Együttműködés.
A jövő kutatásához szükséges a múlt miértjeinek a vélelmezett ismerete. Azért vélelmezett, mert lehet, hogy ugyanazt a múltat mások másképpen vélelmezik ismerni. Ez a múlt ismeret nemcsak a humán-, hanem a reálszférára is vonatkozok. Az igazán jó együttműködés akkor valósulhat meg, ha a múltat ismerők együttműködhetnek a jövőt kutatókkal és jelentőkkel. Ilyen helyeknek látom az egyetemeket és tudományos kutató intézeteket, valamint azokat a munkahelyeket, ahol egy célt kutatnak fiatalok és idősek. Ami a két fél szakmai és anyagi megbecsülését illeti, én szükségesnek látom a két féle megbecsülés szétválasztását. Az egyik fél büszkélkedhet azzal, hogy ő hogy értelmezte a múltat, a másik pedig azzal, hogy ennek a múlt értelmezésnek az alapján milyen eredményeket ért el a jövőkutatás során. Ez azt jelenti, hogy a különböző eszmecserékre mindig két érdekeltnek kell elmennie, az egyik képviseli a múltat, a másik pedig a jövőt. Jelenleg a múltat képviselők szava a döntő, ezért a jövő kutatása háttérbe szorul.