Az USA Szíriai támadása

Elképzelhető ennek a támadásnak a következő magyarázata is. Tegyük fel, hogy a vegyi támadást az USA támogatta csoportosítás hajtotta végre (öngyilkos merénylőkről már hallottunk). Az Oroszok és az ENSZ, meg Merkel is az eset sürgős kivizsgálását szorgalmazták. Mi van akkor, ha a feltételezett légi bázisikon ezek a kivizsgálók nem találnak semmit? Ez egyértelműen azt mutatja, hogy nem Asszad a hunyó. De mi van akkor, ha a szárnyas rakétával a légi bázisok egyikére odajuttatunk egy kis szarin gázt? Ebben az esetben a kivizsgálók már nem tudják azt mondani, hogy nem találtak semmit, ráadásul minden vegyi elemzés azt fogja kimutatni, hogy a légi bázison talált, és a vegyi támadásban használt szarin gáz teljesen ugyanolyan volt. Mindenki örülhet, mert Asszadot kellőképpen megbüntették. Irakban utólag kiderült, hogy tévedtek Huszein vegyi fegyvereit illetően. Ez a tévedés még bekövetkezhet Szíria esetében is.

Mit gondolok a CEU-ról

Az utóbbi napokban még a vízcsapból is a CEU folyik, ezért úgy gondoltam, hogy a témához kapcsolódó ismereteimet, és gondolataimat össze kell szednem. Kezdjük a nevével Central European University, ez azt jelentheti, hogy központi európai egyetem. Ha azt nézzük, hogy az EU-nak van egy központi egyeteme és az Budapesten van, akkor ennek a ténynek azt hiszem, hogy örülhetünk. Persze ez azt feltételezi, hogy ezt az egyetemet az EU, vagy az EU tudtával, más tartja fenn. Úgy vélem, hogy erről tudtak a magyarországi vezetők már akkor, amikor a CEU idecsábítására vállalkoztak. Ha a CEU benyújtotta a magyar hallgatók tandíjáért a számlát a magyar államnak, ezt csak akkor kifogásolhatjuk, ha ezt más államokkal szemben nem teszi, vagy a fizetős mivoltról a magyar államot előzetesen nem értesítette. A Magyarországi költségvetéstől független finanszírozása miatt, a Magyarországi költségvetéstől függő egyetemekhez, ezt az egyetemet nem lehet hasonlítani. A külföldi képviseleteket sem hasonlíthatjuk össze a Külügyminisztérium irodáival. Ha a CEU-t érintő kifogásaink vannak, azt az egyetemet alapítókkal, és nem az egyetemmel kell tisztáznunk.

Szóvivő

Kinek a szavát viszi? Akinek a szavát viszi, az nem tud beszélni? Az néma? Vannak, akik megnevezik azokat, akiknek a nevében beszélnek. Sokan ismerik azt a fordulatot, amikor azt mondják, hogy „az Atya, Fiú és a Szentlélek nevében”. Nevezhetjük őket szóvivőnek? Mennek Ők a szóvivő bálba?

A Potenciálkülönbség (pk) (feszültség)

Mindenféle áramlásnak (mozgásnak), valamilyen pk az okozója. Ez legáltalánosabban az elektronok áramlásával kapcsolatosan látható napjainkban is tapasztalható migrációt feltehetően a társadalomban tapasztalható pk okozza. A műszaki életben ezt a jelenséget már elég részletesen tanulmányozták és a pk felhasználását és kézben tartását elég széleskörűen megteremtették. Általánosságban elmondható, hogy ezt a szigeteléssel és az azonos potenciálra hozással érik el. Társadalmi szinten is látom ezeknek a módszereknek az alkalmazását (kerítés, katonai egyensúly, globalizáció stb.). Persze, a társadalmaknak a sajátosságaikat figyelembe véve kell meghatározniuk a pk kialakulásának az okait. Általános az a vélekedés, hogy az események vagy jók vagy rosszak. Én úgy gondolom, hogy az események csak úgy vannak, és mi azt nevezzük jónak amit mi már megtanultunk jóvá tenni. Amit még nem tudtunk jóvá tenni, azt rossznak nevezzük. Úgy vélem, hogy soha nem valami ellen, hanem valamiért kell fellépni. Az esemény mindenképpen lezajlik, csak az a kérdés, hogy az általunk megszabott keretek között, vagy az általunk felállított akadályok ellenére.

