Félelem

A félelem sok mindenre készteti az embereket. A félelmetes túlvilágtól a vallások védelmét gondolták és gondolják helyesnek és eredményesnek. A kisebb nagyobb közösségek a várakat, falakat tekintették célszerűnek a félelmetes külsősök távol tartására. Napjainkra maradtak a falak és megjelentek a vasfüggönyök meg a kerítések. A páneurópai piknik során lebontották a vasfüggönyt, így maradtak a kerítések. Az utcákat kísérő kerítések, nem az utcát meghatározó utat és közműveket védik, azokhoz bárki hozzáférhet. A jó szomszédokat kerítések választják el egymástól. Ezt a gyakorlatot veszik át a különböző szintű vezetőink (vagy ezt a tapasztalatot hozzák magukkal), így biztosak lehetünk abban, hogy a kerítés élt és élni is fog még sokáig. Érdekes az, hogy a kerítések lebontását megünnepeljük, az építését nem, ami azt sugallja, hogy az építést nem tartják ünnepi eseménynek. A magyarországi kerítéseket (a vasfüggönyt) valamikor a zöld ÁVO védte, a mostani kerítést először a katonaság, majd a rendőrség, persze mindegyik rájött, hogy kiknek a feladatát vették át. Mindenki számára világossá tettük, hogy elhatárolódunk a szerbiai meg a horvát országban élő magyaroktól, ahogy a jó szomszédokhoz illik. Örömmel vettük, hogy az USA, tanulva tőlünk, óriási kerítést épít a határára. Az még érthető, hogy egy világhatalom fél a hatalom nélküliektől, de nehezen érthető az, amikor azoktól félünk, akik nem is hozzánk akarnak jönni.