Tömörítés és lényegre törés

Gyakran csodálkozunk bizonyos jelenségeken, ami furcsa, a mi megítélésünk szerint. Nem értjük, hogy a különböző bíróságok miért hoznak más-más ítéleteket, miért nem fejlődik a mai kornak megfelelően technológiai ismeretünk, miért kapunk olyan tájékoztatókat amik maguktól értetődő dolgokról, vagy a bennünket érdeklő dolgokról egyáltalán nem tájékoztatnak minket. Úgy vélem, hogy ezeknek a jelenségeknek a hátterében a szószátyárság és a semmi feltupírozása áll. Mivel ezeket a jelenségeket a vezetők eltűrik, vagy adott esetben még díjazzák is, azt kell mondanom, hogy a címben megfogalmazottak hiánya, az érintett vezetők felkészületlenségét, vagy bátortalanságát mutatja. Ha egy bírósághoz betolnak egy mázsányi nyomozati iratot, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ebből az irathalmazból az egyik bíróság ezt, a másik pedig azt fogja előnyben részesíteni, mert ezt az irat mennyiséget egyik bíró sem képes áttanulmányozni. Ha a sokoldalnyi anyagból az érintett előterjesztőknek kellene egy lényegre törő összefoglalót készíteni a bíróságok ügyintézése egyből felgyorsulna és kevésbé lennének rászorulva különböző szakértők munkájára. Az állam megtehetné, hogy a nyomozó és ügyészi hatóságoknak minden, a bírósághoz benyújtott oldalért, mondjuk 1000 forintot kelljen fizetni. Persze az állami vezetőknek is vissza kellene fogni magukat, mert akár, a törvényeket, akár a levelezéseket a számítógépek lehetőségeit kihasználva bő lére eresztik.

Ajándékozás

Most a karácsony előtti időben különösen kiemelkedő téma az ajándékozás kérdése. A legtöbb emberben fel sem merül, hogy elgondolkozzon azon, hogy mi a különbség az egyén és a szervezet ajándékozása között. Én úgy látom, hogy az egyén mindenkor az adózott jövedelméből ajándékoz, a szervezet pedig az ajándékozott összeget leírhatja az adójából, vagyis nem az adózott jövedelméből ajándékoz. Lehet, hogy ezt a kisemberek is megtehetnék, de az ajándékozott összegek mértéke és formája (telefonos adományozás) értelmetlenné teszi, ez alól csak az 1 %-os utalások jelentenek kivételt, bár ezek sem csökkentik sem az adó alapját, sem az adó mértékét. Mindenesetre érdekes kérdés, hogy egyes személyek és szervezetek miért is olyan ajándékozó kedvűek.

Összetartozás

Az emberek egy-egy csoportját, a közösen megélt jó vagy rossz események kötik össze. Egy kellemes nyaralás emléke, a résztvevőket közösséggé formálhatja ugyanúgy, ahogy egy szégyenteljes cselekedet résztvevőit is. Elgondolkozhatunk arról, hogy mi lehet az a közös esemény ami Orbán jelenlegi, és Boross régebbi miniszterelnököket összeköti. Az azonos miniszterelnöki problémák, vagy az Antallnál tett végső látogatáskor a lélegeztető gép lekapcsolása. Ugyanez a kérdés felvethető akkor is, ha az ország jelenlegi legfőbb méltóságairól beszélünk. Közösek lehetnek a felmerülő problémák, de közösek lehetnek a régebbi szégyenteljes cselekedetek is amit közösen éltek meg (például a közösen elkövetett és elitélendő szexuális cselekmények). A jelenleg tapasztaltakat úgy is felfoghatjuk, mint a régi dolgok túlkompenzálását.

Példaadás

Most a karácsony kapcsán gyakran hallani a katolikus egyház előrevivő szerepéről, család barátságáról, békeszeretetéről. Nekem az a gondom ezekkel a megfogalmazásokkal, hogy a példaként felhozható hivatkozások mindegyike vitatható. A nagycsaládok ellen szól az, hogy a katolikusok Istenének is csak egy fia (Jézus) volt. Bírálhatjuk a kínaiak egykés programját, de más példát mutatunk. Elítélhetjük Malthus elméletét, de a papi cölibátussal és a kolostorokban élők szaporodásával mást mutatunk. Számomra úgy tűnik, hogy a demográfiai válságként megélt jelenség erősen kötődik,a keresztény kultúrkörhöz, ezen belül is a katolicizmushoz. Kijelenthetjük, hogy nem az a fontos, hogy a különböző egyházi személyiségek mit mondanak, hanem az, hogy az egyház mit tesz. Lehet, hogy a hívők most kezdik megérteni a példaadás üzenetét és ez vezet a demográfiai gondokhoz, a pedofília terjedéséhez, a homoszexualitás nyilvánossá válásához.