Adományozás, pályáztatás

Az adományozási dömping lefutásával, és a pályáztatás szezon megindulásával érdemes elgondolkodni azon, hogy miként viszonyuljunk ezekhez az adományozásokhoz. A csoportosításomból látható, hogy a pályázatok nyerteseit én a megajándékozottak közé sorolom. Én két viszonyulási szempontot látok. Az egyik azon alapul, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, a másik Nagy László versében van megfogalmazva:

„nekem a kérés 
nagy szégyen, 
adjon úgyis, ha 
nem kérem.”

Feltételezem, hogy nem lennének olyan hosszú sorok az ételosztáson, ha az ételosztóktól kérni kellene egy tányér ennivalót. Valószínű, hogy itt az ételosztók akkor is adnak, ha nem kérnek. A pályázatokon azok nyerhetnek, akik azokon részt is vesznek, vagyis akik a pályázati előnyökből kérnek. Mondhatjuk azt, hogy a legtöbb törvényi lehetőség azok számára lesz elérhető, akik azt kérik is, Mivel az emberek többsége Nagy Lászlóval ért egyet, az állami kedvezményekhez többnyire azok férnek hozzá, akikből ez a szégyenérzet hiányzik.

Csatlakozás és befogadás!

Ha valaki elhatározza, hogy csatlakozik egy társasághoz, akkor előtte megnézi, hogy ez a társaság mit csinál, és a tagjai milyenek. Ha a tapasztalatai kedvezőek, akkor csatlakozik ehhez a társasághoz. A társaság megnézi, hogy a hozzá csatlakozni akaró akarja-e és tudja-e, azt tenni, amit a társaság csinál, valamint hozzá tud- és akar-e járulni a társaság létéhez és tevékenységéhez. A társaságnak az okoz gondot, hogy megítélje tagjai tevékenységét, és elmarasztaló ítélet esetén mit tegyen az elmarasztalttal, Az számára világos, hogy tagjai állandóan megítélik a tevékenységét és működtető mechanizmusát. Azt hiszem, hogy az EU, mint társaság most van ilyen helyzetben. A magyarok, és az Angolok mindkét gondot okozó szituációt előállították. Nézzük meg a Magyarok által előállított problémát. A társaság korábban nem számított arra, hogy a társaságot olyan óriási kívülről érkező tömeg árasztja el, mint azt az utóbbi években tapasztalni lehet. Ezt a tömeget egységesen migránsoknak kereszteltük el. A Németek úgy gondolták, hogy ők az életüket mentő menekülteket befogadják, de ezt a migránsok mindnyájukra vonatkoztatták. Persze ezt a hatalmas tömeget egyetlen ország sem képes megfelelően, az általunk elfogadhatónak ítélt színvonalon, ellátni. Ezért a társaság úgy gondolta, hogy a migránsok közül kiválogatja a menekülteket, a többit pedig visszatoloncolja oda, ahonnan jöttek. Ebből adódóan, a tagországok feladatai két részre oszlottak. Egy részük végezné a kiválogatást, más részük foglalkozna a visszatoloncolással. Mivel a Magyarok egyik tevékenységben sem kívánnak részt venni, kérdésessé vált, hogy ők tagjai maradhatnak-e ennek a társaságnak. Persze a visszatoloncolás témakörben a Magyarokon kívül, szinte az egész újabban taggá váló ország érintett.

Lehet-e egy nép militáns?

Ha egy nép, vagy annak a vezetői állandóan harcban állnak valakivel, akkor a kívülállók számára ez egy harcias nép benyomását keltheti. Kérdés, hogy rólunk, magyarokról kialakulhat-e ilyen kép? Az ellenfeleinket nézhetjük-e Katalin cárnőnek, akiket megtéveszthetünk a Patyomkin falvakkal? Némelyik román vezető nem azt látja, amit mi láttatni szeretnénk. A még népesebb országok vezetői pedig ismerik az egér és az elefánt dübörgéséről szóló sztorit.

Emelkedő fizetések

A fizetések nagymértékű emelkedése jelentheti-e a fizetőeszköz elértéktelenedését (vágtató infláció), vagy csak a termelékenység nagymértékű növekedésére utal? Azt hiszem, hogy a jelenlegi fizetésemelkedések mögött az áll, hogy nagyon sokan mentek ki nyugatra, és kevés az itthon maradt munkáskéz. Azért, hogy a munkát valaki elvégezze, a munkaerőért többet kell fizetni. Ez a helyzet ronthatja a versenyképességet, és csődökhöz vezethet. A haza utalt pénzek az ÁFA-n keresztül növelik a költségvetés bevételeit, viszont a csődök miatti növekvő munkanélküliség és a csökkenő személyi jövedelmek csökkentik a költségvetés bevételeit.

