Az EU-s pénzekről!
Az elmúlt hét a következő hét év (hét szűk esztendő helyett, hét bő esztendő?) pénzügyi lehetőségéről szólt. A jelenlegi és az előző miniszterelnök egyaránt a Magyarországnak jutó pénzekért állt ki. Az elért eredményt mindketten a saját kiállásuknak tulajdonítják, ami legyen az ő dolguk. Ha sikerrel jártak az nekünk, magyaroknak mindenképpen jó. Számokat a regnáló miniszterelnök mondott, mégpedig az egy főre jutó pénzek megnövekedéséről beszélt. Ez a megfogalmazás, viszonyszám közzétételét jelenti, ami egy sor kérdést vet fel, úgymint:
- Mekkora a volt, és a jelenlegi országnak a létszáma?
- Figyelembe vesszük-e a kettős állampolgárokat?
- Figyelembe vesszük-e a külföldön élő, dolgozó és tanuló állampolgárainkat?
- Figyelembe vesszük-e az időközbeni infláció mértékét?
Látható, hogy egy viszonyszám közlése önmagában nem mond semmit, csak arra alkalmas, hogy kielégítse a „nesze semmi fogd meg jól”-ra áhítozók igényeit.
Egyet értek azzal, hogy a nehezen megszerzett pénzeket nem a települések főtereinek a díszburkolására, hanem termelő beruházások pátyolgatására kell fordítani. Ezt a FIDESZ polgármestereinek szánt kritikának is felfoghatjuk. A jó megközelíthetőséget biztosító autópályák megépítését én szükségesnek tartom, mert ez a munkahelyteremtés szükséges, de nem elégséges feltétele. Sok helyen most már adottságként kalkulálhatnak a meglévő autópályákkal és így foghatnak a munkahelyteremtéshez.