A támogatásokról!
Hazánkban az elmúlt és a jelenlegi kormányzati ciklusban is divatos az EU-s pénzekből támogatást adni boldog-boldogtalannak. Korábban azt mondták, hogy az állam 90%-ban támogatja a mezőgazdasági gépek vásárlását. Az ötvenmilliós kombájn beszerzését az állam 45 millióval támogatta, így az érintett gazdának „csak” 5 milliós önrészt kellett előteremteni. Mivel a gazdánknak ötmilliója sem volt, így a bankhoz fordult kölcsönért. A bank adott kölcsönt, de jelzálogot tetetett a gazda harmincmilliós házára, mondván, hogy a ház értékesítésekor ő hozzájut az ötmilliós hiteléhez.
Mivel a faluban legalább öt gazda gondolta úgy, hogy megfogta az Isten lábát, így a kombájn használat idejének elérkezésekor óriási túlkínálat jelentkezett, hiszen ezek a nagyteljesítményű gépek félmegyényi területen is elvégezhették volna a szükséges munkákat. Gazdáink így nem tudták kombájnjaikkal megkeresni az aktuálissá váló törlesztő részleteket, így a bank elárvereztette a jelzáloggal terhelt házakat, és hozzájutott a kölcsönzött pénzéhez. A gazdánknak van ugyan egy nagyon modern kombájnja de nincs lakása, igaz, hogy adóssága sincs. A kombájnt ugyan eladhatná, de esetét ismerve, már a kutyának sem kell. Felvetődő kérdés, hogy ez az egész ügylet kinek volt jó, vagy rossz és miért? Az államnak azért jó, mert elmondhatja, hogy sikeresen felhasználta az EU-s pénzeket a mezőgazdaság modernizálására, a kombájn gyártók elmondhatják, hogy egy jelentős megrendeléshez jutottak, így foglalkoztathatták az alkalmazottaikat, a bankok azt mondhatják, hogy ők a pénzüknél vannak. A ház nélküli gazdák elmondhatják, hogy van egy modern gépük, de a családjuk ház híján úgy él mint a cigányok.
A mostani kormány azt mondja, hogy támogatja a kkv-kat (gatya gyártók). A gatya gyártó azt mondja, hogy ő gyártana ugyan több gatyát, de akik ezeket viselnék az istenért sem akarnak gatyát venni. A gatya viselők azt mondják, hogy vennének ők gatyát, de a kis jövedelmüket vagy ételre, vagy gatyára költik és az étel megelőzi a gatyát. Látható, hogy a gyártás nem nagyon előzheti meg a fogyasztást, mert ennek a kettőnek kéz a kézben kell járnia. A szocializmusban a gyártás nem tudta követni a fogyasztást, most a kapitalizmusban, a fogyasztás nem tudja követni a gyártást. Úgy néz ki, hogy ez a pár valamikor elengedte egymás kezét és valamiért nem tudnak egymásra találni.
