Versenyképesség

Gyakran hallunk a versenyképességről, általában nem a sporttal, hanem egy ország, vagy egy cég gazdasági lehetőségével kapcsolatban. Ilyen értelmezés mellett, a versenyképesség hangsúlyozásakor az elérendő piacot is említeni kellene. Egy termék előállításakor nyilvánvalóan törekedni kell az előállítási költségek minimalizálására, de azt is tudni kell, hogy mennyire fizetőképes az a piac, ahol az adott árut el szeretnénk adni. Mit is kell értenünk, amikor a keleti nyitás politikájáról hallunk? A nyugati (nyugat európai) piac fizetőképes, de igényes. Mi alapvetően a nyugati piacra vagyunk berendezkedve, de termékeinket szeretnénk keleten is értékesíteni, a keleti piacon csak a felső réteg fizetőképes, ezért a keleti nyitás vagy azt jelenti, hogy csak a felső réteg felé nyitunk, vagy lecsökkentjük az áruink minőségét annyira, hogy a szélesebb rétegek számára is elérhető árú legyen.

Világviszonylatban is azt láthatjuk, hogy az árutermelés messze megelőzte a fizetőképes piac bővülését, ezért a nagy árutermelők keresik a lehetőségét annak, hogy a másik (fizetőképes) árutermelő belső piacára beszállítsanak. Akinek ezt sikerül elérni, az lehetetlenné teszi az érintett termék helyi termelését, vagyis azt az országot a monokultúrás világ felé löki. Mivel a világ többségében gond van a fizetőképes kereslettel, a nagy árutermelők igyekeznek egymás piacaira betörni, vagyis a fejlett régiók egymás rovására szeretnék bővíteni befolyásukat, vagy csökkentik az áruik minőségét, illetve bevezetik a „használd és dobd el” termékeket. A piacokért folytatott küzdelem, nekem azt mondja, hogy nem elegendő a felső rétegek fizetőképességének a javítása, mert ennek a bővülése nem biztosít elég vásárlóerőt a piacokon megjelenő árumennyiségnek. Megoldásként az adódik, hogy vagy lecsökkentem a megjelenő árumennyiséget, vagy megnövelem a fizetőképes keresletet, vagy a kettőt egyidejűleg. Kérdés lehet az is, hogy célszerű-e mindenhol a verseny? Amikor a természeti adottságokat használunk, nem mindig előnyös a versenyzés. Lehet a halfogás sikerességével versenyezni, de ez a túlzott lehalászáshoz is vezethet, Lehet a mezőgazdasági termékek, termék mennyiség növelésével versenyezni, de ez a GMO-k növekedését, a műtrágyák használata az állattenyésztés visszaszorulását eredményezheti, Napjaink tennivalói megkövetelik, hogy választ adjunk néhány nagyon nyomasztó kérdésre: Mikor, és mivel trágyázzuk és szennyezzük a talajt? Meddig lehet csak a műtrágyákra alapozni az élelmiszertermelést? Meddig engedhetjük meg magunknak, hogy az emberi testben lévő proteint kivonjuk a természet körforgásából? Mi lesz akkor a termeléssel, ha megszűnik az emberiség szaporodása? A kapitalizmust tekinthetjük-e örök, és a legjobb társadalmi és termelési módnak? Visszatérve a versenyképességhez, megkérdezhetjük, hogy a jelenlegi termelési módnak van-e versenytársa, vagy bizonyos versenyek a versenynélküliséghez vezetnek.