HTML

Kis tulajdonú és kis jövedelmű

Kis tulajdonúak azok, akiknek a tulajdona nem haladjameg a mindenkori minimálbér 480 szorosát. (40 éven át dolgoznak minimálbérért). Kis jövedelműek azok, akiknek a havi jövedeelme nem haladja meg, a mindenkori minimálbér 5- szörösét.

Friss topikok

  • Göntér László: Az egyik unióból kilépni, a másikba meg be, nagyon nehéz lehet. A Brexit azt mutatja, hogy nélküle... (2018.10.08. 19:49) A kárpátaljai magyarok, és az ukránok viszonyáról
  • Göntér László: Bizonyos vagyoni és jövedelmi különbséget én is szükségesnek tartok. A különbségek mértéke az ami ... (2017.11.13. 17:22) VAJÖKÜ – vagyoni és jövedelmi különbség
  • G. Nagy László: Jómagam mindig az önrendelkezés pártján állok. Ha valaki külön utakon szeretne járni, csak menjen.... (2017.11.13. 15:47) A jelenségekről!
  • Göntér László: @Jakab.gipsz: én az én gondolataimat írtam le, ami nem feltétlenül az igazság. Másnak ugyanerről a... (2017.04.04. 13:48) Mit gondolok a CEU-ról
  • Göntér László: @a nagy hohoohooo: Az örömszerzés, örömteli. (2016.10.16. 09:42) A Népszabadság bezárása

Címkék

13. havi nyugdíj (1) 2/3 (1) 250 millió (1) 50 millió (1) a (1) ábrándok (1) adó (1) Adományozás (1) adósság (1) adottság (1) Aggodalom a közlekedésért! (1) agymosás (1) akác (1) akkumulálás (1) alapdíj (1) állatok (1) Arab tavasz (1) archiválás (1) arctalanság (1) Árvíz (1) Ásványolaj árváltozás (1) átlagéletkor (1) Átvándorlás (1) Az alaphang. (1) Az edző (1) Az egészségügy (1) Az egyházak tündöklése és bukása. (1) Az életről! (1) Az ellentétek egysége és harca! (1) az erdélyi magyarok és az Ukrajnában rekedt oroszok közti hasonlóság (1) Az Iszlám állam (IÁ) térdre kényszerítése. (1) Az ünneplésről (1) Az USA Szíriai támadása (1) A befogott tömlő. (1) A beszéd (1) A csók motívum. (1) A divatról (1) A divat befolyásolja a népesség szaporodását? (1) A fantomokról (1) A haza bölcse (1) A hitről (1) A jelenségekről! (1) A jó tanító (1) a jó tanító (1) A kárpátaljai magyarok (1) A keleti nyitás (1) A kerítés alternatívája! (1) A kitüntetésekről! (1) A kompromisszumról! (1) A közös nevező (1) A látszat és a valóság (1) A Magyarok kakaskodnak. (1) a Magyarok nyilaitól (1) A másságról (1) A migránskérdés más nézőpontból! (1) A migráns kérdésről! (1) A mitológiákról. (1) A múltat végképp eltörölni! (1) A múlt és a jövő harca (1) A munkaerő piac trógerei (1) A nagyvárosok szerepe (1) A nagy fejedelem (1) A nemzeti kerítés (1) A Népszabadság bezárása (1) A népvándorlás (1) A növekedés öröme (1) A pártok alkonya (1) A pénz mozgatása! (1) A Potenciálkülönbség (pk) (feszültség) (1) A problémák egyoldalú megközelítése (1) A profit (értéktöbblet) újra felosztása (1) A szívről! (1) A termelésben résztvevők (1) A természet (1) A tett rugói (1) A változás (1) A végtelen csábítása (1) A vélemény kialakulása (1) baloldal (1) Belül vagy kívül? (1) betanított munkás (1) bizonytalanság (1) biztonság (1) Bő és szűk (1) bróker (1) Célország (1) Címkék (105) cinkosság (1) Conchita Wurst (1) Csatlakozás és befogadás! (1) cserealap (1) Csiki–csuki. (1) CSOK (1) Csökkentett rezsi! (1) demokratikus (1) devizahiteles (1) dinnye lékelés és darabolás (1) duális képzés (1) dúsítás (1) Életpálya modell (1) élettartam (1) Ellentétpárok (1) ellenzék (1) Ellenzéki kerekasztal (1) Ellenzők! (1) első világháború (1) elszakadás (1) Elvárás (1) Embereket irányító központok. (1) Emelkedő fizetések (1) építési (1) erőmű (2) értéke (1) értékesítés (1) Értékmérő (1) érvényesség (1) eskü (1) eskű (1) esküvő (1) EU-s források (1) EU haderő (2) fajok fejlődése (1) Félelem (1) férfi szerep (1) fizetőképesség (1) földgáz (1) forinthiteles (1) Furcsa háború! (1) garancia (1) gázerőmű (1) gázfelhasználáslás! (1) gázmezők (1) gáztárolók (1) Genetikai károsodás. (1) Germanwings (1) gondolatébresztő (1) Gyakorlati oktatási centrum (1) gyűlölet (1) háború (1) Hadiállapot (1) Hadigondozásra (1) Hajtóvadászat (1) hálózat (1) hamis eskü (1) háttér hatalom (1) Háttér zaj. (1) Hol van a ló feje? (1) hűséges (1) Idegenek befogadása a lakásunkba. (1) Igazmondás a falugyűlésen! (1) igazság (1) Igen (1) illiberális (1) infláció (1) Integráció (1) intenzitás (1) irigység (1) izmusok (1) Izraeli gázkészlet (1) Járandóság (1) Játék (1) jobban (1) jobboldal (1) jövedelmet csak egy helyről (1) jövő (1) kamat (1) kancellár (1) Karácsonyi gondolatok (1) Kárpátalja (1) képesség (1) Képviselők! (1) Kétségeim a gravitációs hullámok kapcsán! (1) kettős (1) Kiegészítés (1) kivagyiság (1) Ki nevet a végén? (1) Ki tanul (1) kkv szektor (1) kölcsön (1) költségek (1) kommunikáció (1) Konglomerátum (1) Könyv (1) Konzerv (1) kőolaj (1) környezetvédelem (1) Koronavírus! (1) korrekció (1) korrupció (1) kötelező (1) következetes (1) közhasznú munka (1) közhatalom (1) Közös lónak túros a háta! (1) Krim (1) Krím (1) külföldön élők szavazati joga (1) lakodalom (1) Legális bevándorlók! (1) Lehet-e egy nép militáns? (1) lehetőség (1) lengyel (1) Lengyel magyar viszony (1) lépviselő (1) Le a fóliával és a viviszekcióval! (1) liberális (1) magamutogatása (1) magok (1) Magyar Nemzet (1) meggazdagodás (1) Megnyugtatni (1) megőrzendő (1) Megtorlás (1) Menekült kérdés (1) Mennyi (1) mérce (2) méret (1) Mese a korona vírusról! (1) Migráció (1) Migráció és turizmus (1) Migránsok Magyarországon (1) milyen célból választjuk meg (1) minimálbérek (1) minimál nyugdíj (1) mint (1) Mit akarunk? (1) Mit gondolok a CEU-ról (1) Mit nem értenek? (1) Mi a sajátosságunk? (1) Mókuska (1) Morális alapok (1) múlt (1) Napjaink aranyborjúi! (1) NAV (1) népszavazás (2) népszokások (1) NET (1) növekedés (1) Nyájimmunitás (1) nyugdíj (1) nyugdíjba vonulás ideje (1) Okafogyott (1) önállóság (1) öndicséret (1) önértékelés (1) Orosz magyar viszony (1) őrség (1) őrségváltás (1) ortodoxia (1) összefogás (1) Összetartozás (1) Összevonás (1) palagáz (1) pálinka (1) Példamutatás! (1) pláza (1) Probléma megoldás! (1) protokoll (1) Quaestor (1) Radikalizálódás (1) ragadozó (1) reklámadó (1) rendőrség (1) Rezsicsökkentés (1) rügyek (1) Sargentini jelentés (1) Sorban állás! (1) Soros (1) sűrítés (1) szakember (1) szakmunkás (1) Számolgatás (1) szaporodási képesség (1) Szavatosság (1) Szavatossági idő! (1) szavazás (1) szavazat (1) százalék (1) szé (1) székely (erdélyi) behatolás (1) Szelekció (1) szeretet (1) Szexuális erőszak az EU országaiban (1) Szólásszabadság! (1) Szövegértési probléma? (1) szóvivő (1) szuverenitás (1) Takargatás! (1) Támadás és védekezés!és védekezés! (1) társadalom szociális érzékenysége (1) tartalék (1) tartalékok (1) Térkitöltő képviselők (1) termék (1) Területszerzés (1) tetem (1) tilt (1) Törekvés az egyensúlyi állapotra (1) Történelmi áttekintés! (1) történelmi emlékek (1) Történet (1) Trianon (1) Trianon! (1) tulajdon (1) ügyészség (1) Ukrajna (1) ÜresÜres kamra (1) Üzenjük Európának (1) VAJÖKÜ – vagyoni és jövedelmi különbség (1) Vakcina (1) Valaki visszaadott rengeteg magyar állampapírt! (1) Valamikor (1) választás (3) Választói egyenlőség (1) választópolgár (1) vallási jelképek (1) Valóság ismeret! (1) változás (1) Vándoroltatás! (1) Vándoroltatás 1! (1) várható élettartam (1) város (1) vasárnapi zárva tartás (1) védelem (2) vélemény (2) Versenyképesség (1) versenyszféra (1) veszélyeztetés (1) Vírus! (1) vissza (1) viszonyszám (1) vita (2) vitapartner (1) vízbázis (1) víziók (1) víztisztítómű (1) zsebszerződés (1) az annyi? (1) az oktatás és a családbarátság szentháromsága! (1) a hadviselők szempontjából! (1) a jelenben. (1) élő és élettelen részeinek az elkülönülése és összefüggése. (1) és az ukránok viszonyáról (1) és a változatlanság! (1) és mit értünk alatta? (1) három szereplővel! (1) kitől? (1) leesett (1) megelőzés! (1) mókuska felmászott a fára Leesett (1) ne gyógyítsa meg Huncut a mókus (1) pályáztatás (1) támogat (1) történelem! (1) törvényesség! (1) tűr (1) újra fára megy. (1) üres kamra (1) üres kassza (1) vagy megijeszteni! (1) vagy nem? (1) valahol (1) Címkefelhő

