Helyzetértékelés!
Időnként szükséges, hogy minden ember és minden szervezet értékelje a helyzetét, vagyis azt a jelen idejű állapotát, ami alapján megmondhatja a közeljövőjére vonatkozó tennivalóit. Nyilvánvaló, hogy először saját magunkkal kell tisztába jönnünk, vagyis nekünk kell az erősségeinket és a gyengeségeinket számba venni. Azért, hogy ijesztgessük az ellenfeleinket, nyilván, csak az erősségeinket hangsúlyozzuk, a gyengéinkről nem beszélünk. Azt értékeljék az ellenfeleink.
Mivel nekünk még mindig a Trianoni trauma az egyik fájó pontunk, ezt érdemes alaposabban körüljárni. Először is meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy nyertesként, vagy vesztesként mi mit tennénk egy háború végén. Úgy tekintünk-e a háborúkra, mint egy foci meccsre, vagy a vesztes ilyenkor, pénzt, paripát, fegyvert, esetleg területet, függetlenséget is veszíthet. A kártyacsatákban már veszítették el az első hármat, lehet, hogy az első világháború ennél először tovább ment. Nekem az a véleményem, hogy ha beszálltunk egy csatába, nyerés esetén a nyereményből, vesztés esetén a veszteségből nekünk is ki kell vennünk a részünket. Persze mondhatjuk azt, hogy Ausztria vesztesége a miénknél sokkal kisebb, de azt kell belátnunk, hogy az Osztrák - Magyar Monarchia megszűnt, és mint ilyen komoly árat fizetett az elveszített háborúért. Ahogy az Osztrák - Magyar Monarchia nem fog helyreállni, úgy a régi Magyarország sem. Sajnálhatom a tőlünk elszakított volt honfitársainkat, de azonkívül, hogy segítünk nekik ahol tudunk, de világossá kell tenni számukra, hogy ez az elszakítottság végleges. A Magyarországhoz való visszatérésük lehetőségét megcsillanthatom számukra, de ez semmi más csak hitegetés. Ami miatt fontos, hogy ezt a kérdést pontosan értsük, az azért van, mert a jelenlegi cselekvéseinket ezek nélkül nem érthetjük meg.
Nézzük meg a Lengyelekhez és a Kárpátaljai. Magyarokhoz fűződő kapcsolatunkat. Gondolom, hogy a Lengyelek szerették volna visszaszerezni a nyugat ukrajnai korábbi befolyásukat, amit segített volna, ha a magyarok fellépnek a Kárpátaljai Magyarok érdekében. Mivel nem így történt, a Lengyelek sem tolonganak, hogy részt vegyenek az újabb békemenetekben. Most, hogy az EU rászállt az Oroszokra nyilván a Lengyelek is belátták, hogy Ukrajnai álmaik már nem aktuálisak.
Mi a helyzet Oroszországgal. Az hiszem, hogy kimondhatjuk, hogy a Magyarok nem szeretik az oroszokat. Kívülről mégis ennek az ellenkezője látszik. Ha mi úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarok mindenféle autonómiát megérdemelnének, akkor nem mondhatjuk azt, hogy ezek a lehetőségek az Ukrajnában rekedt oroszokat (és a Kárpátaljai. Magyarokat) nem illetik meg. A nagy gyorsasággal meghozott nyelvtörvényt Magyarország egyáltalán nem üdvözölhette. Ami pedig az energetikai döntéseket illeti, azt hiszem, ezek csupán gazdasági kérdések, ahol ez látszott megalapozottnak, mert senki nem állt elő annyi pénzzel, ami ezeknek a beruházásoknak a megvalósításához kellene. Kíváncsi lennék azokra a megoldásokra amik a hazai gáz- és villamos energia igényt, az ismerteken kívül, kielégítenék. A Déli Áramlat kiesése miatt az egyik megoldást hamarosan meg kell látnunk.
