Krím!
Az utóbbi időben még a csapból is a Krím folyik. Én úgy gondolom, hogy a Krím félsziget visszatérése Oroszországhoz, befejezett ténynek tekinthető. Azt hiszem, hogy ezt az ukránok is világosan látják, és azt is tudják, hogy a keleti területeiket (köztük Harkovot, a valamikori Ukrán fővárost) nem kell félteniük az orosz támadástól, de a békés, és jószomszédi viszony érdekében nem készíthetnek olyan nyelvtörvényt, ami a náluk élő, de a Szovjetunió emlőin és az orosz nyelven felnövő embereit lehetetlen helyzetbe hozná. Az USA és az EU hozzáállását az Ukrajnai eseményekhez teljes mértékben megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy a mi nemeseink is felajánlották életüket és vérüket, de zabot, azt nem. Ha valakinek zab kell, az nem biztos, hogy sokra megy a felajánlott életekkel és vérekkel. Azt láthatjuk, hogy azok a változások, amelyeket a nyugat támogatott (arab tavasz, Észak Afrika, arab félsziget) az ott élő lakosságnak nem igen hozott javulást. Pocsékul élt a változások előtt, és most sem él jobban. Feltételezem, hogy a krímiekkel is ez fog történni. Lehet, hogy most a Krím lesz Oroszország „vidám barakk” – ja, úgy, ahogy 56 után Magyarország is az lett. Azt hiszem, hogy a Lengyeleknek is meg némely Magyaroknak is tudomásul kell venniük, hogy sem nyugat Ukrajnához, sem a Kárpátaljához, most nem nyúlhatnak. Bármennyire is kívánatos volna számukra, hogy megszűnjön Ukrajnának a kereszténységgel kapcsolatos kettőssége, tudomásul kell venniük, hogy nyugat Ukrajna megmarad, un ortodox kereszténynek, kelet Ukrajna pedig ortodox kereszténynek. A Kijevben történteket én forradalmi (ellenforradalmi) eseménynek gondolom, azért, mert ezek az események figyelmen kívül hagytak mindenféle alkotmányosságot, Számomra elfogadhatatlan, hogy az alkotmányos rend felrúgásával megválasztott új hatalomgyakorlókat alkotmányosnak, a Krími eseményeket alkotmányellenesnek nevezzük. Sokat beszélünk a kettős mércéről, szerintem ebben az esetben erről van szó.