Az EU-s választások előtt.

A választásról elmélkedve, először azt kérdezzük magunktól, hogy milyen célból is választjuk meg azt, akit meg fogunk választani. Nyilvánvaló, hogy azok a képviselők, akiket a pártjuk az EU érdekeinek a képviseletére kijelölt, nem lehetnek tekintettel az én egyéni, vagy pátriám igényeire. Nekik, csak az EU igényeit kell mindenekelőtt szem előtt tartani. Az esetek többségében, egy törvény valakiknek kedvező lesz, másokat viszont hátrányosan fog érinteni. A lényeg, hogy az EU számára kedvező legyen. Az EU-s választáskor olyan képviselőkre szavazunk, akiknek az a feladata, hogy az EU érdekeit képviseljék az EU versenytársaival (USA, Kína, Oroszország, Arabok stb.) szemben. Ebben az értelemben, az EU érdekei megelőzik a mi magyarországi érdekeinket. Az természetes, hogy lennie kell olyan lehetőségnek, ahol szóvá tehetjük a mi magyar érdekeinket is

A százalékokról!

Gyakran hallani arról, hogy valamilyen mutató hány százalékkal lett kedvezőbb, mint korábban. Tudni kell, hogy a százalék- számítás alapját két szám hányadosa képezi, ahol eltűnnek a számok nagyságai, vagyis az 1/2 ugyanolyan százalékot ad, mint a 100000/200000. Ha valaki a számok nélküli százalékokról beszél, vagy ír, tudnunk kell, hogy valamit elhallgat, és ez az elhallgatott információ jelentősen befolyásolja a mondandó fontosságát. Tegyük fel, hogy a kisfalvak elnéptelenedését akarom ecsetelni és a szörnyűségére felhívni a figyelmet. Ilyen esetben kiválaszthatok egy konkrét települést, ahol 10 idős ember élt. Ezek közül kettő, időközben meghalt, tehát jelenleg a falut csak 8 ember lakja. Igazat fogok mondani akkor ha, azt mondom, hogy a település lakossága 20 %-kal csökkent. Az elvándorlás okáról és irányáról pedig mindenki azt gondol, amit akar. A lényeg az, hogy én mindent megtettem azért, hogy felhívjam a figyelmet a kistelepülések elnéptelenedésének a problémájára. Ugyanilyen srófra jár az is, ha a munkanélküliség csökkenéséről, a munkába állók  növekedésről, az államháztartás hiányáról stb. beszélünk. Természetesen ide tartoznak a különböző kereskedők árleszállítási százalékai is.

Az egyoldalúságról!

Mostanában sokat hallunk a duális képzés előnyös voltáról. Tudnunk kell, hogy bármilyen szak-, vagy magasabb fokú képzés nagyon sokba kerül a megismerendő eszközök (gépek, anyagok stb.) miatt. Ha valaki vállalja ezt a sokat, az olyan szakembereket bocsát ki, akik bármelyik cégnél megállják a helyüket. Azok a diákok, akik a duális képzés keretében egy cégnél, az cég rendelkezésére álló eszközökön gyakorolják be a szükséges tennivalókat, remek szakemberei lehetnek az adott cégnek, de ezek az emberek más cégeknél szakmai analfabétáknak számítanak, mert ennek a cégnek a gépparkjához semmiféle gyakorlati tapasztalat nem köti őket. Valamikor a cégek betanították az alkalmazottaik egy részét egy - egy gép kezelésére és az ezen a gépen elkészíthető elemek elkészítésére, de ezeket az embereket betanított munkásoknak nevezték. A mostani duális képzés remélhetőleg nem a betanított munkás képzését jelenti. Szerintem mondhatjuk azt, hogy a duális szakképzés hangsúlyozása elfedi azt a tényt, hogy a szakmunkás képzés színvonalát lecsökkentjük, a betanítás, vagyis a betanított munkás képzés színvonalára. Az államnak nyilvánvalóan előnyös, mert ezeket a sokba kerülő műhelyeket neki kellene felszerelni, a vállalkozónak pedig azért éri meg, mert az állam is beszáll a neki szükséges betanított munkás képzésbe.

A választás magyarázata!

Úgy tűnik, hogy az országgyűlési választást követően némelyek úgy érzik, hogy értelmezniük kell a választás eredményét, és közölni kell mindazt, amit szerintük a választók üzentek az egész társadalomnak. Véleményem szerint, a választói akaratot elfedi az, hogy a választás végeredményét a mandátumok és nem az elnyert szavazatok számával mérjük. Számomra elfogadhatatlan, hogy az egész választás, a képviselők, és nem a választópolgárok egyenlőségén alapszik. Nem tartom elfogadhatónak azt sem, hogy kizárjuk a parlamentből azokat a választói képviselőket, akik nem érték el az 5%-os küszöböt. Hamisnak gondolom a kormányozhatatlanságról vizionálók félelmeit. Mivel a választók egyenlőségéért egyik párt sem áll ki, ezért igazából egyik pártnak sincs joga, a választás bármilyen értelmezésére. A képviselők egyenlőségét favorizáló pártvezetők szellemi tunyaságát látom abban, hogy nem gondolkoznak a választópolgárok fejével. Amit szerintem követni kellene, az az alábbi:

http://ktkj.blog.hu/2011/w39

A választás utóélete!