A régi megbecsülése!

Bizonyos dolgok azért válnak szükségessé, mert a régi dolgokat és eljárásokat nem becsüljük meg. Nagyon sok olyan termék és eljárás van, ami nem veszi figyelembe a fogyasztók (felhasználók) érdekeit. Szerintem a fogyasztó akkor akar váltani valami új dologra (termék, szoftver stb.) ha erre a váltásra lehetősége és szüksége van. Tudom, hogy a gyártóknak nem ez az érdekük, de az életfogytig tartó tanulás egyik magyarázatát én ebben látom. Ennek a divatos hozzáállásnak az is következménye, hogy azonnal kidobunk és elhagyunk mindent, ha pillanatnyilag elégedetlenek vagyunk vele. Gondoljunk itt a válásokra és az emberek egymásközti viszonyára. Egy idős házaspárt kedvtelve nézegethetünk, de tudnunk kell azt is, hogy ez a két ember sok mindenben nem ért egyet és a békés egymás mellett élés kemény összekoccanásokat takar. A fejlődés nem mindig az új termékek és eljárások birtoklását jelenti, hanem a meglévők minél jobb kihasználását.

A Kúria a bankok oldalára állt!

Mit jelent az én olvasatomban egy ilyen kijelentés? Ami a számomra a legszomorúbb, azt hallani, hogy a legfelsőbb bírói hatalom nem a jogszabályok oldalán, hanem más szereplők oldalán áll. Ez a megfogalmazás azt is jelentheti, hogy ugyanez a Kúria állhatott volna a kormány oldalára is, ha akart volna. Egy ilyen nyilvános kijelentés azt is jelentheti, hogy az egymástól független hatalmi ágak képviselői nyugodtan bírálhatják egymás munkáját. Most már csak azt várom, hogy a képzett jogászokból álló Kúria mikor kezdi el a kormány bírálatát.

A számlákról és a fogyasztásmérőkről!

A rezsicsökkentéssel kapcsolatban gyakran esik szó a pénzügyi megtakarításokról, de nem ejtenek szót a számlák tartalmáról és még kevésbé a szolgáltatott terméket mérő fogyasztásmérőkről. A nyomvonalas létesítményeken keresztül érkező szolgáltatásokat (víz, csatorna, villamos energia) igénybevevőknek tudniuk kell, hogy a számlának tartalmaznia kell a nyomvonalas létesítmények létesítési költségeit, függetlenül attól, hogy a későbbiekben ténylegesen mennyit fogyasztunk (a teljesítmény igényeink befolyásolják a szolgáltatásunk ellátásához szükséges cső-, és vezeték átmérőket és egyéb háttér létesítményeket). Magyarán, ezeket a költségeket akkor is fizetnünk kell, ha nem fogyasztunk semmit sem (télen nem vagyunk a nyaralóban). A fogyasztónak azt nem kell tudnia, hogy ez az állandó költség miből is tevődik össze (víztároló, szennyvíztisztító, erőmű stb.), mert ezekre úgysincs semmi befolyása. Ezeket az összetevőket az állami ellenőrző szervezeteknek kell tudniuk és jóváhagyniuk (ha a fogyasztó vagy képviselője erre kíváncsi ezektől kaphat információt). A ténylegesen igénybevett szolgáltatást a fogyasztásmérők mutatják. Erre az értékre a fogyasztónak egyértelmű befolyása van, ezért ez a mutató számára kiemelkedően fontos. A szolgáltató ugyancsak a fogyasztásmérő értéke alapján tudja a szolgáltatás másik jelentős összetevőjét a számlájában érvényesíteni. Ezért építi be a fogyasztásmérőit. A szolgáltatók ritkán tájékoztatják a fogyasztóikat a fogyasztásmérők elszámoláson kívüli felhasználásáról, holott szerintem ez is hozzátartozna a szolgáltató tennivalóihoz. Nyilvánvaló, hogy a fogyasztót érdekelheti az, hogy a fogyasztásmérő miért mutatja a leolvasott értékek törtrészeit is. Csak a hozzáértők mesélhetik el, hogy milyen kis értékek alapján következtethetünk a csap csöpögésére, a WC szivárgására, a tömítések elöregedésére, az „alvó” eszközök fogyasztására, vagy egy-egy fogyasztói tevékenység (főzés, mosogatás, fürdés, világítás stb.) és a számla közötti összefüggésre.

