Az önértékelésről!

Mostanában aktuálissá vált, az önértékelés (a pedagógusok körében különösen), ezért úgy gondoltam, hogy leírom az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Minden önértékeléskor, mi magyarok, alul értékeljük magunkat, részben a mérce hiánya miatt, részben azért, mert a mérceként szolgáló hozzáférhet a mi önértékelésünkhöz (ha a főnökömet tekintem mércének, és úgy ítélem meg, hogy én is nyújtok akkora teljesítményt, mint ő), akkor az előmenetelünknek nem biztos, hogy értékünk hangsúlyozása segíteni fog. Mindenki ismeri azt az elterjedt mondást, hogy az öndicséret büdös. Egy ilyen öndicséretre kényszerítő előírás, csak arra lehet jó, hogy a várható alul értékeléssel pénzbeli, vagy presztízsbeli megtakarítást érjünk el. Érdekes, hogy ugyanez érvényes a kormány állandóan hangoztatott öndicséretére is.

A zsebszerződésekről!

Ha a zsebszerződésekről hallunk, a legtöbbünk előtt, a magyar föld külföldieknek átjátszása jelenik meg. Nyilvánvaló, hogy a magyar törvények tiltották ennek a magántulajdonnak a szabad értékesítését (ezért váltak szükségessé a zsebszerződések). A Magyar állam törekvése teljes mértékben érthető. Az a probléma, hogy ez a törekvésünk (a magyar föld magyar tulajdonosok kezében legyen), nem illeszkedik az EU-nak azzal a törekvésével, hogy a tulajdonos szabadon rendelkezzen a tulajdonával. Azt kell látnunk, hogy a föld tulajdonos nem rendelkezik szabadon a tulajdonával, mert nem csinálhat vele azt, amit akar, tehát ez a tulajdon alacsonyabb rendű, mint más tulajdon (egy vállalatot annak ad el a tulajdonosa, akinek akarja).Tudjuk, hogy vannak olyan tulajdonok (festmények, régiségek stb.), amelyek nem kerülhetnek külföldi tulajdonba, mert valamiért a magyarokhoz kötődnek. Valószínű, hogy a földtulajdont is ezekhez hasonlóként kellene elismertetni.

Országos kérdésekről!

A tennivalók meghatározásakor, mindig fel kell tenni azt a kérdést, hogy a megteendők milyen területre terjednek ki? Milyenterület problémáját oldják meg? A tényleges tevékenységek megkezdése előtt választ kell találni arra is, hogy a helyi gondok megoldása mellett, a tényleges tevékenységgel lehet-e közelebb kerülni a tágabb környezet gondjainak a megoldásához? Energetikusként, az jutott eszembe, hogy végig nézzek az országon, és megnézzem, hogy hol is helyezkednek el az ország villamos erőművei. Azt látom, hogy nagyon helyesen, az erőműveink oda települtek, ahol a primer energiaforrások rendelkezésre állnak (álltak). Ilyenek, mint szénbányák, olajvezetékek végállomásai. Egy olyan területet találtam, ami szerintem kimaradt ebből a sorból. Ez a terület a Szeged környéki gázmezők és tározók környéke. Azt hiszem, hogy ez a primer energiahordozó bázis el tudna látni egy villamos erőművet, ami elláthatná Békés és Csongrád megyéket villamos energiával, hűtővize pedig fűthetné Szeged épületeit.

Hogyan kell felszámolni a parlamenti ellenzéket?

A mai gyakorlat általánosítása. A mentelmi bizottság összeférhetetlennek nyilvánítja a delikvenst és kizárásra irányuló előterjesztést tesz a Parlamentnek. A parlamenti 2-3-os többség az előterjesztést megszavazza, ezzel a delikvens képviselői státusza megszűnik. Érdekes, hogy a választók nem hívhatják vissza érdemtelenné vált képviselőjüket, de a 2/3 ezt megteheti.

Mi van akkor?

Mi van akkor, ha a paks2 felépítésére kapott pénzt, nem atomerőmű építésére, hanem másra használják fel? Az oroszok futhatnak fűhöz – fához, hogy visszakapják a pénzüket. Elzárhatják az olaj és a gázcsapokat, de mi úgy ítéljük meg, hogy így az oroszoktól teljesen függetleníthetjük magunkat, amit már régóta tervezünk. Valószínű, hogy katonailag nem támadnak meg minket, hiszen mi már a NATO tagjai vagyunk és a NATO tagországok megvédenek minket. Úgy tűnik, hogy egy ilyen forgatókönyvet nem lehet kizárni.