A választásokat elveszítők, a választás után, kifogásolják, hogy a FIDESZ irányába lejtett a pálya és ezért nem üdvözlik a győztest. A választási pálya lejtését én sem vitatom. Ha egy ökölvívó mérkőzés előtt a mérkőzés egyik résztvevője észreveszi, hogy a másik résztvevőnek a kesztyűjében egy darab ólomsúly is van, akkor ezt a pontozóknak, meg a bíróknak elmondja és jelzi, hogy addig nem áll ki a mérkőzésre, amíg ezt a helyzetet fel nem számolják. Ha a szabálytalan helyzet ismerete ellenére, vállalkozik a mérkőzésre (mert úgy gondolja, hogy a szabálytalanságok ellenére ő ezt a mérkőzést megnyerheti), akkor utólag nem hivatkozhat a ténylegesen meglévő szabálytalanságra. Magyarán, ha a választáson résztvevők egy része tudta, hogy a FIDESZ felé lejt a pálya, akkor nekik nem lett volna szabad beszállni a választási küzdelembe. Mivel beszálltak, az utólagos reklamációjuknak sok értelmét nem látom.

A sugallatokról!

Most a választások idején érdemes elgondolkozni azon, hogy szavazatunkkal mit is sugallunk a megválasztott képviselőnknek. Sugallhatjuk azt, hogy a mi közvetlen érdekeinket képviselje, de sugallhatjuk azt is, hogy a mi érdekeinket az ország érdekeibe ágyazva képviselje. Szerintem most, az országgyűlési választások idején, az utóbbit kell sugallnunk a megválasztott képviselőinknek. Természetes, hogy azokon a helyeken is (jelen esetben, az országgyűlésben) ahova megválasztottuk őket ezt kell sugallni a képviselőknek. Úgy vélem, hogy nincs helye az olyan bekiabálásoknak, hogy halljuk a vidék, Csepel stb. hangját. Tudni kell azt, hogy egy-egy képviselőt legfeljebb száz ember ismer, a tevékenységét és a gondolkodását még ennyi sem, ezért azt hinni, hogy a vidéki képviselő jobban ismeri a választóit, mint a nagyvárosi merő tévedés. Tudatosítani kell a képviselővel, hogy azzal, hogy őt képviselővé választották, nem lett okosabb a választóinál, magasabb csak azért, mert a választói a vállukra emelték.

Biblia magyarázat!

A jelenések könyve 3. részének 15. és 16. pontjai azt mondják, hogy

„Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”

A kérdés az, hogy nekem, mit mondanak ezek a mondatok most, a választások előtt? Mivel jelenleg sok párt indul a választásokon, ez azt jelentheti, hogy valamelyik párt irányában el kell köteleződni (irányában hevülni), más pártoktól pedig el kell fordulni (elhidegülni). Ha valakik nem ezt teszik, azok lesznek a „lágy melegek” Én hevülőknek azokat nevezem, akik a párt tevékenységétől és elképzeléseitől függetlenül támogatják a pártjukat. Hidegeknek pedig azokat. akiknek egy párt bármit csinál, az csak rossz lehet. „Lágy melegek” azok, akik minden pártban csak azt szeretik, ami nekik tetszik és egyik pártban sem szeretik azt, ami nekik nem tetszik. Pártépítés szempontjából az ilyen lágy melegek valóban nem kívánatosak, mert ezek soha nem fognak a párt kemény magjához tartozni. Mivel én úgy vélem, hogy a legtöbb ember lágy meleg, nem hinném, hogy ez a státusz szégyellni való lenne. A választások során ezek a lágy melegek, valamelyik pártra fognak szavazni, tévedés volna őket akár a hevülőkhöz, akár a hidegekhez sorolni. A jelenlegi (és a korábbiak sem) választási rendszer alkalmatlan arra, hogy ezeknek a lágy melegeknek a szavazatai a súlyuknak megfelelően érvényesüljenek, mert az egész választási rendszer nem a választópolgárok egyenlőségén, hanem a megválasztott képviselők egyenlőségén alapul. Ez azt jelenti, hogy ha egy képviselőt kétezer választó választ meg, annak a szavazata egy törvény elfogadásakor ugyanannyit ér, mint azé a képviselőé, akit húszezer választó választott meg. Lágy melegként én ezt a helyzetet nem tudom elfogadni, de azt látom, hogy ez ellen a szituáció ellen egyik párt sem akar fellépni.

A védelmekről!

Azt hiszem, hogy az emberi mivoltunkból bizonyos ragadozói tulajdonságok is következnek. Ez azt jelenti, hogy természetesnek tartjuk azt, ha elvesszük a másét, illetve elveszik a miénket. A ragadozói tulajdonság sok mindenre magyarázatot ad. Valószínű, hogy a társadalmi létünk és a tartós vallási neveltetésünk tiltja a ragadozói mivoltra utaló támadást rejtő szavak használatát, ezért minden erre utaló tevékenységet a védelem kifejezésével takarunk el. Mindannyiunk előtt világos, hogy az önvédelem, honvédelem és a különböző védelmi szövetségek egyáltalán nem csak a megnevezett védelmekre, hanem legalább ugyanilyen mértékben, a támadásra is alkalmasak. Ezt egyébként nem tartom szégyellni valónak, mert az, hogy én elvehetem a másét azt is elfogadhatóvá teszi, hogy más is elveheti az enyémet. Az egyházak látszólag fellépnek ez ellen a ragadozói filozófia ellen, de törekvésüket, a más vallásoktól megszerezhető dolgok erősen csillapítják. Valamikor általános volt, hogy országon (fejedelemségen stb.) belül egymással harcoltak a nagyobb befolyásra törekvők. Ez a nemesi bandériumok és az udvari intrikák elterjedéséhez és az egymás iránti gyanakvás kiszélesedéséhez vezettek. Úgy gondolom, hogy ezek a „jótétemények” még napjainkban is hatnak, csak a nemesi bandériumokat különböző őrségeknek, védelmeknek, biztonsági szervezeteknek, mozgósítható civil szervezeteknek és rendezői gárdáknak hívják.