Az államról, a közüzemekről és a bankokról!

Az utóbbi időben azt láthatjuk, hogy a címbeli hármasnak a kapcsolata egyáltalán nem nevezhető rózsásnak, holott ezek feszültségmentes együttműködése az ország szempontjából nagyon kívánatos volna. Mivel az állam meghatározza a két utóbbi mozgásterét ezért az utóbbiak elvárnák, hogy az állam világosan tudomásukra hozza az elvárásait. A közüzemek elvárnák, hogy az állam mondja meg, hogy mit fogad el normális napi tevékenységnek és mit tekint vészhelyzeti tartaléknak? Nyilvánvaló, hogy a közüzemek minél több kiadásukat a tartalékképzéshez kapcsolódónak akarják elismertetni, az állam pedig ellenáll ennek az akaratnak. Hálózatokat és kerülő utakat nem lehet egyik napról a másikra kiépíteni. Jelenleg az állam elvon ugyan forrásokat a közüzemektől, de nem mondja meg, hogy ezt miért teszi, ezzel bizonytalanságban tartja az érdekelteket. A rezsicsökkentési szlogen hatásos lehet a közüzemi szolgáltatást igénybevevő fogyasztóknál, de a közüzemi szolgáltatók és az állam közötti viszonyt nagyon megterheli és a tartalék képzést nem segíti elő.

Az állam, az eladósodás nem kívánatos hatásairól, a bankok, a kölcsönök időnkénti szükségességéről kellene, hogy beszéljenek, kapcsolatukat és viszonyukat ennek a hozzáállásnak kellene tükröznie.

Lehet, hogy a bankok vétkesek a deviza alapú hitelezés kiterjedt voltában, de joggal mondják azt, hogy az állam már annyit elvett tőlük a különadókkal, hogy abból már bőven megoldhatta volna a devizahitelesek problémáját, ehelyett a különadót felélte, a problémát pedig nem oldotta meg, ezért kapkod fűhöz-fához, hogy ezt a valóban problémás helyzetet megoldja. Ennek a hármasnak az együttműködését megterheli az, hogy az állam nem szerez érvényt, az árképzést jelentősen befolyásoló amortizációs leírások ellenőrzésének.

Az anyagi javakkal való gazdálkodás mindig azt feltételezi, hogy az egységnyi termékre, szolgáltatásra jutó költségeket a gazdálkodó minimalizálni akarja. Ez az akarat - a versenyben maradás, illetve a profit maximalizálás miatt - minden gazdálkodótól elvárható. Az állam ezért, és a gazdaság egészére kifejtett hatása miatt, az értékcsökkenési leírást fontos szabályozó elemként alkalmazza a gazdálkodók viselkedésének befolyásolására. A versenyszférában ez a szabályozás úgy hat, hogy azok a gazdálkodók akik felfutó termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, azok magas árakkal és leírási kulcsokkal gyorsan megújíthatják termelő kapacitásaikat (ezzel keresletet teremtenek más ágazatok termékei iránt), a kifutó termékeket és szolgáltatásokat kínálók az alacsony leírási kulcsokkal alacsonyan tarthatják áraikat és így versenyben maradnak (embereket alkalmaznak, nem növelik a munkanélküliséget).

A monopolhelyzetben lévő gazdálkodóknál az államnak kell a profit maximalizálásra irányuló törekvést, egyensúlyba hozni a gazdaság élénkítésére irányuló állami akarattal. Tehát amikor az állam elfogadja egy monopolhelyzetben lévő gazdálkodó árait, akkor elfogadja a gazdálkodó áraiban megjelenő amortizáció mértékét is. Ha a gazdálkodó az elfogadott magas értékcsökkenési leírás ellenére úgy viselkedik, mint akinél alacsony az értékcsökkenési leírás, akkor a gazdálkodói érdeket tükröző profit maximalizálási törekvés túlsúlyba kerül, az állam gazdaságélénkítő törekvésével szemben.

