A népdalokról!
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe.
Ami nekem a népdalokról eszembe jutott, azt a továbbiakban megosztom azokkal, akik ezt a blogot olvassák. Valamikor a „nép” többsége nem járt iskolába meg könyvtárakba, hogy a mindennapi élethez szükséges ismereteket a könyvekben, vagy egyéb helyeken rögzített formában megnézze, ezért a tudnivalók egy részét, a könnyebben memorizálható népdalok formájában őrizte meg.
Az így megőrzött ismeretek egy része időközben túlhaladottá vált, más része veszített a hatósugarából. A fenti népdal üzenete nyilván mást mond egy nagyüzemi gyümölcstermesztőnek, mint egy házikert művelőjének.
Nekem ez a népdal azt mondja, hogy a meggyet nem szedni, hanem lerázni kell. Ez nyilván azzal függ össze, hogy legnagyobb cukor tartalma a lerázható meggynek van, tehát az ebből készülő lekvárba, vagy egyébbe ilyenkor kell a legkevesebb cukrot tenni, amiből feltehetően kevés volt.
A másik üzenet számomra az, hogy olyan meggyet kell ültetni, ami szedéskor nem fogja meg a rózsás kötényt, ami feltehetően nem volt egy olcsó ruhadarab.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy mindent akkor kell leszedni, amikor az megérik, mert akkor éri el a használhatóság maximumát. Ez azonban korlátozza az eltarthatóságot és az értékesíthetőséget, ami miatt jelenleg az éretlenül leszedettség irányába haladunk. Ezért jobbak a közvetlenül leszedett dolgok a piacok csábítóan szép portékáinál.
