Történelmi áttekintés!
Az egyiptomi és a görög kultúra, a sok istenhiten alapult. A sok istenhiten alapulásnak az olyan építmények feleltek meg, mint az egyiptomiak piramisai, vagy a görögök akropolisza, vagy más építményei. A római birodalom azért különleges, mert kezdetben, a sok istenhiten alapult, csak később áttért az egy istenhitre. Ebből a szempontból a római birodalom kétarcú. Az egyistenhiten alapuló egyház hatalma akkor teljesedett ki, amikor annyira elszakadt a környezetétől (vagyis a királyoktól, nemesektől, tehát nem a kisemberektől), hogy ez elvezetett az egyistenhiten alapuló egyház szakadásához és létrejöttek az egyistenhiten alapuló egyházak. Itt gondoljunk a római és a görög katolikus egyházakra, majd később a reformátusokra, evangélikusokra, ortodoxokra, anglikánokra. Közös nevezőjük, hogy valamennyi a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozik. Időközben megjelent egy másik egyistenhiten alapuló egyház is, nevezetesen az iszlám. Az iszlámhívők leginkább a közel keleten és Afrikában erősek és ezeken a területeken más egyistenhit hívei nemigen tudtak megkapaszkodni. A távol-keleti egyházakról (buddhizmus, univerzalizmus stb.) most nem is beszélünk. A katolikusok eljutottak közép-Amerikába és az ott talált sok istenhívőket teljesen megsemmisítették, mert az ott talált piramisokat és hitet a pogányság megnyilvánulásának tekintették. Ebben az időben az emberi gondolkodást és viselkedést az egyházak és az egyes egyházak nevében eljárók határozták meg (ez vonatkozott a királyokra, császárokra és a nemesekre is). Változást, a francia forradalom jelentett. Ekkor a társadalom más rétegei (gazdag polgárok, gyárosok, bankárok) is szóhoz akartak jutni. Ellenfeleik az egyház, király és a nemesek voltak. Néhány év huzavona után, lecsillapodtak a kedélyek és az új réteg is bekerült a világi hatalomba. Az új réteg hatalomba kerülésével teret hódított a nacionalizmus, az egyház korábbi internacionalizmusával szemben. A nacionalizmus megjelenése jelentősen visszaszorította az egyházakat, mert korábban a tudományok és a misézés nyelve egyaránt a latin volt, ettől kezdve pedig szerephez jutottak a nemzeti nyelvek is. Ilyen óriási változást jelentett az oroszországi szocialista forradalom is. Ebben az esetben nem mondhatjuk, hogy egy másik pénzes réteghez került a hatalom, mert ekkor a nincstelenekhez került a hatalom és minden korábbi pénzes embert az ellenségüknek tekintettek. A nacionalizmust megtartva igyekeztek az internacionalista vonásokat is erősíteni (Vietnám, Kína, Kuba, kelet európai szocialista országok). Mondhatjuk, hogy az internacionalizmus vonatkozásában, a szocialista országok bizonyos mértékig, követték az egyházat. A Szovjetunió felbomlása után, maradt az a társadalmi felépítés, amit a francia forradalom hozott létre. Megnőtt a pénz szerepe az emberek életében, felerősödtek a nacionalista vonások és a globalizációvá váló internacionalizmus. Nagyon jelentős mértékű lett az emberek és a nemzetek közötti vagyoni és jövedelmi különbség, ez miatt jelentősen megnőtt a szegények és a gazdagok közötti feszültség. A szegény sorból felemelkedettek (celebek, stb.) megfeledkezve a múltjukról, a hátrahagyottakat irritálva, olyan kívánságokkal állnak elő, ami az amúgy is jelentős feszültségeket csak tovább fokozzák. Tudnunk kell, hogy az eddigi forradalmi változások, iszonyatos véráldozatokkal jártak. Úgy vélem, hogy most is egy ilyen forradalmi változás előtt állunk, mert a kialakult parlamentarizmust és pártrendszert a többséget jelentő szegények nem hajlandók elfogadni. Ennek a forradalmi változásnak tekinthetjük a napjainkban megjelent migrációt és a szegények tömeges elvándorlását. Az látszik, hogy a jómódú országokban magasak a jövedelmek és az életkorok. A szegény országokban, alacsonyak a jövedelmek és az életkorok. Ezek a különbségek váltják ki, a tapasztalt elvándorlási hullámot. Minden ország a maga módján igyekszik biztosítani az elöregedő népességének az életszínvonalát. Az egyik úgy gondolja, hogy újszülöttekkel csökkentem az átlag életkort, így majd lesz olyan munkaerőm, aki eltartja az időseket. A másik úgy gondolja, hogy én nem tudom kivárni, amíg egy újszülöttből munkaerő lesz (ez 15-20 év), inkább munkaerővé képzem a hozzánk jövő elvándorlókat, így a nyelv és a szakma elsajátítása után (4-5 év múlva) lesz olyan munkaerőm, aki képes eltartani az öregjeimet.
