Komám asszony hol a …pénz?

Minden valamivel rendelkező azt kérdezi, hogy miképp tűnhetett el a Buda-Cash és a Quaestor száz illetve 170 milliárdja? Hát engem nem a miképpen érdekel elsősorban, hanem az, hogy hová és mire? Ennyi pénzből sok palotát és stadiont lehetne felépíteni, de ezek egyikét sem látom. Igaz, hogy ezekből van néhány, de ezek összességükben sem kerülhettek ennyibe. Azt végképpen nem értem, hogy hol van az OBA (Országos Betétbiztosítási Alap) és a Beva (Befektető-védelmi Alap) pénze? Gyanakszom, hogy ezeket a pénzeket a Kormány kezelte és ezért tüsténkedik olyan hevesen. Azt is furcsának találom, hogy az egyetlen személyt biztosító OBA 30 millióig megfizeti a delikvens kárát, addig az önkormányzatokat védő Beva csak hat millióig ad kártalanítást.

Csiki–csuki.

Azt hiszem, hogy sokan ismerik a keleti nyitás sikeréről és a déli nyitás lehetőségeiről beszélő optimista előadását. Szerencsétlenségemre, én mindig megpróbálom végig gondolni a hallottakat. Tegyük fel, hogy az általunk előállított termékek mennyisége pár százalékkal növekszik évről évre. Ha csak ezt a növekményt akarjuk a különböző nyitásokkal elhelyezni, akkor, sajnos, ezek a nyitások nem lehetnek jelentősek. Ha azonban azt feltételezzük, hogy valahonnan kiszorulunk, akkor lehet beszélni jelentős növekedésekről. Így aztán nem tudom, hogy örüljek a nyitások sikerének, vagy ne. Szeretném tudni, hogy az a nyugat, ahova mi tartozunk, veszi-e az általunk termelteket, vagy csak örül a mi sikerünknek?

A pártok alkonya

Az emberiség története során, nem mindig voltak pártok és valószínűen nem is lesznek mindig. Létrejöttük a kapitalizmus létrejöttéhez köthető, vagyis a feudális hatalmi struktúrát a pártokkal jellemezhető parlamentáris struktúra váltotta fel. Úgy látom, hogy a kapitalizmusnak az a formája (szabad kapitalizmus, államkapitalizmus), ami a pártokat létrehozta és működtette, olyan jövedelmi és vagyoni különbségekig vezetett, ami már összemérhető a leváltott feudalista különbségekkel.  Mondhatjuk azt is, hogy a társadalom elfogad bizonyos vagyoni és jövedelmi különbségeket, de egy bizonyos határon túl ezeket a különbségeket nem fogadja el. Úgy vélem, hogy napjainkban elértük ezt a bűvös határt, amit a mai párt szerkezettel nem lehet átlépni. A pártok, hasonlóan a feudális nagyurakhoz, foggal körömmel ragaszkodnak a hatalmukhoz, és kiváltságaikhoz, csak reménykedni lehet abban, hogy ez a hatalomváltás nem olyan lesz, mint amikor a pártok leváltották a feudalizmus haszonévezőit.

A keleti nyitás

Én nagyon örülnék, ha részleteznék a keleti nyitás mibenlétét, mert ez értelmezhető Magyarország területére és az Eurázsia, vagy a világ térségére is. Jelenleg, ha a keleti nyitás politikájáról hallunk mindenkinek az utóbbiak ugranak be, ami nyilvánvalóan fontos, de még fontosabb volna, ha mindenki azt látná, hogy Magyarország minden régiója egyformán fejlődik. Most az látszik, hogy területünk nyugati fele és Budapest és környéke fejlett, a Duna és Tisza közötti rész némiképp fejlődik, de a Tiszától keletre elterülő vidékeket nem fejleszti senki. Ha a keleti nyitás erre a területre vonatkozna, azt hiszem, hogy az érintettek csak üdvözölni tudnák. Gondolom, hogy a határ menti területek fejlesztésével komolyan segíthetnénk a határon túl élő magyaroknak is.

A közös nevező

A közeljövő eseményei, az Orbán - Merkel, és az Orbán – Putyin találkozók. Nyilvánvaló, hogy ezeken a találkozókon szó lesz olyan témákról is ami csak a két érdekelt félre tartozik, de lesznek olyan témák is, amelyek mindhárom fél számára érdekesek. Függetlenül attól, hogy ezek a találkozók különböző időpontokban lesznek, megpróbálom időben összehozni őket. Az első közös téma, a Krím félszigettel kapcsolatos.

Putyin, ez ügyben azt mondhatja Merkelnek, hogy ti sem örültetek annak, hogy az NDK létével megszűnjön a német egység. Utólag mondhatjuk azt, hogy létrehoztatok egy határokon belüli gyarmatot, mert a mai keleti területek fejlettsége és fejlesztése összemérhetetlen a nyugati területekével. Mi nem akartuk, hogy a mi Krímünk Ukrajnán belül, olyan sorsra jusson, mint a ti keleti területetek. Bennünket a kelet ukrajnai területek nem érdekelnek, de ha segíteni akartok az ottani embereknek, akkor vegyétek meg mindazt, amit ők a piacra tudnak vinni. Egy jó szülő nem pénzt ad a gyerekének ajándékra, hanem megveszi neki az ajándékot, és vele együtt örül, amikor az kicsomagolja. Ami a nukleáris fűtőanyagok és szennyezett holmik tárolását illeti, teljes mértékben megértjük a tiltakozásokkal fűszerezett nehézségeket. Igaz ugyan, hogy nekünk a Szibériai lehetőségeink adottak, de nálunk is, izmosodnak  a hazai és a nemzetközi környezetvédők. Ha a Franciákkal megegyeztetek, hogy ők megtermelik a nukleáris energiát, ti pedig tároljátok a kiégett fűtőelemeket, akkor ezt a szerződést nektek kell betartani, én nem vállalhatom át.