Nyilvánvaló, hogy az államnak fel kell lépnie az ilyen szituációk ellen, hiszen a gazdálkodó figyelmen kívül hagyja az állam gazdaságélénkítő törekvését. A versenyképesség növeléséhez ellenőrizni kellene, a gazdálkodók jelenlegi gyakorlatát.

Hajó a tengeren

Egy hajó hánykolódik a tengeren, ez a mi hazánk. A hánykolódást kiváltó vihar, nem a hajón lévők kívánságára tört ki. Ezt hajót, most a FIDESZ-KDNP vezeti. Korábban a Szocialisták vezették. A Szocialisták szerették volna elérni a New-yorki szabadság szobrot. A hajó mostani vezetői a Rió-de Janeirói Megváltó Krisztus szobrot célozták meg. Az elsüllyedés veszélye miatt a kormányt betonba öntötték, így az irányon már sem a jelenlegi, sem a későbbi kormányosok nem tudnak változtatni, csak akkor, ha a kormány mozgatását akadályozó betontömböt szétverik. Ezt mindenképpen meg kell tenni. mert akár az új, akár a régi cél elérésekor a hajót ki is kell kötni. Ha a kikötőt nem akarja a becsapódó hajó tönkretenni, a finom navigálásra, a kormányt alkalmassá kell tenni. Ha ezt senki nem teszi meg, akkor a hajó a kikötőben fog elsüllyedni, ami a rajta lévőknek talán az életben maradást, de a hajónak a végét jelenti.

A közvélemény és a média birtoklása közötti viszony!

A Rezesova ügy kapcsán a FIDESZ képviselő csoportjának az elnöke a közvéleményre hivatkozva vitette vissza az előzetesbe az érintettet. A kérdés tulajdonképpen az, hogy hivatkozhat-e a közvéleményre az, aki meghatározó befolyást gyakorol a közvéleményt alakító médiumokra. Persze ugyan ez a kérdés akkor is, ha valaki az alaptörvényre, vagy egyéb törvényre hivatkozik, ha ezeket az ő aktív részvételével alkották meg. Galilei hivatkozhatott a korábbi véleményére, de nem mindig igazolódik, hogy egy vélemény hosszútávon is megállja a helyét.

Mit jelent a jogegységi határozat és a szerződés semmissé nyilvánítása?

Azt tudjuk, hogy a jogegységi határozat azt jelenti, hogy az azonos típusú ügyeket azonos módon kell megítélni. Azt azonban nem tudjuk, hogy a semmissé nyilvánított szerződések után, mi lesz a már felvett és elköltött hitelekkel, a megkötendő új szerződésekben mennyi lesz a törlesztendő tőke és a havi törlesztő részlet. A Kúria várható döntésében választ ad-e ezekre a kérdésekre.

Puzzle(p) és a kaleidoszkóp(kp)!

Minden kormány az mondja. hogy pontosan azt akarta látni amit éppen a kp-ban lát, vagy a azt akarta kirakni, amit kirakott a rendelkezésére álló p - elemekből. Tudjuk, hogy ha elfordítjuk a kp-ot, akkor mást fogunk látni, de a kp nem változik. A kp-ot forgató kéz megváltozott, most Orbán forgatja a kp-ot és Ő rakja a p elemeket. Bizonyára sokaknak ezek a látványok jobban tetszenek, mint amikor ugyanezeket Gyurcsány, vagy Bajnai forgatta illetve rakosgatta. Ha arra lennénk kíváncsiak, hogy mit kívánnak kiforgatni, vagy kirakni, valószínűleg egyik társaság sem tudná megmondani. Ezt a bizonytalanságot igyekeznek különböző programokkal palástolni, különösen úgy, hogy ezeket a programokat nagyon hosszúra és semmitmondóra készítik.

Kettős állampolgárság,

Idősebb és jómódú generáció, szeretne Budapesten és Nyugat-európában egészségügyi és kórházi kezelést kapni, mert a saját országában ezek alacsonyabb színvonalúak. Nekik érdekes lehet még a nyugati utak lehetősége is, mert van saját vagy valamilyen alapítványi pénzük az ilyen utakra. Sajnálom, hogy a regnáló kormánynak nincs nyilvános statisztikája arról, hogy hány kettős állampolgár költözött a saját hazájából Magyarországra, vagy más országba. Nem látom biztosítottnak a határon túliak jövőbeni vezetésének az utánpótlását. Akik jelenleg fellépnek a határon túliak képviseletében, többnyire idősek, akik hamarosan nyugdíjasok lesznek, vagy már azok is.