Veszélyeztetés

Mit gondoljunk akkor, ha különböző dolgok veszélyeztetettségéről hallunk?Az első kérdés, hogy ki vagy mi veszélyeztet kit, vagy mit? A kit, vagy mit kérdésről még hallunk valamit, de a ki vagy mi kérdésről konkrétumot csak elvétve, számon kérhetően pedig szinte soha. A leggyakrabban veszélyeztetettek: állatok, történelmi emlékek, természeti értékek, népszokások stb.. Nyilvánvaló, hogy ezeket a veszélyeztetetteket nagyon különböző tényezők veszélyeztetik. A lényeg mindig az, hogy ezeket a veszélyeztetett dolgokat megvédjük a veszélyeztetéstől. A kihalástól –többnyire- úgy mentjük meg az állatokat, hogy az állatkertekben kezdjük őket szaporítani. A történelmi értékeket úgy őrizzük meg, hogy jelentős összegeket fordítunk a felújításukra. Természeti értékeket úgy védünk meg, hogy nemzeti parkokká nyilvánítjuk őket és kivonjuk a termelésből. A népszokásokat úgy védjük meg, hogy a megvédendő népszokást kivonjuk annak a népnek a köreiből, akik már nem akarják ezt a szokást tovább vinni, ezért a vidéki szokásokat városi múzeumokba, táncházakba, ajándék butikokba stb. visszük. A kérdés az, hogy ezt a védelmet mikor kell átadni azoknak a szakembereknek, akik a múlt dolgaival foglalkoznak? Úgy érzem, hogy ezzel az átadással késésben vagyunk.

Az energia ellátásról!

Az utóbbi időben nagyon felbolydult a magyar közélet a paksi új blokkokra vonatkozó szerződés tervezet kapcsán. Én úgy látom, hogy a kormány oldalnak sincs meg az ellenzéki oldalnak sincs oka, hogy bármit is az ellenfél szemére hányjon. Amire a kormány oldal hivatkozik, arra részben a megváltozott körülmények (USA-beli palagáz akkor még nem volt) miatt, részben az akkori határozatok miatt, nem hivatkozhat. Az ellenzék pedig nem hivatkozhat úgy a szerződéstervezetre, mint valami pénzügyi és környezetvédelmi rettenetre, mert a szerződéstervezetben nincs szó pénzügyekről, a hivatkozott törvény pedig említi már a kiégett fűtő elemek végleges tárolását. Ami kifogásolható a kialakult helyzetben, az egyrészt a szerződéstervezet elhamarkodott (időnapelőtti) megkötése és a nukleáris technológia kozmikus célokra történő, ellenszolgáltatás nélküli átadása. Úgy vélem, hogy mindkét félnek, a politikai szempontokat félretéve, az ország energia ellátásának mikéntjével kellene foglalkoznia. Látni kell azt, hogy bármilyen alapú villamos energiát fogunk előállítani, azt el kell juttatni a fogyasztókhoz, vagyis a hálózatokról is beszélni kell. Lehet beszélni a tanyavillamosításról, de tudni kell, hogy a pár ezer forintos fogyasztással soha nem térül meg a pár kilométeres hálózat kiépítésének és fenntartásának a költsége, függetlenül attól, hogy ezt a szolgáltatást az állam, nonprofit szervezet, vagy profitorientált vállalat végzi. Ami az építkezés és az áram árát illeti, azt kell tudni, hogy ezt az árat mindenképpen ki kell fizetni vagy az adóban, vagy az áram árában, vagy mindkettőben. Arról, valószínűleg senki sem tud, hogy a mostani 27%-os ÁFA milyen támogatásokat takar. Mindenféle rezsicsökkentésnek fedezetéül szolgálhat, ha elengedem a tevékenységet terhelő adókat, mindez csak megfogalmazás kérdése. Lehet adó elengedésnek vagy rezsicsökkentésnek is nevezni (keresztszülők mindig akadnak). Ami az EU energetikai hátrányos helyzetét illeti, azt kell látni, hogy az EU országainak többségében a népsűrűség jelentősen nagyobb, mint az USA vagy más nagyterületű országoké, ebből következően, azokat a technológiákat, amelyeket alkalmazhatunk ritkán lakott területeken, nem alkalmazhatjuk sűrűn lakott helyeken. Ez pedig azt jelenti, hogy az EU-nak vagy fel kell adnia élenjáró környezetvédelmi elveit, vagy új energiaforrásokat kell kikutatnia, vagy tudomásul kell vennie, hogy csak akkor maradhat versenyképes, ha termékei energiaigényességét lecsökkenti.

