárgy, hamisított termékek, gyógyszernek látszó pirulák stb.).

A célkeresztről!

Bármilyen kiképzésnek feltétele, hogy formát adjunk annak amit a célkeresztre ültetünk. A varsói szerződés megszűntével, orosz katona helyett tálib harcost, vagy ami ugyanaz, valamilyen terroristát kellett a célkeresztre ültetni. A kellemetlen kérdéseket feltevőket kívánatos a célkeresztre ültetni. Ezt láthattuk Illés Zoltán esetében is, amikor Szél Bernadettet a célkeresztre ültette. Úgy látszik, hogy a nőket sokan szeretik a célkeresztre ültetni, hol azért mert nem szülnek elég gyereket, hol azért, mert az olyan egyszerű kérdésre sem tudják a választ, mint hogy „mennyi pikkelye van a zsiráfnak”?

A fogyasztóvédelemről!

Divatos lett a fogyasztóvédelemről beszélni, de arról kevesebb szó esik, hogy kinek is lenne a feladata és miben nyilvánulna meg a fogyasztóvédelem. Most a magukat fogyasztóvédőknek nevezők elszörnyülködve beszélnek az általuk felfedezettekről és a tettes elmarasztalása mellett, a becsapottak hiszékenységét is keményen ostorozzák. Szerintem a fogyasztók megvédése elsősorban az állam feladata és ezt különböző eszközökkel (szabványok megalkotása, általános szerződések elemzése, az általános szerződések konkretizálásának az előírása, hirdetések figyelése stb.) kellene biztosítania. Értetlenül figyelem, hogy utólag milyen okosan jelentik ki, hogy a devizában eladósodottak hibás termékeket vettek, de arról még most sem beszélnek, hogy kik a felelősek azért, hogy ezek a hibás termékek a piacra kerültek. Persze, egyszerűbb a felelősséget egyértelműen a forgalmazókra hárítani, mint a szerződések ellenőrzésének az elmulasztását és ennek a következményeit magunkra vállalni. Tévedés volna azt gondolni, hogy a különböző szervezetek csomagjait leíró szerződéseket az érintettek ától  z-ig elolvassák és a helyes értelmezés után érdekeiknek megfelelően helyesen döntenek. Úgy gondolom, hogy az igazi fogyasztóvédelemnek elsősorban az eligazodás segítésében kell megnyilvánulni és csak emellett kell foglalkoznia a forgalmazott termékek ellenőrzésével.

A futballról!

A futballról az embereknek más és más jut az eszükbe. Vannak, akiknek a foci  semmit nem jelent, vannak, akiknek mindenük a foci, vannak akik imádják, mások értetlenül állnak a stadion építési dömping előtt. Az én szemeim előtt a jövő lebeg és azt az időszakot látom, amikor a felépített stadionokat meg kell tölteni szurkolókkal ahhoz, hogy fenn lehessen őket valamilyen színvonalon tartani. Látom azoknak az országoknak (Portugália, Spanyol ország, Olasz ország) a gazdasági nehézségeit, ahol a „kenyeret és cirkuszt” közül a cirkuszt választották. Ezekben az országokban születnek azok a rekordok amelyeket az egy - egy játékosért kifizetett összegek tekintetében elérnek. Sajnálom, hogy az én hazám ezek felé az országok felé sodródik.

Szíriáról!