A válságról

2011.11.09. 09:02 Göntér László

A válságról

A világgazdasági válságról sokan gondolkoznak az utóbbi időben. Én is úgy gondoltam, hogy az adott kérdéshez nekem is ki kell alakítanom valamilyen viszonyt.
Először megpróbálom azokat az okokat, jelenségeket számba venni, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek.

1. A termelékenység növekedése: azt hiszem kimondható, hogy a fejlett világban a termelékenység olyan mértékben megnövekedett, hogy az adott populáció fizetőképes részének eltartásához ugyanennek a populációnak csak kis részére van szükség. Ebből következik a munkanélküliek számának növekedése, a populáció létszámának csökkenése. Az állam tartsa el a munkanélkülieket, adjon pénzt a népesség fenntartásához és növeléséhez.
2. A fogyasztás ösztönzése: Az egész világon, de különösen a fejlett világban megfigyelhető, hogy a fogyasztás elszakad a szükségletek kielégítésétől, több esetben a fogyasztás öncélúvá, érthetetlenné válik. A rendelkezésre álló kapacitások messze felülmúlják a szükségleteket (mosógép, gépkocsi stb.) Sok olyan termék halmozódik fel, amire semmi szükség nincsen. A termékek fizikai és a morális élettartama közötti távolság az indokoltnál jelentősen nagyobb. A tervezésben a javíthatóság szempontjait a cserélhetőség szempontjai váltották fel.
3. A fenntartható fejlődés illetve a növekedés határainak átértelmezése. Lényege, a fejlődéshez szükséges (anyag, energia, élelem) források és piacok feletti rendelkezés, az ember számára megfelelő minőségű élettér tartós biztosítása a régi keretek között nem biztosítható. Mivel ezek a rendelkezési jogok –a világ egészét éppúgy, mint a kisebb társadalmi együtteseket tekintve- mindenkor felosztottak, a gyorsabb ütemben fejlődők elérték növekedésük határait és fellépnek a rendelkezési jogok újraosztása érdekében. Az érintettek nem térhetnek ki a mozgástérért folytatandó küzdelem elől. A küzdelem résztvevőinek mozgásterük kipuhatolásához fel kell mérniük a körülöttük kialakuló erőtereket, folyamatosan próbára téve a sajátjukat. Ezek a próbálkozások különböző súlyú konfrontációk után, az új erőviszonyokat tükröző egyensúlyhoz vezetnek. Feltehető a kérdés, hogy ki, vagy kik érték el a növekedésük határait és kinek a rovására akarják azt bővíteni.
4. Eltávolodás az elemi szükségletektől. Az ember alapvető szükségletei: élelem (mezőgazdaság, állattenyésztés, vadászat), védekezés a hideg ellen (lakás, a test befedése, ruha, cipő stb).
5. A mobilitás korszaka Az ember elkezdett az élőhelyétől távoli célokat megközelíteni, ami átalakította az élőhelyét és rengeteg energiájába került (vasút, hajó, autó, repülő, űrhajó). A tömegtermelés (automatizálás, robottechnika) koncentrációja és a szállítási igények (energia, termelési segédanyagok, késztermékek) növekedése közötti egyensúly megbomlása.
 

Szólj hozzá!

A terrorizmusról

2011.11.08. 17:41 Göntér László

A terrorizmus gyökerei

Bizonyára sokan töprengenek azon, hogy a terroristáknak nevezett emberek vajon az ős gonosz valamilyen képviselői, vagy valamiféle racionális gondolatmenetet és értéket képviselő egyének és szervezetek.
Nyilvánvalóan azzal, hogy az egyik oldalon ugyanazt az embert terroristának, a másikon pedig hősnek tekintik, a terrorizmus jelenségét egyértelműen politikai és nem bűnügyi jelenségnek fogjuk fel. Az iszlám terrorizmust pedig a zsidó-keresztény és az iszlám vallások által képviselt értékek közötti ellentétekkel magyarázhatjuk.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör felsőbbrendűnek tekinti önmagát, mert úgy véli, hogy a technológia fejlesztésében és az emberek közötti viszonyok liberalizálásában megelőzik az iszlámot és ezt az előnyt pozitív értéknek tekintik. Mivel a nemzetközi jogot és értékrendet alapvetően a zsidó-keresztény kultúrkör határozza meg, a terroristává minősítés egyszerű, lehengerlő.

Ahhoz, hogy a fentieket megértsük nézzünk meg egy, a zsidó-keresztény kultúrkörön belüli, az egyenrangúságot elhanyagoló esetet.
Minden vásárló előtt ismert az a közlés, hogy a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el.
Ha valaki állt már a pénztár előtt kígyózó sorban az tudja mit jelent a blokk ellenőrzése a rosszul látó, szemüvegét otthon hagyó és a sorban álló –siető- ember számára. Nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy a blokk pénztárnál történő ellenőrzésétől a vásárlók többsége eltekint és legfeljebb otthon nézi meg a blokkot, meg a vásároltakat. Az utóbbi esetben hiába veszi észre, hogy a vásárolt egy darab jégkrém helyett kettőt blokkoltak, reklamációnak már nincs helye, függetlenül attól, hogy megrövidülését biztosan tudja. Ha valakivel ilyesmi többször előfordul, abban biztosan felmerül, hogy az ismert közlés a vásárló és az eladó egyenjogúságát, vagy az eladó túlsúlyát tükrözi-e. Mivel a megrövidített vevő ismeri a korlátozott jogait, ezért a mélyhűtőből kivett halat a melltartók közé teszi, így a pénztárnál nem kell fizetnie és úgy érezheti, hogy a rajta esett sérelmet megtorolta.
A tette miatt nyilvánvalóan terroristának fogják tekinteni, mivel látszólag értelmetlenül kárt okozott az üzletnek - de mivel az üzlet a vásárlókra hárítja a kárát- és az összes vevőnek. A megrövidített vevő két eset közül választhat, vagy továbbra is tudomásul veszi, hogy megrövidítik, vagy rááll a pénztárnál való blokk ellenőrzésre, amiről az elején már volt szó.

