A gazdasági növekedésről!

Mindenféle növekedéshez, bizonyos eszközökre van szükség. Ezeknek az eszközöknek a megszerzéséhez valamilyen csere alap kell. Ilyen általános cserealapként használjuk a pénzt, ezért mondhatjuk azt, hogy mindenféle növekedéshez pénzre van szükség. A cserealapok többsége, az idő múlásával veszít értékéből (egy megsütött kenyeret nem lehet az idők végezetéig megtartani), ezért az általános csere alapra is jellemző lesz az érték vesztés, vagyis a pénz inflálódik. Érthetően minden cserealap termelő törekszik arra, hogy az ő csere alapja minél kisebb mértékben veszítsen az értékéből, így a pénzzel rendelkezők is törekszenek arra, hogy az ő pénzük lehetőleg ne veszítsen az értékéből, ne inflálódjon. Az érték őrzést keresőknek nyújt támpontot az aktuális és a várható alapkamat mértéke. Ha a bankba betett pénzükért megkapják a jegybanki alapkamattal megegyező kamatot, akkor a betett pénzük elvileg megőrzi az értékét. Ha ennél nagyobb kamatot kap, akkor azt lehet feltételezni, hogy a bank –aki a pénzüket tovább hitelezi-, vagy alacsony működési költséggel, vagy magasabb hitelezési kamattal teremti meg a betétes magasabb kamatát. Elvileg a banknak csak annyi kölcsönözhető pénze van, amennyit a betétesei befizetnek, ezért ennél többet nem is kölcsönözhet, ha ez nem így van, akkor megbomlik az előbbi okfejtés. A bank szerepét én abban látom, hogy sok kis pénzt összegyűjtve lehetővé tegye egy-egy nagyobb pénzigényű elgondolás megvalósítását. Az elmúlt évszázadok azt mutatják, hogy a jelentősebb elgondolásokat magvalósítók rájöttek arra, hogy a kis pénzek összegyűjtésére, majd tovább hitelezésére szükség van, mert e nélkül a növekedés, cammogássá válik, ami a valamit is akarók körét (fáraók, uralkodók, magas egyházi méltóságok, nagyurak stb.) erősen leszűkíti. Ezért a bankok ellen általában fellépni azt hiszem, nem helyes. Azt azonban érdemes megnézni, hogy a beszedett és a kifizetett kamatok közötti működési költségek mit is takarnak. Ezeken kívül, mérlegelni kell azt az állapotot is, amikor a kölcsönt felvevő valamiért nem fizeti az aktuális törlesztő részleteket. Ilyen helyzetbe juthatnak magán emberek, kis és nagy vállalkozások, sőt a jegybankkal szemben a kereskedelmi bankok is. Valamikor azt mondták, hogy a kártyaadósság szent, és volt olyan eset, hogy a fizetésképtelen delikvens öngyilkosságot követett el a pénz zavara miatt. Ezek, a másvilágtól való félelmek jelentősen visszaszorultak és helyettük más visszatartó erő nem alakult ki. Lehet próbálkozni a múltbeli félelmek visszahozásával, de az eredménytelenség előre látható. Én azt látom, hogy ez a visszafizetési hajlandóság (vagy képesség) egyre csökken, és a fentebb leírt banki tevékenységek üzleti tevékenységekké kezdenek válni, az ilyen jellegű tevékenységek minden kockázatával. Azt hiszem, hogy a meggazdagodási vágyat, csak a meggazdagodás értelmének a mérséklésével lehet csökkenteni.