Együttműködés.

A jövő kutatásához szükséges a múlt miértjeinek a vélelmezett ismerete. Azért vélelmezett, mert lehet, hogy ugyanazt a múltat mások másképpen vélelmezik ismerni. Ez a múlt ismeret nemcsak a humán-, hanem a reálszférára is vonatkozok. Az igazán jó együttműködés akkor valósulhat meg, ha a múltat ismerők együttműködhetnek a jövőt kutatókkal és jelentőkkel. Ilyen helyeknek látom az egyetemeket és tudományos kutató intézeteket, valamint azokat a munkahelyeket, ahol egy célt kutatnak fiatalok és idősek. Ami a két fél szakmai és anyagi megbecsülését illeti, én szükségesnek látom a két féle megbecsülés szétválasztását. Az egyik fél büszkélkedhet azzal, hogy ő hogy értelmezte a múltat, a másik pedig azzal, hogy ennek a múlt értelmezésnek az alapján milyen eredményeket ért el a jövőkutatás során. Ez azt jelenti, hogy a különböző eszmecserékre mindig két érdekeltnek kell elmennie, az egyik képviseli a múltat, a másik pedig a jövőt. Jelenleg a múltat képviselők szava a döntő, ezért a jövő kutatása háttérbe szorul.

Az én házam, az én váram!

A magyar családok többsége magáénak vallja a címben megfogalmazott állítást. Nyilvánvalóan csak azok ragaszkodhatnak ehhez a megfogalmazáshoz, akiknek van házuk (lakásuk). Szerintem ez a hozzáállás is magyarázhatja azt, hogy többnyire a fiatalok vándorolnak ki az országból, mert nekik még nincs váruk. Az országon belüli mobilitás elégtelen színvonala mögött ezt a mozzanatot látom. Mostanában sokat beszélnek a nyugdíjasokról, a nyugdíjak társadalmat terhelő mértékéről, de arról nem beszélünk, hogy az országban nagyon sok olyan lakás van, amelyikben egy-két idős ember él, holott a lakás méretei lehetővé tennék, hogy ezekben a lakásokban együtt éljenek a nagyszülők, szülők és unokák. Magyarán az mondható, hogy a lakások többsége kihasználatlan, de a benne lakó idős embereknek ez a vára, amihez ragaszkodnak, hiszen emlékeik és életük zöme ehhez a lakáshoz, emberi és tárgyi környezetéhez kapcsolódik. Látni kell azt, hogy azoknak a lakásoknak a fenntartása, amit aktív korában valaki könnyedén megtehetett, nyugdíjasként már csak úgy tehet meg, ha az erre fordítható nyugdíja ezt lehetővé teszi. Azoknak a lakásoknak a fenntartása, amit a mostani országgyűlési képviselők, vagy más aktív emberek birtokolnak, nyugdíjas korukban csak úgy lesznek fenntarthatók, ha az akkori aktív korúaktól megkapják az ehhez szükséges összegeket. Mivel rövidtávon nem várható a jelenlegi vélemények megváltozása, elfogadhatónak látom, hogy a lehetőségek és a kívánságok irányába úgy mozduljunk el, hogy tömörítjük az egyedül maradó idős embereket és kívánatossá tesszük a lakások megtartását, pénzszerzést kizáró öröklését. Az egyedül maradó idős emberek tömörítését úgy képzelem el, hogy az utcában lakó érintetteket az utca egy két házába gyűjtenénk össze úgy, hogy minden érintetnek megmaradna a függetlensége és lehetősége arra, hogy az őt meglátogató rokonokat, ismerősöket fogadhassa. Ugyanezt a lakótömbökben is meg lehetne oldani úgy, hogy az eddig több lépcsőházban szétszórva élőket, ugyanannak a háznak az egyik lépcsőházában gyűjtenénk össze. Persze mindezt nem kötelezően, hanem lehetőségként ajánlhatnánk az érintetteknek. Ami a fiatalok mobilitását illeti, úgy gondolom, hogy ahhoz fel kel adni a címben megfogalmazott véleményt, helyette elfogadottá kellene tenni azt, hogy az a hazám ahol élek. Ez Magyarországon ma nem aktuális.

A svájci frank hitelekről

1 millió forint felvétele esetén, 10 éves futamidővel.