Láthatjuk, hogy a terrorizmus hátterében olyan logikusnak tűnő játékszabályok állnak, amelyeket valamilyen többség, vagy erőfölényben lévő csoport állapít meg, de a játékszabállyal hátrányosan érintettek (akkor is, ha nem tudnak jobbat) nem fogadnak el.

Hajlunk arra, hogy a New Yorki WTC elleni repülőgépes terror támadást elítéljük, megfeledkezve arról, hogy ezt megelőzte az Afganisztáni tálibok elleni fellépés, a Quantanamói amerikai támaszponton fogva tartottak jogfosztottsága. Az amerikaiak szerbiai fellépése, majd az Irak elleni támadása, fogjaik megkínzása, megalázása és megbecstelenítése, nem támasztja alá azt a mítoszt, hogy a fejlett nyugat, valamilyen magasabb rendű értékrenddel rendelkezne.

Szólj hozzá!

Analfabétizmusról és agresszióról

2011.10.31. 08:50 Göntér László

A funkcionális analfabétizmusról (fab)

Magyarországon valamikor kötelező volt az orosz nyelv tanulása, de többévtizedes tapasztalat azt mutatta, hogy a tanulók többsége soha nem tanult meg oroszul. Ez a tény vezetett arra, hogy végig gondoljam azt a láncolatot, ami ilyen siralmas végeredményhez vezetett.
Az első amit vizsgálgattam az, hogy a nagy tömegeknek szüksége volt-e a normális életvitelhez, vagy vezetői hierarchiában való előrejutáshoz az orosz nyelv valamilyen szintű ismeretére? Azt kell megállapítani, hogy ilyen szükség nem állt fenn. Magyarán, ha valaki nem tudott oroszul az nyugodtan élhette a mindennapjait és előrejuthatott a ranglétrán. Ezért aztán nem is törték magukat a feleslegesnek ítélt nyelv megtanulásával. A közemberek többsége egyénileg nem utazhatott a Szovjetunióba, csoportos utazáskor pedig megfelelő tolmácsolást kapott. A szakemberek többsége előbb utóbb rájött, hogy az orosz nyelvű szakirodalom kevés eredeti gondolatot tartalmaz, ezért inkább az eredeti (többnyire angol) nyelven megírt cikkeket olvasta.

Amikor a fab-ról beszélünk nyilván azt kell megvizsgálni, hogy a nagy tömegek miért érzik szükségtelennek azt, hogy megértsék a szöveges anyagokat. Feltehetően, a mindennapi megélhetéshez a szövegértés szükségtelen ami azzal magyarázható, hogy a piktogramos tájékoztatás általánossá vált. Gondoljunk itt a mosóporoktól az elektronikus termékekig mindenre. Ez a tendencia összefüggésben van a globalizációval, ami igényli azt, hogy a különböző használati utasításokat, útmutatókat a világon lehetőleg mindenütt megértsék (a sok nyelvű tájékoztatók inkább elfordítják a felhasználót az olvasástól). Az SMS-ek, E-mail-ek az Internet világában a szövegértés, nyelvhelyesség sokad rangú kérdéssé váltak. Látni kell, hogy a szövegnélküli kommunikáció térhódítása már rég elkezdődött, de a KRESZ táblákat senki nem úgy fogta fel, mint a kommunikáció egy fajta formáját. Megérne egy misét, arról beszélni, hogy a kínai, japán, hieroglif, maya írásmódok mennyire állnak közel a kommunikáció jelenleg terjedő formáihoz. A munkanélküliség világ méretű növekedése, a szakismeretek gyors megújulása, a gyakorlati ismeretek iránti igények növekedése nem kedvez a szövegértés szükségességének. Ahol szükség volna a szövegértésre (adóbevallások, szerződések, pályázatok stb.), a képzett jogászok virtuóz megfogalmazását a tömegesen érintettek nem értik és eleve úgy fogják fel, hogy ezek nem is nekik, hanem egy másik „vájt fülű” társaságnak szólnak, akiket kénytelenek (mint szövegértőket) alkalmazni.
Az írók, költők formabontó törekvései (képregények, alakos költemények, képekkel telezsúfolt kiadványok) szerintem nem segítették a szövegértés iránti igények növekedését.
A szövegértés feltételezi azt, hogy egy szövegnek van mondanivalója, van valamije amit meg lehet érteni és röviden el lehet mondani. A mindennapok tapasztalata azt mutatja, hogy elterjedtek azok a szövegek (párt programok, főnöki utasítások), amelyek ezt a valamit teljesen nélkülözik. Természetesen itt a szöveg alatt nem csak az írott szöveget, hanem a beszédet is értem.

Mindezek után fel kell tenni a kérdést, hogy ez ellen a tendencia ellen fel akarunk-e lépni, vagy nem? Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, akkor a következő kérdés, hogy tehetünk-e ez ellen valamit? Azt megállapíthatjuk, hogy a szél felénk fúj és mi azt akarjuk. Pillanatnyilag tehát úgy tűnik, hogy ez ellen a tendencia ellen nem tehetünk semmit, ezért az ilyen célra fordított anyagi és szellemi erőfeszítések eredménytelenek lesznek.
 

 

Az iskolai agresszióról
A gyereket tanítják az antilopvadászatra, de antilop már csak az állatkertben van. A gyerek azt mondja a tanárának: te olyasmire tanítasz meg engem, amire semmi szükségem nincs, ezért úgy gondolom, hogy vagy nem veszed észre az antilopok kipusztulását, (csak a múltban élsz és nem tudsz alkalmazkodni a megváltozott világhoz) vagy ami még rosszabb, észreveszed, de ennek ellenére ezek vadászatát tanítod (amire szükség lenne azt meg nem). Mivel a nyulakat rendre elszalasztom, éhes vagyok, te pedig –akit az oktatásod miatt úgysem tudlak becsülni- kéznél vagy, ezért rajtad töltöm ki a mérgemet.
 

Szólj hozzá!

A hitről

2011.10.30. 07:59 Göntér László

A hittel kapcsolatban én úgy gondolom, hogy a fő kérdés az, hogy mi lesz velünk a halálunk után?

A hívők úgy gondolják, hogy halálunk után emberként, vagy valami másként feltámadunk, a mikéntről és hogyanról (pokol, purgatórium, menyország, féreg, disznó stb.) természetfelettiek döntenek.

Az istentagadók (ateisták) úgy vélik, hogy a halálunk után nem támadunk fel, a mikéntről és hogyanról döntő természetfelettiek nem is léteznek.

A hitetlenek, akik a fenti táborok egyikéhez sem tartoznak (és szerintem ezek vannak többségben) a halálunk utáni létünkről nem gondolnak semmit, nem félnek sem az istenek büntetésétől, sem a földi helytartók hatalmi tobzódásától.

Feltételezem, hogy a hívők és az ateisták között sokan vannak olyanok, akik a lelkük mélyén inkább a hitetlenek csoportjába tartoznak.

Tévedés lenne, azt gondolni, hogy a halottak napi temetőjáráson a hívők vesznek részt. Valószinüleg, a hitetlenek jelentős része elfogadja azokat az évezredes tradíciókat amelyek a keresztény kúltúránkból fakadnak (mivel más tradíciókat nem ismerünk).

Szólj hozzá!

