A demokratikus közhatalom felépítése
Az alább vázolt közhatalmi rendszer a következő feltételekre épül:
a. Az alkotmány szerint működő pártok vannak.
b. A választásokon valamennyi párt indulhat.
c. A képviseleti rendszer középpontjában a választópolgár áll.
d. A képviselőket választóik bármikor visszahívhatják.
e. A képviselők honoráriuma közvetlen kapcsolatban van a választópolgárok átlagjövedelmével.
A választópolgár közvetlenül választja meg:
1. az önkormányzati képviselőt, aki képviseli az önkormányzati testületben,
képviseli a helyi választópolgárokat a terület polgármesteri tanácsában,
3. az országgyűlési képviselőt, aki képviseli az országgyűlésben, az önkormányzati testületben és a terület polgármesteri tanácsában,
megtestesíti a területi népakaratot és képviseli a terület választópolgárait az elnökök tanácsában,
5. az elnökök tanácsának elnökét, aki vezeti az elnökök tanácsának üléseit, az ülések közti időszakokban megtestesíti az országos
népakaratot, rajta keresztül valósul meg az ország politikai képviselete a nemzetközi életben.
A választásokat követően, minden országgyűlési képviselő kinevezi a törvényességi felügyelőjét, a területi képviselőcsoportok megválasztják körükből a csoport elnökét és kinevezik a terület törvényességi felügyeletének elnökét. Az országgyűlés megválasztja az országgyűlés és az alkotmány felügyelet elnökét.
A különböző szintű önkormányzatok kinevezik a végrehajtó hatalom vezetőit [miniszterelnök, területi önkormányzat elnöke, jegyzők].
A végrehajtó hatalom és a törvényességi felügyelet vezetői kinevezik közvetlen munkatársaikat, akiket kinevezőiknek [önkormányzatok és országgyűlési képviselők] el kell fogadniuk.
Amennyiben több helyi- vagy területi önkormányzat úgy látja, hogy választói akaratát eredményesebben valósíthatja meg az erők összefogásával, akkor joguk van eseti vagy állandó jelleggel helyközi vagy területközi szervezeteket létrehozni. Ezek a szervezetek azonban nem alkothatnak új hatalmi szintet.
Összeférhetetlenség: ugyanaz a személy egyidejüleg csak egy hatalmi ágban tevékenykedhet.
A rendszer működése:
A pártok formálva és felmérve a választópolgárok akaratát, kialakítják választási programjukat és kiválasztják azokat az embereiket, akiktől a program elfogadtatását és megvalósítását várják. A választópolgárok értékelve a különböző programokat és személyeket, kiválasztják a nekik legmegfelelőbbeket. Képviselőiktől azt várják, hogy akaratukat minden döntéshozó fórumon képviseljék. A hatalmi ágak közül az önkormányzati és az országgyűlési képviselői hivatottak a népakarat megfogalmazására és a végrehajtó hatalom által e népakarat érvényrejuttatására kidolgozott eszközök jóváhagyására.
Helyi és területi szinten a népakarat megfogalmazottnak tekinthető akkor, ha az önkormányzati képviselők többségi véleményéhez csatlakozik a polgármester [elnök], vagy az országgyűlési képviselő [képviselő csoport].Országos szinten a népakarat megfogalmazottnak tekinthető akkor, ha azt az elnökök tanácsa és az országgyűlés egyaránt elfogadja. Amennyiben ilyen helyzet nem áll elő, az adott kérdést leveszik a napirendről vagy népszavazást írnak ki. A döntés joga ilyen esetekben a polgármesteré, illetve az elnöké.
Az alkotmány- és a törvényességi felügyelet feladata kettős: egyrészt ellenőrzi a végrehajtó hatalom által a népakarat érvényrejuttatására kidolgozott eszközök törvényességét, másrészt a törvényesnek minősített eszközök törvényes alkalmazását.
A végrehajtó hatalom jóváhagyott eszközeivel hat a választópolgárokra, akik a kiváltott hatástól függően vagy helyeslően visszaigazolják választottaiknak, vagy bizalmuk megvonásával juttatják érvényre véleményüket. Amennyiben a végrehajtó hatalom a törvényes eszközöket törvénytelenűl használja, a választópolgár az alkotmány- és törvényességi felügyeleten, illetve a választott képviselőin keresztül hat vissza a végrehajtó hatalomra.
A pártok és egyéb állampolgári csoportosulások szerepe
A választópolgárok alapvetően két helyen tevékenykednek, a lakóhelyükön és a munkahelyükön. Itt alakul ki a két legátfogóbb emberi viszony, a lakótársi és a munkatársi. Mivel a politikai pártok és egyéb állampolgári szervezetek létüket e két viszonyból fakadó érdekellentéteknek köszönhetik, nyilvánvaló, hogy tartósan egyik viszony sem hagyható figyelmen kívül.
A politika fő kérdései a népakarat megfogalmazásakor vetődnek fel, ezek általános jellegük miatt inkább kötődnek a lakóterülethez. A végrehajtó hatalommal szemben támasztott követelmény, hogy a népakarattal kapcsolatos hogyanokra választ adjon. Ezek a válaszok döntően különböző szakemberek és csoportok munkahelyi véleményeként fogalmazódnak meg. Ebből következik, hogy a pártoknak a lakóterületen kifejtett alapvető tevékenységük mellett, a munkahelyeken kialakult viszonyok megismerése és befolyásolása miatt támaszkodniuk kell az adott munkahelyen dolgozó párttagjaik ismereteire. Ez nem ütközik a munkahely érdekeivel sem, hiszen serkenti a munkatársak alternatívákban gondolkodását és ezzel a munkahely stratégiai stabilitását.
Nyilvánvaló, hogy a munkahelyek ilyen feltételek mellett nem alkalmasak politikai becsvágyak kielégítésére. A vázolt felépítésből látszik, hogy a pártok tagjainak kettős kötődése kivánatos. Egyrészt erősen kell kötődniök a lakóterületükhöz, ahol a lakótársi viszonyok által meghatározott alapvető politikai események zajlanak, márészt elérhetőnek kell lenniök munkahelyükön is, hogy pártjuk támaszkodni tudjon szakmai és munkahelyi valóságismeretükre