Mit mondhat Putyin Orbánnak? Kívülről az látszik, hogy Önök nagyon szeretnék, ha Székelyföld közelebb kerülne Magyarországhoz. A Trianoni békeszerződés valóban elszakította Önöktől a Székelyföldet. Tőlünk most akarták elszakítani a mi Krímünket. Ha mi most nem állunk a Krími testvéreink mellé, akkor ugyanúgy hadakozhatnánk a jövőbeli Ukrán vezetőkkel némi autonómiáért, ahogy most Önök teszik a Román vezetéssel. Sajnálom, de azt kell mondanom, hogy ezt az utóvédharcot tisztelem, de az eredményességét nem hiszem. A Paks II. - vel kapcsolatban azt kell látnia, hogy emellé a terv mellé mi a pénzt is adjuk, de csak most. Azt, hogy a jövőben lesz-e erre pénzünk, azt mi sem tudjuk. Vagy most, vagy talán soha. Ami az erősen szennyezett nukleáris anyagok és fűtőelemek tárolását illeti igaz, hogy nekünk a Szibériai lehetőségeink adottak, de erősödnek nálunk a hazai és a nemzetközi környezetvédők. Látjuk, hogy az Önök országa nem rendelkezik a mi Szibériánkéhoz hasonló területekkel, de ezt a problémát Önöknek kell megoldani.

Takargatás!

A vallási hagyományok, az iszlám vallás alaptörvényeit tartalmazó Korán a nők számára öltözködési szabályokat ír elő:

"A nő ne mutassa a szépségét, díszeit idegeneknek. A fejet úgy kell betakarni, hogy a haj, a nyak, a mell takarva legyen".

A szervezet, a tagjai számára öltözködési szabályokat ír elő:

A szervezet tagja, ne mutassa kívülállóknak az arcát. A fejét úgy kell betakarni, hogy személye a kívülállók számára felismerhetetlen legyen.

A Ku – Klux – klán kámzsája, az iszlám nők  burkája, vagy nikábja azt fedi el, amit a mai rendvédelmi szervezeteink tagjai is elfednek. Azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy ez az eltakarási gyakorlat, az európai embereknek nem volt a sajátja, Az államot képviselő emberek soha nem fedték el képviselői mivoltukat és soha nem törekedtek arra, hogy összekeverjék őket, az üldözöttjeikkel. Ahhoz azt hiszem hozzászoktunk, hogy a bűnözők harisnyát húznak a fejükre, vagy zárt bukósisakot tesznek a fejükre. Lassan ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy az államot védő embereink így védekeznek a bűnözők ellen. A tüntetések kapucnis résztvevői nyilvánvalóan félnek az államunktól ezért viselik a felismerhetőségüket meggátló kapucnit, vagy más alkalmatosságot. Én ezekben az eltakarási irányzatokban azt látom, hogy terjed az emberek egymástól való elszigetelődése, amit nem tartok helyesnek. Lehet, hogy az amerikai indiánoknál bölény vadászatnál bevált, hogy ők is bölénybőrbe bújtak, de nem hiszem, hogy nekünk ezt a módszert kellene követnünk.

Szólásszabadság!

A Charlie Hebdo elleni támadás kapcsán újra felmerült, hogy van-e határa a szólásszabadságnak. Azt hiszem, hogy van ilyen határ. Mi magyarok ezt tömören úgy fogalmazzuk meg, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ha valakik szeretnék megfogalmazni ezeket a határokat, azoknak azt mondhatom, hogy a teljességre ne törekedjenek. Azt hiszem, hogy az önkorlátozás és az öncenzúra az óta létezik, amióta az ember beszélni kezdett. Ha egy vadászó társaságban van egy félszemű és én elkezdem szapulni a félszeműeket, az mindenképpen figyelmetlenség még akkor is, ha azt mondom, hogy az, amit mondok, az a jelenlévőkre nem vonatkozik. A globalizációval és a multikulturalizmussal olyan mértékű lett az emberek keveredése, hogy sehol sem lehet fellépni egy-egy embercsoport ellen. Minél nagyobb ez a csoport, a megtorlás veszélye annál nagyobb. Nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb veszéllyel kell szembenéznie annak, aki vallási csoportok elégedetlenségét „vívja” ki, mint annak aki például a melegekét. Ami egyes embereket és szerkesztőségeket illeti, elmondható, hogy vállalni a valami elleni fellépést, az azt is jelenti, hogy vállalni kell a valamit védelmezők retorzióját. Azok az emberek akik esetenként valami ellen fellépnek, legfeljebb  az érdekeltek rosszallását vonják magukra. A rosszallástól nem kell félnie senkinek, mert ez csak azt jelenti, hogy az adott témát más másként látja, ez pedig minden értelmes vitának a kiinduló pontja.

Ellenzők!

