Mi a teendő?
A növekedés értelmezésekor, én a népesség és a gazdasági növekedésre gondolok.
A politikusok azt várják, hogy valaki megmondja, hogy most érkeztünk el a növekedés határaihoz?
Ha valaki azt veszi észre, hogy az általa elmondottakra senki sem figyel, akkor a mondandóját befejezi. Ha ez a mondandó egy figyelmeztetés, akkor az, akinek szól, figyelmeztetés nélkül marad, ezzel átvállalja a bekövetkező eseményekért a felelősséget. (A riasztó jelzését ki lehet kapcsolni, de a riasztást kiváltó ok még megmaradhat.)
Úgy tűnik, hogy a népesség növekedését a társadalmi fejlődés megoldja azzal, hogy az életszínvonal növekedésével csökken a népesség. Ezért, a fejlett világ népességcsökkenését én a társadalom öngyógyításának fogom fel. A fejlett és a fejlődő világ a kiegyenlítődés felé halad úgy, hogy a fejlődők előre-, a fejlettek vissza fejlődnek vagy maradnak az elért szinten. A gazdasági növekedés megállását mi válságként éljük meg és mindent igyekszünk megtenni az újraindítás érdekében. Szerintem a gazdasági növekedést nem tudjuk újraindítani, ezért a növekedésre alapozott közgazdasági gondolkodásunkat át kell alakítani fenntarthatóság alapúvá. Úgy gondolom, hogy igazából ez jelenti a nem hagyományos gazdaságpolitikát.
Az ország lakói szeretnének holnap boldogabbak lenni, mint ma. Ehhez az szükséges, hogy biztonságosabban érezzék magukat, (személyi, anyagi, lelki, biztonság). Azt remélni, hogy a megteendő lépések mindenkinek kedvezőek lesznek, tévedés. A legtöbb ami elérhető az, hogy ne érezzék rosszul magukat azok sem, akiket ezek a lépések kedvezőtlenül érintenek. Feltehető, hogy akinek most a havi jövedelme egymillió forint, azt kellemetlenül fogja érinteni, ha ezentúl csak 500 ezret kap. Ezzel együtt nem hiszem, hogy a sok 200 ezret kereső között rosszul érezné magát. Hasonló eljárást kell követni a vagyonokkal kapcsolatosan is. Ezek a lépések a társadalmi kiegyenlítődés irányába mutatnak, ami a várható világméretű tendenciát követi. Ezek a lépések akkor is megtehetők, ha más országokban még nem jutnak el idáig.
Fel kell számolni azt a helyzetet, amikor a profit maximalizálás egyenlő a munka intenzitásának a növelésével és a munkabérekhez kapcsolódó kiadások csökkentésével. Be kell látni, hogy a munkanélküliség terheit az egész államnak, benne a különböző vállalkozásoknak is viselnie kell. Az államnak pedig az a feladata, hogy a közhasznú munkák ne csak közhasznúak, hanem értelmes munkák is legyenek. A védelmek átalakításáról korábban már beszéltem, ami kibővíthető a személy és vagyon védelemmel is. Ami a lelki biztonságot illeti, én úgy gondolom, hogy a gyermekek lelkét ott kell felkészíteni, ahova felnőtt korukban a lelki békéjük miatt járni fognak.