A Szíriai gáztámadást követő, háborúval fenyegető helyzet elemzését feltétlenül szükségesnek tartom. A rövidség kedvéért a kormányt képviselő erőket K-val, az ellenzéket képviselő erőket E-vel fogom jelölni. Először is abból indulhatunk ki, hogy ilyen vegyi fegyverekkel csak K rendelkezhet és ennek az arzenálnak a biztonságos védelméről neki kell gondoskodnia. Az E-t létrehozó erőknek és az ezen erőkben résztvevőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a polgárháború előrehaladásával ők is hozzájuthatnak ezekhez a veszélyes fegyverekhez és ettől kezdve rájuk ugyanazok a kötelezettségek hárulnak, mint a K-ra. Mivel az ENSZ ellenőreinek csak a gáztámadás tényét kellett eldönteni, vizsgálódásukat és jelentésüket a látott képek alapján pozitívnak tekinthetjük, vagyis megerősítik, hogy gáztámadás volt. Azt hiszem, hogy ehhez nem szükséges a begyűjtött minták többhetes elemzése. A szituáció fontosabb kérdése, hogy kerültek-e vegyi fegyverek az E kezébe, és ha igen, akkor azok bevetése melyik félhez kötődik? Gondolom, hogy ezekre a kérdésekre kellett volna az ENSZ szakértőknek választ találniuk és azt kellett volna megvizsgálniuk, hogy az érintett felek képesek-e ezeknek a fegyvereknek a védelmére? Ha sem K, sem E nem képes  akkor a politikusok feladata,hogy választ találjanak a mi a teendő kérdésére. Ha úgy döntenek, hogy meggyengítik egy támadással K-t, azzal E megbízhatóságát deklarálják, vagyis E-től nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe ezek a veszélyes fegyverek. Ha nem tesznek semmit, akkor elismerik azt, hogy ezek a veszélyes fegyverek E kezébe kerültek, akik nem képesek megakadályozni ezek bevetését. Ami a helyzet megnyugtató megoldását jelenthetné, az volna, ha mindkét megbízhatatlan fél készleteit az ENSZ ellenőrizné, mert valószínű, hogy E is rendelkezik a K-tól megszerzett fegyverekkel (tehát K nem képes a készleteit megvédeni) E pedig heterogenitása és a hadiszerencse forgandósága miatt nem képes a birtokába került készleteit megvédeni. A fentiek segítenek a Szíriával kapcsolatos jövőbeni történések megítélésében.

A versenyről és a versenyképességről!

Az utóbbi időben gyakran hallani hazánk és az EU versenyképességének javulásáról, a GDP rég nem látott (1-2 %-os) növekedéséről). Ismeretesek a növekedés határairól kialakult elképzelések és a sportversenyek bajnokainak (első helyezettjeinek) a nyilatkozatai. Tegyük fel, hogy 1000 pont a versenyzéssel elérhető felső határ. Ha valaki indulni akar egy világversenyen, annak az induláshoz el kell érnie legalább az induláshoz szükséges (mondjuk 900-as) minimumot. Ilyen előzmények és a verseny után a versenyzők és a bajnok is úgy nyilatkozik, hogy milyen erős volt a mezőny és az egész évi edzés meghozta a gyümölcsét, mert mindenki győztesnek érezheti magát, hiszen a különbségek csak jobb benyúlásokkal, és  tized másodpercekkel (akarom mondani pontokkal) tértek el egymástól. Igaz, hogy a versenyzők többsége még az ötszáz pontot sem éri el, de ezekkel ugyan ki foglalkozik. Építhetünk stadionokat, de a falusi focipályákról és egyéb sportklubokról vajon ki és miből gondoskodik. Bevezethetek akárhány tornaórát az iskolákban, de ezek nem járhatnak izzadással járó erőfeszítéssel, mert a lefürdéshez sem idő sem lehetőség nincs. A lányok hajszárításáról, a vizes haj egészségügyi következményeiről ne is beszéljünk. Bátoríthatom az ötszáz pontot elérő KKV-kat hogy merjenek nagyok lenni, de a léc alatti téglafalat nekem kell lebontani, mert a nekifutók többsége a léc alatt fog átfutni.

A privatizációról!

Gyakran hallani, hogy a rendszerváltozás környékén csecse-becséért eladtuk az állami és egyéb közösségi vagyonokat. Arról sokan megfeledkeznek, hogy csecse ugyan volt, de becse már nem. Ezért utólag lehet háborogni, de tudni kell, hogy a vevők többsége a csecse mellé odatette a becsét is.

Az EU-s forrásokról

Mielőtt a fejlesztési forrásokról beszélnénk, ejtsünk néhány szót általában a kiadásokról. Én a kiadásokat három csoportba sorolom, ezek: a meglévő dolgok működtetési költségei, a meglévő, de elhasználódott (amortizálódott) dolgok pótlása és az új dolgok beszerzése (beruházások). Ismereteim szerint a 2014-2020-as években hazánk 7080 milliárd forint uniós támogatáshoz jut, ami azt jelenti, hogy minden évben rendelkezésünkre áll 1180 milliárd forint, amihez biztosítanunk kell az igénybevehetőséghez előírt önrészt (a 10 %-nál maradva) 118milliárd forintot. Figyelembe véve a 2013-as költségvetés bevételi főösszegét a 15316,8161 milliárd forintot, elmondhatjuk, hogy az EU-s források igénybevételéhez szükséges összeg, a főösszeghez mérten elhanyagolható, hiszen még az egy százalékot sem teszi ki. Ezek után azt halljuk, hogy problémák vannak a teljesítéseket igazoló számlákkal, magyarán még azt sem tudjuk tisztességesen elkölteni, ami rendelkezésünkre áll.

