A kommunikációról!
Mindenféle emberi kapcsolatnak feltétele, az érdekelt felek közötti eszmecsere még akkor is, ha az adott kérdésről, az érintetteknek, homlok egyenest más az elképzelésük. Baj akkor van, ha ez a kommunikáció elveszíti a vélemény ismertetés jellegét, mert ilyenkor még az alapvető logikai kívánalmaknak sem felel meg. Nézzünk meg egy konkrét példát: Az egyik oldal gyakran hangoztatja, hogy a másik oldal elvette a 13. havi nyugdíjat. Számomra ez azt jelenti, hogy az egyik oldal ezt helytelennek tartja. Ez után az következne, hogy amint lehetősége teremtődik erre, azonnal visszaadja az elvett 13. havi nyugdíjat. Ha nem ezt teszi, az azt jelenti, hogy ezzel a lépéssel ő is egyetért. Akkor meg miért nem ezt mondja? Mit jelent a bebetonozás, a rezsicsökkentés, a 2/3-os törvények túlburjánzása? Ezeknek a hangsúlyozása azt jelenti, hogy a következő hatalomgyakorlóknak megadja azt a lehetőséget, hogy mindent, amit nem akarnak, visszaváltoztatni ezekre a megkötöttségekre fogjanak. Mindez mit jelent a választópolgár számára? Azt jelenti, hogy sem most, sem a jövőben nem számíthat arra, hogy ezektől a kommunikátoroktól megtudja azt, hogy mit is tart helyesnek az, akit képviselnek. A szóvivők szaporodása számomra azt jelenti, hogy vezetői körökben egyre nagyobb az igény a számon kérhetetlen nyilatkozatokra.