A területátalakulás módjai!

A legtöbb ország (nemzet) úgy jött létre, hogy egy-egy elöljáró maga alá gyűrte, a korábban tőle függetleneket (fejedelemségeket, tartományokat stb.) A magyarázat többnyire az volt, hogy az egyesített régiókat felhozzák az elcsatoló területek színvonalára. Azokban az országokban (nemzetekben), ahol ez a színvonalemelés nem következett be, ezek a magasabb életszínvonalat képviselő területek, népszavazással igyekeznek visszanyerni a korábbi függetlenségüket, vagy függetlenné válni ott, ahol az életszínvonal magasabb a többi területénél (Velence, Baszk, Ír). Természetes, hogy a legtöbb helyen ez az elszakadási törekvés ütközik az adott ország alkotmányával, de a korábbi becsatolás sem felelt meg semmilyen morális elvárásnak. Ilyen szemüvegen át nézhetjük a különböző uniók, szövetségek szerep átrendeződését, a résztvevők önállóságának fokozódását és a közös ügyekbe való jelentősebb beleszólásukat, a közös ügyek számának jelentős csökkentése iránti igényük növekedését és az irányító apparátusok lecsökkentését. A mostani uniós parlamenti választások még nem tükrözik ezt a törekvést, de várhatóan, a következőkben már nem fogunk annyi képviselőre szavazni, mint most.

A területszerzés módjai!

A területszerzés már régóta szerepel valamilyen szintű elöljárók kívánság listáján. Most csak azokkal a területszerzésekkel kívánok foglalkozni, akikor a terület átkerül egyik országtól a másikhoz. Valamikor az ilyen területszerzéseket, az érintettek háborúja előzte meg és többnyire, a támadóhoz kerültek a megtámadottnak a területei. A nagy birodalmak és gyarmatbirodalmak többnyire az ilyen háborúk következményeként alakultak ki. A legtöbb ország (nemzet) úgy jött létre, hogy egy-egy elöljáró maga alá gyűrte, a korábban tőle függetleneket (fejedelemségeket, tartományokat stb.) A magyarázat többnyire az volt, hogy az egyesített régiókat felhozzák az elcsatolt területek színvonalára. Ezt a területszerzési módszert tekinthetjük ortodoxnak. Az utóbbi időben kezd elterjedni a területszerzésnek egy un ortodox módja, amikor a területek nem egy háború, hanem egy népszavazás útján kerülnek át egy másik nemzethez. Jelenleg ilyen cserékről lehet hallani, mint a Krím félsziget Oroszországhoz kerüléséről, és Donyeck Angliához tartásáról

A növekedésről!

A növekedésről a legtöbb embernek a gazdasági növekedés, vagy az emberiség létszámának a növekedése jut eszébe. Nyilvánvaló, hogy ezt segítette a növekedés határairól szóló polémia kiterjedt volta is. Ami a jelenleg élő emberek zömét érdekli, az a saját életében várható változások mibenlétére vonatkozik. Azt mindenki tapasztalja, hogy az átlagéletkor növekszik, mindenféle szennyezés és ártalom ellenére is. Azt is látja mindenki, hogy az átlagéletkor csak egy irányban növekedhet, vagyis csak úgy, hogy növekedik az idősebb korosztályok létszáma. Ez azt jelenti, hogy növekedni fog a nyugdíjasok létszáma is. Ahhoz, hogy a nyugdíjakra kifizetett összegek ne növekedjenek, az szükséges, hogy megnöveljék a nyugdíjba vonulás idejét is. Ezzel azonban az idősebb korosztály elfoglalja azokat a munkahelyeket, amelyeket az ifjabb generációnak kellene elfoglalnia. Nyilvánvaló, hogy a nyugdíjak és a munkahelyek körüli kérdések, a generációk közötti ellentétekhez vezetnek, emiatt fel kell készülni arra, hogy ezt az ellentétet az érdekeltek szempontjait figyelembe véve, az egész társadalom javára feloldjuk. Azt hiszem, hogy ez a feloldás egyrészt a nyugdíjak filozófiájának a megváltoztatásával, másrészt az élettartam mindenáron való növelésének az elhagyásával valósítható meg. Az ilyen radikális változtatások elfogadtatása nagy körültekintést és fokozatosságot kíván. Tudni kell, hogy sok esetben az élettartam megnövelését, az agónia idejének a megnövelésével érik el.

Az adósságokról!

A választások közeledtével, egyik választási téma lett a deviza adósok helyzete. A tisztánlátás érdekében, fontosnak tartom, hogy összehasonlítás képen, megnézzük a forintban eladósodottak helyzetét is, mert a vitából úgy tűnhet, hogy ők nevetnek a markukba, hiszen őket nem érinti a devizában eladósodottak gondja.

1. A devizában eladósodottak kezdeti feltételei: alacsony kamat, alacsony törlesztő részlet, kitettség a kamatváltozásnak, kitettség az árfolyamváltozásnak, változó törlesztő részlet.
2. A forintban eladósodottak kezdeti feltételei: magas kamat, magas törlesztő részlet, kitettségektől mentes, állandó törlesztő részlet.

A devizában eladósodottak esetében bejött az árfolyamváltozás miatti kitettség, emiatt a törlesztő részleteik jelentősen megnőttek. Ezzel szemben, a forintban eladósodottak továbbra is fizetik azt a magas törlesztő részletet, amit a kezdeti magas kamatokkal számoltak ki. Ez azt jelenti, hogy terheik nem csökkentek a kamatszint csökkenésével. Magyarán, azokat a plusz költségeket, amit a devizában eladósodottak fizetnek, részben a kamatcsökkenéssel indokolható forinthitelek kamataiból, részben az időközben bevezetett banki különadókból fedezni lehet. Mivel a kormány elköltötte másra a banki különadókat, így egyedüli forrásként maradt a forinthitelek törlesztő részletében meglévő többletforrás, ami valószínűleg nem elég a devizahitelesek gondjainak a megoldásához.

