Tömörítés és lényegre törés
Gyakran csodálkozunk bizonyos jelenségeken, ami furcsa, a mi megítélésünk szerint. Nem értjük, hogy a különböző bíróságok miért hoznak más-más ítéleteket, miért nem fejlődik a mai kornak megfelelően technológiai ismeretünk, miért kapunk olyan tájékoztatókat amik maguktól értetődő dolgokról, vagy a bennünket érdeklő dolgokról egyáltalán nem tájékoztatnak minket. Úgy vélem, hogy ezeknek a jelenségeknek a hátterében a szószátyárság és a semmi feltupírozása áll. Mivel ezeket a jelenségeket a vezetők eltűrik, vagy adott esetben még díjazzák is, azt kell mondanom, hogy a címben megfogalmazottak hiánya, az érintett vezetők felkészületlenségét, vagy bátortalanságát mutatja. Ha egy bírósághoz betolnak egy mázsányi nyomozati iratot, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ebből az irathalmazból az egyik bíróság ezt, a másik pedig azt fogja előnyben részesíteni, mert ezt az irat mennyiséget egyik bíró sem képes áttanulmányozni. Ha a sokoldalnyi anyagból az érintett előterjesztőknek kellene egy lényegre törő összefoglalót készíteni a bíróságok ügyintézése egyből felgyorsulna és kevésbé lennének rászorulva különböző szakértők munkájára. Az állam megtehetné, hogy a nyomozó és ügyészi hatóságoknak minden, a bírósághoz benyújtott oldalért, mondjuk 1000 forintot kelljen fizetni. Persze az állami vezetőknek is vissza kellene fogni magukat, mert akár, a törvényeket, akár a levelezéseket a számítógépek lehetőségeit kihasználva bő lére eresztik.