A történelmünk értelmezése
A történelmünk értelmezésénél világossá kell tenni a saját felfogásunkat a történelmi eseményekről. Nyilvánvalóvá kell válnia annak, hogy ezeket a történelmi eseményeket (akár egyetértünk ezek céljaival akár nem, akár elfogadjuk a végrehajtók személyét, akár nem), mint a magyar történelem részeit elfogadjuk. Ez azt jelenti, hogy össze tudunk állítani a magyar történelemről pároldalas összefoglalót, amiben felteszünk minden felvetődő kérdést és felvetünk minden olyan kérdést, ami az érintettektől (többnyire az ország volt vagy mai ellenfeleitől származik). Valahogy így: Honfoglalás – egy szürke lóért megszerezzük a Kárpát medencét a szlávoktól. Államalapítás – a kalandozásoknak becézett nyugat európai rablóportyák (a magyarok nyilaitól ments meg uram minket) után, a pápa úgy gondolja, hogy a magyarok letelepítésével megszilárdíthatná az egyházat az úr segítségét kérőknél és a magyaroknál is. Ezért besegít az államalapításba. …
Ki hívta a magyarokat a Doberdóra, Galíciába? Azt hiszik a magyarok, hogy az elvesztett háborúkat úgy értékelik mint egy elvesztett focimeccset? A háború borzalmait és veszteségeit elszenvedő megtámadottaknak nincsenek jogaik? Mit kerestek a magyarok a Don kanyarban? A Rákosi korszak borzalmai közepette, nagyjából felszámolták a háború következményeit, iparágak alakultak, mezőgazdasági nagyüzemek jöttek létre stb. Ezek az átalakulások nyilvánvalóan érdeksérelmekkel jártak és 56 ezeket az érdeksérelmeket akarta megszüntetni. Nagy Imre ezen a módon, Kádár másikon, valószínű hogy mindkettő tartózkodott a háború előtti állapotok visszahozásától. A Kádárkorszak hibájául róható fel, hogy a vezetés legfelsőbb szintjeibe még a legrátermettebb fiatalokat sem vonták be, generációs ellentétek alakulhattak ki. A rendszerváltást követő kormányok szem elől tévesztették azt, hogy az emberek többsége úgy akart élni mint a nyugat európaiak, de a kádári biztonság mellett. Az akaratban megbúvó antagonisztikus ellentmondást egyik kormány sem akarta nyilvánvalóvá tenni.