A védelemről!

Furcsa állapotok előzik meg a mostani választásokat. Sokan nem tudják, hogy kire is kellene szavazniuk, ahhoz, hogy a társadalmi béke, (ami olyan amilyen, de) fennmaradjon. Lehet, hogy a jelenlegi FIDESZ kormány tudja megvédeni a gyenge baloldalt, a jelenleginél sokkal radikálisabb jobboldaltól. Sokan csak azt látják, hogy a FIDESZ hatalomra kerülését jelentős mértékben, a jobboldali radikálisoknak köszönheti, ezért általában nem szeretik. Azt azonban látni kell, hogy a radikális jobboldal, sokkal többet várt volna el attól, amit kapott. Szemmel láthatóan nem elégíti ki őket a Biszku Béla korúak elszámoltatása, a Kárpátalját érintő kormányzati tevékenység. A baloldal biztos lehet abban, hogy a jobboldal mindig támogatni fogja a FIDESZ - t, ha az szembe kerül a baloldallal. Lehet a kormányváltásról ábrándozni, de választ kell találni arra a kérdésre, hogy hatalomra jutása esetén képes-e a baloldal megvédeni magát a jobboldali nyomással szemben. Én most azt látom, hogy a baloldalon sem, meg a választók között sem válaszol mindenki igennel erre a kérdésre.

Mi a közhasznú munka perspektívája?

Tegyük fel, hogy mindazok, akik akarnak, el tudnak helyezkedni a versenyszférában. Jelenleg kb. 10 %-os a munkanélküliség a 2 %-os kívánatos helyett. Ha ebből a 10 %-ból 8 % átmegy a versenyszférába, jelenleg a 10 % által elvégzett munkát a maradék 2 %-nak kell elvégeznie, vagy bizonyos munkák nem lesznek elvégezve. Persze mondhatjuk azt, hogy a jelenlegi termelékenység (munkaintenzitás) az elvárhatónak csak az ötöde. Ami a várható jövőt illeti, két dolog látható:

1. a jelenlegi munkaintenzitás jelentős megnövekedése, az ezzel járó, a munkavállalót megillető szolgáltatások biztosítása (munkaruházat, öltözködési és fürdési lehetőség stb.).
2. a jelenleg elvégzett munkáknak a feladása (elhanyagolt parkok, árkok stb.).

Jelenleg a közhasznú munkások piramis és gátépítés helyett, árkokat tisztítanak, leveleket söprögetnek, gyomot kaszálgatnak. Az utókorra, mi ezt hagyjuk.

Az önkormányzat által foglalkoztatott közhasznú munkások némelyike megkérdezi, hogy miért kell a kézi kaszát használni, vagy seprővel az út szélét takarítani, hiszen géppel mindez sokkal gyorsabban és könnyebben elvégezhető lenne. Ezek a kérdések teljesen jogosak és a gépesítéssel kapcsolatos észrevételek igazak.

Ugyanilyen nehézségeket látok a közhasznú munkások alkalmazásánál is. Ezek az emberek a saját ruhájukban (kivéve a láthatósági mellényt) dolgoznak, mert öltözködési lehetőségük nincs. Így pedig a munkájuk érthetően tükrözi a megizzadás elkerülését célzó tempót, ami emberileg teljesen érthető. A zuhanyozás feltételeinek mellőzése nagyon energiatakarékos megoldás és a közhasznú munka termelékenységét az elterjesztők szerint gazdaságossá teszi.

Amiről gyakrabban hallunk: hon-, polgári-, katasztrófa-, környezet védelem

Azt hiszem, hogy ezzel jelentősen csökkenthetnénk az ifjúkori munkanélküliséget és a közhasznú munkát más mederbe terelhetnénk.

Az államnak pedig az a feladata, hogy a közhasznú munkák ne csak közhasznúak, hanem értelmes munkák is legyenek. A védelmek átalakításáról korábban már beszéltem, ami kibővíthető a személy és vagyon védelemmel is.

2010 után az elítéltek, cigányok és más munkanélküliek önkormányzati foglalkoztatása úgy, hogy az érintetteknek a szerszámon és a láthatósági mellényen kívül nem adnak semmit. Kényszerítésük nem fegyverrel, hanem gazdasági eszközökkel történik.

Közérdekű - közhasznú- és közcélú munkavégzés

A közérdekű munka a Büntető Törvénykönyvben meghatározott három
főbüntetési nem egyike, mégpedig súly szerint a középső: a
szabadságvesztésnél ..

közcélú – több állami pénz,.

közhasznú – kevesebb állami pénz, csak munkanélkülieknek.

Söprik az utcát az utcaseprők

Ki legyen a vitapartner?

Mostanában azt hallani, hogy szegény miniszterelnökünk nem tudja eldönteni, hogy a választásokat megelőzően kivel is vitassa meg az ország jelenlegi és a jövőbeni helyzetét. Én mint választó úgy gondolom, hogy minden vitázni szándékozóval megvitathatná az ország jelenlegi és a jövőbeni helyzetét. Ezek a viták nekünk, választóknak fontos támpontokat szolgáltatna ahhoz, hogy milyen is legyen a választásunk. Szerintem, a lehetséges és felkészült vitapartnerek nincsenek olyan sokan, hogy végül senkivel se kelljen vitáznia. Egyébként, a választással és a nem választással is tájékoztatja -elsősorban önmagáról- a választókat. Valakit lehetséges miniszterelnöknek tart, vagy csak önmagát tartja erre a címre méltónak. A nagyképűség is egy értékítélet. A vitáról egyébként a következőket gondolom:

 http://ktkj.blog.hu/2013/08/28/a_miniszterelnok_jeloltekrol

 http://ktkj.blog.hu/2013/11/29/vita_es_valasztas

A népszavazások értékéről!