A mitológiákról.

Van-e mitológiája az EU-nak és van-e mitológiája az EU-t alkotó országoknak? Lehet, hogy a nemzetek elmerülő mitológiáit az EU kiemelkedő mitológiája váltja fel?

A tüzetesebb vizsgálatnak sem sok mitológia képes ellenállni. Népszerűtlenné válik minden mitológia, ha erővel akarják legyömöszölni az emberek torkán. Mi történik, mikor ilyen túlméretes, ilyen emészthetetlen táplálékot erőltetnek az emberbe? Az ember megbetegszik, nem kér az ilyen táplálékból, és kirókázza. Az izmusok, többnyire nem a népből indulnak ki. Fölülről erőszakolják rá a népre. Autokratikus rendszerek mindig is kedvvel pufogtatnak vallásos frázisokat, mert az emberek tisztelik az ilyen nyelvezetet, s nem szívesen mondanak ellent. Így támogatja a vallás a diktátort; körülveszi a hatalom szavaival, olyan szavakkal, melyeket a nép nem akar hitelvesztettnek, megcsúfoltnak látni. De a kényszertáplálásnak mindenképp csődöt kell mondania. Az ember előbb-utóbb belebetegszik, elveszíti a hitbe vetett hitét, ha a vallásos hitet nem is, de a hitet, mint az állam alapját feltétlenül, és akkor bukik a diktátor, és kiderül, hogy magával rántotta Istent is, és oda a nemzet önigazolását szolgáló mítosz. Az ilyen állapotból csak két út nyílik: a széthullás, vagy egy új diktatúra. A harmadik esetben új mítosz kell, ami feltehetően a következő három valamelyike lesz: szabadság, egyenlőség, testvériség.

Az ellentétek egysége és harca!

A társadalom működését, és változását ez a dialektikus egyensúly határozza meg. Ezt a felismerést sokan a Marxista ideológiának tudják be, de ez a felismerés már sokkal régebbi. Tulajdonképpen a jin és a jang szimbólum ezt mondja, ami tükrözi a hatás ellenhatás jelenségét. Könnyű belátni, hogy centrifugális erőről csak akkor beszélhetünk, ha van centripetális erő is. Ha valamelyik erőt igyekszünk megszüntetni, akkor azt kockáztatjuk, hogy a rendszer összeomlik, vagy felfuvódik és kidurran. Valamikor a társadalom ellentéteit az osztályokhoz kötötték, ami szerintem leszűkítette az ellentétes erők fogalmát. úgy vélem, hogy  a szemben álló erőket a szegények és a gazdagok jelentik. Mértékről azért nem lehet beszélni, mert mást jelent szegénynek lenni Németországban és mást Szomáliában. Ha elfogadjuk a jin és jang szimbólum helyességét, akkor azt kell látnunk, hogy a meghatározó erőkben, ott van az ellenkező erő csírája is, ami biztosítja az ellenkező erővé történő átalakulást. A szocializmusban ott volt a kapitalizmus csírája, ahogy a mostani kapitalizmusban is ott van a szocializmus csírája. A változás csírája nem az ellenzékben van, hanem az éppen hatalmat gyakorlók között.

Az ünneplésről

Nézzük meg a mi ünnepeinket: az egyházi ünnepek (húsvéti, pünkösdi, karácsonyi, mindenszentek, nagypéntek), Újév, a két Nemzeti Ünnep (március 15 és október 23) és az Állami Ünnep (augusztus 20). Látható, hogy Nemzeti Ünnepeink sikertelen próbálkozásaink kezdetét jelentik, ezért nem mindenki tud ennek örülni, mert úgy véli, hogy minden jó, ha a vége jó. Az Állami Ünnepünket már sok mindennek nevezték, de a többségnek az ilyenkor divatos tűzijátékokat, vízi- és légi parádékat jelenti. Mivel ünnepek nem mindig voltak, valószínű, hogy nem is mindig lesznek. Úgy gondolom, hogy azok, akik az ünnepeket bevezették, azok egyúttal a munkaszünetet is biztosították a tevékenykedőknek. A munkanélküliség felbukkanásával, az ünnepeket jellemző munkanélküliség már nem jelent megkönnyebbülést, ezért az ünnepek szerepe módosul, a pihenés, és a munkahelytől független munkavégzés lehetőségét jelenti. A személyes ünnepek (születés - és névnap, évfordulók stb.) más időtöltési lehetőségek megjelenésével, az ünneplések anyagiassá válásával kezdenek formálissá és nemkívánatossá válni. Az egyházi ünnepek a főméltóságoknak teremtenek lehetőséget arra, hogy viszonylag nagyszámú hallgatóság előtt megmutassák magukat. Ugyan ez vonatkozik a nemzeti ünnepekre és az állami ünnepre is, csak itt nem az egyházi főméltóságok, hanem különböző állami vezetők mutatják meg magukat.    