                                                                                                             Ft

                                           Havonta törlesztenem kell a tőkéből        8333

10 %-os kamat mellett havonta maximum ennyi kamatot kell fizetni  8333

Forint hitelnél minimum ezek között az értékek között kell lennie a havi törlesztő részletnek

                                                                                                             8333

                                                                                                            16667

Ft/CHF   CHF

  160      6250  Ennyi svájci frankot kell felvennem, hogy hozzájussak az egymillió forinthoz

Havonta törlesztenem kell a tőkéből 52,09 CHF-ot.

3 %-os kamat mellett havonta maximum ennyi kamatot kell fizetni 15,63 CHF-ot.

Svájci frank hitelnél minimum ezek között az értékek között kell lennie a havi törlesztő részletnek

                             Ft/CHF             Ft/CHF

CHF                        160                   240

52,09                    8333                 12500

67,71                   10833                16250

                              Ft                       Ft

6%-os kamat mellett havonta maximum ennyi kamatot kell fizetni 31,25 CHF-ot.

Svájci frank hitelnél minimum ezek között az értékek között kell lennie a havi törlesztő részletnek

                             Ft/CHF             Ft/CHF

CHF                        160                   240

52,09                    8333                 12500

83,34                   13333                20000

                              Ft                       Ft

A fenti törlesztő részletekhez jönnek még a banki működési (székházak üzemeltetése, alkalmazottak fizetése, hagyományos- és elektronikus rendszerek védelme stb.) költségek és a bankok nyeresége.

Ez utóbbi költségek azt hiszem jelentősen meghaladják a fenti értékeket

Vita és választás!

Az emberiség történetét jelentős mértékben meghatározzák az évezredek tapasztalatát hordozó vallási szervezetek. Az európai tapasztalatokat a keresztény egyházak halmozták fel, amit nekünk is érdemes tudomásul vennünk és követnünk. A választást (döntést) megelőzően nyilvánosan vitáznia kell a funkcionáló és az aspiráló jelölteknek úgy, ahogy az advokátus dei (isten ügyvédje) vitázott az advokátus diabólival (ördög ügyvédje). Szerintem ebből a szempontból Gyurcsánynak igaza van Bajnaival és Mesterházyval szemben, mert a választás előtt senki sem áll szemben Orbánnal, így pedig a választás érdemben lehetetlen. Amiatt tartom Orbán jelenlegi hatalom gyakorlását antidemokratikusnak, mert a hatalomra jutását nem előzte meg a Bajnaival lefolytatott vitája. Látom, hogy ez a gyakorlat uralkodik az írott és az elektronikus médiában is, vagyis a szerkesztők kerülik az ellenfelek egyidejű vitáit, holott a tisztelt publikum széleskörű tájékoztatása szerintem csak így valósítható meg. Általában elmondhatjuk, hogy nekünk, magyaroknak nem igazán alakult ki a vitakultúránk, mert csak a saját véleményünket szeretjük hangoztatni és igaznak elfogadni, a miénktől eltérő véleményeket szemenszedett hazugságnak, ezek hangoztatóit hazaárulónak, szellemileg fogyatékosnak tekintjük.

Munkaszolgálat

Zsidók és más, politikailag megbízhatatlannak minősített csoportok fegyvertelen katonai szolgálata Magyarországon 1939 és 1945 között. A munkaszolgálatosok (musz-osok) nehéz és veszélyes fizikai munkát végeztek (építkezések, aknaszedés, sáncásás stb.). A keleti fronton, a bori rézbányában, Erdélyben és a trianoni Magyarország területén, valamint az Alpokalján és a halálmenetekben mintegy 50-70 000 ember pusztult el az embertelen munkakörülmények és őreik (keret) bánásmódja miatt.

Közérdekű - közhasznú- és közcélú munkavégzés

2010 után az elítéltek, cigányok és más munkanélküliek önkormányzati foglalkoztatása úgy, hogy az érintetteknek a szerszámon és a láthatósági mellényen kívül nem adnak semmit. Kényszerítésük nem fegyverrel, hanem gazdasági eszközökkel történik.

A külföldön élők miként választhatnak?

Kétfajta külföldön élő van. Az egyiknek nincs itthon bejelentett lakása, a másiknak van. Ezért az egyiknek csak úgy van választói joga, hogy csak pártot választhat, a másik ez mellett választhat az egyéni jelöltek közül is. Az itthon szavazónak lehetősége van arra, hogy csak pártra szavazzon (az egyéni jelöltre nem, vagy érvénytelenül szavaz). Ezt a lehetőséget meg kell adni minden kint élő szavazónak is. Tehát minden kint élő szavazhat levélben, vagy az interneten, de csak a pártokra. Ha valaki egyéni jelöltre is szavazni akar (mert van hazai lakhelye), az utazzon haza, vagy a legközelebbi külképviseletre.

