A számlákról és a fogyasztásmérőkről!

A rezsicsökkentéssel kapcsolatban gyakran esik szó a pénzügyi megtakarításokról, de nem ejtenek szót a számlák tartalmáról és még kevésbé a szolgáltatott terméket mérő fogyasztásmérőkről. A nyomvonalas létesítményeken keresztül érkező szolgáltatásokat (víz, csatorna, villamos energia) igénybevevőknek tudniuk kell, hogy a számlának tartalmaznia kell a nyomvonalas létesítmények létesítési költségeit, függetlenül attól, hogy a későbbiekben ténylegesen mennyit fogyasztunk (a teljesítmény igényeink befolyásolják a szolgáltatásunk ellátásához szükséges cső-, és vezeték átmérőket és egyéb háttér létesítményeket). Magyarán, ezeket a költségeket akkor is fizetnünk kell, ha nem fogyasztunk semmit sem (télen nem vagyunk a nyaralóban). A fogyasztónak azt nem kell tudnia, hogy ez az állandó költség miből is tevődik össze (víztároló, szennyvíztisztító, erőmű stb.), mert ezekre úgysincs semmi befolyása. Ezeket az összetevőket az állami ellenőrző szervezeteknek kell tudniuk és jóváhagyniuk (ha a fogyasztó vagy képviselője erre kíváncsi ezektől kaphat információt). A ténylegesen igénybevett szolgáltatást a fogyasztásmérők mutatják. Erre az értékre a fogyasztónak egyértelmű befolyása van, ezért ez a mutató számára kiemelkedően fontos. A szolgáltató ugyancsak a fogyasztásmérő értéke alapján tudja a szolgáltatás másik jelentős összetevőjét a számlájában érvényesíteni. Ezért építi be a fogyasztásmérőit. A szolgáltatók ritkán tájékoztatják a fogyasztóikat a fogyasztásmérők elszámoláson kívüli felhasználásáról, holott szerintem ez is hozzátartozna a szolgáltató tennivalóihoz. Nyilvánvaló, hogy a fogyasztót érdekelheti az, hogy a fogyasztásmérő miért mutatja a leolvasott értékek törtrészeit is. Csak a hozzáértők mesélhetik el, hogy milyen kis értékek alapján következtethetünk a csap csöpögésére, a WC szivárgására, a tömítések elöregedésére, az „alvó” eszközök fogyasztására, vagy egy-egy fogyasztói tevékenység (főzés, mosogatás, fürdés, világítás stb.) és a számla közötti összefüggésre.