A funkcionális analfabétizmusról (fab)
Magyarországon valamikor kötelező volt az orosz nyelv tanulása, de többévtizedes tapasztalat azt mutatta, hogy a tanulók többsége soha nem tanult meg oroszul. Ez a tény vezetett arra, hogy végig gondoljam azt a láncolatot, ami ilyen siralmas végeredményhez vezetett.
Az első amit vizsgálgattam az, hogy a nagy tömegeknek szüksége volt-e a normális életvitelhez, vagy vezetői hierarchiában való előrejutáshoz az orosz nyelv valamilyen szintű ismeretére? Azt kell megállapítani, hogy ilyen szükség nem állt fenn. Magyarán, ha valaki nem tudott oroszul az nyugodtan élhette a mindennapjait és előrejuthatott a ranglétrán. Ezért aztán nem is törték magukat a feleslegesnek ítélt nyelv megtanulásával. A közemberek többsége egyénileg nem utazhatott a Szovjetunióba, csoportos utazáskor pedig megfelelő tolmácsolást kapott. A szakemberek többsége előbb utóbb rájött, hogy az orosz nyelvű szakirodalom kevés eredeti gondolatot tartalmaz, ezért inkább az eredeti (többnyire angol) nyelven megírt cikkeket olvasta.
Amikor a fab-ról beszélünk nyilván azt kell megvizsgálni, hogy a nagy tömegek miért érzik szükségtelennek azt, hogy megértsék a szöveges anyagokat. Feltehetően, a mindennapi megélhetéshez a szövegértés szükségtelen ami azzal magyarázható, hogy a piktogramos tájékoztatás általánossá vált. Gondoljunk itt a mosóporoktól az elektronikus termékekig mindenre. Ez a tendencia összefüggésben van a globalizációval, ami igényli azt, hogy a különböző használati utasításokat, útmutatókat a világon lehetőleg mindenütt megértsék (a sok nyelvű tájékoztatók inkább elfordítják a felhasználót az olvasástól). Az SMS-ek, E-mail-ek az Internet világában a szövegértés, nyelvhelyesség sokad rangú kérdéssé váltak. Látni kell, hogy a szövegnélküli kommunikáció térhódítása már rég elkezdődött, de a KRESZ táblákat senki nem úgy fogta fel, mint a kommunikáció egy fajta formáját. Megérne egy misét, arról beszélni, hogy a kínai, japán, hieroglif, maya írásmódok mennyire állnak közel a kommunikáció jelenleg terjedő formáihoz. A munkanélküliség világ méretű növekedése, a szakismeretek gyors megújulása, a gyakorlati ismeretek iránti igények növekedése nem kedvez a szövegértés szükségességének. Ahol szükség volna a szövegértésre (adóbevallások, szerződések, pályázatok stb.), a képzett jogászok virtuóz megfogalmazását a tömegesen érintettek nem értik és eleve úgy fogják fel, hogy ezek nem is nekik, hanem egy másik „vájt fülű” társaságnak szólnak, akiket kénytelenek (mint szövegértőket) alkalmazni.
Az írók, költők formabontó törekvései (képregények, alakos költemények, képekkel telezsúfolt kiadványok) szerintem nem segítették a szövegértés iránti igények növekedését.
A szövegértés feltételezi azt, hogy egy szövegnek van mondanivalója, van valamije amit meg lehet érteni és röviden el lehet mondani. A mindennapok tapasztalata azt mutatja, hogy elterjedtek azok a szövegek (párt programok, főnöki utasítások), amelyek ezt a valamit teljesen nélkülözik. Természetesen itt a szöveg alatt nem csak az írott szöveget, hanem a beszédet is értem.
Mindezek után fel kell tenni a kérdést, hogy ez ellen a tendencia ellen fel akarunk-e lépni, vagy nem? Ha erre a kérdésre igennel válaszolunk, akkor a következő kérdés, hogy tehetünk-e ez ellen valamit? Azt megállapíthatjuk, hogy a szél felénk fúj és mi azt akarjuk. Pillanatnyilag tehát úgy tűnik, hogy ez ellen a tendencia ellen nem tehetünk semmit, ezért az ilyen célra fordított anyagi és szellemi erőfeszítések eredménytelenek lesznek.
Az iskolai agresszióról
A gyereket tanítják az antilopvadászatra, de antilop már csak az állatkertben van. A gyerek azt mondja a tanárának: te olyasmire tanítasz meg engem, amire semmi szükségem nincs, ezért úgy gondolom, hogy vagy nem veszed észre az antilopok kipusztulását, (csak a múltban élsz és nem tudsz alkalmazkodni a megváltozott világhoz) vagy ami még rosszabb, észreveszed, de ennek ellenére ezek vadászatát tanítod (amire szükség lenne azt meg nem). Mivel a nyulakat rendre elszalasztom, éhes vagyok, te pedig –akit az oktatásod miatt úgysem tudlak becsülni- kéznél vagy, ezért rajtad töltöm ki a mérgemet.