Egy országnak vannak irányítói (akik kormányozzák) és ennek a kormánynak van ellenzéke és ennek a kormányzásnak vannak ellenzői. Tehát van: kormány, ellenzék és ellenző. Az első kettő vezetői ott ülnek a parlamentben, a harmadiknak nincsenek vezetői, képviselőik többnyire nem ülnek a parlamentben. Az ellenzők többsége mindig ellenző volt és mindig az is lesz. A régi ellenzők Gyurcsány tevékenységét ellenezték, az új ellenzők Orbán tevékenységét kezdik ellenezni. Az átálláshoz idő kell, és fel kell szaporodnia az elleneznivalóknak. Az utolsó cseppel ki kell csordulnia a pohárnak. Nézzük meg, hogy mi van, a pohárban aztán eldönthetjük, hogy mi lehetett az utolsó csepp. Egy kulcsos jövedelemadó, alaptörvény, sarkalatos törvények, törvényalkotási gyakorlat, vezető államigazgatási posztok elfoglalása, járási vezetők kisajátítása és a járások megalakítása, média törvény, EU-s pénzek lenyúlása, stadionépítések, az internet körüli bizonytalanság, NAV körül keringő korrupciós felhő, Paks II., Déli áramlat, viszonyunk az USA-hoz és Oroszországhoz stb.. Az ellenzők hangjának megerősödését segítette az elemzések alapját képező adatok bizonytalanná válása, mert nem lehet senki biztos abban, hogy a KSH adatai a valóságot, vagy a FIDESZ elvárásait tükrözik-e. Mivel a FIDESZ korifeusai minden ellenvéleményt hangoztatót a bírósághoz irányítanak, az irányítottak pedig tudják, hogy a bíróságok a FIDESZ befolyás alatt állnak (betartják a FIDESZ által hozott törvényeket), ezért ezt az utat nagyon kevesen választják. Bizonyos kérdésekben a parlamentben ülők mindegyike egyetért, ezért ezekről nyílt vita egyáltalán nem hallatszik. Például: Tegyük fel, hogy kapunk az EU-tól ezer pénztámogatást. A FIDESZ azt mondja a pénzre pályázónak, elnyerheted ezt a pénzt, de kétszázat ebből átutalsz ebbe az alapba. A pályázónak még a maradék nyolcszáz is talált pénz lesz, hiszen az ellenőrzési pályák szintén a FIDESZ kezében vannak. Azt pedig igazából senki nem ellenőrzi, hogy az, és úgy valósult-e meg, ahogy az a pályázatban szerepelt. Az EU-nak nincs embere arra, hogy ellenőrizze egy út rétegeinek a vastagságát, egy csatornaépítés talajvízszint csökkentését, a keresztmetszetek betartását stb.. Ilyen kérdésekben a kormány nyugodtan megkérdezheti az ellenzéket, hogy ők lemondanának-e a talált pénzről, ha a szóban forgó alapítvány számláján egy vas se lenne (persze akkor nem épülnének a stadionok sem). Úgy látszik, hogy ezután az ellenzék sem feszegeti ezt a témát. Ha valakit érdekelne az, hogy az EU-s pénzekből mennyi, és hogy folyik keresztül a NAV szervezetén az egyből az USA köveit kezdené fújni. Érdekes lenne azt tudni, hogy mi az ami az USA elnöki proklamációjában korrupciónak, a magyar jogrendben normál ügymenetnek számít. az LMP vezetői nyilván tudják. A nagyobb települések elkerülő útjainak a fizetőssé tétele. Beszélhetünk az egészség megvédéséről, családbarátságról, ha ezeken a településeken a lakókkal szívatjuk az autók kerekeiről és az útfelületről lekopó finom port. Egyéb nyalánkságokról nem is beszélve. Köztársasági elnökünk vigyáz a jövőnkre és csökkenti az ózon lyukat. Az, hogy megérjük-e azt a jövőt, vajon kit érdekel? Visszatérve az utolsó csepp kérdéséhez, azt mondhatjuk, hogy nem az utolsó csepp az érdekes, hanem az, hogy mitől telt meg a pohár, és a kicsorgók ne árasszák el a környezetüket. Az látszik, hogy az ellenzék sem ellenez mindent, és a kormányzó pártokban is egyre többen vannak az ellenzők, és formálódik a következő kormány tevékenységét ellenzők tábora is.

Helyzetértékelés!

Időnként szükséges, hogy minden ember és minden szervezet értékelje a helyzetét, vagyis azt a jelen idejű állapotát, ami alapján megmondhatja a közeljövőjére vonatkozó tennivalóit. Nyilvánvaló, hogy először saját magunkkal kell tisztába jönnünk, vagyis nekünk kell az erősségeinket és a gyengeségeinket számba venni. Azért, hogy ijesztgessük az ellenfeleinket, nyilván, csak az erősségeinket hangsúlyozzuk, a gyengéinkről nem beszélünk. Azt értékeljék az ellenfeleink.

Mivel nekünk még mindig a Trianoni trauma az egyik fájó pontunk, ezt érdemes alaposabban körüljárni. Először is meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy nyertesként, vagy vesztesként mi mit tennénk egy háború végén. Úgy tekintünk-e a háborúkra, mint egy foci meccsre, vagy a vesztes ilyenkor, pénzt, paripát, fegyvert, esetleg területet, függetlenséget is veszíthet. A kártyacsatákban már veszítették el az első hármat, lehet, hogy az első világháború ennél először tovább ment. Nekem az a véleményem, hogy ha beszálltunk egy csatába, nyerés esetén a nyereményből, vesztés esetén a veszteségből nekünk is ki kell vennünk a részünket. Persze mondhatjuk azt, hogy Ausztria vesztesége a miénknél sokkal kisebb, de azt kell belátnunk, hogy az Osztrák - Magyar Monarchia megszűnt, és mint ilyen komoly árat fizetett az elveszített háborúért. Ahogy az Osztrák - Magyar Monarchia nem fog helyreállni, úgy a régi Magyarország sem. Sajnálhatom a tőlünk elszakított volt honfitársainkat, de azonkívül, hogy segítünk nekik ahol tudunk, de világossá kell tenni számukra, hogy ez az elszakítottság végleges. A Magyarországhoz való visszatérésük lehetőségét megcsillanthatom számukra, de ez semmi más csak hitegetés. Ami miatt fontos, hogy ezt a kérdést pontosan értsük, az azért van, mert a jelenlegi cselekvéseinket ezek nélkül nem érthetjük meg.