85/2005. (XI. 23.) OGY határozat

a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolójának létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulásról és a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról

2005. évi CLI. törvény

az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény módosításáról

„(4) Az atomerőmű, valamint a radioaktív hulladékok tárolójának és a kiégett fűtőelemek átmeneti és végleges tárolójának engedélyese

Ez a törvény a kiégett fűtő elemeket kinevezi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékká.

A paksi atomerőműről

Erről az objektumról korábban már beszéltem,

 http://ktkj.blog.hu/2014/01/17/a_paksi_atomeromu_boviteserol

 de azóta más információk módosították az akkori álláspontjaim némelyikét.

Most már ismeretes, hogy nem 1200, hanem 1000 MW-os, blokkokról van szó és az általam korábban ismert egység árnál a jelenlegiek magasabbak kb. 1100 Ft./MW. Ismertté vált az is, hogy a kiégett fűtőelemeket a felezési időkhöz képest, csak viszonylag rövid időre szállítják vissza Oroszországba, majd visszakerülnek hozzánk.

A kozmikus technikák és a nukleáris technológiák együttműködéséről eddig nem tudtam, de most már látom, hogy ez is szerepel a megállapodás tervezetben.

mindkét Fél részvétele a nukleáris teret illető alkalmazások fejlesztésében, (magyar szöveg)

(nukleáris technológia alkalmazása a kozmikus technikákban), (az én javaslatom)

применение ядерных технологий в космической технике, (orosz szöveg)

Valószínű, hogy a kozmikus objektumok energia ellátása csak a mindannyiunk által látott napelemekkel nem oldható meg, ugyanúgy, ahogy az északi jeges tenger melléki világító tornyoké és a világtól elzárt szibériai településeké sem. A hosszú távú megoldások másokat is érdekelnek.

A termékek mérete!

Az jutott eszembe, hogy érdemes volna megnézni azt, hogy egy bizonyos árú termék előállításához mekkora területet (vagy térfogatot) használnak fel. Valahogy az az érzésem, hogy mi magyarok, a viszonylag kis területünket a nagy területet igénylő termékek (gépkocsi, hűtőszekrény, mosógép, stb.) előállítására használjuk. Azt látom, hogy a nagy értékű termékek általában kicsik (cm³/Ft), amit pedig mi gyártunk, azoknál ezt az arányt nagynak gondolom. Valószínű, hogy a magas hozzáadott érték mellé, fel kell venni, a kis térfogat igényt is. Gondolom, hogy mindenki számára világos, hogy egy gépkocsi csomagtartójában is elfér a gépkocsi árával azonos értékű mobiltelefon, óra, vagy számítógéphez való program.

A kommunikációról!

Mindenféle emberi kapcsolatnak feltétele, az érdekelt felek közötti eszmecsere még akkor is, ha az adott kérdésről, az érintetteknek, homlok egyenest más az elképzelésük. Baj akkor van, ha ez a kommunikáció elveszíti a vélemény ismertetés jellegét, mert ilyenkor még az alapvető logikai kívánalmaknak sem felel meg. Nézzünk meg egy konkrét példát: Az egyik oldal gyakran hangoztatja, hogy a másik oldal elvette a 13. havi nyugdíjat. Számomra ez azt jelenti, hogy az egyik oldal ezt helytelennek tartja. Ez után az következne, hogy amint lehetősége teremtődik erre, azonnal visszaadja az elvett 13. havi nyugdíjat. Ha nem ezt teszi, az azt jelenti, hogy ezzel a lépéssel ő is egyetért. Akkor meg miért nem ezt mondja? Mit jelent a bebetonozás, a rezsicsökkentés, a 2/3-os törvények túlburjánzása? Ezeknek a hangsúlyozása azt jelenti, hogy a következő hatalomgyakorlóknak megadja azt a lehetőséget, hogy mindent, amit nem akarnak, visszaváltoztatni ezekre a megkötöttségekre fogjanak. Mindez mit jelent a választópolgár számára? Azt jelenti, hogy sem most, sem a jövőben nem számíthat arra, hogy ezektől a kommunikátoroktól megtudja azt, hogy mit is tart helyesnek az, akit képviselnek. A szóvivők szaporodása számomra azt jelenti, hogy vezetői körökben egyre nagyobb az igény a számon kérhetetlen nyilatkozatokra.