Az alacsony inflációról!

Az utóbbi napokban folyton arról hallunk, hogy milyen alacsony az infláció. Első nekifutásból ennek mindenki nagyon örülhetne, ha az ember örömét nem árnyékolná be az a körülmény, hogy ettől függ az, hogy jövőre mennyi lesz a nyugdíjunk. Még akkor is, ha attól eltekintünk, hogy a KSH irányítása a FIDESZ kezében van, tudhatjuk, hogy az idős emberek fogyasztási kosarában lévők nem ilyen mértékben inflálódtak. Azt hiszem, hogy a nyugdíjas társadalomnak vissza kell fognia magát akkor, amikor az infláció csökkenése miatt örömujjongásba kezd.

A bajai videóról!

Az utóbbi időben még a csapból is a bajai hamisított videó folyik. A közmédia és az ellenzék is ezt a „rettenetet” fújja már hetek óta. Számomra a hamisított videóval kapcsolatban az az érdekes, hogy hamisítani csak az eredetit lehet, és erről az eredetiről nem beszél senki. Az a körülmény, hogy a rendőrség és az ügyészség ilyen nehezen tudja tisztázni ezt az ügyet, felveti azt a kérdést, hogy kinek és miért állhat érdekében ilyen hosszan elhúzni a tisztázást. Nekem az a véleményem, hogy itt az ellenfél vezetőségébe beépült ügynökökről lehet szó, ami az érdekelt felek egyikének sem teszi kívánatossá a tisztázást. Az egyiknek azért, mert az ő ügynökéről van szó, a másiknak meg azért, mert hozzá az ellenfél be épűlhetett.

Viszonyunk a történelmünkhöz.

Végig gondolva az elmúlt időszak eseményeit (október 6-a, 23-a, november 4-.e, Horthy szobor felavatása) és ezek különböző megítéléseit, azt mondhatjuk, hogy történelmünket soha nem tárgyaljuk meg tisztességesen és sokoldalúan, ezért minden megemlékezésünk valakiknek mindig a fájó sebeit fogja feltépni. Én azt látom, hogy bizonyos ünnepeink elfogadottságát az események óta eltelt idő biztosítja. Ilyen alapon már megbékélünk Szent Istvánnal, Dózsával, a kurucokkal, a 48-as eseményekkel. Sajnos a XX. század eseményei még nagyon közelinek tűnnek, ezért ezekkel most is meg korábban is csak egyoldalúan foglalkoztunk. Azért, hogy az ünnepeink ne a régmúlthoz kapcsolódjanak, szükséges, hogy végre a közelmúlt eseményeivel is széleskörűen foglalkozzunk. Szerintem igenis foglalkozni kell Horthyval ugyanúgy, ahogy Kádárral is. Nem tehetünk úgy, hogy két ilyen jelentős politikusunkról folyton egyoldalú értékítéletet mondunk és tevékenységüket ennek megfelelően értékeljük. Szerintem tudomásul kell vennünk, hogy mindkét politikusunk tett jó dolgokat meg rosszakat is. Ezért én nem ítélem el a Horthy szobor felállítását, de nem ítélném el azt sem, ha valahol felállítanák Kádár szobrát. Azzal egyetértek, hogy ezek a szobrok nem templomba valók, de valamelyik közterünkbe biztosan helyet szoríthatnánk számukra.

Szélső balt a palettára!

A hazai és az EU parlamentjébe be kell vinni a szélső balt. Olyan kínos, hogy a szélső jobb mellett nem lelhető fel a szélső bal is. A munkáspárt adva van ugyan, de az aktivitása miatt erre a szerepre teljesen alkalmatlan. A DK – ból, egy kis erőfeszítéssel alkalmas baloldali szélsőségest lehetne faragni, akit a Jobbikkal szembe lehetne állítani, így az Orbán – Vona párossal szemben megjelenhetne a Mesterházi – Bajnai –Gyurcsány trojka is. Nyilvánvaló, hogy ha nem is kormánypártként, de ellenzékből kit támogatnának a felsorolt szélsőségesek. Híd emberként az említettek tökéletesen megfelelnek, nagy valószínűséggel össze tudják kötni az érintett szervezeteket. Az EU-ban némiképp más a helyzet, mert a Morvai Krisztinával legalább olyan cserfes embert kell szembeállítani. Erre a szerepre a Szanyi megfelelő lenne, csak az a baj, hogy ő egyenlőre az MSZP jelöltje. Az EU-s választásokig még van idő kitalálni a megfelelő megoldást.