Nézzük meg a Lengyelekhez és a Kárpátaljai. Magyarokhoz fűződő kapcsolatunkat. Gondolom, hogy a Lengyelek szerették volna visszaszerezni a nyugat ukrajnai korábbi befolyásukat, amit segített volna, ha a magyarok fellépnek a Kárpátaljai Magyarok érdekében. Mivel nem így történt, a Lengyelek sem tolonganak, hogy részt vegyenek az újabb békemenetekben. Most, hogy az EU rászállt az Oroszokra nyilván a Lengyelek is belátták, hogy Ukrajnai álmaik már nem aktuálisak.

Mi a helyzet Oroszországgal. Az hiszem, hogy kimondhatjuk, hogy a Magyarok nem szeretik az oroszokat. Kívülről mégis ennek az ellenkezője látszik. Ha mi úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarok mindenféle autonómiát megérdemelnének, akkor nem mondhatjuk azt, hogy ezek a lehetőségek az Ukrajnában rekedt oroszokat (és a Kárpátaljai. Magyarokat) nem illetik meg. A nagy gyorsasággal meghozott nyelvtörvényt Magyarország egyáltalán nem üdvözölhette. Ami pedig az energetikai döntéseket illeti, azt hiszem, ezek csupán gazdasági kérdések, ahol ez látszott megalapozottnak, mert senki nem állt elő annyi pénzzel, ami ezeknek a beruházásoknak a megvalósításához kellene. Kíváncsi lennék azokra a megoldásokra amik a hazai gáz- és villamos energia igényt, az ismerteken kívül, kielégítenék. A Déli Áramlat kiesése miatt az egyik megoldást hamarosan meg kell látnunk.

A könyvekről!

A könyvekre sokáig úgy tekintettem, mint az ismeretek hordozóira és a szabadidő eltöltését lehetővé tevő és élményt nyújtó eszközökre. Ezek a funkciók jelenleg is megvannak, de szerepük módosulóban van. A szerepmódosulás, már rég megkezdődött, mert a könyvek tömegével a keresett tartalom megkeresésével az érdekeltek egyre nehezebben birkóztak meg. Azt hiszem, hogy először a könyvek kategorizálása kezdődött meg, amit követett a könyvtárosi szakma kifejlődése. Az egyes szakmák dokumentumainak az archiválási igénye kiváltotta a kisebb helyigényű mikrofilmes megoldásokat, majd következtek a különböző elektronikus eszközök és tömörítési lehetőségek. Jelenleg azt látom, hogy az ismerethordozási funkción kívül, egyre inkább teret nyernek a szabadidő eltöltését lehetővé tevő és élményt nyújtó eszközökben is az elektronikus eszközök (e – könyvek). Ez a változás nyilvánvalóan érinti a nyomtatott dokumentumok (újságok, könyvek) kiadóit és a könyvtáros szakmát is.  A kiadóknak szerintem arra kell felkészülnie, hogy a csökkenő újság és könyv igényt valami mással (reklám újságok, kezelési útmutatók stb.) kell pótolniuk. A megmaradó könyvnyomtatási igényeket pedig olyan könyvekkel tudják kielégíteni, amelyeknél sem a papír, sem a festék nem megy tönkre sok száz évig. Számítani lehet arra, hogy a könyv még jó ideig megmarad, mint lakás dekorációs eszköz, de ez a bútoripar újításával le fog csökkenni, és a lakások is áttérnek az elektronikus ismeretszerzés gyorsabb, elektronikus formáira.

Az egyéb dokumentumok archiválása szintén megér egy misét, mert a modern szövegszerkesztési és nyomtatási technológiák ontják az archiválandó dokumentumokat, a titkosítások, megőrzési időtartamok pedig egyre csak növelik a levéltárak iránti igényt, ahol ezek között a dokumentumok között el is kell tudni igazodni.

A szuverenitásról!

A közelmúlt eseményei felvetették a szuverenitás kérdéseit. Úgy gondoltam, hogy végig kell gondolnom mindazt, amit a szuverenitásról eddig gondoltam és tudni véltem. Úgy gondolom, hogy akkor vagyok szuverén, amikor kötöttségek nélkül, bármit megtehetek, amit meg akarok tenni. Korlátot legfeljebb az jelenthet, ha az akaratom mások szuverenitását érinti. Nyilvánvalóan ez a megközelítés érvényes az államokra is. A mindennapi gyakorlat, a legtöbb ember és állam számára világossá tette, hogy javára válhat az, ha bizonyos célok elérése érdekében, a szuverenitása egy részéről lemond.  A kitűzött közös célok, a résztvevőktől meghatározott együttműködést kívánnak, ami esetenként a résztvevők érdekével ellentétes is lehet. Magyarország csatlakozott az EU- hoz és a NATO-hoz, ami mindkét esetben együtt járt a szuverenitásunk egy részéről való lemondással. Gondolom, hogy valakinek vigyáznia kell ezekre a lemondott szuverenitásokra is, mégpedig nemcsak a nem lemondókkal szemben, hanem a lemondókkal szemben is. Mivel azok a közösségek, amelyekhez csatakoztunk, a gazdasági és a katonai kapcsolatokkal össze vannak fonódva, és ezt a csatlakozásunkkor is tudtuk, nem csodálkozhatunk azon, hogy mindkét tevékenységüket a közösség szempontjából figyelik. Ha a közösség szempontjából a magyarországi korrupcióban veszélyeket látnak, akkor kívülről biztosan így is látszik. Ha a bandavezér azt mondja egy bandatagról, hogy ő összejátszik a rivális bandával, akkor ez a bandatag biztosan nem lehet tovább tagja ennek a bandának és örülhet, ha a sima kizárással megússza. Ezekben a bandákban lehet demokráciáért kiabálni és kettősmércét emlegetni, de ezeknek nem sok értelme van. Amerika ellen ágálhatunk, de ennek sok értelme nincs. Lehet, hogy Amerika észrevette, hogy Magyarország az EU-tól a felzárkózására kapott pénzeket magánvagyonokba, értelmetlen beruházásokra, a helyesen megfogalmazott projektek silányabb megvalósítására fordítja.