Adottság, lehetőség, képesség

Ezeknek a fogalmaknak az egymáshoz való viszonyáról nekem az alábbiak jutnak az eszembe. Ahhoz, hogy valami megvalósuljon mindhárom összetevőnek rendelkezésre kell állnia, de ha a képesség és a lehetőség biztosítva van, akkor az adottság automatikusan adottá válik. A képesség, tulajdonképpen az emberek fejében van, vagyis ehhez nem szükséges semmilyen anyagi feltétel sem. Ahhoz azonban, hogy a képességek megvalósuljanak, találkozniuk kell a lehetőséggel. A lehetőség megteremtése - az esetek többségében -, jelentős anyagi ráfordítást igényel. Mivel minden fejlődést a rendelkezésre álló adottságok kihasználása jelenti, a fejlődni akarók igyekeznek az adottságaikat szaporítani, részben a képességek és a teherbírásuknak megfelelő lehetőségek bővítésével. Egy anyagilag (és katonailag) gyenge állam, leginkább a képesség növelésével (az oktatás színvonalának emelésével) javíthatja adottságait. Azt kell látnunk, hogy a gazdaságilag elmaradott országok leginkább a képességük javításával tudták az adottságaikat megjavítani. Azok az országok, ahol a lehetőségek könnyen megteremthetők, a képességet megteremtő országokból beáramoltathatják a számukra szükséges képességeket. Azt hiszem, hogy hazánkat a lehetőséget kereső képességek hagyják el és csak remélni tudom, hogy itthon is marad annyi képesség, ami hazánk adottságainak a javításához szükséges.

Keringés

Azért tartom fenn, hogy jöjjenek a turisták, jöjjenek a turisták, hogy fenn tudjam tartani. Sok műemléket ezen a módon tudunk fenntartani. A múltat így tudjuk a jövőnek megőrizni, csak az a kérdés, hogy mit tekintünk a múltból, megőrzendőnek. Nézzük meg az egyházi emlékeket (templomok, székesegyházak, apátságok stb.). Mindenki számára világos és belátható, hogy szükség van a közösség által használt terekre, objektumokra. Valamikor ezt a célt szolgálták a templomok, szabadtéri színházak, amfiteátrumok, különböző versenypályák. Napjainkra ezek közül megmaradtak –egyre csökkenő használattal- a versenypályák és az egyházi intézmények. Nagyon sok faluban fenntartják ezeket a közösségi objektumokat, de a közösségi jelző lassan lekopik róluk, mert a közösségi élet szűk részének adnak csak teret. Gondoljunk bele abba, hogy az ifjú pár megtarthatja az esküvőjét egy templomban, de az esküvőt követő lakodalmat már valahol máshol, más közösségi házban kell megtartania. Az érintett közösségnek ennek megfelelően fenn kell tartania a templomát vagy templomait és valamilyen alkalmas közösségi házat is. Az egész közösségi életnek így az a jellemzője, hogy közösségi létesítményei kihasználatlanok és a közösség számára anyagilag nyomasztóak lesznek. Jelenleg a címben megfogalmazott keringést, és a kisebb, nagyobb közösség megpumpolását látom a fenntartás módjának.

A damaszkuszi útról

Amikor a damaszkuszi útról hallok, nekem a vélemény gyors megváltozása jut eszembe. Amikor jelentős tömegeknek viszonylag gyorsan megváltozik a véleményük, számomra azt mutatja, hogy ezt a tömeget korábban elzárták bizonyos ismeretektől, és ezek az ismeretek tömeges véleményváltozáshoz vezettek. Az elzárás nem csak azt jelenti, hogy ezekhez az ismeretekhez egyáltalán nem juthat hozzá, hanem azt, hogy ezek az ismeretek hiányoznak a mindennapok ismereteiből (magyarul, a TV, a rádió, az újságok nézői, hallgatói és olvasói egyes ismeretekkel ritkán találkoznak). Amikor ez a helyzet megváltozik, akkor lesz tülekedés a damaszkuszi úton.  Ha valaki számon kéri egyeseken azt, hogy korábbi kijelentéseivel, tetteivel ellentétes kijelentést tesz, vagy a korábbi cselekvéseitől eltérően cselekszik, akkor kimondatlanul a változatlanságot kéri számon, ami a megcsontosodott véleményeket tartja elfogadhatónak. Én elfogadom azt, hogy „Csak az ökör következetes”. Ezzel elfogadom azt, hogy az embereknek megváltozhat a véleményük és megváltozhatnak a cselekvéseik is. Mivel az embernek sok mindenről van véleménye, következésképpen, egyes kérdésekről megváltozik, másokról nem változik a véleménye. Nem tartanám elfogadhatónak, ha valakinek gyerek fejjel ugyanaz lenne a véleménye, mint ugyanennek az embernek, őszülő fejjel.