Kisebbségi lét

2011.10.16. 07:19 Göntér László

Ellenességekről
Elítélek mindenféle ellenességet, ha az embercsoportokra és nem emberekre vonatkozik. A történelmi és a jelenlegi példák nekem azt mutatják, hogy minden csoportban vannak tisztességes és becsületes emberek és vannak másfélék. Ezek az emberek a vezetési hierarchia különböző posztjain különböző lehetőségekkel rendelkeznek. Magas poszt – nagy jó, nagy rossz, kis poszt – kis rossz, kis jó. Ezért én az embert ítélem meg, mégpedig úgy, hogy ha magas poszton álló csak kis rosszat, vagy kis jót csinál a posztra érdemtelenként nem foglalkozom vele, ha magas poszton álló nagy rosszat csinál, akkor elítélem, ha nagy jót, akkor megdicsérem. A kisposzton állókkal és a poszt nélküliekkel, mivel ezek sem nagy rosszat sem nagy jót úgysem tudnak tenni, nem foglalkozom. Ebből következik, hogy én elítélem azokat akik rosszat tesznek másokkal függetlenül attól, hogy fasiszták, vagy kommunisták. Ebből eredően én nem tartok elítélendőnek minden bőrfejűt, jobbikost és nem ítélem el sem Kínát sem Kubát sem azokat akik itthon a nyilaskeresztes vagy a kommunista párt tagjai voltak.

Asszimiláció – valakinek vagy valamely népnek, népcsoportnak más népbe való beolvadása.

Integráció – Különálló részeknek, valamely nagyobb egészbe, egységbe való beilleszkedése, beolvadása, egységesülése.
Mielőtt bármit szeretnénk tenni cigány ügyben, alaposan elemezni szükséges a magyarságra, a Magyarországon élő nemzetiségekre és a cigányságra vonatkozó tapasztalatainkat, elképzeléseinket. Az asszimiláció és az integráció szavak értelmét és használatát kell tisztázni. Szerintem mindkettő egyformán a beolvadás igenlését jelenti, még akkor is ha a Szlovákiában élő magyarok asszimilációjáról és a Magyarországi cigányok integrációjáról beszélünk. A Magyarországon élő kisebbségek és a cigányok közti különbséget az jelenti, hogy a cigányoknak nincs anyaországuk. (A zsidók megteremtették maguknak úgy, hogy elvették a palesztinoktól) Fel kell tenni azt a kérdést, hogy a Kárpát medencében vagy bárhol élő magyarok beolvadását a lakhely szerinti államba támogatjuk, vagy ellenezzük-e?
A támogatás azt jelenti, hogy tudomásul vesszük az első világháború befejeztével létrejött állapotokat és arra biztatjuk az elszakadt testvéreinket, hogy próbáljanak beilleszkedni az új hazájuk rendjébe. Ha a beolvadást ellenezzük, akkor azt sugalljuk idegenben maradt testvéreinknek, hogy tartsanak ki, mert jövünk mi és segítünk nekik a hazatalálásban vagy itt a mai Magyarországon, vagy a mai Magyarországot kiterjesztjük az ő álltaluk lakott területre is. Én fájó szívvel ugyan, de az első megoldás mellett vagyok azért, mert a második megoldással nemcsak a már elszakadtakat veszíthetjük el, hanem hazátlanná tehetjük a most még hazával rendelkezőket is. A hazátlanság érzéséről és következményeiről megkérdezhetjük a palesztinokat, a kurdokat vagy a nálunk élő cigányokat. A cigányságról úgy kell gondolkozni, mint a világon szétszórt hazátlan népről, akinek nincs olyan centruma, ahol a nyelvét, a kultúráját a szokásait összefognák. A szétszórtság hangsúlyozása nagyon fontos, mert ez megkülönbözteti a helyzetüket az írekétől, a flamandokétól, a katalánokétól vagy a baszkokétól. Helyzetük a zsidók Izrael megalakulása előtti helyzetéhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy a zsidók rájöttek arra, hogy a tudás nagyon fontos ami miatt ők gazdagok is lettek. A cigányok többsége sajnos tanulatlan és szegény, ráadásul nincs olyan összekötő kapcsuk, mint a zsidók vallása. Vegyük észre, hogy sokáig a magyarok többsége is tanulatlan és szegény volt, de a tanulás és a nevelés kiemelt bennünket a tudatlanságból és úgy-ahogy a szegénységből is. Eljutottunk az oktatás nevelés kérdéséhez. Itt azonban nem egy gyerekről, hanem egy népről van szó. Ennek a nevelésnek nem a magyar hagyományokon, hanem a cigány lelkületen, a kialakítandó cigány értékrenden kell alapulnia. Az ebben a munkában résztvevőket kell támogatni és a támogatásra váróktól először a terveiket, majd az eredményeiket kell számon kérni. A számonkérést pedig a cigányságért felelősséget érző cigány értelmiségre kell bízni.
A cigányok értékrendje az európai értékrendtől szemlátomást eltér! Ez az eltérés a sok évi együttélés során is megmaradt, ami olyan mélyen gyökerező különbségekre utal, amiknek a megváltozásához történelmi léptékű tapasztalatok felhalmozódása szükséges. Ezeket a valamiket az európai ember szinte természetesnek veszi, mert ezt a történelmi léptékű tapasztalatot már korábban megszerezte, emiatt a valamik már természetesnek tűnnek számára. Úgy vélem, hogy ezek a valamik, a megtakarítás és az élőhely rendben tartása. Valószínű, hogy bennünket magyarokat a középkori járványok tanítottak meg az élőhelyünk rendben tartására, a korai kapitalizmus lehetőségei pedig a megtakarítás célszerűségére. Azt hiszem, hogy a tücsök és a hangya meséje minden európai ember számára ismert akkor is, ha az abban megfogalmazódó világlátást nem mindenki gondolja végig. Vannak akiknek az élet csak a mából áll, a holnappal törődjenek azok akik azt meg is érik. A másik csoport pedig úgy gondolja, hogy a holnapot ő meg fogja érni, ezért ma már ennek megfelelően cselekszik. Látni kell, hogy a mának élés az emberiség egy korábbi szakaszában általános volt, hiszen mindenki örült, hogy tele van a hasa és, hogy túlélte a vadászatot, túlélte a mát. Látni kell, hogy az európai értékrend követése nemkívánatos jelenségekhez is vezet ilyenek: neurotikusság, magányosság, szaporodás visszaszorulása, az ember – ember közti beszélgetések beszűkülése, az individualizmus térhódítása stb. Lehet, hogy a mi (európai) életfelfogásunkat jobbnak tartjuk, mint a cigányokét, de a biológiai fejlődés tapasztalata ennek ellentmond. A biológiai tapasztalat azt mutatja, hogy az a mutáció szaporodik, amelyik a természetes szelekcióra helyesebben reagál. A szaporodási trendek egyértelműen azt mutatják, hogy a cigányok reagálása helyesebb, mint a miénk. Az integrációval kapcsolatban azt mondhatjuk, hogy nekünk kellene a cigányokhoz igazodni és nem fordítva. A mának élés úgy tűnik, előnyösebb a holnap csodájánál, vagyis ma kell megenni az aranytojást tojó tyúkot. (Aki nem biztosít, azt az állam kisegíti egy árvízkor, vagy más természeti csapáskor, aki valutában adósodik el, azt az állam kisegíti, ha emelkedik a valuta ára).
A cigányok reagálása helyesebb, mint a miénk.
De mire is reagálunk? Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy valamiféle változásra reagálunk, ami lehet környezeti (természeti) és társadalmi. A változások mikéntje az lehet, hogy olyasmik jelentek meg amelyek eddig nem, vagy nem jelentős mértékben voltak velünk, vagy eddig bőségesen rendelkezésünkre álltak, de most már nem dúskálunk ezekben a javakban. Feltehetően ezek a környezetszennyezés, az energia és ivóvíz hiány megjelenése az élelmiszerek hiányának állandósulása.
Társadalmi változásként élhetjük meg a munkanélküliség tömeges megjelenését és ezzel együtt a szükségtelenség érzésének a térhódítását. Ha meggondoljuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy bizonyos népcsoportok nem is érzik azokat a változásokat, amelyekre mi reagálunk, vagyis ők nem reagálnak, hanem élik az életüket úgy ahogy eddig tették, és a mi visszaszorulásunk miatt keletkező űrt szaporodásukkal betöltik.

