Trianon!

A trianoni béke diktátumról , mint történelmi eseményről már sokat hallottunk. Az előzményekről és az „utózmányokról” szinte semmit. Engem különösképpen érdekelnek a következmények és a jövőre vonatkozó elképzelések és ezek indoklása. Mivel bennünket legyőztek, a győzők döntéseit kénytelenek voltunk elfogadni. Horthyt én azért becsülöm, mert egy erősen megcsonkított országot talpra tudott állítani. Persze utólag bizonyos cselekvéseivel nem értek egyet, de nem tudom, hogy én mint csináltam volna. Közvetlenül a csonkolást követő siránkozást természetesnek tartom, hiszen ha valakinek az ujjára ütnek , nyilván az első reakciója szerint bekapja az ujját, és nem mond dicsérő szavakat az ujjára ütőnek. A jövőre vonatkozó elképzelés kialakításakor először a korábbi tapasztalatokat vehetjük számba. Én úgy gondolom, hogy a 150 évig tartó török megszállást érdemes górcső alá venni. Abban az időben a három részre szakadt Magyarországról beszélhetünk s valami képen egyesült ez a három rész. A 100 évet ennek ismeretében nem tarthatjuk nagyon soknak. Az már más kérdés, hogy annak idején a törököket a nyugati országok sem kedvelték és készek voltak a magyarok megsegítésére. Most segítséget azoktól várni, akik a csonkolást elkövették, nem reális. Komplikálja a dolgunkat az is, hogy azonos védelmi szövetségben vagyunk az elszakító országokkal, akik tíz körömmel ragaszkodnak az elszakított részekhez. Ezek után, a diplomáciai úton való visszaszerzés reménytelennek látszik. Az látszik megoldásnak, hogy ha azonos fazékba kerülünk az elszakított részekkel. Ez a fazék az EU lehet.