Csatlakozás és befogadás!

Ha valaki elhatározza, hogy csatlakozik egy társasághoz, akkor előtte megnézi, hogy ez a társaság mit csinál, és a tagjai milyenek. Ha a tapasztalatai kedvezőek, akkor csatlakozik ehhez a társasághoz. A társaság megnézi, hogy a hozzá csatlakozni akaró akarja-e és tudja-e, azt tenni, amit a társaság csinál, valamint hozzá tud- és akar-e járulni a társaság létéhez és tevékenységéhez. A társaságnak az okoz gondot, hogy megítélje tagjai tevékenységét, és elmarasztaló ítélet esetén mit tegyen az elmarasztalttal, Az számára világos, hogy tagjai állandóan megítélik a tevékenységét és működtető mechanizmusát. Azt hiszem, hogy az EU, mint társaság most van ilyen helyzetben. A magyarok, és az Angolok mindkét gondot okozó szituációt előállították. Nézzük meg a Magyarok által előállított problémát. A társaság korábban nem számított arra, hogy a társaságot olyan óriási kívülről érkező tömeg árasztja el, mint azt az utóbbi években tapasztalni lehet. Ezt a tömeget egységesen migránsoknak kereszteltük el. A Németek úgy gondolták, hogy ők az életüket mentő menekülteket befogadják, de ezt a migránsok mindnyájukra vonatkoztatták. Persze ezt a hatalmas tömeget egyetlen ország sem képes megfelelően, az általunk elfogadhatónak ítélt színvonalon, ellátni. Ezért a társaság úgy gondolta, hogy a migránsok közül kiválogatja a menekülteket, a többit pedig visszatoloncolja oda, ahonnan jöttek. Ebből adódóan, a tagországok feladatai két részre oszlottak. Egy részük végezné a kiválogatást, más részük foglalkozna a visszatoloncolással. Mivel a Magyarok egyik tevékenységben sem kívánnak részt venni, kérdésessé vált, hogy ők tagjai maradhatnak-e ennek a társaságnak. Persze a visszatoloncolás témakörben a Magyarokon kívül, szinte az egész újabban taggá váló ország érintett.