Ha a kisebbségekről beszélünk, ritkán gondolunk arra, hogy valamilyen értelemben mindannyian egy kisebbséghez tartozunk. Leggyakrabban a vallási és az etnikai kisebbségekről hallhatunk. Ezek mellett, említhetjük még a hajléktalanokat, munkanélkülieket, nyugdíjasokat, diákokat stb. Azt mondhatjuk, hogy kisebbségekről csak valamilyen –többnyire szakmai- értelemben beszélhetünk. Amikor cigány-, hajléktalan- bűnözésről hallunk, arra kell gondolnunk, hogy a bűnözési statisztikák rendőrségi elkészítésekor, az arra illetékesek valamilyen csoportosítást kitaláltak, ami olyan amilyen. A bűnözésnél maradva, nyugodtan beszélhetnénk családi-, női-, fehérgalléros stb. bűnözésről. A vallási és etnikai kisebbségekről beszélve, azt kell tudnunk, hogy Szlovákiában, Szerbiában, Romániában az ott élő magyarok etnikai-, az arab világban a keresztények vallási kisebbségben vannak. Ha nekünk magyaroknak fáj a trianoni trauma és ennek amikor csak tudunk, hangot is adunk, nem tagadhatjuk meg a zsidóktól sem azt, hogy a nekik fájó holokausztról, amikor csak tudnak, hangot adjanak.
Egyszóval, a kisebbségekkel szemben legyünk türelmesek, mert más út úgysincs.
A demokratikus gondolkozás is ezt sugallja még akkor is, ha demokrácia alatt a többségi vélemény érvényre juttatását értjük. Vannak olyan általános érvényű magatartási szabályok amik a lehetségest tiltottá teszik. Ezeket nevezhetjük morális (vagy Isteni) törvényeknek is. Egy erős ember nyugodtan agyonverhetne egy gyengébbet, de általában, ezt mégsem teszi. Egy erős kormány azt tehet a gyenge ellenzékével amit akar, de általában, megtartóztatja magát.
Az ilyen morális törvényeket valakik mindig megszegik, de ettől függetlenül, mindig hatnak. Ha valakinek nincs jobb dolga, akkor az ilyen morális törvényeket írásba, (törvénybe) foglalja, amit ezek a valakik ugyanúgy megszegnek.
Minden ember vagy az Istene, vagy a történelem ítélőszéke előtt felel arra a kérdésre, hogy ezeket a morális törvényeket betartotta-e.
   

Szólj hozzá!

Munka és munkanélküliség

2011.10.11. 06:32 Göntér László

   

A munka
Gyakran hallani, panaszként, vagy együttérzésre várva, hogy valaki milyen sokat dolgozik. Nekem az a véleményem, hogy ez a mondat dicsekvést és a kivagyiságot hangoztató értelmű. Én azt hallom ki ebből a mondatból, hogy nekem van munkám, lám én milyen fontos vagyok (veled szemben, akire már a kutyának sincs szüksége). Kíváncsi lennék, hogy a jól szituált emberek (színészek, újságírók, élsportolók, igazgatók, képviselők, polgármesterek stb.) hány bejelentett embernek adnak munkát, hány család megélhetését biztosítják. Felteszem, hogy ezek az emberek nem maguk végzik a háztartási és a házkörüli munkákat, de adót, társadalom- és nyugdíjbiztosítást az általuk foglalkoztatottak után nem fizetnek. A fekete munka kifehérítését itt kellene elkezdeni, majd ezután a közbeszéd tárgyává tenni. Az elégtelen szellemi kapacitás érzését talán az okozza, hogy ellenérdekeltek azok, akiknek ezt a szellemi erőfeszítést meg kellene tenniük.
A munkanélküliség megoldási módjai különböző korokban
Azt hiszem, hogy a fizetőképes kereslet és a termelés már régóta elvált egymástól és azóta gond, hogy a munka nélkül maradó emberekkel mit lehet kezdeni.
Úgy vélem, hogy az egyik megoldás a vallási objektumok elkészíttetése (piramis, székesegyházak, templomok és más vallási tárgyú építmények) és a hadsereg fenntartása volt, a másik pedig a népesség csökkentésére hivatott háborúk folytatása. Az első megoldás lényege, hogy úgy foglalkoztatunk tömegeket, hogy azok csak olyan árut termeljenek, amelyért csak az állam, vagy az állam nevében eljáró (fáraó, király, császár stb. papság) fog fizetni. A második megoldás lényege, hogy csökkentjük azok számát, akik árút termelhetnének. A kapitalizmus megjelenésével más megoldásokat kellett keresni, mert a piramisok és templomok már megépültek. Ezeket a nagy állami beruházások (út és vasút építések, folyószabályozások, csatorna- és gát építések stb.) váltották fel. A hadsereg és a háborúk egy ideig még megmaradtak a munkanélküliek ritkítójaként. A szocialista társadalom felhasználta a kapitalista társadalomra jellemző megoldásokon túl azt is, hogy lecsökkentette az áruféleségek számát, vagyis növelte azoknak a termékeknek a körét, amelyeket csak az állam vásárolhatott meg. Ezzel együtt a munkanélkülieket a termelő egységekhez kapcsolta, így úgy tűnhetett, mintha nem volna munkaerő felesleg. A globális rendszer még nem alakította ki a rá jellemző megoldási formát, de az bizonyos, hogy erre a rendszerre is jellemző a túltermeléssel együtt járó munkanélküliség. A fenntartott hivatásos hadseregek létszámának csökkenése, a háborús veszteségek elmaradása a népesség szaporodása fokozza a munkanélküliséggel járó feszültségeket. Az ökológiai- meg csillagháborús katasztrófával fenyegetés nem igazán eredményes, vagyis ily módon nem lehet tömegeket ilyenféle vallásos útra terelni, s ezzel valamiféle új piramis építésére rá bírni. Az oktatás kiterjesztését tekinthetjük a munkanélküliség csökkentésének egyik megoldási formájaként, mert a normális életvitelhez és fejlesztési lehetőségekhez, nem szükséges annyi magasan képzett ember, mint amennyit jelenleg a fejlett világban képeznek, de alkalmazni nem tudnak.
A magyarországi népességszaporítási és munkanélküliség csökkentési törekvések kilátásait én ilyen szemüvegen át nézem és várható eredményességét így ítélem meg.
Jelenleg a közhasznú munkások piramis és gát építés helyett, árkokat tisztítanak, leveleket söprögetnek, gyomot kaszálgatnak. Az utókorra, mi ezt hagyjuk.

Visszavezetés a munkaerő piacra
Ha a kínálatot növeljük, a kínált portékának (munkaerőnek) lemegy az ára. Ennek örül a vevő, de nem örül az eladó. Ezen a piacon ki a vevő és ki az eladó. Kiket képviselnek azok, akik növelik a munkaerő kínálatot?