Számolgatás!

Én , mint mérnök, nem dicsekedhetem azzal, hogy nem szeretem a számolgatást, és ha már kalapácsom van, akkor szeget is keresek hozzá. Íme:

 Másfél tucat tüntető, a készenléti rendőrség körülbelül két tucat munkatársa jelent meg a helyszínen, hogy felírja a demonstrálók adatait.

 Egy tucat az egyenlő 12-vel. A mélygarázs előtt tüntetők száma tehát 18 fő volt. Az igazoltatásukra kivonult készenléti rendőrség létszáma 24 fő volt. Vajon mit csinált a 6 fő többlet?A közfoglalkoztatási célok megvalósítására 270 milliárd forint rendelkezésre áll MH –A Magyar Hírlap mai számában arról ír, hogy a Belügyminisztérium számításai szerint a költségvetési tervezet alapján jövőre havonta átlagosan 220 ezer fő körül alakulhat a közfoglalkoztatottak létszáma. A minisztérium a lappal azt közölte, a téli közfoglalkoztatás keretében decemberben mintegy 142 000, januárban 138 000, februárban pedig 134 000 ember munkavégzése biztosított.28 000 fős uniós projekt képzései révén. ez 40 milliárddal haladja meg az idei előirányzatot

 1 milliárd = 10⁹ ,  1 ezer=10³

Nyilvánvaló, hogy a milliárdos tételeket ha elosztom az ezres tételekkel akkor a végeredmény  milliós (10⁶) lesz, vagyis 270/220=1,227 millió Ft. Ez nyilván egész évre szól. Ha ennyit hazavihetnének a közfoglalkoztatottak, az nagyon jó volna. De akkor mit szólnának a minimálbéresek?

A másik osztási példa, az oktatásra szánt források és az oktatandók számának az aránya, vagyis: 40/28=1,428 millió forint. Ezek a pedagógusok csak ne reklamáljanak.

De vajon hányan lehetnek a közfoglalkoztatottak? Ha a havi átlag 220 ezer fő, akkor azt hihetnénk, hogy összesen ennek a 12 szerese a helyes válasz. Ez azonban csak akkor lenne igaz, ha a közfoglalkoztatottak egész évben közfoglalkoztatottak lennének. Egyébként a Munkanélküliség és a közfoglalkoztatottság között az alábbi viszony áll fenn (ha elfogadjuk a 220 ezres átlagot): Munkanélküliek száma=220*12/x, ahol x - el jelöltem azt, hogy egy évben hány hónapig dolgozhat valaki közfoglalkoztatottként. Látható, hogy a közfoglalkoztatottakat munkanélkülinek tekintem, csak őket most nem így hívják.

A beleszólás jogáról, a demokráciáról.

A legfontosabb kérdés az, hogy mit akarjunk elérni, mi legyen a célunk, majd az ezt követő másik kérdés, hogy ezt a célt milyen úton, milyen eszközökkel kívánjuk elérni. Valószínű, hogy ezeket a kérdéseket a beleszólni akarók rövidnek és egyszerűen megválaszolhatónak képzelik el. A kérdések ilyen formájú megfogalmazását a mindenkori értelmiségüktől várják el. Előbb utóbb megelégelik a sok száz oldalas tanulmányokat, mert ezeket csak a szűk körű szakmai beavatottak értik meg, ha azok egyáltalán megértik. Természetesen itt nem az egyének, hanem a társadalom céljáról és az elérés eszközeiről van szó. Ilyen megfontolásból kiindulva azt mondhatjuk, hogy mindenkinek (kortól függetlenül) számít a véleménye, de a végső döntés meghozatalánál figyelembe kell venni a véleményezők sajátosságait. Egy fiatal véleményét nyilvánvalóan befolyásolja a korához köthető fajfenntartási ösztön, az idős emberét pedig a jövőkép bizonytalansága. Ezzel együtt, a társadalom nem mondhat le azokról a helyes gondolatokról, amelyek ezeknek az embereknek a fejében megszületnek. Én azt látom, hogy az államirányítási szinten ez a beleszólási jog, egyre inkább kezd érvényesülni (kivételt képeznek a mi járásaink), de az irányítási (állami, vállalati) szférában nem. Lehet, hogy ez így helyes, de egyre gyakrabban találkozom azzal az igénnyel, amikor a beosztottak szeretnék megválasztani a főnöküket (tantestület az igazgatót, focicsapat a trénerét stb.). Úgy látom, hogy az emberek többsége nem fogadja el azt a határtalan vagyoni és jövedelembeli különbséget, ami a mostani kapitalizmus velejárója. A különbségek indokoltságát elfogadják, de azt nem, hogy egy tulajdonosnak akkora legyen a fizetése és a vagyona, mint a nála dolgozóké összesen.