A Népszabadság bezárása

Az év véleményem szerint, bármilyen értelmiségi tömörülés megszüntetése elsősorban az érintetteknek, másrészt a hasonló értelmiségi tömörüléseknek kellemetlen. Szerintem az értelmiség különböző csoportjainak el kell dönteniük, hogy a szegényekhez, vagy a gazdagokhoz csatlakoznak? Úgy gondolom, hogy a Népszabadság vezetői, és rajtuk keresztül a dolgozói a gazdagokhoz csatlakoztak. Ebből a szempontból közömbös, hogy ezek a gazdagok Orbán, vagy Gyurcsány hívők. Azt látom, hogy az írott és az elektronikus sajtó többsége hátat fordított a szegénységnek. Látható, hogy a gazdag szövetséges mennyire áll ki a bűvkörébe került értelmiségiekért. Sokan ismerik azt a hozzá állást, hogy „Életünket és vérünket, de zabot, azt nem”.  Azt hiszem, hogy a Népszabadság bezárásával megszűnik a hozzá kapcsolódó értelmiségi tömörülés is. Egy vitapartner megszűnése egy vitázónak hiányozni fog, de biztos vagyok abban, hogy a vita nem fog megszűnni.

Igen, vagy nem?

Akarja-e, hogy egyik ember megölje a másikat? Igen, vagy nem? Fogadok, hogy a nemek lesznek többségben, de mi értelme van az ilyen kérdésnek? Ha valakinek hatalma van, az feltehet ilyen kérdéseket. A nemek elsöprő többségét aztán arra használja, amire akarja. Az erős kutya is úgy tesz, mintha megharapná a gazdája kezét, pedig azt csak nyalogatja, hiszen tudja, hogy az ennivaló tőle kapja.

Népszavazás

Vona: Ne legyen népszavazás, legyen Alkotmánymódosítás.

Orbán: Lesz népszavazás, utána pedig Alkotmánymódosítás.

Jól lakik a kecske is, meg a káposzta is megmarad.

A migránsokkal valaki majd foglalkozik.

Idegenek befogadása a lakásunkba.

A mostani népszavazás kedvelői rettenetként tálalják az idegenek befogadását. Én úgy gondolom, hogy amikor egy főbérlő, vagy egy tulajdonos albérlőt fogad be a lakásába, akkor tulajdonképpen egy idegent fogad be. Csak bizonyos idő elteltével derül ki, hogy együtt tud-e élni a befogadottal, vagy nem. A törvény alkotóktól függ, hogy a nemkívánatos együttélés megszüntetését könnyűvé, vagy nehézzé tegyék. Persze a főbérlő is meg az albérlő is törhet borsot a másik orra alá, de ezt egyáltalán nem nevezhetjük békés egymás mellett élésnek. Mivel a főbérlő-albérlő viszony régóta fennáll, azt hiszem, hogy az idegenek befogadásával a főbérlőket nem lehet megijeszteni. Általában azt mondhatjuk, hogy életünk jelentős változásai (kollégiumba költözés, házasság, összeköltözés stb.) az ismeretlen idegennel, vagy idegenekkel való együttéléshez kötődnek. Ha valakivel nem élünk együtt, arról csak feltételezésünk lehet, ami vagy igaz, vagy nem. Aki nem akarja kiadni a lakását, vagy annak egy részét azt könnyű mindenféle rémtörténetekkel a lakáskiadástól eltántorítani.

Hajtóvadászat

Ha valakik hajtóvadászatot rendelnek el, akkor feltétlenül tisztázni kell, hogy kik a hajtók ki, vagy kik a vadászok, azok hol helyezkednek el és mely vadakra vadászunk.Hajtó elvileg lehet bárki, vadász csak különleges személyek. A vadak többsége lőhető, csak az időpontot kell megfelelően megválasztani. Vad vagy vadak lehet/nek egy személy, de lehetnek  a voksok is. A védett vadak nem lőhetők soha. Mi van akkor, ha a vadász ismeri az egyik kilövendő vadat? Akkor bizony előfordulhat, hogy a vadász magához csalogatja ezt a vadat és ahelyett, hogy lelőné, kiengedi a hajtók gyűrűjéből.