A Krím félszigeti népszavazás értékeléséről más a véleménye a nyugatnak és más Moszkvának. Úgy is mondhatnánk, hogy homlokegyenest mást gondol az egyik, mint a másik. Ugyanilyen megítélése volt az Azeri baltás gyilkos szabadon bocsátásának is. Tőlünk, mint egy börtönbüntetését töltő rab távozott, a hazájában pedig hősként ünnepelték. Látható, hogy a jó és a rossz megítélésére nincs általánosan elfogadott mérce. Ugyanilyen hiányos mércével ítélünk meg hazai cselekményeket is. Egy hatalmi környezetben valakit hősként ünneplünk, más hatalmi környezetben árulónak és akasztófára valónak kiáltjuk ki. Ebből eredően minden vezetőnk törekedni fog a dicsőségben való sütkérezésre, ahelyett, hogy államférfihoz méltóan azt tenné, amit a hazánk javára tenni kellene. A mi hűséges városaink népszavazást követően kerültek vissza a Trianonnal megcsonkított Magyarországhoz és ezeket a népszavazásokat helyénvalóknak és helyesnek tartottuk. Gondolom, hogy az értékelésnél nem hivatkozunk az akkori Osztrák, és Szlovák alkotmányokra. A Krím félszigeti népszavazást nem fogadjuk el, hivatkozunk az Ukrán alkotmányra. Kinek, és milyen értékrendet sugallunk a viselkedésünkkel?

Krím!

Az utóbbi időben még a csapból is a Krím folyik. Én úgy gondolom, hogy a Krím félsziget visszatérése Oroszországhoz, befejezett ténynek tekinthető. Azt hiszem, hogy ezt az ukránok is világosan látják, és azt is tudják, hogy a keleti területeiket (köztük Harkovot, a valamikori Ukrán fővárost) nem kell félteniük az orosz támadástól, de a békés, és jószomszédi viszony érdekében nem készíthetnek olyan nyelvtörvényt, ami a náluk élő, de a Szovjetunió emlőin és az orosz nyelven felnövő embereit lehetetlen helyzetbe hozná. Az USA és az EU hozzáállását az Ukrajnai eseményekhez teljes mértékben megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy a mi nemeseink is felajánlották életüket és vérüket, de zabot, azt nem. Ha valakinek zab kell, az nem biztos, hogy sokra megy a felajánlott életekkel és vérekkel. Azt láthatjuk, hogy azok a változások, amelyeket a nyugat támogatott (arab tavasz, Észak Afrika, arab félsziget) az ott élő lakosságnak nem igen hozott javulást. Pocsékul élt a változások előtt, és most sem él jobban. Feltételezem, hogy a krímiekkel is ez fog történni. Lehet, hogy most a Krím lesz Oroszország „vidám barakk” – ja, úgy, ahogy 56 után Magyarország is az lett. Azt hiszem, hogy a Lengyeleknek is meg némely Magyaroknak is tudomásul kell venniük, hogy sem nyugat Ukrajnához, sem a Kárpátaljához, most nem nyúlhatnak. Bármennyire is kívánatos volna számukra, hogy megszűnjön Ukrajnának a kereszténységgel kapcsolatos kettőssége, tudomásul kell venniük, hogy nyugat Ukrajna megmarad, un ortodox kereszténynek, kelet Ukrajna pedig ortodox kereszténynek. A Kijevben történteket én forradalmi (ellenforradalmi) eseménynek gondolom, azért, mert ezek az események figyelmen kívül hagytak mindenféle alkotmányosságot, Számomra elfogadhatatlan, hogy az alkotmányos rend felrúgásával megválasztott új hatalomgyakorlókat alkotmányosnak, a Krími eseményeket alkotmányellenesnek nevezzük. Sokat beszélünk a kettős mércéről, szerintem ebben az esetben erről van szó.

A gazdasági növekedésről!

