Az egyoldalúságról!

Mostanában sokat hallunk a duális képzés előnyös voltáról. Tudnunk kell, hogy bármilyen szak-, vagy magasabb fokú képzés nagyon sokba kerül a megismerendő eszközök (gépek, anyagok stb.) miatt. Ha valaki vállalja ezt a sokat, az olyan szakembereket bocsát ki, akik bármelyik cégnél megállják a helyüket. Azok a diákok, akik a duális képzés keretében egy cégnél, az cég rendelkezésére álló eszközökön gyakorolják be a szükséges tennivalókat, remek szakemberei lehetnek az adott cégnek, de ezek az emberek más cégeknél szakmai analfabétáknak számítanak, mert ennek a cégnek a gépparkjához semmiféle gyakorlati tapasztalat nem köti őket. Valamikor a cégek betanították az alkalmazottaik egy részét egy - egy gép kezelésére és az ezen a gépen elkészíthető elemek elkészítésére, de ezeket az embereket betanított munkásoknak nevezték. A mostani duális képzés remélhetőleg nem a betanított munkás képzését jelenti. Szerintem mondhatjuk azt, hogy a duális szakképzés hangsúlyozása elfedi azt a tényt, hogy a szakmunkás képzés színvonalát lecsökkentjük, a betanítás, vagyis a betanított munkás képzés színvonalára. Az államnak nyilvánvalóan előnyös, mert ezeket a sokba kerülő műhelyeket neki kellene felszerelni, a vállalkozónak pedig azért éri meg, mert az állam is beszáll a neki szükséges betanított munkás képzésbe.