A problémák egyoldalú megközelítése

Az utóbbi időben két olyan probléma megoldása vált aktuálissá, ami korábban halasztható volt, ami mára már aktuálissá vált. Ezt a két problémát az alábbiakban látom: az egyik, a migráció kérdése, a másik a gazdasági gondok megoldása.

 Nézzük meg a migráció kérdését közelebbről. A migráns valahonnan, valahova megy.

 Azt hiszem, hogy a cél országok szempontjait kellőképpen ismerjük, bár súlyát eltúlzottnak érzem. Nehéz belátnom, hogy az 500 milliós EU-t miképpen veszélyeztetné az egy-két millió migráns. Az vitán felül áll, hogy az országok vezetőinek a jövevények elhelyezése és problémáik megoldása plusz feladatokat jelentenek, de a megoldáshoz szükséges lehetőségek is az ő kezükben van.

 Nézzük meg a kibocsátó országok lehetőségeit és feladatait. Nyilvánvaló, hogy minden ország vezetői biztosítani szeretnék, hogy az ország lakossága el legyen látva megfelelő infrastruktúrával, a napi életvitelhez szükséges anyagi és szellemi termékekkel. A cél országok a segélyekkel besegítenek az élelmiszer és ivóvíz ellátásba, de a munkahelyteremtésbe, és a létrehozandó termékek megvásárlásába nem.

 A migráns személy szempontjai. A természeti csapások (globális felmelegedés stb.), a belső és külső villongások, az elégtelen infrastruktúrából adódó problémák elszenvedői többnyire migránsok lesznek. Ezek az egyénre ható kellemetlen élmények eléggé erősek ahhoz, hogy az egyént kiszakítsák a szűkebb és tágabb családi és ismerősi környezetéből, vállalva a migráns léttel együtt járó kockázatokat.

 Ha igazából fel akarunk lépni a migráció ellen, akkor javítani kell a kibocsájtó országok lehetőségeit és be kell segíteni a feladataik megoldásába, csökkenteni kell a kellemetlen élmények erejét és a migráns lét kockázatait.

 A gazdasági gondok megjelenése, a közgazdasági szemlélet megváltozása iránti igény felerősödése.

 Mindenféle emberi tevékenységnek arra kell irányulnia, hogy a szűkebb, s tágabb emberi közösségeknek kedvezőbb legyen a létezésük. A közgazdaság olyan irányt vett, ami a tevékenységek pénzben kifejezett hasznosságának a növelését tekintette fő céljának. A vállalkozások profitjának a növelési lehetőségeit vizsgálta úgy, hogy a termelésben résztvevő emberek szociális gondjait meghagyta az államnak és az önkormányzatoknak. Mára ez a hozzáállás olyan mértékű egyenlőtlenségekhez vezetett, amit a gazdagodásból kimaradt tömegek nem fogadnak el. Ebből következik a megoldás is, nevezetesen az, hogy az egyenlőtlenségeket csökkenteni kell.