A vasárnapi "plázázás"-helyettesítése. Mivel a látogatók szemszögéből nem vizsgálták a pláza bezárás hatásait, lásd a mellékelteket,  (http://ktkj.blog.hu/2014/11/06/az_utobbi_napok_temai) célszerű végig gondolni, hogy vajon mit tehetnek a plázákból kiszorulók. Mivel a plázák bezárásán kívül más nem fog megváltozni, akár a vasárnapi kínálat nézést, akár a melegedést valahogy meg kell oldani. Mive lmás megoldás nem marad, oda kell menni, ahol ez megoldható. Ilyen helyek a vasárnap is nyitvatartó üzletek, célszerűen a nagyobbak (például a CBA). Mivel ezekben az üzletekben a tömegek (mondjuk vagy száz ember) nehezen tud mozogni, így kénytelenek lesznek egymással beszélgetni és beszélgetés, meg melegedés közben némi nassolni valót a legközelebbi polcról elemelni és az érdekeltekközött szétosztani és azonnal elfogyasztani. A védelmet szolgáló kamerák ekkora tömeg esetén nem sokat érnek. Ekkora tömeg esetén fel fog merülni az illemhelyek kérdése, mert a szükségleteket valahol el kell végezni. Lehet, hogy a templomok szenteltvíz tartóiban más fajta folyadékot találnak a hívők.

Egy rókáról nem lehet két bőrt lenyúzni.

Gondoljuk végig az alábbiakat! Tegyük fel, hogy az EU jónak és megvalósíthatónak tart egy elgondolást. Úgy ítéli meg, hogy ezt az elgondolást mondjuk ezeregyszáz millió forintból meg lehet valósítani. Ezért Ő ad ezer milliót, a projekt nyertes önkormányzatnak meg hozzá kell tennie a hiányzó százmilliót, így a projekt megvalósításához szükséges pénzügy háttér biztosítva is van. Az EU-s források odaítéléséről döntő magyar hatóságok azt mondják a pályázó önkormányzatnak, hogy te megkapod az egymilliárdos támogatást, ha kétszáz milliót átutalsz ennek az alapítványnak. Az önkormányzat persze örül a maradék nyolcszáz milliónak is, hiszen számára ez is talált pénznek számít. Mivel az önkormányzatnak százmilliója sincs, ezért a banktól kéri kölcsön, vagyis az önkormányzatot százmillióval eladósítja. Akkor jön a kormány, hogy ő átvállalja az önkormányzatok adósságát és a fenti alapból kifizeti az önkormányzat százmilliós tartozását. Ennek a gáláns viselkedésnek mindenki nagyon örül. Az alapítványnál maradó százmilliókból sok mindent és sok mindenkit lehet anyagilag kisegíteni. Jön a projekt megvalósítása. Számba véve a rendelkezésre álló forrásokat látják ám, hogy a szükséges ezeregyszáz millió forint helyett, csak kilencszáz millió forint áll rendelkezésre, de már a bank sem akar olyan könnyen kölcsön adni, meg az állam is vigyáz az önkormányzatokra, nehogy újra eladósodjanak. Ilyen helyzetben csak az a megoldás marad az önkormányzatnak, hogy a projekt megcsonkításával annyiból hozza ki a megvalósítandókat amennyi a rendelkezésére áll. Mivel az EU-nak nincs elég szakembere, sem pénze az ellenőrzésre, így ezeket a tennivalókat átruházza az érintett államra. Ha ez az állam a fentiek szerint jár el, akkor valami megvalósul, csak az a kérdés marad, hogy ezt akarta-e valaki?

Életpálya modell

"Tíz gyermeket hozott világra,

 Küzdésre, búra, de vitézül,

 Szalmás tetőjü kunyhójában

 Az öreg Kúnné halni készül."

Pénz nélkül, de életpálya modellel, mennyivel könnyebb lett volna az öreg Kúnnénak és göthölő férjének az élete. Ilyen befejezés most már kizárt, akár az egészségügyben, a pedagógusoknál, vagy a fegyveres testületeknél, mert ezek két göthölés között elmondhatják, hogy nekem életpálya modellem volt, és fiataljaink nem hagytak az út szélén, ezért most a „Szalmás tetőjü kunyhóban” várhatjuk az elkerülhetetlent. De nekik legalább kacsalábon forgó palotájuk van és abban sokkal jobb lesz várniuk ugyanazt az elkerülhetetlent.

Az utóbbi napok témái!