A miniszterelnök jelöltekről

Sokan vannak azok akik azt gondolják, hogy a miniszterelnök jelöltről a választást megelőzően értelmetlen beszélni. Ami miatt én mégis fontosnak tartom, az azért van. mert úgy gondolom, hogy a választást meg kell, hogy előzze az éppen tevékenykedő és a helyére aspiráló vitája. A választó csak e vita alapján képes eldönteni, hogy melyik lehetőséget válassza. A vitában a tevékenykedő miniszterelnöknek meg kell védenie mindazt, amit előző győzelme után tett, amit jelenleg tesz és a jövőben tenni kíván. A helyére aspirálóknak elegendő arra szorítkozniuk, hogy ők győzelmük esetén mit kívánnak tenni. Mivel az 2010-es választást ilyen vita nem előzte meg, meglepetéseinket teljesen érthetőnek kell tekinteni. Persze kérdés, hogy van-e garancia arra, hogy az ilyen vita nélküli hatalomra jutás a jövőben nem fordulhat elő. Sajnos ilyen garanciát még az alaptörvényünk sem tartalmaz. Ami az aspirálókat illeti, nyilvánvaló, hogy nekik nem a múlt és jelen dolgaival, hanem a jövő tennivalóival kell foglalkozniuk. A választók tisztában vannak a múltbeli és a jelenlegi eseményekkel (erről köteles a mindenkori hatalom és ellenzéke gondoskodni), és azt várja, hogy betekintést adjanak a jövőben ( a  következő választásig) várható eseményekbe. Amint látható, a hatalmon lévő miniszterelnöknek megadatik, hogy felmagasztalja a múltbeli és a jelenlegi ténykedését, ugyanakkor az ellenzéknek nem adja meg azt a lehetőséget, hogy ezeket a ténykedéseket kritizálja (rászorítja őket, hogy csak a jövővel foglalkozzanak). Felvetették, hogy az ellenzéki oldalon azért került elő a miniszterelnökről szóló vita, mert a leendő miniszterelnök jelöltek a sikertelenség kockázata miatt nem is akarnak jelöltek lenni. Én azt hiszem, hogy a jövőbeni tennivalók kiforratlanok, vagy a megteendő lépéseket a jelöltek valamiért elfogadhatatlannak találják. Kétségtelen, hogy a „békés belenövés” feltételezte azt, hogy a „belenövők” mindegyike valamit enged a saját gyakorlatából, de a „szocializmus” bukását a kapitalizmus a saját győzelmeként értékelte és gyakorlatát ennek megfelelően alakította. Az így kialakított gyakorlat eredményét a mostani válság és munkanélküliség mutatja, Ami a jelenlegi miniszterelnök szempontját illeti, világos, hogy neki egy tapasztalatlan és kevésbé vitaképes partner sokkal jobban megfelel, mint egy tapasztalt és vitaképes ellenfél. A 2014-es választást szerintem a FIDESZ fogja megnyerni, nem azért mert az eddigi és a jelenlegi tettei erre felhatalmaznák, hanem azért mert az ellenzék nem mutat előremutató perspektívát. Ökölvívói gyakorlat, hogy addig a regnáló bajnok megtartja címét, amíg a kihívója nem mutatja be egyértelműen a fölényét, vagy nem üti ki a bajnokot.

Útkereszteződés

Úgy gondolom, hogy soha nem egyetlen út vezet az elérendő célhoz, így István királyunknak is több választási lehetősége volt. Mivel a magyarság benyomult a kereszténység által körbevett Kárpát medencébe nyilvánvaló, hogy választania kellett a bizánci (ortodox), a római (unortodox) kereszténységek és a hagyományokat követők között. Utólag persze mondhatjuk, hogy az unortodoxia melletti döntése helyes volt, de nem tudhatjuk, hogy mi lett volna más döntése esetén. Azt valószínűsíthetjük, hogy a korábbi hagyományok követése a magyarság megszűnéséhez (beolvadásához) vezetett volna, ahhoz hasonlóan ahogy a kunok és a jászok beolvadtak a kereszténnyé lett magyarságba. Az ortodox és az unortodox kereszténység közötti választás helyességét már nem lehet a magyarság fennmaradásával magyarázni, mert az ortodoxiát választó románok és szerbek sem tűntek el a történelem süllyesztőjében. Ami a vérszerződést illeti, úgy gondolom, hogy az akkor kialakult erőterekben ezt a Gentlemen”s agreementet nem lehetett fenntartani mert a résztvevőkön kívül más szövetségest ehhez a szerződéhez nemigen lehetett találni.

