Az én házam, az én váram!

A magyar családok többsége magáénak vallja a címben megfogalmazott állítást. Nyilvánvalóan csak azok ragaszkodhatnak ehhez a megfogalmazáshoz, akiknek van házuk (lakásuk). Szerintem ez a hozzáállás is magyarázhatja azt, hogy többnyire a fiatalok vándorolnak ki az országból, mert nekik még nincs váruk. Az országon belüli mobilitás elégtelen színvonala mögött ezt a mozzanatot látom. Mostanában sokat beszélnek a nyugdíjasokról, a nyugdíjak társadalmat terhelő mértékéről, de arról nem beszélünk, hogy az országban nagyon sok olyan lakás van, amelyikben egy-két idős ember él, holott a lakás méretei lehetővé tennék, hogy ezekben a lakásokban együtt éljenek a nagyszülők, szülők és unokák. Magyarán az mondható, hogy a lakások többsége kihasználatlan, de a benne lakó idős embereknek ez a vára, amihez ragaszkodnak, hiszen emlékeik és életük zöme ehhez a lakáshoz, emberi és tárgyi környezetéhez kapcsolódik. Látni kell azt, hogy azoknak a lakásoknak a fenntartása, amit aktív korában valaki könnyedén megtehetett, nyugdíjasként már csak úgy tehet meg, ha az erre fordítható nyugdíja ezt lehetővé teszi. Azoknak a lakásoknak a fenntartása, amit a mostani országgyűlési képviselők, vagy más aktív emberek birtokolnak, nyugdíjas korukban csak úgy lesznek fenntarthatók, ha az akkori aktív korúaktól megkapják az ehhez szükséges összegeket. Mivel rövidtávon nem várható a jelenlegi vélemények megváltozása, elfogadhatónak látom, hogy a lehetőségek és a kívánságok irányába úgy mozduljunk el, hogy tömörítjük az egyedül maradó idős embereket és kívánatossá tesszük a lakások megtartását, pénzszerzést kizáró öröklését. Az egyedül maradó idős emberek tömörítését úgy képzelem el, hogy az utcában lakó érintetteket az utca egy két házába gyűjtenénk össze úgy, hogy minden érintetnek megmaradna a függetlensége és lehetősége arra, hogy az őt meglátogató rokonokat, ismerősöket fogadhassa. Ugyanezt a lakótömbökben is meg lehetne oldani úgy, hogy az eddig több lépcsőházban szétszórva élőket, ugyanannak a háznak az egyik lépcsőházában gyűjtenénk össze. Persze mindezt nem kötelezően, hanem lehetőségként ajánlhatnánk az érintetteknek. Ami a fiatalok mobilitását illeti, úgy gondolom, hogy ahhoz fel kel adni a címben megfogalmazott véleményt, helyette elfogadottá kellene tenni azt, hogy az a hazám ahol élek. Ez Magyarországon ma nem aktuális.