Azt hiszem, hogy az utóbbi napok témái a NAV-os vezetők amerikai kitiltása, a NET adóval kapcsolatos elképzelések és tüntetések, valamint a plázák vasárnapi bezárása voltak. Úgy gondolom, hogy mindhárom témában a FIDESZ végig tudja vinni az akaratát, mert alternatív megoldást eddig senki nem mondott, ráadásul az ellenérvek némelyike nem a lényegi elemet tükrözi. Kezdjük a NAV-os témával. Az már széleskörűen ismert, hogy az állami és az EU-s pénzek egy része a FIDESZ közeli személyekhez vagy alapítványokhoz kerül. A széleskörűség ellenére azért nem fordulnak a bíróságokhoz, mert általános az a vélekedés, hogy a bíróságok a FIDESZ végrehajtói. Ezt vagy utasításos, vagy törvényhozási úton valósítják meg. Mindenki sokat hivatkozik az adókra, de személyesen és közvetlenül kevesen adóznak. Az, hogy a vállalkozások mennyit fizetnek, az keveseket érdekel. Ezért a NAV vezetők feltehetően maradnak a helyükön, vagy az újak azt folytatják, amit az elődeik elkezdtek. A NET adó  szerintem az elszakadtak, elszakadti státuszának a megerősítését hivatott szolgálni. A falvakban sok idős embernek anyagilag már csak ez maradt elérhető a gyermekeivel és unokáival való kapcsolat tartásra . Utazni,- a költségek miatt- már sem ő, sem a gyermekei nem tudnak, sem autóval, sem mással. A vonalas- és a mobiltelefonálás szintén nem egy olcsó mulatság, maradt az internet adta lehetőség. Ennek az elvétele megszakítja azt a kapcsolatot, ami a fiatalabb generációt az idősebbekhez köti. Sokaknak ez nem tetszik, de amikor lehetett, ezt választották. A plázák vasárnapi bezárása kapcsán senki nem tekint ki a kereskedelem köreiből.  A médiumok azt hiszik, hogy a plázák vasárnapi bezárása, csak a kereskedelemben érdekelteket (dolgozók és üzletvezetők) érinti. Szerintem az érintettek többségét nem ezek, hanem a vásárlók és a látogatók teszik ki. Nagyon sok embernek az egyedüli ingyenes hétvégét a „plázázás” jelenti. Akinek nincs pénze a vasárnapi ebédre, az a plázák finomságainak a nézésével oldja meg a vasárnapi ebédet. Az átfagyott csontú hajléktalan a plázákba jár a csontjait felmelegíteni. Nyilvánvaló, hogy aki a plázákat vasárnaponként be akarja zárni, az ezeket a látogatókat nem a plázákban, hanem a templomokban szeretné látni. A 2/3-dal ezt meg is tehetik.

A kkv szektor megerősítése!

Újabban arról lehet hallani, hogy leépítik az állami szektor bizonyos részeit és így sok ember kikerül az állami szektorból. Nehezen tudom elképzelni, hogy a meglévő versenyszféra, mint egy száraz szivacs, képes lenne felszívni az állami szférából kikerülteket. Amikor a nagy állami vállalatokat privatizálták és ezt követően a létszámot lecsökkentették, akkor bizonyos egységeket „kiszerveztek” kft-kbe, amelyek továbbra is a régi vállalat megrendeléseiből éltek, csak néha-néha más megrendelésekből. Nyilván most is követni fogják a régi receptet, amit úgy tálalnak, hogy megerősítik a kkv szektort, így el lehet adni a leépítéseket úgy, mint e versenyszféra bővítését. Ezzel aztán dicsekedhetünk az EU különböző fórumain, hogy nálunk milyen dinamikusan bővül a kkv szektor. Gondolom, hogy legkönnyebben a takarítók tudnak kft-ket alakítani, de az irodisták is fel fogják magukat találni. Azt nem látom, hogy miért lenne így olcsóbb az államigazgatás, de most nem is az olcsóságról, hanem a létszámról beszélünk.

Fizetésemelés, a rendvédelmi (honvédség, rendőrség) szerveknél.

Hurrá! Azt hiszem, hogy ennek az érintettek különösen örülhetnek. A honvédelmi miniszter úr ezen a módon megnövelheti a 0,72 % GDP arányos védelmi költségeket a NATO által megkívánt 2 %-os szint közelébe, így a NATO-nak be lesz fogva a szája, nálunk nő a vásárlóerő, országosan emelkedik az átlagjövedelem, csupa pozitív következmény. Igaz ugyan, hogy a rendvédelmi dolgozók és a többi dolgozó jövedelme közötti különbség  megnő és ez által a rendvédelmi dolgozók megítélése a többi dolgozó részéről romlani fog, bár a puska náluk van. Tegyük fel, hogy ez elegendő lesz.

Pesti mese

Valahol van egy ország, amelyiknek a kormánya nagyon szeret stratégiai szövetségeket kötni. Aki méltónak találtatik erre a becses címre, azt nagyon sokkal (többnyire  EU-s forrásokkal) megtámogatják, de a támogatás egy jelentős részét vissza kell utalni a támogatónak. Így aztán jól jár a támogató is meg a támogatott is, mivel az, amivel támogatnak az nem a támogatóé, hanem másé. Ezek után ennek az országnak a lakói nem csodálkoznak azon, hogy miből is épülnek a kacsalábon forgó paloták. Mindenki nagyon örül, hogy az államháztartási hiány csak 3 %-os, a leggazdagabbak pedig így is szerény 5,5 %-os vagyonnövekedést tudtak elérni. Ez a szegény kormány külső segítség nélkül el sem tudja képzelni, hogy vajon ki korrumpálhatott kit és miért. A vizsgálati kapacitást különben is leköti a civilek aktuális vizsgálata.

Versenyképesség

Gyakran hallunk a versenyképességről, általában nem a sporttal, hanem egy ország, vagy egy cég gazdasági lehetőségével kapcsolatban. Ilyen értelmezés mellett, a versenyképesség hangsúlyozásakor az elérendő piacot is említeni kellene. Egy termék előállításakor nyilvánvalóan törekedni kell az előállítási költségek minimalizálására, de azt is tudni kell, hogy mennyire fizetőképes az a piac, ahol az adott árut el szeretnénk adni. Mit is kell értenünk, amikor a keleti nyitás politikájáról hallunk? A nyugati (nyugat európai) piac fizetőképes, de igényes. Mi alapvetően a nyugati piacra vagyunk berendezkedve, de termékeinket szeretnénk keleten is értékesíteni, a keleti piacon csak a felső réteg fizetőképes, ezért a keleti nyitás vagy azt jelenti, hogy csak a felső réteg felé nyitunk, vagy lecsökkentjük az áruink minőségét annyira, hogy a szélesebb rétegek számára is elérhető árú legyen.