                                           A történelmünk értelmezése

A történelmünk értelmezésénél világossá kell tenni a saját felfogásunkat a történelmi eseményekről. Nyilvánvalóvá kell válnia annak, hogy ezeket a történelmi eseményeket (akár egyetértünk ezek céljaival akár nem, akár elfogadjuk a végrehajtók személyét, akár nem), mint a magyar történelem részeit elfogadjuk. Ez azt jelenti, hogy össze tudunk állítani a magyar történelemről pároldalas összefoglalót, amiben felteszünk minden felvetődő kérdést és felvetünk minden olyan kérdést, ami az érintettektől (többnyire az ország volt vagy mai ellenfeleitől származik). Valahogy így: Honfoglalás – egy szürke lóért megszerezzük a Kárpát medencét a szlávoktól. Államalapítás – a kalandozásoknak becézett nyugat európai rablóportyák (a magyarok nyilaitól ments meg uram minket) után, a pápa úgy gondolja, hogy a magyarok letelepítésével megszilárdíthatná az egyházat az úr segítségét kérőknél és a magyaroknál is. Ezért besegít az államalapításba. …

Ki hívta a magyarokat a Doberdóra, Galíciába? Azt hiszik  a magyarok, hogy az elvesztett háborúkat úgy értékelik mint egy elvesztett focimeccset? A háború borzalmait és veszteségeit elszenvedő megtámadottaknak nincsenek jogaik? Mit kerestek a magyarok a Don kanyarban? A Rákosi korszak borzalmai közepette, nagyjából felszámolták a háború következményeit, iparágak alakultak, mezőgazdasági nagyüzemek jöttek létre stb. Ezek az átalakulások nyilvánvalóan érdeksérelmekkel jártak és 56 ezeket az érdeksérelmeket akarta megszüntetni. Nagy Imre ezen a módon, Kádár másikon, valószínű hogy mindkettő tartózkodott a háború előtti állapotok visszahozásától. A Kádárkorszak hibájául róható fel, hogy a vezetés legfelsőbb szintjeibe még a legrátermettebb fiatalokat sem vonták be, generációs ellentétek alakulhattak ki. A rendszerváltást követő kormányok szem elől tévesztették azt, hogy az emberek többsége úgy akart élni mint a nyugat európaiak, de a kádári biztonság mellett. Az akaratban megbúvó antagonisztikus ellentmondást egyik kormány sem akarta nyilvánvalóvá tenni.

Az ország leválasztása a miniszterelnökről.

 Az árral szemben lehet úszni, bár nem érdemes, Aki ugyanis az árral szemben úszik, az előbb-utóbb kimerül, majd elmerül. Az ország miniszterelnöke úszhat az árral szemben, ez az Ő dolga. Az ellenzékének az a feladata, hogy az országot leválassza a miniszterelnökről, mert Ő elmerülhet, de az ország nem. Hitlerrel összefonódhatott a hitleri Németország, az összefonódás végeredményét most már megítélhetjük.

Euroszkepticizmus

A betörendő ló sem akarja, hogy betörjék, de végül mégis betörik, valaki felül a hátára és hajtja a lovat a lovas célja felé. Igaz, hogy a szünetekben a ló nyakába akasztják az abrakos tarisznyát amikor is a ló kedvére ropogtathatja a tarisznyába tett abrakot. Az abrak ropogtatása közben elábrándozhat arról, hogy mi lenne akkor, ha ő szabad lenne és nem betört állat. Ábrándozás közben arról persze nem vizionálna, hogy  éppen éhezik és egy farkascsorda üldözi. Az euroszkepticizmus követői hasonlítanak a betört vagy betörendő lóhoz, az EU forrásai pedig az abrakos tarisznyához. Mindenki szeretne ebből a közös abrakos tarisznyából a maga számára minél többet megszerezni.