Az igazságról és a saját véleményről

Minden emberben kialakulnak valamilyen elképzelések az egyes dolgokról. Ha ezekről a dolgokról beszélget másokkal, a saját elképzelését az igazságnak, mások elképzelését tévelygésnek, az igazságtó való eltérésnek tekinti. A kérdés az, hogy lehet-e megvitatni (igazságot keresni) úgy, hogy a saját elképzelést, nem az igazságnak tekintem. Azt hiszem, hogy ez nem lehetséges, mert az ember elképzelései az adott ember számára mindig az igazságot fogják képviselni. Mégis, mit jelenthet az, hogy egy vitába nyitottan száll be? Ez csak azt jelentheti, hogy a kialakult elképzelését, a vita eredményeként, módosíthatónak fogadja el. Ha a vitázók nem ilyen módosítható véleményekkel kerülnek a véleménycserélők közé, akkor ez nem véleménycsere, hanem a saját vélemény vég nélküli szajkózása lesz. Az eddigiekből az következik, hogy mind addig, amíg más ismeretekre nem teszek szert, addig a kialakult véleményem a számomra az igazságot fogja jelenteni, de tudomásul veszem azt, hogy ez az igazság, csak számomra az. Ez a tudomásul vétel tesz elfogadható vitapartnerré, mert a velem vitázóknak megadja a lehetőséget arra, hogy módosítsák az én elképzelésemet. A vita során igazából az érdekes, hogy megismerjük azokat a szempontokat, ami miatt a vitázóknak kialakultak az enyémtől eltérő elképzelései. Az igazságról és a saját véleményről eddig elmondottakból az következik, hogy azok a szerveződések, amelyek előre rögzítik egy-egy kérdésben a véleményüket, nem felelnek meg, a nyitottság fenti követelményének, mert a szerveződében résztvevőket (akik nem értenek egyet a szerveződés véleményével) arra kényszeríti, hogy az elképzelésüktől eltérő véleményt képviseljenek. Ez az ellentmondás az érintettek szellemi leépüléséhez, vagy a kötelező szerveződés elhagyásához vezet.

Sűrítés, dúsítás és akkumulálás, Magok és rügyek

A sűrítés és az akkumulálás közötti különbség akkor kezdett foglalkoztatni, amikor a természetben lejátszódó rügyfakadásról és a magok kikeléséről kezdtem el gondolkozni. Mindkét esetben, valami elindít egy folyamatot, ami rövid időn belül a csupasz fákat lombossá, a barna határt zölddé teszi. A két jelenségben közösnek gondolom azt, hogy mindkét változás klorofilképződést (fotoszintézist) indít el, de magok esetében még a növény szaporodását is elindítja. Elmélkedésem végül oda vezetett, hogy a rügyekre és a magokra úgy kezdtem tekinteni, mint biológiai akkumulátorokra, amelyek valamilyen (klorofil) gyártó képességet tárolnak, a munkavégző képességet tároló villamos akkumulátorokhoz hasonlóan. De milyen folyamat zajlik a fák törzsének, ágainak, vagy a kukorica szárának és a gabonák szalmájának a kialakulásakor? Erre azt gondoltam, hogy itt valamiféle sűrítés történhet és itt a levegőből széndioxiddal felvett szenet és a talajból felvett anyagokat sűrítik össze ezek a növények. A talajból felvett anyagok, visszakerülnek a talajba. De mi lesz azzal a szénnel, ami a levegő széndioxidjából került a növénybe? Visszamegy a levegőbe? Feldúsul a talajban? Ha szénné alakul, arra azt mondhatom, hogy folytatódott a sűrítés (tömörítés), ami elégetés után tér vissza a levegőbe. Sajnos az állatvilág dolgairól még gondolkodni sem tudok, mert ezen a téren még elképzeléseim sincsenek. Remélem, hogy másnak vannak. Az biztos ,hogy a szénhez hasonlóan, van  földgáz és van kőolaj.

Az ércekből előállított fémekre úgy tekinthetünk, mint egyfajta sűrítés végtermékére, vagy a dúsítás bizonyos fokára.

A Paksi atomerőmű bővítéséről!

Amit tudhatunk:

1. A jelenlegi reaktorok 2030-ig üzemelhetnek.
2. Az atomerőmű felépítése kb. 10 évig tart.
3. Az atomerőművet jelenleg csak közel állandó teljesítménnyel üzemelő alaperőműként célszerű használni.
4. Magyarországnak a kiöregedő erőművei pótlására kb. 4000 MW erőmű teljesítményt kell megépíteni.
5. Jelenleg kb. 5000 MW erőmű teljesítmény van beépítve a Magyar villamos energia rendszerbe.

