A közhasznú munkákról!

Amióta én emlékezem, a környezetünk rendben tartását mindig elvégezték. A falvak többségében a telektulajdonosok nemcsak a portájukat, hanem a portájuk előtti utcarészt is rendben tartották (a kátyúkat betemették, az utat felgereblyézték, az odaszóródott szalmát, szénát eltávolították, a földjükön felgyülemlett vizet a tisztántartott árkokba vezették). Az üzemekben mindig voltak „udvari munkások”, akiknek az volt a feladatuk, hogy az üzemek udvarait tisztán tartsák (szemetet, faleveleket, havat eltávolítsák, virágot ültessenek és gondozzanak). Az „átkosban” a TSZ- ek és az üzemek részben átvették a környezet rendben tartásának feladatait, bár a megszaporodott feladatok (járda- és útépítések, fásítások) elvégzésére nem készültek fel és a mikéntekre nem alakították ki az új körülményekhez illő metodikát. A jelenlegi közhasznú munkákat úgy ítélem meg, mint a környezetünk rendben tartásának a megszervezésére tett próbálkozást. Magyarán ezt a rendcsinálásra irányuló törekvést helyesnek tartom. Amik miatt fenntartásaim vannak, az a közhasznú munkások hiányos ellátásával és a tulajdonviszonyokkal van összefüggésben. Leggyakrabban azt látni, hogy a közhasznú munkásokkal úgy bánnak, mint télen a „hómunkásokkal”, ami azt jelenti, hogy a szerszámon kívül nem kapnak semmit, Az átöltözésükről, munkaruhájukról, tisztálkodásukról maguknak kell gondoskodni, függetlenül attól, hogy munkájukat nem a saját portájuk előtt kell végezniük. Emiatt persze tartózkodnak attól, hogy a munkába megizzadjanak. Ami a tulajdonviszonyokat illeti, én azt látom, hogy az árkok jelentős része az önkormányzatokhoz és az államhoz került, amit többé - kevésbé takarítanak, de a magánkézbe kerültekkel nem törődik senki, sem a tisztántartásával, sem a tisztántartatásával. Számomra nyilvánvaló, hogy az üzemekben most is alkalmaznak udvari munkásokat, de ezek semmiképpen (statisztikailag sem) nem azonosíthatók a közhasznú munkásokkal.