Mindenféle növekedéshez, bizonyos eszközökre van szükség. Ezeknek az eszközöknek a megszerzéséhez valamilyen csere alap kell. Ilyen általános cserealapként használjuk a pénzt, ezért mondhatjuk azt, hogy mindenféle növekedéshez pénzre van szükség. A cserealapok többsége, az idő múlásával veszít értékéből (egy megsütött kenyeret nem lehet az idők végezetéig megtartani), ezért az általános csere alapra is jellemző lesz az érték vesztés, vagyis a pénz inflálódik. Érthetően minden cserealap termelő törekszik arra, hogy az ő csere alapja minél kisebb mértékben veszítsen az értékéből, így a pénzzel rendelkezők is törekszenek arra, hogy az ő pénzük lehetőleg ne veszítsen az értékéből, ne inflálódjon. Az érték őrzést keresőknek nyújt támpontot az aktuális és a várható alapkamat mértéke. Ha a bankba betett pénzükért megkapják a jegybanki alapkamattal megegyező kamatot, akkor a betett pénzük elvileg megőrzi az értékét. Ha ennél nagyobb kamatot kap, akkor azt lehet feltételezni, hogy a bank –aki a pénzüket tovább hitelezi-, vagy alacsony működési költséggel, vagy magasabb hitelezési kamattal teremti meg a betétes magasabb kamatát. Elvileg a banknak csak annyi kölcsönözhető pénze van, amennyit a betétesei befizetnek, ezért ennél többet nem is kölcsönözhet, ha ez nem így van, akkor megbomlik az előbbi okfejtés. A bank szerepét én abban látom, hogy sok kis pénzt összegyűjtve lehetővé tegye egy-egy nagyobb pénzigényű elgondolás megvalósítását. Az elmúlt évszázadok azt mutatják, hogy a jelentősebb elgondolásokat magvalósítók rájöttek arra, hogy a kis pénzek összegyűjtésére, majd tovább hitelezésére szükség van, mert e nélkül a növekedés, cammogássá válik, ami a valamit is akarók körét (fáraók, uralkodók, magas egyházi méltóságok, nagyurak stb.) erősen leszűkíti. Ezért a bankok ellen általában fellépni azt hiszem, nem helyes. Azt azonban érdemes megnézni, hogy a beszedett és a kifizetett kamatok közötti működési költségek mit is takarnak. Ezeken kívül, mérlegelni kell azt az állapotot is, amikor a kölcsönt felvevő valamiért nem fizeti az aktuális törlesztő részleteket. Ilyen helyzetbe juthatnak magán emberek, kis és nagy vállalkozások, sőt a jegybankkal szemben a kereskedelmi bankok is. Valamikor azt mondták, hogy a kártyaadósság szent, és volt olyan eset, hogy a fizetésképtelen delikvens öngyilkosságot követett el a pénz zavara miatt. Ezek, a másvilágtól való félelmek jelentősen visszaszorultak és helyettük más visszatartó erő nem alakult ki. Lehet próbálkozni a múltbeli félelmek visszahozásával, de az eredménytelenség előre látható. Én azt látom, hogy ez a visszafizetési hajlandóság (vagy képesség) egyre csökken, és a fentebb leírt banki tevékenységek üzleti tevékenységekké kezdenek válni, az ilyen jellegű tevékenységek minden kockázatával. Azt hiszem, hogy a meggazdagodási vágyat, csak a meggazdagodás értelmének a mérséklésével lehet csökkenteni.

Amit nem vontak vissza!

A mostani kormánypártok gyakran a régi kormány szemére hánynak bizonyos dolgokat (elvették a 13. havi nyugdíjat stb.). Mivel a mostani kormánypártoknak a 2/3-os többség a korábbi hibásnak tartott lépések korrekcióját lehetővé tette (nemcsak az alkotmányt írhatták újra), ezeket a „hibákat” nekik módjukban állt korrigálni. Ha ezt a korrekciót nem hajtották végre, az nekem azt mondja, hogy ezek a lépések indokoltak voltak, hiszen a jelenlegi kormány sem vonta őket vissza. Egy megépített uszodát nem lehet visszavonni (mint, ahogy stadiont sem), bizonyos intézkedéseket korrigálni lehet. A paksi atomerőmű építéséről kötött szerződést vissza lehet vonni, bár ez költségekkel jár (de ehhez vízerőművel kapcsolatban már hozzászoktunk).

A kérdésekről!

Az utóbbi időben a média minden formája a kérdésekkel foglalkozik. Én a válaszokon kívül arra is kíváncsi vagyok, hogy a kérdéseket miért nem azok, és miért nem azoknak teszik fel, akiknek ezt hivatalból fel kellene tenni, illetve meg kellene válaszolni. Engem is érdekel az a kérdés, hogy honnan van az MSZP volt elnökhelyettesének 250 milliója? De, a választ, én nem egy parlamenti képviselő csoporttól és nem az MSZP jelenlegi elnökétől, hanem a rendőrség és az ügyészség illetékeseitől várom. Nem tudom elképzelni azt, hogy ezeknek az intézményeknek a meghívására ne jelenjenek meg a meghívottak, és ne válaszoljanak valamit, a nekik feltett kérdésekre. Ugyanez vonatkozik a nejlon szatyorban átadott ötven millióra is. Ha egy kis értékű áruházi lopás a rendőrség heves reakcióját váltja ki, akkor az ötvenmilliós „vitatható ajándékozás” minimum az érdeklődést ki kellene, hogy váltsa. Engem az is érdekelne, hogy a kérdéses számlákat az érintettek letiltották-e, vagy nem, és egyáltalán ki férhet jelenleg hozzá, a kérdéses számlákhoz? Mivel kérdéseimre a médiából, nem kapok választ, így cinkosságot, illetve agymosást tételezek fel. Cinkosságot azért, mert azt feltételezem, hogy ezeket az összegeket az érintettek számláira helyezik át. Az agymosást azért, mert ezt az összeget már az érintettek számláira rég áthelyezték, a mostani nyilvánosságra hozatal, az agymosás aktualizálására utal.

Az átlagéletkorokról!

Gondolom, hogy a legtöbb ember előtt ismert, hogy a nők várható élettartama magasabb, mint a férfiaké. Nyilván való, hogy ennek valamilyen oka van, és engem ez az ok, vagy ezek az okok érdekelnek. Az gondolom, hogy az özvegyen maradt nők, a megözvegyülésük után tovább élnek, mint a férfiak. Az okok számbavételénél azoknak a nyilvánvaló különbségeknek a hatását mérlegeltem, amelyek mindannyiunk számára világosak. Az egyik lényeges különbség, hogy sokkal kevesebb nő tölt be vezető pozíciót, mint férfi. Valószínű, hogy egy vezetőnek az ízlésétől eltérő döntéseket is kell hoznia és ez stresszes állapotot eredményez nála. Mivel vezető, viszonylag kevés van, gondolom, hogy ez a különbség nem eredményezheti a tapasztalható élettartambeli eltérést. A tapasztalható szerepváltozás hatását jelentősebbnek tartom. Úgy vélem, hogy a férfiak szerepe a családon és a társadalmon belül is visszaszorulóban van. A gyermek jogok és a női egyenjogúság kiteljesedése, csökkentik a férfiak szerepét, ami a munkanélküliséggel, közmunkássá válással tovább csökken. Azt hiszem, hogy ez a szerepváltozás már indokolhatja a várható élettartambeli különbségeket.