Az értékcsökkenési leírás, mint a gazdálkodás egyik eszköze
Az anyagi javakkal való gazdálkodás mindig azt feltételezi, hogy az egységnyi termékre, szolgáltatásra jutó költségeket a gazdálkodó minimalizálni akarja.
Ez az akarat - a versenyben maradás, illetve a profit maximalizálás miatt - minden gazdálkodótól elvárható.
Az állam ezért, és a gazdaság egészére kifejtett hatása miatt, az értékcsökkenési leírást fontos szabályozó elemként alkalmazza a gazdálkodók viselkedésének befolyásolására.
A versenyszférában ez a szabályozás úgy hat, hogy azok a gazdálkodók akik felfutó termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, azok magas árakkal és leírási kulcsokkal gyorsan megújíthatják termelő kapacitásaikat (ezzel keresletet teremtenek más ágazatok termékei iránt), a kifutó termékeket és szolgáltatásokat kínálók az alacsony leírási kulcsokkal alacsonyan tarthatják áraikat és így versenyben maradnak (embereket alkalmaznak, nem növelik a munkanélküliséget).
A monopolhelyzetben lévő gazdálkodóknál az államnak kell a profit maximalizálásra irányuló törekvést, egyensúlyba hozni a gazdaság élénkítésére irányuló állami akarattal. Tehát amikor az állam elfogadja egy monopolhelyzetben lévő gazdálkodó árait, akkor elfogadja a gazdálkodó áraiban megjelenő amortizáció mértékét is.
Ha a gazdálkodó az elfogadott magas értékcsökkenési leírás ellenére úgy viselkedik, mint akinél alacsony az értékcsökkenési leírás, akkor a gazdálkodói érdeket tükröző profit maximalizálási törekvés túlsúlyba kerül, az állam gazdaságélénkítő törekvésével szemben.
Nyilvánvaló, hogy az államnak fel kell lépnie az ilyen szituációk ellen, hiszen a gazdálkodó figyelmen kívül hagyja az állam gazdaságélénkítő törekvését. A versenyképesség növeléséhez ellenőrizni kellene, a gazdálkodók jelenlegi gyakorlatát. Úgy gondolom, hogy a versenyképesség növelésének ez a terelgetés hatásosabb eszköze lenne, mint az alkalmazott visszavezetési módszer.

A munkanélküliség csökkentése
A munkanélküliség csökkentése nagyon fontos kérdés. Szerintem ez ügyben meg kell vizsgálni mindent, függetlenül attól, hogy a megoldást ki javasolja. Ami első nekifutásból látszik:
- növelni a katonaság létszámát, esetleg újra bevezetni a kötelező sorozást,
- a magas jövedelműekkel eltartatni a jelenlegi munkanélkülieket úgy, hogy a mindenki legyen köteles annyi családot eltartani, ahányszor a jövedelme eléri, mondjuk, a minimálbér ötszörösét.
- a vagyonhoz is köthetünk hasonló kötelezettségeket, ezzel a vállalkozásokat is bevonhatjuk az emberek alkalmazási rendszerébe.
Tudni kell azonban, hogy a fentiek nem az igazi megoldásai a munkanélküliség problémájának.

Mire van kereslet?
Sokat beszélünk a munkáról, a tanulásról, keveset azonban arról, hogy milyen munkát végezzenek azok akik e munka eredményét el is akarják adni. Nemcsak a vezető kérdezi azt, hogy mi a teendő hanem a munkás is meg a munkanélküli is. Nem a munkás tudja megmondani, hogy Kínában, Németországban vagy Amerikában mire van kereslet. Ő csak azt látja, hogy valakik kiutaznak, vagy már eleve ott vannak és ezekről a számukra fontos kérdésekről nem mondanak semmit. Széchenyi modernizálhatott, mert a világlátása során látottakat itthon megvalósította. Mások csak a kaszinókban és fürdőhelyeken tudták parasztjaik nehezen megszerzett forintjait elkártyázni.
A gazdasági- és az evezős verseny
Nézzük meg a közös csónakban evezés történetét. A csónakban ülők többsége húzza az evezőt, a kormányos pedig irányítja a csónakot és diktálja a tempót. Normális evezős versenynél senkinek sem jut eszébe ezt a felállást vitatni. A gazdasági élet azonban nem hasonlítható a normális evezős versenyhez. A gazdasági életben az evezős szeretne holnap is evezni, sőt azt is szeretné hogy akár ő akár a gyermeke ne evezős, hanem kormányos legyen. A kormányos holnap is kormányos akar maradni és azt szeretné, hogy a gyermeke is kormányos legyen. Mivel kormányos sokkal kevesebb van, mint evezős előbb – utóbb ki tör a kormányosok és az evezősök közti feszültség, különösen akkor, ha ez az együttműködés nem eredményes, vagyis alul maradnak a versenyben. Én úgy gondolom, hogy a baloldali az evezősök oldalán áll, de tudja, hogy szükség van a kormányosra is. A jobboldali a kormányosok oldalán áll, de tudja, hogy evezősök nélkül nem halad a csónak és álló csónakot nincs miért kormányozni. Ha a kormányos jól kormányoz, akkor az evezősnek nem sok esélye van a cserére, ellenkező esetben a csere létrejöhet. Most úgy néz ki, hogy az evezős versenyt átalakítják a motorcsónakok versenyévé, ahol az evezősökre semmi szükség, a versenyen egyedül a kormányos vesz részt, a volt evezősök a partról figyelhetik a versenyt.
Szerintem nem az a kérdés, hogy egy országban valaki jobb, vagy baloldali-e, hanem az, hogy az ország polgárai jól érzik-e magukat vagy sem. A Kádár korszakban az emberek többsége a Nyugati országokhoz viszonyítva rosszul érezte magát, a rendszerváltás után, a Kádár korszakhoz viszonyítva is rosszul érzi magát.
Európai polgárosodás
A globális világban az európai társadalmak csak egyik lehetőségét jelentik a lehetséges megoldásoknak és nem biztos, hogy a legjobb lehetőséget kínálják. Úgy tűnik, hogy a nagy lélekszámú országok, régiók előretörése zajlik, részben a kényszerek (élelmezés, ruházkodás - genetikai módosítás), a belső piacok nagysága (a termelés gazdaságos méreteinek megteremthetősége), a gazdasági lehetőségek (űrkutatás, űrhajózás) miatt.A gazdasági lehetőségeink mérlegelésekor abból kell kiindulnunk, hogy méreteinket és gazdasági súlyunkat helyesen megítéljük. A jelenlegi hozzáállásunk (merjünk nagyok lenni), lehet, hogy akadályozza a gazdaságunk kibontakoztatását. Valamikor egy kínai delegáció járt nálunk. Az egyik vállalkozónk úgy gondolta, hogy most megfogta az Isten lábát és eladhat a kínaiaknak 50 ezer sálat. Amikor eladási szándékát jelezte a kínai delegációnak, azok azt örömmel fogadták és azt mondták, hogy ez nagyon jó de, nekik nem 50 ezer, hanem 50 millió sál kell. Vállalkozónk felmérve a helyzetet, kénytelen volt lemondani az üzletről. Ebben az esetben, ha a vállalkozónk mert volna nagy lenni és megköti az 50 millió sálról szóló szállítási szerződést, azt hiszem megnézhette volna a cégét.
 

Szólj hozzá!

Képviselők súlya

2011.10.03. 20:14 Göntér László

A választó polgárok egyenlőségén alapuló választásként értékelve a2010-es országgyűlési választások első fordulóját, az alábbiakat kapjuk:

 

 

   V.p.sz.

Érv.sz.

Súly 1 %

Súly 2 %

Országgyűlés

 

2703560

33,668613

52,85997

Országos

8029912

5114570

 

 

 

A választó polgárok száma: 8029912 fő. Ez a szám határozza meg a képviselt szavazatok súlyát akkor, amikor az ország fontos kérdéseiről (kétharmados törvények, súly 1) szavaznak az országgyűlésben.

A választáson érvényes szavazatot leadók száma: 5114570 fő. Ez a szám határozza meg a képviselt szavazatok súlyát akkor, amikor az ország irányítási kérdéseiről (szótöbbséges törvények, Súly 2) szavaznak az országgyűlésben.

Az országgyűlés egyéni listáin bejutó képviselők 2703560 szavazattal 33,668613 % 1-es súlyt és 52,85997 %  2-es súlyt képviselnek. Ez azt jelenti, hogy az ország irányítását már az egyéni listákon bejutók is elvégezhetik.

Stratégiai döntésekhez azonban szükségesek a vesztes pártok képviselőinek a súlyai is. Ezek értékét az alábbi táblázat mutatja.