Népesedéspolitika!

Az üzletben nincs szem előtt az óvszer. Valamikor ez nem így volt. Mi ennek a háttere, és mik a következmények? Kevés gyerek születik és ennek egyik oka, hogy eredményesen védekeznek a nem kívánt terhesség ellen, mert a védekezéshez szükséges egyik kellék nagyon szem előtt van. Következésképpen, ha ezeket a kellékeket kiveszem a látótérből és nem is beszélek róluk, akkor a szülések száma szaporodni fog. A buta fiuk többsége úgyis szégyelli - a többnyire pénztáros kisasszonyoktól - megkérdezni, hogy van-e a keresett kellék. A születések száma mellett, a tűrt (abortusz) és tiltott magzatelhajtások száma is szaporodni fog. A tiltott magzatelhajtásokba belepusztuló anyák dolgával törődjenek azok, akik nem védekeznek, a nem kívánt terhesség ellen. Mi, akik eldugjuk az óvszereket, mossuk kezeinket.

A nyugdíj filozófiájának a megváltoztatásáról!

Valamikor a nyugdíj megállapításának az volt a magyarázata, hogy a nyugdíjba vonuló nem élhet rosszabbul, mint aktív korában, hiszen az a környezet, amihez tartozott aktív korában, a nyugdíjba vonulásával nem változik meg. Ha valaki aktív korában a vezető társaival együtt éjszakai lokálokba járt, attól nem várható el, hogy nyugdíjasként, a korábbi beosztottjaival a sarki kocsmába járjon.

Ha ezen a megközelítésen változtatni akarunk, akkor az új elgondolásunkat meg kell tudnunk fogalmazni. Ha egy minimális nyugdíjat akarunk mindenkinek adni akkor egy nyugdíjas kiadásait mindenképpen figyelembe kell venni, amik szerintem tartalmazzák legalább az alábbiakat:

1. Villamos energia díja
2. Víz díja
3. Csatorna (szippantás) díj
4. Fűtési költségek
5. Közös költség, vagy a ház- és telekfenntartási költségek
6. Gyógyszer költségek
7. Orvosi ellátás költségei
8. Közlekedési költségek
9. Étkezési költségek
10. Ruházkodási költségek

Azt hiszem, hogy kimondható, hogy a jelenlegi minimál nyugdíj (28500 Ft) nem fedezi a felsorolt kiadásokat. Következésképpen, a minimál nyugdíj mellé még valamilyen bevételre a minimál nyugdíj „élvezőjének” szert kell tennie, vagy a felsorolt és elhagyható kiadások némelyikét el kell hagynia. Ezek az elhagyott kiadások leggyakrabban a különböző szolgáltatások díjaihoz és az egészségfenntartásához kapcsolódnak.

Az arc elvesztése

Bizonyos eseményekkor az emberek elveszítik az arcukat, vagyis tárgytalanná válik az, hogy én igazgató, vagy beosztott vagyok (szurkolók, tüntetők, fórumok hallgatói, nézők). Elvileg a templomokban is csak hívők ülnek, de tudjuk, hogy az első sorokba nem mindenki ülhet, de ez legyen a keresztény egyházak dolga. Az aktívak (dolgozók) arctalanná (nyugdíjassá) válása egy folyamat, ami előbb-utóbb lezárul és  a korábbi tevékenységek, beosztások, címek és rangok  elfelejtődnek, kikopnak. Kezdetben nyilvánvalóan a megszokott szintekről indul, de a nyugdíjassá válás után a minimál nyugdíjhoz fog eljutni. Ehhez a minimál nyugdíjhoz mindenki (arctalanul) fog eljutni, mint ahogy eljut mindenki az élete végéhez (tart valamihez, konvergál). A konvergálás időszakának zökkenőmentesnek kell lennie, vagyis az egyén életét nem forgathatja fel. Az induló nyugdíj és a minimál nyugdíj különbözetét az aktív korúak fizetésének a megnövelésére kell fordítani, hiszen ezentúl a minimál nyugdíjból nem lehet támogatni sem a szűkebb sem a tágabb közösségeket.