A 2014-es választásról!

Miközben mindenki a jelölésekkel, a várható nyertesekkel van elfoglalva, az egész választás erkölcsi alapjairól, a megválasztandó képviselők feladatairól nem esik szó, sem a kormánypártok, sem az ellenzéki pártok részéről. Az ellenzéki pártok hangoztatják ugyan, hogy a kormánypártok irányába lejt a választási pálya, de azt nem részletezik, hogy ez a lejtés, tulajdonképpen miben is nyilvánul meg. Nekem az a meglátásom, hogy a közszolgálatinak nevezett médiumok, nem közszolgálatiak, hanem a kormánypártok szócsövei. Ez a meggyőződésem azért alakult ki, mert ezekből a médiumokból szinte eltűntek a problémák megoldásának ellenzéki megközelítései, a kormánypártok és az ellenzéki pártok vitaműsorai. Ha az érdekelt felek nem nézhetnek egymás szemébe, úgy könnyen a hazugság csapdájába eshetnek. A vitavezetőnek pedig be kell töltenie a szerepét, nem hagyhatja, hogy az érvek helyett, hangerővel vitatkozzanak az érdekeltek. Az isten ügyvédje mellett, az ördög ügyvédje is elmondhatta a véleményét és csak ezután döntöttek a szentté avatásról. Választani is csak akkor lehet, ha minden véleményt, a megfelelően felkészülttől megismerünk. Az egyfordulós választással én egyetértek. Elfogadhatatlannal tartom, hogy a külföldi állampolgársággal is rendelkező magyaroknak előnyük legyen, a csak magyarokkal szemben. Helytelennek tartom, hogy amit az egyiknek megengedek, azt a másiknak nem. Azt kell mondani, hogy aki nem megy el a magyar külképviseletre, az nem szavazhat a lakóhelyi képviselőjelöltre, csak az általa favorizált pártra. A képviseleti kerületek számának csökkentésével, a méretek növelésével egyetértek. Az országgyűlésből kiszoruló képviselők járási elöljáróvá „buktatásával” nem értek egyet. A járási hatalmi szint teljesen kiesik a demokratikus (választással kordában tartott) ellenőrzés hatálya alól. Ez a gyakorlat az alaptörvénnyel is ütközik, mivel ott ez a hatalmi ág nem szerepel.

http://ktkj.blog.hu/2011/09/25/a_demokratikus_kozhatalom_felepitese

Szerintem a választások előtt kell tisztázni azt, hogy a megválasztandó képviselőknek mennyit is ér a szavazata a jövőbeni törvények elfogadásakor, Nekem az a véleményem, hogy a képviselő szavazata annyit érjen, ahányan rá szavaztak, vagy amennyit a pártja számára, képviseletre, átadott.

http://ktkj.blog.hu/2011/09/26/merlegen_a_kepviselok_es_a_kepviseleti_intezmenyek

A képviselőt ahányan megválasztották, annyian (a saját körzetéből) vissza is hívhatják. Ilyen visszahívási joga senki másnak nem lehet. A megválasztandó képviselőkkel tudatosítani kell, hogy őket nem a helyi ügyek, és nem a párt frakciók hanem az ország ügyeinek a képviseletére választjuk meg. Helyi ügyeket a helyi képviselők és polgármesterek képviseljenek. A pártfrakciók véleményét csak a saját véleményével egyező esetben és a képviseletre átadott szavazatok mértékében képviselje. Pártfrakcióhoz egyéni választókerületben megválasztott képviselő nem csatlakozhat. Mivel a megválasztott képviselők mindenhez nem érthetnek, így döntéseiknél vagy a saját szakértők véleményére, vagy valamelyik pártfrakció szakértelmére kell támaszkodniuk.

Ukrajnáról!

Az utóbbi időben sok szó esik az ukrajnai eseményekről. Először, a kijevi tüntetések, most pedig a Krím félsziget eseményei foglalkoztatják a hírközlő szerveket. Az, biztosnak látszik, hogy az Ukrán állam nagyon nehéz időszakot él át, mert a válaszható utak mindegyike a lakói nagy részének egy sor kellemetlenséget fog jelenteni. Látható, hogy sem az orosz függés, sem az EU-beli versenyképességi hátrányok semmi jóval nem kecsegtetnek. Ezeket a nehézségeket csak fokozza az, hogy az ukrán nyelvű értelmisége nagyon kialakulatlan, és többnyire humán beállítottságú. Nehéz elképzelni azt az egyetemi tanári gárdát, aki tevékenységét, gondolkodását az orosz nyelvre alapozta, hogy tevékenysége hátralévő részében átálljon az ukrán nyelvre. Természetesen, ugyanilyen gondokkal küzdenek a közélet vezető tisztségviselői is. Ez a körülmény magyarázatot ad arra, hogy miért vannak sokan, akik szeretnék fenntartani az orosz befolyást. Más gondok vannak Ukrajna nyugati felén. Tudjuk, hogy valamikor ezeken a területeken jelentős volt a lengyel befolyás, amit Lengyel ország szeretne visszaszerezni. Ilyen törekvésnek lehet felfogni azt, hogy a lengyel vezetők igyekeznek az USA-t meggyőzni arról, hogy saját hazájukat orosz veszedelem fenyegeti. Sikerük esetén elfogadhatóvá válna az, hogy a legjobb védekezés, a támadás, vagyis senki nem mondhatná azt, hogy a lengyelek agressziót követnek el az ukránok ellen, hiszen csak, az oroszok ellen védekeznének. A lengyelek csalódottak, mert hasonló cselekvést várnának a magyaroktól is, a Kárpátaljával kapcsolatosan. Nekünk persze nincs közös határunk az oroszokkal és a hozzánk jövő oroszok inkább a mi turista forgalmunkat növelik. Ha valamilyen oknál fogva vissza is kapnánk a Kárpátalját, de ezzel megkapnánk azokat a helyi szélsőségeseket is, akik nincsenek oda a magyarokért.

