A jóslásról!
Amikor a jóslásról hallunk, sokaknak az üveggömbje fölé hajló jósnő képe ugrik be. Ez a kép tulajdonképpen tükrözi azt az emberi vágyat, ami a jóslást régóta életben tartja. Ez a vágy pedig az, hogy szeretnénk a jövőbe látni, a várható eseményekre előre felkészülni. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen régóta fennálló vágyat kielégítő gyakorlat módszerei, az évezredek során, a lehetőségekkel együtt változnak, és a régi módszerek mellett megjelennek az újabb módszerek is. A régi módszerek (bél-, csillag-, kávézacc stb. jóslás) bizonyos körökben elfogadhatatlanná válnak, ezért az új módszerek felé fordulnak a várható jövőbeli eseményekre kíváncsiak. Korábban érintettem a következtetés és az interpoláció kérdését, ami magába rejti az interpoláció alapját képező adatgyűjtés szükségességét. Ez az adatgyűjtés képezi az alapját minden adminisztrációnak, és statisztikának. Azok az emberek, akik ezekkel az adatokkal és statisztikákkal dolgoznak, végső soron az interpoláció felhasználásával a jövőre vonatkozóan jóslatokat tesznek. Amikor kétségessé válik az interpoláció alkalmazhatósága, ezek a jósok teljesen elbizonytalanodnak, holott a jövőre kíváncsiaknak ilyenkor lenne a legnagyobb szükségük a jövőt meglátók látomásaira.