Személyiség- formálódás és formálás
A formálódás és a formálás szavakat hallva, az irányultság és az irányítottság jut eszembe. Az irányultságot úgy tekintem, mint a környezethez igazodás természetes megnyilvánulását. Azt gondolom, hogy ez a formálódás teszi lehetővé, hogy az adott közösségre jellemző erkölcsi normák, ismeretek, ízlésbeli sajátosságok áthagyományozódjanak a következő generációkra. Ha egy adott személyt ettől a természetes formálódástól eltérő dolgokra kívánunk felhasználni, akkor formálásával alkalmassá kell tenni arra, hogy formálódástól eltérő viselkedési formákat normálisnak elfogadja. A harcba indulók fegyvereinek a megáldását a személyiségformálás egyik eszközének tekintem. Így lesz érthető a kamikázék, az öngyilkos merénylők stb. viselkedése. Szerintem ilyen formálási gyakorlat állhat a különböző „szindrómák” (Öböl, Vietnámi) mögött, mert az ellenséges nők és gyermekek legyilkolását természetesnek tartókat így formálták és az ilyen formálás visszacsinálását vagy nem tudták, vagy nem is akarták megoldani. Mivel ezek az átformált emberek visszatérnek a normálisan formálódó emberek közé, köztük időnként súlyos konfliktusok alakulnak ki. Mivel a formálódás sem mindig előnyös az tágabb közösségre, ezért mindig meg kell vizsgálni a kisebb közösségekben (börtön, nevelőotthon, kollégiumi szoba stb.) formálódókat (a korpa közé keveredőket megeszik a disznók).