Párt

Képviselők száma

Érv.sz. száma

Súly 1

Súly 2

 

 

 

 

%

%

FIDESZ

175

175

2691584

33,519

52,626

MSZP

1

1

11976

0,149

0,234

MSZP

94,77

95

1061098

13,214

20,747

Jobbik

73,93

74

827774

10,309

16,185

LMP

22,91

23

256520

3,195

5,015

MDF

6,95

7

77812

0,969

1,521

Független

2,84

3

31813

0,396

0,622

CIVILEK

2,72

3

30470

0,379

0,596

MDF-SZDSZ

1,93

2

21619

0,269

0,423

FIDESZ-KDNP

0,87

1

9742

0,121

0,190

SOMOGYÉRT

0,67

1

7470

0,093

0,146

MUNKÁSPÁRT

0,51

1

5668

0,071

0,111

Összefogás megyénkért-MDF

0,36

0

4052

0,050

0,079

ÖSSZEFOGÁS PÁRT

0,31

0

3422

0,043

0,067

MSZDP

0,28

0

3156

0,039

0,062

Szólj hozzá!

Képviselők létszáma

2011.10.03. 20:10 Göntér László

Az országgyűlési képviselők létszámának meghatározása

 

1.     A választó polgárok jelenlegi száma: Vp=8029912

2.     A legnagyobb választó kerület jelenlegi létszáma: Lvk=74365

3.     A javasolt választási körzetek száma: Jvk = Vp/ Lvk=108

4.     Kialakítani az új választási körzeteket úgy, hogy a választó kerület létszáma (0,98 és 1,02) Lvk között (72878 és75852) legyen.

5.     A 4. pont szerint módosítottak szerint megállapítani a végleges (Vk=106 – 110) választási körzetszámot.

6.     A pártok rendelkezésére állnak azok a szavazatok, amelyekkel jelöltjüket nem választották be az országgyűlésbe (∑s)= 2351298.

7.     Ismert a legnagyobb képviselői támogatottság (Ktmax)= 27457

8.     A pártok által delegálható képviselők száma: ∑s/ Ktmax = 86

9.     Az Országgyűlési képviselők számát az 5. és a 7. pontban meghatározottak összege adja.

 

Szólj hozzá!

Mérlegen a képviselők és a képviseleti intézmények

2011.09.26. 07:04 Göntér László

 

 

Mivel  a következőkben a képviselők és képviseleti intézmények súlyáról lesz szó, le kell szögezni azt. hogy a képviselő-

ket meg kell szabadítani a frakció fegyelem jelenlegi kötöttségétől, vagyis a képviselőnek elsősorban a választói előtt kell tetteiért felelnie. Az javaslom tehát, hogy az adófizetők pénzéből ne finanszírozzuk a képviselők sakkban tartását  szolgáló frakciók fenntartását.

Mérlegen a képviselők és a képviseleti intézmények

 

 

 

A többpárt rendszer kialakulása, a demokrácia kiszélesedése lehetővé, szükségessé és értelmessé teszi a képviseleti demokrácia működésének vizsgálatát, a korszerűsítési lehetőségek számbavételét. Bizonyára mások is elgondolkodtak azon, hogyan lehetne a demokráciát számszerű adatokkal megközelíteni, átláthatóvá tenni.

Jelenleg, ha azt halljuk, hogy a képviselőknek azonos értékű a szavazatuk, ezt természetesnek, magától értetődőnek  és nagyon demokratikusnak tekintjük. Ha azonban arra gondolunk, hogy a képviselők mögött nem azonos számú támogató áll, akkor a demokratikusságot illetően kétségeink támadhatnak. E kétségek mérséklésére, ha lehet, eloszlatására ajánlom a következőket.

Először a demokrácia értelmezésénél kell megállni. Ebben a felfogásban a demokrácia nem más, mint valamilyen kérdésben a vélemények szabad kifejezésre és a többségi vélemény érvényrejuttatásának a lehetősége. Ezzel a lehetőséggel lehet élni, vagy nem élni. Ennek eldöntése nem függhet mástól, csak a vélemény kialakítójától. A választások ilyen lehetőséget kínálnak a választásra jogosultaknak.

 

 A választópolgár szavazatának, véleményének súlya

 

Természetes, hogy a választópolgár elvárja, véleménye a súlyának megfelelően érvényesüljön a döntéshozó fórumokon. Ez azt jelenti, hogy a választópolgár szavazatának, véleményének súlya van, ami azonban csak valamilyen viszony alapján értelmezhető. A választások természetéből két ilyen viszony adódik, az egyik a választásra jogosultak, a másik az érvényesen szavazók számának reciprokaként értelmezhető. Az első viszonyszám a választási jegyzékek összeállításakor, a második a választások lezárásakor válik ismertté és a döntéshozó fórumok jellemzőjévé. Az eddigiekből következik, hogy a választópolgár a szavazatával szerez súlyt a véleményének. Nyilvánvaló igény, hogy adott döntéshozó fórumon minden választópolgár véleménye azonos súlyu legyen. A választópolgár szavazatával a véleménye súlyát átadja egy képviselőnek és egy programnak.

 

A választások befejeztével a győztes képviselő az általa képviselt programmal és az elnyert szavazatok számának megfelelő súllyal egyenesen tovább jut, a vesztes jelöltekre és programokra leadott szavazatokat az indulók szerint a választási elnökség gyűjti. A választási elnökség a választások befejeztével meghatározza az egyenesen továbbjutó képviselők átlag súlyát, majd ennek és a vesztes programok csoportjában összegyűlt szavazatoknak az alapján, megállapítja a vesztes pártok képviselőinek a számát (ebben az értelemben minden párt vesztes mert valamelyik körzetben bizonyára alúlmarad). A vesztes pártok képviselőinek személyét, a pártok jelölik ki. Azok a kis pártok, akik egy képviselői helyet sem tudnak íly módon megszerezni, képviseletüket pártközi tárgyalásokat követően más pártokon keresztül oldhatják meg úgy, hogy a választásokon összegyűlt súlyukat átadják az őket képviselő pártnak.

 

A képviselők döntéshozói súlya

 

Ilyen előzmények után a döntéshozó fórumon minden képviselőnek saját súlya lenne, ami mutatná az általa elnyert, vagy a pártja által képviseletre átadott szavazatok számát. Kétségtelen, hogy ez a megoldás megnehezítené a szavazatszámlálást, de a számítástechnika mai szintjén ez nem jelenthet akadályt. Az adott időszakra megválasztott döntéshozó fórumra jellemző két szám: a választásra jogosultak és a leadott érvényes szavazatok száma. Ebből következik, hogy az egyes képviselők döntéshozói súlyát a képviselt szavazatok számának és a döntéshozó fórumra jellemző két szám valamelyikének a hányadosa adja.

 

A döntések súlya

 

Nyilvánvaló, hogy a döntéshozó fórum minden határozatát ilyen elven súlyozni lehet. Ha egy döntés mellett feltüntetnénk a súlyát, az közvetlenül mutatná a támogatottságát. Alapvető döntéseknél megkövetelhetnénk, hogy a választásra jogosultak számával, operatív döntéseknél az érvényes szavazatok számával képzett súly legyen nagyobb 0.5-nél. Az első eset azt jelenti, a választópolgárok, a második pedig azt, hogy az érvényes szavazatot leadók többsége helyesli az adott döntést. Ezzel a jelenlegi 2/3-os és szótöbbséges rendszert válthatnánk ki.

 

Miért előnyös a súlyozási rendszer?

- Lehetővé teszi az egyfordulós választásokat.

- A választópolgárok súlya azonos lesz (jelenleg csak a képviselők súlya azonos).

- A politikai erőktől nagyobb körültekintést, együttműködési készséget kiván.

 

Szólj hozzá!

A demokratikus közhatalom felépítése

2011.09.25. 09:56 Göntér László

A demokratikus közhatalom felépítése

 

Az alább vázolt közhatalmi rendszer a következő feltételekre épül:

a. Az alkotmány szerint működő pártok vannak.

b. A választásokon valamennyi párt indulhat.

c. A képviseleti rendszer középpontjában a választópolgár áll.

d. A képviselőket választóik bármikor visszahívhatják.

e. A képviselők honoráriuma közvetlen kapcsolatban van a választópolgárok átlagjövedelmével.

