Az ünneplésről
Nézzük meg a mi ünnepeinket: az egyházi ünnepek (húsvéti, pünkösdi, karácsonyi, mindenszentek, nagypéntek), Újév, a két Nemzeti Ünnep (március 15 és október 23) és az Állami Ünnep (augusztus 20). Látható, hogy Nemzeti Ünnepeink sikertelen próbálkozásaink kezdetét jelentik, ezért nem mindenki tud ennek örülni, mert úgy véli, hogy minden jó, ha a vége jó. Az Állami Ünnepünket már sok mindennek nevezték, de a többségnek az ilyenkor divatos tűzijátékokat, vízi- és légi parádékat jelenti. Mivel ünnepek nem mindig voltak, valószínű, hogy nem is mindig lesznek. Úgy gondolom, hogy azok, akik az ünnepeket bevezették, azok egyúttal a munkaszünetet is biztosították a tevékenykedőknek. A munkanélküliség felbukkanásával, az ünnepeket jellemző munkanélküliség már nem jelent megkönnyebbülést, ezért az ünnepek szerepe módosul, a pihenés, és a munkahelytől független munkavégzés lehetőségét jelenti. A személyes ünnepek (születés - és névnap, évfordulók stb.) más időtöltési lehetőségek megjelenésével, az ünneplések anyagiassá válásával kezdenek formálissá és nemkívánatossá válni. Az egyházi ünnepek a főméltóságoknak teremtenek lehetőséget arra, hogy viszonylag nagyszámú hallgatóság előtt megmutassák magukat. Ugyan ez vonatkozik a nemzeti ünnepekre és az állami ünnepre is, csak itt nem az egyházi főméltóságok, hanem különböző állami vezetők mutatják meg magukat.