Amire a fentiekből következtethetünk:

1. A 2400 MW-os atomerőmű kapacitás alaperőműnek szükséges és azt hiszem, hogy elégséges.
2. Az atomerőmű felépítését elegendő volna 2020-ban elkezdeni.
3. A kiöregedők pótlására, a meleg és hideg tartalékként üzemelő erőműveket lenne célszerű először megépíteni, ha ezt az importálhatóság indokolja.
4. Ismereteim szerint az atomerőművek ára kb. 2,5 $/W vagy kb. 560 Ft/W értékű.
5. A most megkötött (megkötendő?) szerződés 3 milliárd $-os hitelről és 750 millió $-os saját részről, vagyis kb. 1500 Ft/W árról szól, ami az általam ismertnek majdnem a háromszorosa.

A jelentős árkülönbség arra utal, hogy a szerződés olyan tényeket is takarhat (a primer energiahordozók várható ára, a kiégett fűtőelemek tárolási költsége, a várható értékesítések ára stb.), amit jelenleg nem ismerhetünk. A kezdési idő előrehozását indokolatlannak és számunkra kedvezőtlennek tartom. A megújuló energiaforrások felhasználását ez az atomerőmű építés nem teszi sem szükségtelenné, sem lehetetlenné.

A Magyar-országi és nemzeti választásról!

A választások közeledtével, érdemes végig gondolni a magyarsággal kapcsolatos dolgainkat. Megállapíthatjuk, hogy a magyarok vagy a jelenlegi országhatárokon belül, vagy azon kívül élnek. Tudjuk, hogy a határon kívüliek három csoportra oszlanak. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik a valamikori Magyarország területén élnek, a másik csoportba tartoznak azok, akik a Magyarországhoz soha nem tartozó területeken élnek. A harmadik csoportba tartoznak azok, akik a mai Magyarország területén élnek, de munkájuk miatt a határon kívül vannak. Ha az összmagyarság érdekvédelméről és érdekéről beszélünk, akkor ennek tükröződnie kell azokon a fórumokon, ahol erről az érdekvédelemről és érdekérvényesítésről döntenek. Mivel a nemzetközi jog szerint a határon kívül élők első két csoportját más ország állampolgárának kell tekinteni, őket egy csoportba tartozónak kell tekintenünk, mivel ők a másik országnak a választópolgárai. A harmadik csoportba tartozók nem választópolgárai annak az országnak ahol élnek, ezért ha hazajönnek (a külképviseletek területe Magyarországnak számít), őket megilleti mind az a jog, ami a mai Magyarországon élőket, de ha nem jönnek haza, akkor csak azokkal a jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek, amelyek a velük együtt élő határon túli magyarokat, Magyarországgal kapcsolatosan megilleti (e szerint ők is ugyanúgy szavazhatnak). A fentiekből az következik, hogy a határon kívül tartózkodókat egy kalap alá vehetjük és érdekvédelmükről és érdek - érvényesítésükről együttesen kell gondoskodnunk. Az általam célszerűnek tartott felépítést a következők átalakításával látom megoldhatónak:

http://ktkj.blog.hu/2011/09/25/a_demokratikus_kozhatalom_felepitese

Az elnökök tanácsát kell kibővíteni a határon túliak választott vagy kinevezett képviselőivel, akiknek rendelkezniük kell a megválasztóik számával, vagy a KSH által nyilvántartott kinevezői számmal. Ezt felfoghatjuk úgy is, mint a parlament második házát, ahol a Magyar nemzet érdekeit tartják szem előtt, a parlament alsó háza pedig a mai Magyarország érdekében lép fel. A mi a teendő kérdésére választ adó törvényeket ez a két ház együttesen hozza. A támogatottság megállapítását az alábbiak módosításával döntik el:

http://ktkj.blog.hu/2011/09/26/merlegen_a_kepviselok_es_a_kepviseleti_intezmenyek

A súlygyarapodásról és a ráncosodásról!

Ifjú korában mindenkinek természetes, hogy éppen belefér a bőrébe. Ahogy idősödik valaki, úgy lesz számára egyre bővebb ez a ruha. Szerintem, a természet úgy oldja meg ezt a problémát, hogy vagy ráncba szedi ezt a ruhát, vagy a ruha alatti részt kitölti, hogy a ruha feszes maradjon. Persze ezt a feszesítést egyesek szeretnék súlygyarapodás és ráncok nélkül megúszni, ilyenkor mennek a plasztikai sebészhez segítségért. Az idő előrehaladásának a külső jeleit lehet módosítani, de a lényegen ez mit sem változtat. Felénk úgy mondták, hogy lefekszem egy babával, s felkelek egy mamával vagy lefekszem egy arszlánnal és felkelek egy papával.