 

A választópolgár közvetlenül választja meg:

 

1. az önkormányzati képviselőt, aki képviseli az önkormányzati testületben,

2. a település polgármesterét, aki vezeti az önkormányzati testület üléseit, az ülések közötti időszakokban megtestesíti a helyi népakaratot és

    képviseli a helyi választópolgárokat a terület polgármesteri tanácsában,

3. az országgyűlési képviselőt, aki képviseli az országgyűlésben, az önkormányzati testületben és a terület polgármesteri tanácsában,

4. a terület polgármesteri tanácsának elnökét, aki vezetei a terület polgármesteri tanácsának üléseit, az ülések közötti időszakokban

    megtestesíti a területi népakaratot és képviseli a terület választópolgárait az elnökök tanácsában,

5. az elnökök tanácsának elnökét, aki vezeti az elnökök tanácsának üléseit, az ülések közti időszakokban megtestesíti az országos

    népakaratot, rajta keresztül valósul meg az ország politikai képviselete a nemzetközi életben.

A választásokat követően, minden országgyűlési képviselő kinevezi a törvényességi felügyelőjét, a területi képviselőcsoportok megválasztják körükből a csoport elnökét és kinevezik a terület törvényességi felügyeletének elnökét. Az országgyűlés megválasztja az országgyűlés és az alkotmány felügyelet elnökét.

A különböző szintű önkormányzatok kinevezik a végrehajtó hatalom vezetőit [miniszterelnök, területi önkormányzat elnöke, jegyzők].

A végrehajtó hatalom és a törvényességi felügyelet vezetői kinevezik közvetlen munkatársaikat, akiket kinevezőiknek [önkormányzatok és országgyűlési képviselők] el kell fogadniuk.

Amennyiben több helyi- vagy területi önkormányzat úgy látja, hogy választói akaratát eredményesebben valósíthatja meg az erők összefogásával, akkor joguk van eseti vagy állandó jelleggel helyközi vagy területközi szervezeteket létrehozni. Ezek a szervezetek azonban nem alkothatnak új hatalmi szintet.

Összeférhetetlenség: ugyanaz a személy egyidejüleg csak egy hatalmi ágban tevékenykedhet.

 http://ktkj.blog.hu/media/image/Blokk vázlat.JPG
 

A rendszer működése:

 

A pártok formálva és felmérve a választópolgárok akaratát, kialakítják választási programjukat és kiválasztják azokat az embereiket, akiktől a program elfogadtatását és megvalósítását várják. A választópolgárok értékelve a különböző programokat és személyeket, kiválasztják a nekik legmegfelelőbbeket. Képviselőiktől azt várják, hogy akaratukat minden döntéshozó fórumon képviseljék. A hatalmi ágak közül az önkormányzati és az országgyűlési képviselői hivatottak a népakarat megfogalmazására és a végrehajtó hatalom által e népakarat érvényrejuttatására kidolgozott eszközök jóváhagyására.

Helyi és területi szinten a népakarat megfogalmazottnak tekinthető akkor, ha az önkormányzati képviselők többségi véleményéhez csatlakozik a polgármester [elnök], vagy az országgyűlési képviselő [képviselő csoport].Országos szinten a népakarat megfogalmazottnak tekinthető akkor, ha azt az elnökök tanácsa és az országgyűlés egyaránt elfogadja.  Amennyiben ilyen helyzet nem áll elő, az adott kérdést leveszik a napirendről vagy népszavazást írnak ki. A döntés joga ilyen esetekben a polgármesteré, illetve az elnöké.

Az alkotmány- és a törvényességi felügyelet feladata kettős: egyrészt ellenőrzi a végrehajtó hatalom által a népakarat érvényrejuttatására kidolgozott eszközök törvényességét, másrészt a törvényesnek minősített eszközök törvényes alkalmazását.

A végrehajtó hatalom jóváhagyott eszközeivel hat a választópolgárokra, akik a kiváltott hatástól függően vagy helyeslően visszaigazolják választottaiknak, vagy bizalmuk megvonásával juttatják érvényre véleményüket. Amennyiben a végrehajtó hatalom a törvényes eszközöket törvénytelenűl használja, a választópolgár az alkotmány- és törvényességi felügyeleten, illetve a választott képviselőin keresztül hat vissza a végrehajtó hatalomra.

 

A pártok és egyéb állampolgári csoportosulások szerepe

 

A választópolgárok alapvetően két helyen tevékenykednek, a lakóhelyükön és a munkahelyükön. Itt alakul ki a két legátfogóbb emberi viszony, a lakótársi és a munkatársi. Mivel a politikai pártok és egyéb állampolgári szervezetek létüket e két viszonyból fakadó érdekellentéteknek köszönhetik, nyilvánvaló, hogy tartósan egyik viszony sem hagyható figyelmen kívül.

A politika fő kérdései a népakarat megfogalmazásakor vetődnek fel, ezek általános jellegük miatt inkább kötődnek a lakóterülethez. A végrehajtó hatalommal szemben támasztott követelmény, hogy a népakarattal kapcsolatos hogyanokra választ adjon. Ezek a válaszok döntően különböző szakemberek és csoportok munkahelyi véleményeként fogalmazódnak meg. Ebből következik, hogy a pártoknak a lakóterületen kifejtett alapvető tevékenységük mellett, a munkahelyeken kialakult viszonyok megismerése és befolyásolása miatt támaszkodniuk kell az adott munkahelyen dolgozó párttagjaik ismereteire. Ez nem ütközik a munkahely érdekeivel sem, hiszen serkenti a munkatársak alternatívákban gondolkodását és ezzel a munkahely stratégiai stabilitását.

Nyilvánvaló, hogy a munkahelyek ilyen feltételek mellett nem alkalmasak politikai becsvágyak kielégítésére. A vázolt felépítésből látszik, hogy a pártok tagjainak kettős kötődése kivánatos. Egyrészt erősen kell kötődniök a lakóterületükhöz, ahol a lakótársi viszonyok által meghatározott alapvető politikai események zajlanak, márészt elérhetőnek kell lenniök munkahelyükön is, hogy pártjuk támaszkodni tudjon szakmai és munkahelyi valóságismeretükre

2 komment

Az Alkotmány jelentősége

2011.09.22. 11:24 Göntér László

A társadalmak jelentős változásai nem alkotmányos keretek között zajlanak (lásd a mi 45-ös és 56-os változásainkat vagy a jelenlegi Észak-Afrikai eseményeket). Azt mondhatjuk, hogy az új alkotmányok a változás utáni békés korszak törvénykezését kivánják megalapozni. Úgy látom, hogy Magyarországon jelenleg nincs olyan mértékű társadalmi változás, ami indokolná az új alaptörvény létrehozását. 1989-ben volt ilyen változás. Az az Alkotmány amit most a FIDESZ szorgalmaz, nem követ egy jelentős társadalmi változást, mert az, hogy a szocialisták hatalomgyakorlását a Fideszé követi, nem tekinthető jelentős társadalmi változásnak. Ha a társadalmunknak szüksége lesz egy jelentős változásra, akkor ezt a változást semilyen Alkotmány és semilyen sarkalatos törvény nem akadályozhatja meg.

Szólj hozzá!

Kit is képviselnek?

2011.09.18. 10:14 Göntér László

 

Kistulajdonosok- és jövedelműek (KTKJ).
Mit jelent a kis tulajdon? Mivel minden ember rendelkezik valamekkora tulajdonnal, a válasz nyilvánvalóan önkényes lehet, de számomra az számít választóvonalnak, hogy valakik egy életen át minimálbért keresnek és ebből képezik életük végére a kis vagyonukat. Ezért, kis tulajdonnak a mindenkori minimálbér 40x12 szeresét (480 szorosát) tekintem. 80 ezer forintos havi minimálbér esetén ez az összeg 36,4 millió forint. Kis jövedelemnek, szintén önkényesen, a mindenkori minimálbér ötszörösét tekintem. Az előző minimálbérrel számítva ez az összeg 400 ezer forint havonta. Akinek a tulajdona, vagy a jövedelme a fenti összegeket meghaladja, a KTKJ támogató tagja lehet, de bármilyen vezetője, képviselője nem.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása