A szavahihetőségről!
Korábban már írtam a hitről, mint vallási jelenségről és hozzáállásról. Nyilvánvaló, hogy ezen kívül átszövi az életünket az a hit, ami nem a valláshoz kapcsolódik. Az ismeret átadás többsége azon alapul, hogy igaznak fogadjuk el mindazt, amit a tanítónk (újság, rádió, TV, könyv stb.) mond. Később, ahogy a tapasztalataink és ismereteink felgyülemlenek, saját értelmezéseink kialakulnak, a megszerzett ismereteket szelektálni kezdjük, így lesznek olyanok amelyeket igaznak elfogadunk, lesznek olyanok amelyeket feltételekkel fogadunk el és lesznek olyanok, amelyeket elutasítunk. Ezekből az elutasított ismeretekből lesznek az új felfedezések, találmányok. A múlttal, jelennel és jövővel kapcsolatos ismereteink annyira sokfélék, amennyire mi is sokfélék vagyunk. Ezért, ha a kisebb, nagyobb közösségek által mindenkire e közösségek igazságait akarják ráerőltetni, az eredmény mindig vita és ellenállás lesz. A valóság nagyon sokoldalú és mindenki ezt a sokoldalú valóságot csak a saját szemszögéből láthatja. Tudnunk kell, hogy a valóság nevű kirakós játék csak akkor fedi fel az értelmét, ha annak minden eleme a helyére kerül és itt nem beszélhetünk felesleges elemekről. Azt kell látni, hogy a szavahihetőségről mindig az dönt, akinek a szavak igaz vagy hamis voltáról kell véleményt mondani. Lehet, hogy az egyik ugyanazokat a szavakat igaznak, a másik hamisnak gondolja, a valóság pedig mindkettőnek igazat ad, csak ezeknek a nézőpontjai mások.