Az ingyenes készpénz felvételről!

Bármilyen változtatáskor tisztázni kell, hogy honnan akarunk, hova eljutni. Ha ingyenes készpénz felvételről beszélünk, az azt jelenti, hogy eddig valamennyi készpénz felvételért fizetni kellett, alkalmanként és/vagy összegenként valamennyit. Ezekről az összegekről (kb.1,5%) nem hallunk semmit. A családok többségének egyetlen bankszámlája van úgy, hogy a számlához általában a család mindkét felnőtt tagja hozzáférhet. Ez azért van így, hogy az egyik felet érintő kellemetlen esemény esetén, a másik fél hozzáférjen az anyagi hátteret biztosító számlán lévő pénzhez. Eddig mindig annyi készpénzt vettek fel, amennyire éppen szükségük volt, most kénytelenek két alkalommal felvenni a 150 ezer forintot akkor is, ha erre nincs szükségük. Eddig, ha kirabolták őket a bank automatánál, vagy az utcán, a rabló csak felvett (a jelenleginél kisebb) összeget tudta megszerezni. Most ezt a rabló által megszerezhető összeget megemelték. A 150 ezer forint feletti összeg után fizetendő díjakról szintén nem esik szó. Képzeljük el, hogy erre az egy számlára utalják át a család két minimál béresének a fizetését, vagy a nyugdíjas házaspár nyugdíját. Arról, hogy egy ilyen családbarát lépésen mit nyernek az előbbi házaspárok nem tájékoztatják az érdekelteket.

A statikáról és a dinamikáról!

A műszaki életben régóta használják ezeket a fogalmakat és az e fogalmakon alapuló eszközöket. Egy gőzkazán nyomását dinamikusan egy sávban tarthatjuk, de ha a nyomás nagyobb lesz a sáv felső határánál, akkor egy statikus szelep kiengedi a szükségtelen gőzt, így a nyomás visszatérhet a megadott sávba. A kérdés most az, hogy a dinamikus szabályozási elv alkalmazható-e a társadalmi életben is? A statikus szabályozást azonosítjuk a kiszámíthatósággal, ami ettől eltérő azt dinamikusnak (un ortodoxnak) hívjuk. Kétségtelen, hogy a statikus szabályozáshoz jobban hozzá vagyunk szokva, de ez nem zárja ki a dinamikus szabályozás lehetőségét és elfogadhatóságát. A társadalmi események mederben tartását én a dinamikus szabályozás érvényesülésének fogom fel, a bábu akasztásokat és a szobordöntéseket pedig a társadalmi feszültségek levezetésének, vagyis a statikus szabályozás érvényesülésének.

A családbarátságról!

Családról beszélhetünk akkor is, ha az érdekeltek már megették a kenyerük javát. Jelenleg (2012) Magyarországon a születéskor várható élettartam férfiaknál 71,45 év, nőknél 78,38 év. A különbség majdnem hét év. Ennek a fényében, mit mond nekem az, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek? Ha a statisztikát nézzük, akkor ez azt jelentheti, hogy a várható élettartam különbség növekedni fog, és meghosszabbítjuk a nők özvegységét, arról nem is beszélve, hogy az ő nyakukba szakasztjuk a férjük (élettársuk) eltakarításának a gondját és költségeit. Egy intézkedést lehet így is tálalni, meg úgy is. Ha egy végterméket zsolnai tányéron és ezüst étkészlettel tálalunk, attól még az ebédünk nem lesz kívánatos.

A családról

A családról alkotott fogalmaink elég régi keletűek, nagyjából az alábbiakat takarják: a család alapját,a családfenntartó (a pénzt kereső) férfi, a házimunkákat és a családot ellátó nő alkotja. A család alapja mellett ott vannak a gyerekek és a megöregedett szülők. Egy ilyen családban mindenkinek megvolt a tennivalója, senki nem érezte feleslegesnek és a család kerékkötőjének magát. Azt láthatjuk, hogy ez a megszokott család fogalom már régóta megszűnőben van, és nincs ami igazából,a helyére léphetne. Amikről az utóbbi időben gyakrabban hallunk: azonos neműek házassága, válások, nők visszatérése a munkahelyre a szülés meg GYES, GYED után, demográfiai válságról  az azonos munkáért azonos bért elvének megsértéséről, a felső vezetői és képviseleti posztokról kiszoruló nőkről. Gondolom, hogy ezeket a gondok csak úgy oldódnak meg, ha sikerül minden érintettnek megtalálni az új családban elvégzendő feladatát. Úgy vélem, hogy az új családmodell kialakulása hosszú ideig fog tartani, és azokat a gondokat amikkel most találkozunk valószínűleg sokáig magunkkal fogjuk cipelni. Jelenleg aggasztónak tartom a férfiak családfenntartói státuszának a megkérdőjeleződéséből adódó jelenségeket (agresszivitás, melankólia). A családon belüli fontossági tudatot nem erősíti sem a munkanélküliség, sem a közmunkás státusz, sem a női keresetek növekedése, a nők tanulmányi eredménye, a gyermekjogok szaporodása, a gyermekek után járó juttatások növekedése a szülők nyugdíjára való ráutaltság. Szerintem a családtagok szerepét mindenkinek át kell gondolni, mert a régi szereposztásról nyilvánvalóan le kell mondanunk, akkor is, ha ahhoz már jól hozzászoktunk. Ha valaki megkérdezné, hogy én milyennek képzelem el a jövő családmodelljét, akkor csak azt válaszolhatnám, hogy jelenleg még fogalmam sincs.

