A versenyről és a versenyképességről!
Az utóbbi időben gyakran hallani hazánk és az EU versenyképességének javulásáról, a GDP rég nem látott (1-2 %-os) növekedéséről). Ismeretesek a növekedés határairól kialakult elképzelések és a sportversenyek bajnokainak (első helyezettjeinek) a nyilatkozatai. Tegyük fel, hogy 1000 pont a versenyzéssel elérhető felső határ. Ha valaki indulni akar egy világversenyen, annak az induláshoz el kell érnie legalább az induláshoz szükséges (mondjuk 900-as) minimumot. Ilyen előzmények és a verseny után a versenyzők és a bajnok is úgy nyilatkozik, hogy milyen erős volt a mezőny és az egész évi edzés meghozta a gyümölcsét, mert mindenki győztesnek érezheti magát, hiszen a különbségek csak jobb benyúlásokkal, és tized másodpercekkel (akarom mondani pontokkal) tértek el egymástól. Igaz, hogy a versenyzők többsége még az ötszáz pontot sem éri el, de ezekkel ugyan ki foglalkozik. Építhetünk stadionokat, de a falusi focipályákról és egyéb sportklubokról vajon ki és miből gondoskodik. Bevezethetek akárhány tornaórát az iskolákban, de ezek nem járhatnak izzadással járó erőfeszítéssel, mert a lefürdéshez sem idő sem lehetőség nincs. A lányok hajszárításáról, a vizes haj egészségügyi következményeiről ne is beszéljünk. Bátoríthatom az ötszáz pontot elérő KKV-kat hogy merjenek nagyok lenni, de a léc alatti téglafalat nekem kell lebontani, mert a nekifutók többsége a léc alatt fog átfutni.