Szavatosság, érvényesség, garancia

A kereskedelemben ezek a fogalmak elterjedtek és általánosan alkalmazottak. Más a helyzet a jogi területen, ahol ezek a fogalmak akkor sem vetődnek fel, ha valakik ezt szükségesnek tartanák. Lehet, hogy azoknak a jogászoknak, akik a parlamentekben vannak, ezeket a fogalmakat kellene érvényesíteni a jog területén. Az ember megkérdezheti, hogy egy törvény, alkotmány, a világ végéig érvényes, vagy van valamilyen kihordási ideje. Mondhatjuk, hogy valami a visszavonásig érvényes, de azt nem mondjuk meg, hogy ki, vagy kik mondják meg, hogy mit és mikor kell visszavonni. Biztos, hogy a jogászok egy része kikéri magának, hogy egy törvényt, pláne alkotmányt a joghurttal hasonlítsunk össze, de vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy mindkettőnek van valamilyen szavatossága.

Integráció

Integráció – Különálló részeknek, valamely nagyobb egészbe, egységbe való beilleszkedése, beolvadása, egységesülése.

Felfogható-e Magyarország és az EU viszonya úgy, hogy Magyarország integrálódik az EU szervezetébe? Eddig, ha az integrációról hallottunk, mindig az jutott eszünkbe, hogy egy nem szuverén csoport integrálódott egy szuverén csoportba. Az már most világosan látszik, hogy itt valami másról van szó, hiszen egyértelmű, hogy Magyarország egy szuverén állam. Az kérdés lehet, hogy van-e szuverenitása az EU-nak? A csatlakozó államok lemondanak a szuverenitásuk egy részéről, de kinek a javára mondanak le? Lemondhatnak-e egy nem szuverén közösség javára? Mit jelent ez a lemondás a nem szuverén közösség javára? Autonómiát? Az Erdélyi magyarok részére ez jó volna, de mi van a magyarországi cigányokkal? A szövetségek és az uniók sajátosságait megnézve az látszik, hogy mindegyiknél közösek a fegyveres testületek, és közös a pénz. Mindegyikre jellemző, hogy a közös fegyveres testület kialakulása fegyveres konfliktus nyomán alakult ki. Az uniónak az lett a fegyveres testülete, amelyik az unió többi fegyveres testületét maga alá gyűrte. Lehet, hogy most hozzuk létre azt a hadsereget, amelyik maga alá gyűri az unióban résztvevők fegyveres testületeit.

A látszat és a valóság

Nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani.

Nem elég tisztességesnek látszani, hanem annak is kell lenni.

Tisztességesnek kell lenni, és annak is kell látszani.

Tisztességesnek kell látszani, és annak is kell lenni.

Okafogyott

Valamikor egy népszavazás készülődött, a zárva tartó plázák kinyitásáért. A népszavazás előtt, a kormány kinyittatta a plázákat, így a népszavazás okafogyottá vált, ezért elmaradt. Most megint népszavazás előtt állunk, a migránsok kényszerbetelepítését akarjuk megakadályozni. Erre Merkel azt mondja, hogy az EU országok miniszterelnökei úgy döntöttek, hogy kényszerbetelepítés az EU-ban nem lesz. Eszerint a kényszerbetelepítés elleni népszavazás okafogyottá vált, kíváncsi vagyok, hogy a népszavazás elmarad-e.

Üres kamra, üres kassza

Mostanában két területet érintően került elő a tartalékok kérdése. Az egyik terület a mezőgazdasági termékek tartalékolása, a másik a pénzügyi tartalékok kérdése. Mindkét esetben azt mondják, hogy felhasználták a korábban felhalmozott tartalékokat és azok a tároló helyek, amelyekben ezeket a tartalékokat kellene tárolni, most üresen állnak. A tartalékokat a normálistól eltérő viszonyok esetén szokás felhasználni, például rossz termés, háború vagy más társadalmi és természeti csapás esetén. Lehet, hogy most azért tiltakozunk kézzel-lábbal a migránsok ellen, mert őket ezekből a nem létező tartalékokból kellene ellátni. Ha valakinek nincsenek tartalékai, az nemigen engedheti meg magának, hogy hadifoglyai legyenek, mert ezeket nem tudja ellátni, ezért aki egy tartalék nélkülivel harcol, az tudja, hogy vesztesége esetén mi vár rá. Amit korábban gondoltam a tartalékokról azt az alábbiak tartalmazzák:

http://ktkj.blog.hu/2012/03/11/a_tartalekokrol

Mit nem értenek?

Ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok. Mit is mondtam az ENSZ –ben? Ezt: „A nemzetközi politika minden fontosabb szereplőjének be kell fogadnia a migránsok egy részét egy világkvótarendszer részeként.” Mit csinálok? Azt nézzék meg október elején. Persze az is lehet, hogy én nem vagyok a nemzetközi politika fontos szereplője.

A kitüntetésekről!

A kitüntetéssel kapcsolatosan két dolgot tudni kell. A kitüntetést valaki adja és valaki kapja. Bizonyos esetekben ezt az egyszemélyes megközelítést, a közösséget szerephez juttató kollektivizmus váltja fel. A kitüntetést valaki átadja, de a kitüntetési javaslatot valakik teszik. Ilyenkor az is lehet, hogy az átadó nem ért egyet a javaslattevőkkel. Más esetben valaki egy közösség nevében egyedül veszi át a kitüntetést. Gyakran előfordul, hogy a javaslattevők, csak a végeredményt látják, az erőfeszítést nem. (Egy sóder kupacot össze lehet lapátolni, vagy buldózerrel felhalmozni.) Belátható, hogy ugyanakkora kupac esetén, a lapátos teljesítményét nem szabad a buldózeres teljesítményével összehasonlítani. A kitüntetett felteheti magának azt a kérdést, hogy megérdemeltem - e ezt a kitüntetést, vagy nem. Ezt a kérdést csak a kitüntetés átvétele előtt teheti fel magának. Ha az érdemtelen, magát érdemesnek tartja, az a többi érdemest nem teszi érdemtelenné. Ha a kitüntetett, a kitüntetőtől átveszi a kitüntetést akkor minden rendben van. Ilyen esetben bírálat érheti a kitüntetőt is, meg a kitüntetettet is. A korábban kitüntetettek mondhatják azt, hogy ettől a kitüntetőtől és nem venném át a kitüntetést, de annak, hogy a régebben, és mástól átvett kitüntetést visszaadják semmi értelme nincs. Azt azonban látni kell, hogy a kitüntetőnek vagy a javaslat tevőknek és a kitüntetettnek az értékrendje azonos kell, hogy legyen.

A divatról

Az utóbbi időben sokat foglalkoznak az általam divat kategóriába sorolt többnyire ruházati kérdésekkel. Nagyon elítélik a migránsok viseletét (burka, fejkendő stb.) Nekem se szimpatikus az, ha valaki felismerhetetlenné teszi magát az öltözetével, de ez vonatkozik az általunk elfogadottakra (apáca és papi viseletek, kámzsák, bukó sisakok, stb.) is. Érdekes ellentmondásnak látom azt, hogy milyen vehemenciával viseltetnek a muszlim öltözetek iránt és milyen megértéssel fogadják azt, hogy az állam képviselői elrejtik magukat, vagy TV kitakarásait. Én, úgy vélem, hogy mindenkinek magának kell eldönteni, hogy a divat melyik elemét kívánja viselni. Másnak pedig ezt a kívánságot tiszteletben kell tartani. Ha valakit a divat egy bizonyos elemére köteleznek, ezt csak akkor tartom elfogadhatónak, ha ezt az érintett is akarja (egyen ruhák stb.). Úgy gondolom, hogy az egész divatvilág arról szól, hogy az egyéniségünket megváltoztassuk, vagy kihangsúlyozzuk.

Furcsa háború!

Eddig a háborúk hadijelentéseit az jellemezte, hogy a mi sikereinkről, és az ellenség veszteségeiről értesítettek bennünket. Mostanában, a mi veszteségeink bemutatása a divatos, az ellenség veszteségeit mutassák be az ellenségeink. Híradóink valami perverz örömmel mutatják be, hogy az ellenfeleink hogyan fejezik le a mi katonáinkat. A mostani hadijelentések érdekessége, hogy ezek helyszínei többnyire a szórakozás és a kellemes időtöltés helyszínei. Ezekre a helyszínekre nem csalogatnak, hanem az elkerülésükre ösztökélnek minket. A mi hangsúlyozása lett divatos. Minden kellemetlenség a barátainkat éri, de mi nagyon tudjuk őket sajnálni. Ők ugyan segítséget várnának,de tőlünk csak a sajnálkozásunkat kapják.