A kéz elengedése

Bizonyára sokan vannak olyanok, akik fogják az elengedésre váró kezet, és akiknek fogják az elengedésre váró kezét. (Kezet fog, kezét fogják, kézfogó, kézfogás). Az esetek többségében, az idősebb generáció az aki fogja az ifjabb nemzedék kezét, ami egy ideig természetes és helyénvaló. Egy idő után ez a kézfogás (helyette való gondolkodás) már zavarhatja a fogott kéz tulajdonosát. A kéz fogójának észre kell vennie, hogy ekkor már el kell engednie a fogott kezet, mert ettől kezdve az ő kézfogása nem segíti, hanem hátráltatja a fogott kéz tulajdonosát. Ezt az elválási eseményt láthatjuk a szülő gyermek elválásakor. Lehet, hogy a gyermek nem azon az úton fog járni, amit a szülei neki elképzeltek, de ez az út már a gyermek útja, amit a szülei eltávoztával így is úgy is végig kell járnia. Ami miatt ezeket a gondolatokat papírra vetem, az azért van, mert úgy látom, hogy nekünk, magyaroknak nem nagyon tetszik a kéz elengedése és emiatt az ifjabb generáció hátrányosabb helyzetbe kerül a szabadjára engedett kortársaival szemben. Gondoljunk itt azokra a művészekre, tudósokra, politikusokra stb. akiket példaként állítunk a mai fiatalok elé. A régiekre való hivatkozásunk azt sugallja, hogy sem most, sem a közelmúltban nem találunk követésre méltó embereket. Ez szerintem azt jelenti, hogy az ifjúságunk nevelését a mai kornak megfelelően kell biztosítani még akkor is, ha az idősebb nemzedék jobban ismeri és már megszerette a régi tudnivalókat.

Nyelvtanulás

A nyelvtanulás nem azt jelenti, hogy megtanuljuk a nyalás művészetét. Sokan ezen a téren igen komoly eredményeket érnek el, ami meglátszik a beszédjükön is. A magyarok többsége a nyelvtudásnak ebben a formájában igen kiváló, mert hátra tett kézzel is nyelvműves tud lenni.

Miről beszélne a választó?

Most a választások előtt érdekes lehet végig gondolni azt, hogy miről is beszélne a választó. Először is azt tisztázná, hogy mire is választja meg az országgyűlési képviselőt. Én megválasztalak téged, hogy képviseld Magyarország érdekeit a meghozandó törvények megszavazásakor. Tőled azt nem várom el, hogy az én, vagy a környezetem érdekét az ország érdeke elé helyezd. Mivel mindenhez te sem érthetsz, ezért elvárom tőled, hogy a tőlem kapott legitimitásod egy részéről az országgyűléstől független (bíróság, köztársasági elnök stb.) szervezetek javára lemondj. Ily módon, ezek a szervezetek és személyek rajtad keresztül tőlem kapják a legitimitásukat. Amennyi legitimitást a rátok szavazóktól kaptok, annyival ezt vissza is vehetjük. Ugyan ez vonatkozik az általad megválasztottakra is. A személyes és a környezetem érdekeit az általam megválasztott polgármestereknek kell képviselniük, ezért nekik el kell mondanod, hogy miért ütközik a helyi érdek az ország érdekével.Mivel én, a választód, nem szeretem a hosszú és nehezen kibogarászható törvényeket, elvárom tőled, hogy azok a törvények, amelyek szerint nekem élnem kell, egyszerűek és általam is érthetőek legyenek. Figyelmeztetlek, hogy Magyarország és nem valamilyen párt képviseletére választottalak meg, ezért ne valakiknek a fejével, hanem a sajátodéval gondolkodj és eszerint cselekedj!