A múlt és a jövő harca, a jelenben.
Meglátásom szerint a múlt iránti nosztalgia és a jövő iránti rajongás határozza meg a napjaink vitáit. Úgy látom, hogy mindkét álláspontnak jelentős számú követője van. Szerintem a békés belenövés azt jelenti, hogy tevékenységünk szépen belenő a múltba, amiből az előrevivőket elfogadja a többit tudomásul veszi, a jövő igéreteiből csak azokat olvasztja magába, amelyek előre viszik a társadalmat. A mindent, vagy semmit megközelítést nem tartom elfogadhatónak. A múlt végképp eltörlését ugyanúgy károsnak tartom, mint a globalizáció nyakló nélküli felmagasztalását. Tudomásul kell venni, hogy a múltnak is voltak tiszteletre méltó eseményei és a globalizációnak is vannak elfogadható elemei.