Kapkodjuk a fejünket!
Valamikor, ha a magyar honpolgár dinnyét vásárolt, akkor meglékeltette és megkóstolta a megvásárlandó dinnyét. Ha nem volt eléggé édes, vagy vastag volt a héja, akkor kért egy másikat, vagy egyszerűen elállt a vásárlási szándékától. Közegészségügyi „szakemberek” kitalálták, hogy a lékelés nagyon káros az egészségre, mert a léken keresztül mindenféle ártalmas dolgok szennyezhetik az emberi fogyasztásra szánt terméket. Mivel lékelés nélkül az emberek nem akartak nagyméretű dinnyéket vásárolni, a termelők a kisméretű dinnyék termelését kezdték favorizálni. Mivel az illetékes minisztérium felkarolta a dinnyetermelést, a gazdák visszaálltak a nagyméretű dinnyék termelésére. A lékelés továbbra is tiltott, de a nagyméretű dinnyék feldarabolása nem. Ezért, most azt láthatjuk, hogy az árusok többsége darabolja a nagyméretű dinnyéket. A közegészségügyi „szakemberek” most hallgatnak, legfeljebb a fogyasztó tapasztalja azt, hogy a felszeletelt dinnyéjének nyálkás a felszíne és a kívánatos csemegéből komposztálható hulladék lett. Tegyük fel, hogy a német és a lengyel fogyasztók már alig várták a kiváló minőségű magyar dinnye megjelenését a piacukon, a magyar gazda pedig alig győzi kielégíteni felvásárlóinak az igényét. Korábban a nem megfelelő dinnyéket megetette a háziállataival (szarvasmarha, ló, sertés stb.), mivel most nincs etetni való, így nyilvánvalóan ilyen háziállatok sincsenek. A SZU megszűnése előtt, a macskajajt elkerülendő, a vodka - vedelő csapat rengeteg savanyított kisdinnyét és „zakuszkát” fogyasztott.. Nálunk ugyan mindent megtettek a „pálinka – vedelő” csapat megteremtéséért, de még nem sikerült megkedveltetni sem a savanyított dinnyét, sem a „zakuszkát”.