Világviszonylatban is azt láthatjuk, hogy az árutermelés messze megelőzte a fizetőképes piac bővülését, ezért a nagy árutermelők keresik a lehetőségét annak, hogy a másik (fizetőképes) árutermelő belső piacára beszállítsanak. Akinek ezt sikerül elérni, az lehetetlenné teszi az érintett termék helyi termelését, vagyis azt az országot a monokultúrás világ felé löki. Mivel a világ többségében gond van a fizetőképes kereslettel, a nagy árutermelők igyekeznek egymás piacaira betörni, vagyis a fejlett régiók egymás rovására szeretnék bővíteni befolyásukat, vagy csökkentik az áruik minőségét, illetve bevezetik a „használd és dobd el” termékeket. A piacokért folytatott küzdelem, nekem azt mondja, hogy nem elegendő a felső rétegek fizetőképességének a javítása, mert ennek a bővülése nem biztosít elég vásárlóerőt a piacokon megjelenő árumennyiségnek. Megoldásként az adódik, hogy vagy lecsökkentem a megjelenő árumennyiséget, vagy megnövelem a fizetőképes keresletet, vagy a kettőt egyidejűleg. Kérdés lehet az is, hogy célszerű-e mindenhol a verseny? Amikor a természeti adottságokat használunk, nem mindig előnyös a versenyzés. Lehet a halfogás sikerességével versenyezni, de ez a túlzott lehalászáshoz is vezethet, Lehet a mezőgazdasági termékek, termék mennyiség növelésével versenyezni, de ez a GMO-k növekedését, a műtrágyák használata az állattenyésztés visszaszorulását eredményezheti, Napjaink tennivalói megkövetelik, hogy választ adjunk néhány nagyon nyomasztó kérdésre: Mikor, és mivel trágyázzuk és szennyezzük a talajt? Meddig lehet csak a műtrágyákra alapozni az élelmiszertermelést? Meddig engedhetjük meg magunknak, hogy az emberi testben lévő proteint kivonjuk a természet körforgásából? Mi lesz akkor a termeléssel, ha megszűnik az emberiség szaporodása? A kapitalizmust tekinthetjük-e örök, és a legjobb társadalmi és termelési módnak? Visszatérve a versenyképességhez, megkérdezhetjük, hogy a jelenlegi termelési módnak van-e versenytársa, vagy bizonyos versenyek a versenynélküliséghez vezetnek.

Trükk!

2014 október7-én azt tapasztaltam, hogy a Bp.-i Tátra téri piac előtti autóbusz megállót kb. 20 méterrel áthelyezték. Amit tudok: október 12-én helyhatósági választások lesznek, a XX. kerületben szocialista polgármester van, ebben a kerületben található a Vécsei utcai KISZ lakótelep, lakóinak nagy része a Tátra téri piacra jár bevásárolni, a buszmegállók helyét a BKK, vagy a BKV jelöli ki, az előbbieknél meghatározó befolyással rendelkezik a FIDESZ. Következtetésem, a megálló áthelyezése a FIDESZ helyi képviselőinek a megerősítését jelenti.

Egy kancellár lefokozása

Angela Merkel vegye tudomásul, hogy most már a PTE-nek is van kancellárja, aki Orbán Viktor kedvezményezettje. Mivel Magyarországon minden egyetemet pénzügyileg ilyen kancellárok irányítanak, így Angela kancellársága, csak egy a sok közül. Ha valakinek az jutna az eszébe, hogy a kancellárokat szapulja, az tartsa észben, hogy Angela Merkel is közéjük tartozik.

Gondolatébresztő

Amikor valamit látunk, vagy láttatnak velünk, nem lehet tudni, hogy a látottak milyen gondolatokat ébresztenek bennünk.

Példaként a nem régi Izraeli és Gázai konfliktust nézzük meg. Azt mutatták nekünk, hogy az izraeliek képesek a nagyon pontos célzásaikkal a Hamasz vezetőket és házaikat megsemmisíteni. Ennek ismeretében minek értékeljük, hogy lerombolnak olyan iskolákat is, amelyeket az ENSZ üzemeltet? Talán a mutatott pontosság mégsem igaz? Ha pedig igaz, akkor ezek az iskolák célként szolgáltak? Ha ilyen pontos a célzásuk, akkor miért nem célozzák meg az Iráni centrifugákat?

A védelmek hatékonysága? Azt láttatják velünk, hogy a vaskupola mennyire megvédi Izraelt a Hamasz kezdetleges rakétáitól, amelyek legtöbbször nem is lakott területre, hanem a környező sivatagba hullanak. Mi van akkor, ha a másik oldal védelme abból áll, hogy ezeket a pontosan irányított rakétákat más célokra átirányítja? Lehet, hogy az Irániak legalább ilyen hatékony vaskupolával védik a centrifugáikat? Ez ugyan kisebb, de lehet, hogy eredményesebb?

Az előzőekből azt hiszem, hogy világos. Kérdéseket kell feltennünk minden látott, hallott vagy olvasott információval kapcsolatban, ha nagyjából képet akarunk alkotni a valóságról.

Mivel újabban újra előkerült a rezsicsökkentés, megnéztem, hogy korábban mi volt erről a véleményem? Úgy gondolom, hogy a régi véleményem ma is érvényes.

http://ktkj.blog.hu/2013/10/06/rezsicsokkentesrol

http://ktkj.blog.hu/2013/10/06/rezsicsokkentesrol