Az un ortodoxiáról!

Amikor egy probléma halmazt megvizsgálunk, a vizsgálathoz valamilyen megközelítéssel fogunk hozzá. Ez a megközelítés általában ortodox, mivel elfogadjuk a leírt, vagy más módon ránk hagyományozott korábbi tapasztalatok igazságát. Ez az esetek többségében így is van, de a tudományos kutatóknak lehetőségük van arra, hogy a korábbiak helyességét vitassák. Más a helyzet akkor, ha ezt a lehetőséget minden ember számára biztosítjuk, és az un ortodoxiát minden ember számára elfogadhatónak nyilvánítjuk. Mindenki számára világos, hogy milyen ortodox válaszok adódnak az ilyen kérdésekre: be kell-e tartanom, ha valamire felesküszöm? be kell-e tartanom, ha valamire a szavamat adom?, vissza kell-e adnom, a kölcsön vett dolgokat?, kell-e adót fizetnem, a jövedelmeim után? embernek kell-e tartanom a szomszédomat akkor is ha nem ért velem egyet stb.. Ha az un ortodoxia szellemét kiengedem a palackból, akkor a fenti kérdésekre nem biztosak az egyértelmű válaszok. Az etika oktatása nagyon fontos lehet, de ennél fontosabbnak tartom az etikus viselkedés mindennapi gyakorlatát.

Az alapdíjakról!

A szolgáltatások egy részénél állandó vitatéma az, hogy a számla mit is tartalmazzon? A legtöbb fogyasztó azt szeretné, hogy a számla csak azt tartalmazza, amit ő is láthat, és amire neki befolyása lehet. Az összes többi tényezőt tüntessük el az egység ár mögé. Következésképpen, egy nyaraló tulajdonosa télen nem fizetne semmit, hiszen egész télen nem veszi igénybe a közüzemi szolgáltatásokat. A nyaralóval nem rendelkezők erre azt mondják, hogy a nyaralót ellátó vezetékek, csövek, elő- és háttér eszközeinek a méretezésekor figyelembe kell venni a nyaraló legnagyobb fogyasztását is, ezért indokolt, hogy ennek arányában, a nyaraló tulajdonosa is fizesse meg a rá eső létesítési költségeket, a tényleges fogyasztástól független alapdíjakat. A fentiekből látható, hogy mindkét vélemény (nyaralóval rendelkező és nem rendelkező) tartalmaz elfogadható szempontokat és figyelemre méltó megközelítéseket. Az a kérdés, hogy a gyakorlatban melyiknek az alkalmazása esik közelebb a többség érdekéhez és a valósághoz. Azt hiszem, hogy az alapdíj szerepeltetése a számlákban jobban tükrözi a valóságot, mint az egységár és a fogyasztás feltüntetése. Látni kell, hogy az alapdíj olyan költségek fedezetére szolgál, ami az igénnyel, és nem a tényleges szolgáltatással van kapcsolatban. Tegyük fel, hogy valaki leköt egy külföldi nyaralást valamelyik utazási irodánál és az utolsó pillanatban valamiért mégsem tudja igénybe venni a lekötött szolgáltatást. Nyilvánvaló, hogy a szállító céget is meg a szállodát is a lemondással veszteség éri és ezt a veszteséget valakinek valamiből mérsékelni kell. Azt senki nem vitatja, hogy a valakik között az utazást lemondó utasnak is ott kell lennie, függetlenül a lemondást indokoló okok tiszteletreméltóságától. A szolgáltatónak nem áll módjában az igényt darabolni (csak nyáron kérem a szolgáltatást, télen nem), mert nem teheti meg, hogy ha a nyaraló tulajdonosa télen elviszi a barátnőjét a nyaralójába, hogy akkor ne szolgáltasson villamos energiát, vizet vagy csatornaszolgáltatást, mert az igény mindenkorra szól. Ha az igény darabolását lehetővé tennénk, akkor ki kellene találni azt a technológiát, ami lehetővé tenné az adott ingatlan kizárását a közüzemi szolgáltatásból és megoldaná a kizárás és visszavétel munkálataival járó költségek minimalizálását. De ezeknek a problémáknak a megoldása sem válaszolna azokra a kérdésekre, amelyek az ellátást biztosító vezetékek, csövek, elő- és háttér eszközök méretezésével kapcsolatban felmerülnek. Azt mindenkinek látnia kell, hogy a hálózatok formáját és fenntartását, az elő- (erőmű, vízkivételi kutak, vízbázisok,) és háttér (víztisztító művek) intézmények fenntartását és mennyiségét nem csak a békebeli és normális körülmények, hanem a katasztrófa helyzetek és a háborús viszonyok is meghatározzák. Amikor az alapdíjak módosításáról beszélünk, szót kell ejtenünk arról, hogy az alapdíj megváltoztatásával melyik szempontot tekintjük fontosabbnak, vagy kevésbé fontosnak.