Uniók kialakulása

Az államok úgy néznek  ki mint egy vízgyűjtő. A folyók igyekeznek a tenger felé, de az egyes kisebb folyók belefolynak a nagyobbakba. és nem fogják megtartani a saját arculatukat. Ha a Dunát vesszük, akkor sok kisebb folyó belefolyik, de például a Rába a későbbiek során már nem fog szerepelni, csak a Duna. Az EU is hasonlít ezekhez a nagy folyókhoz, magába olvasztja a kisebb nemzeteket, amelyek csak úgy léteznek a továbbiakban, mint a nagy EU részei. Úgy néz ki, hogy a világ Ilyen (tömbösödés) irányban fejlődik már régóta (vérszerződés, kunok jászok beolvadása, UK, USA, USSR, szövetségi köztársaság, Osztrák-Magyar Monarchia stb.).A katonai szövetségek általában megelőzik az államok tömbösödését. Mivel az EU-t alkotó államoknak nincs közös katonai szövetségük, az EU tömb kialakulása vagy különleges lesz, vagy még nem aktuális. A változás hosszú ideig tart, és itt nem évtizedekről, hanem évszázadokról, évezredekről beszélhetünk. Nyilvánvaló, hogy a Fáraók korában a jelenleginél sokkal több nép (törzs) élt. Azt azonban észre kell vennünk, hogy a tömbösödés felgyorsult és az új tömb létrejöttéhez a régiekhez képest sokkal kevesebb idő szükséges. Ennek megfelelően kell a visszavonuló lépéseket megtervezni, eldönteni azt hogy mit menekítünk át,ahhoz, hogy a  magyarság minél tovább fennmaradjon.

A pártok és a „civil” szervezetek!

Vannak akik elfogadhatatlannak találják, hogy az országot a tagsággal alig rendelkező pártok irányítsák. Az érintettek pedig arra hivatkoznak, hogy őket a választópolgárok jelentős része választotta meg. Úgy tűnik, hogy mindkét vélemény igaz, függetlenül attól, hogy tartalmilag kizárják egymást. Szerintem ezt az ellentmondást úgy lehet feloldani, hogy alaposabban szemügyre vesszük a „civil” és a választás fogalmakat.

 Kezdjük a „civil” jelzővel. Valamikor civil jelzővel illettük a nem katonai jellegű dolgokat. Jelenleg azokat az embereket, szervezeteket értjük alatta, akik nem kötődnek egyik párthoz sem. Gyakran a civil jelző helyett, a független jelzőt használjuk ami alatt a pártoktól való függetlenséget értjük.A pártoktól elvárjuk, hogy megmondják azt, hogy milyen értékeket képviselnek, mert vannak olyanok akik Horhyt (H) mások pedig Rákosit (R)) istenítik. A „civil” szervezetektől és a függetlenektől nem várjuk el, hogy az általuk képviselt értékekről nyilatkozzanak. Tulajdonképpen a civil jelző nagyon sokféle értéket takar (eltakar). Azt hiszem, hogy a civilek egy része kikéri magának, hogy őt a CÖF-höz (Civil Összefogás Fórum) tartozónak tekintsék. Megállapíthatjuk, hogy a civil és a független jelző nem az értékektől való függetlenséget, hanem a szervezettség alacsonyabb fokát, az egyik kérdésben az „A” párt, a másik kérdésben a „B” párt álláspontjának az elfogadását jelenti.

 A választás szót sok értelemben használjuk, de érezzük a különbséget egy B.füredi bálkirálynő és valamilyen szervezet vezetőjének a megválasztása között. Szerintem az egyik esetben a megválasztottat nem érezzük felhatalmazottnak arra, hogy a megválasztóiból álló szervezet nevében beszéljenek, a másik esetben ezt természetesnek vesszük. Jelenleg az látható, hogy a különböző szervezetek megválasztott vezetőit, csak az egyoldalúan tájékozott és tájékoztatott tagtársak választják úgy, hogy nem ismerik a megválasztandó vezető érvelését a más értékrendet követő és elkötelezett érvelésével szemben. Az igazi választást az jelentené, ha nem az egyes jelöltek között, hanem az érvelések között választanánk.

 Az ellentmondás feloldhatóságát én az alábbiakban látom:

A különböző szervezetek (párt és civil) taggyűléseit nyílttá kellene tenni, így mindenki megismerhetné az adott szervezet értékrendjétől eltérő véleményeket is, és a szervezet tagjai megtapasztalhatnák vezetőik vagy tagtársaik érvelését éles helyzetben is. A sokszínű értékek megismerésének az is feltétele, hogy azokról a taggyűlésekről, amelyeken egy-egy értékről esik szó, a környéken élők időben értesüljenek.