A védelmekről!

Azt hiszem, hogy az emberi mivoltunkból bizonyos ragadozói tulajdonságok is következnek. Ez azt jelenti, hogy természetesnek tartjuk azt, ha elvesszük a másét, illetve elveszik a miénket. A ragadozói tulajdonság sok mindenre magyarázatot ad. Valószínű, hogy a társadalmi létünk és a tartós vallási neveltetésünk tiltja a ragadozói mivoltra utaló támadást rejtő szavak használatát, ezért minden erre utaló tevékenységet a védelem kifejezésével takarunk el. Mindannyiunk előtt világos, hogy az önvédelem, honvédelem és a különböző védelmi szövetségek egyáltalán nem csak a megnevezett védelmekre, hanem legalább ugyanilyen mértékben, a támadásra is alkalmasak. Ezt egyébként nem tartom szégyellni valónak, mert az, hogy én elvehetem a másét azt is elfogadhatóvá teszi, hogy más is elveheti az enyémet. Az egyházak látszólag fellépnek ez ellen a ragadozói filozófia ellen, de törekvésüket, a más vallásoktól megszerezhető dolgok erősen csillapítják. Valamikor általános volt, hogy országon (fejedelemségen stb.) belül egymással harcoltak a nagyobb befolyásra törekvők. Ez a nemesi bandériumok és az udvari intrikák elterjedéséhez és az egymás iránti gyanakvás kiszélesedéséhez vezettek. Úgy gondolom, hogy ezek a „jótétemények” még napjainkban is hatnak, csak a nemesi bandériumokat különböző őrségeknek, védelmeknek, biztonsági szervezeteknek, mozgósítható civil szervezeteknek és rendezői gárdáknak hívják.