Víziókról!
A következőkben a víziók szót, a jövőképek értelemben fogom használni. Miután az idei évben mindenféle képviselőket választunk, úgy gondolom, fontos elgondolkodni azon, hogy választottjainknak milyen vízióik vannak a teendőikről? Persze azt is végig kell gondolnunk, hogy azoknak a képviselőknek rendelkezésükre állnak-e azok az eszközök, akiktől valamiféle vízió felvázolását elvárjuk. Eszközök nélküli víziók értelmetlenek, mert én az ilyesmit ábrándozásnak tekintem. Ha egy képviselő testületi tagnak nincsenek eszközei, akkor a víziói csak arra terjedhetnek ki, hogy milyen javaslatot tesz az eszközzel is rendelkezőnek. Ahhoz, hogy egy víziót világosan lássunk, a jelenlegi helyzetet kell elfogadhatóan ismernünk, hiszen akkor tudjuk megmondani, hogy innen jutottunk el ide. Látni kell, hogy ebben a helyzetértékelésben nem jut szerep a múltnak. A múlt nyilvánvalóan meghatározza a jelent, és így a jövőt is, de jelenleg nem erről van szó. Ha valaki vissza akar menni Ádámhoz és Évához, az álljon történésznek, mert nekik ezt a hivatásuk. Vannak olyan vezetők, akik az eszközökkel rendelkeznek, de az adott területre vonatkozó víziójuk nincs. Az ilyen helyzetek az adott terület fejlődését lelassítják, sok esetben megállítják. Az eddigiekből gondolom, kiderült, hogy csak a megválasztott képviselőkről beszéltem, akik víziójuk megvalósításához valamilyen közösség pénzét használják. Magán emberek a saját pénzüket használhatják ábrándjaik megvalósítására. Én a hitelminősítőket úgy fogom fel, mint akik ezeket az ábrándokat valamiféle vízióvá változtatják. Van, amikor ezek az ábrándok valósággá válnak, de ezeket úgy tekinthetjük, mint a nyereményt egy szerencsejátékban. Aki közpénzzel bánik, az kerülje a szerencsejátékot.