A nyugdíj filozófiájának a megváltoztatásáról!
Valamikor a nyugdíj megállapításának az volt a magyarázata, hogy a nyugdíjba vonuló nem élhet rosszabbul, mint aktív korában, hiszen az a környezet, amihez tartozott aktív korában, a nyugdíjba vonulásával nem változik meg. Ha valaki aktív korában a vezető társaival együtt éjszakai lokálokba járt, attól nem várható el, hogy nyugdíjasként, a korábbi beosztottjaival a sarki kocsmába járjon.
Ha ezen a megközelítésen változtatni akarunk, akkor az új elgondolásunkat meg kell tudnunk fogalmazni. Ha egy minimális nyugdíjat akarunk mindenkinek adni akkor egy nyugdíjas kiadásait mindenképpen figyelembe kell venni, amik szerintem tartalmazzák legalább az alábbiakat:
- Villamos energia díja
- Víz díja
- Csatorna (szippantás) díj
- Fűtési költségek
- Közös költség, vagy a ház- és telekfenntartási költségek
- Gyógyszer költségek
- Orvosi ellátás költségei
- Közlekedési költségek
- Étkezési költségek
- Ruházkodási költségek
Azt hiszem, hogy kimondható, hogy a jelenlegi minimál nyugdíj (28500 Ft) nem fedezi a felsorolt kiadásokat. Következésképpen, a minimál nyugdíj mellé még valamilyen bevételre a minimál nyugdíj „élvezőjének” szert kell tennie, vagy a felsorolt és elhagyható kiadások némelyikét el kell hagynia. Ezek az elhagyott kiadások leggyakrabban a különböző szolgáltatások díjaihoz és az egészségfenntartásához kapcsolódnak.
Az arc elvesztése
Bizonyos eseményekkor az emberek elveszítik az arcukat, vagyis tárgytalanná válik az, hogy én igazgató, vagy beosztott vagyok (szurkolók, tüntetők, fórumok hallgatói, nézők). Elvileg a templomokban is csak hívők ülnek, de tudjuk, hogy az első sorokba nem mindenki ülhet, de ez legyen a keresztény egyházak dolga. Az aktívak (dolgozók) arctalanná (nyugdíjassá) válása egy folyamat, ami előbb-utóbb lezárul és a korábbi tevékenységek, beosztások, címek és rangok elfelejtődnek, kikopnak. Kezdetben nyilvánvalóan a megszokott szintekről indul, de a nyugdíjassá válás után a minimál nyugdíjhoz fog eljutni. Ehhez a minimál nyugdíjhoz mindenki (arctalanul) fog eljutni, mint ahogy eljut mindenki az élete végéhez (tart valamihez, konvergál). A konvergálás időszakának zökkenőmentesnek kell lennie, vagyis az egyén életét nem forgathatja fel. Az induló nyugdíj és a minimál nyugdíj különbözetét az aktív korúak fizetésének a megnövelésére kell fordítani, hiszen ezentúl a minimál nyugdíjból nem lehet támogatni sem a szűkebb sem a tágabb közösségeket.
